Minden értünk van!
Mikor tanácsot kérnek tőlem, állandóan elmondom: Tőlem két "fajta" ember menekül el :)
Mind a két embernek ugyanazt mondom el, egyik mégis sírva, zokogva távozik, másik nevetve, szinte ugrálva. Mi a különbség? Első nem értette, vagy akarta megérteni, hogy minden érte van, így nem is tudja ezt használni, a második megértette, mindjárt fényt látott az alagút végén (de az nem dudált), és ennek megfelelően ezt így is fogja használni.

Mellesleg az eredeti Tmához szólva: 2 válás után (amikből persze levontam a tanulságot, tapasztalatként éltem meg, és ezek segítenek most is) megfogalmaztam, hogy valójában milyen társra, párra vágyom. Belső tulajdonságai mellet, még a külsőt is megálmodtam (megfogalmaztam, átéreztem, "kiadtam"). Minden be is jött! Minden stimmel! Egyetlen egy dolgot felejtettem ki, hogy ne legyen lusta... Hát, olyan lusta, hogy még én is sokat lustulok vele :D Figyeljetek oda, hogy semmit ne hagyjatok ki, mikor kívántok :D
DE! Minden másban a kívánságommal teljesen azonos. 9 éve ismertem meg egyik Chat-en (nem párkeresőn), azóta is boldogok vagyunk...

ArkAngyal

Nem, nem látod rosszul. Kiszolgáltatottság nem véletlen, és az "agymosás" sem. Érdekösszefűződések, lobbik sosem (max. látszatra) értünk vannak, hanem a világon egy egész kis csoportért.
Ebből profitálnak sokan, pl. a média, energia, és közmű szolgáltatók, gyógyszer, élelmiszergyártók, bankok, pénzintézetek, fegyvergyárosok-kereskedők, stb. stb.
Lentebb ajánlottunk 2, illetve három filmet, nézd meg azokat... Sztem meg fog erősíteni látásmódodban, hitedben, és célodban...

ArkAngyal

Hűha, köszönöm a teljes körű választ! Így már teljesen érthető számomra, amit előtte leírtál! Fogadok, hogy ezzel a válasszal megválaszoltad a legfontosabb kérdést, milyen az, amikor az erő, és az alázat együtt szerepel. Igenis erő kell ahhoz, hogy ne azonnal akarjak segíteni, és alázat kell ahhoz, hogy tudjam, mikor kell segíteni. Amikor eljön az idő, akkor az erő, és alázat együttesen egy olyan "módszert" talál meg az illetővel szemben, illetve Ő érte, amivel valóban a megfelelő hatásfokkal tudsz neki segíteni.
Mellesleg megerősítettél abban az intuíció alapú 'gondolatomban', ami akkor jött elő (mondhatni pofonként), mikor egy kedves ismerősöm lénye "kiabált" segítségért, és én csak Őt hallottam meg, magát, az ismerősömet nem vettem figyelembe. Lényének adtam egy mankót, mert azonnal tudta, hogy rám számíthat, de az illető elméje azonnal elnyomta, és úgymond "bezárt". Hírtelen nem értettem, miért olyan elutasító (hisz eddig mindenki, akivel beszélgettem, elsőre elfogadta segítségem), miért nem érti meg, hogy érte mondom, nem ellene. Gondoltam, hogy ez lehet a baj, amit most leírtál, és ebben meg is erősítettél. Arányaiban kb.: 1:50-hez (1elutasítás:50elfogadás) van "sikerem", de az az egy is sok ahhoz, ami a cél, és feladatom. Vallom, hogy nincsenek véletlenek, nem véletlenül kerül valaki elénk. Viszont, ebben ugyanúgy benne van a mi tanulásunk is, hogy kivel, mikor, és, hogyan kell (tudunk) beszélni.
Mindenkihez van út, és rajta egy vastag, tömör kapu, csak a kulcsot kell megtalálni.
Ehhez kell erő+alázat...
Köszönöm a kiegészítő válaszod! Így kerek!

ui.: Ezt a levelet is alázattal írtam, sztem érezhetően jelen volt, mert az elfogadáshoz kell az Alázat.
Viszont az erő is képbe került, ami pedig a hibám, és másik igazának elismeréséhez, beismeréshez, szükséges...

Kedves Beatrix ;-) Remélem segítünk megérteni, mi az alázat, és erő együttes létének a hatása, de főleg a célja :)

Abszolút egyetértek! Nevetni fogsz, de kb. 4-5 évvel ezelőtt egyik reggel úgy ébredtem, hogy önellátás, öntermelés!

Egy pillanatra se hagyott nyugodni a gondolat, mégis félretettem. 2007-től olyan intenzitással éreztem, hogy ahol tudtam, ennek hangot adtam. Szerinted, hányan néztek hülyének, és hányan mondták, hogy ez lehetetlen, és felesleges? Ezt a káoszt, amit világválságnak is hívnak, erről is beszámoltam... kinevettek, vagy azt mondták, hogy a politikusaink ezt úgysem engednék, és ha igen, majd jön a politikai másik oldal, és az majd rendet teremt.

Csapkodtam a homlokom. Most, amikor bekövetkeztek a dolgok, események, ugyanúgy megírtam ugyanazoknak amit 2007-ben. Több mint a fele nem is reagált, másik része pedig azt mondta, mázlid volt, véletlenül bejött, de minket úgy sem érint, csak a felsőbb köröket. Újra csapkodtam a homlokom. Viszont, elmondhatom, a vonzás törvénye segített, mert az új ismik már igazán hasonlóan gondolkodnak, és megbeszélgetjük ezeket, egymásnak küldözgetünk cikkeket, leírásokat, ilyesmikről szóló híreket. Magyarországon is megalakult az első ilyetén közösség, ahol alternatív energiák használnak, és a házakat is ezzel üzemeltetik, vagy passzív házakat építenek, valamint önellátó gazdaságot építettek ki. Olyan közösség, amibe mindenki beleviszi, amiben nagyon jó, és saját, akár kölcsönösségi alapon segítenek egymásnak, vagy adnak munkákat egymásnak. Úgymond pénzzel valaki reálértékét kifejezni nem lehet. Közösségekben derül ki, ki, mennyit is ér úgy emberileg, mint tudásilag, és akár szakmailag is. Jó lenne kialakítani ilyen közösséget, akik ugyanígy gondolják a jövőt, és tenni is hajlandóak érte, és így egymásért.

Vélemény?

Észrevétel. Milyen állam az olyan, ami azt is megadóztatja pénzben, ha valakik egymásnak pénzbeli térítés mentesen segítenek?

ArkAngyal