A Deva Premalhoz volt szerencsém, épp a barátnőm hozta a napokban egy ismerősétől, de nekem már akkor is kicsit "lakossági" volt. Ahogy most meghallgatva ez a Hillsong is. Nem tudom, ez egy olyan jelző, amit a haverjaimmal találtunk ki még régen, műfajtól független ez, tényleg nincs rá más, kifejezőbb. Hitgyülis, lakossági zene ez, legalábbis nekem, így elsőre, képtelen lennék hallgatni.. Nem tudom pontosan megfogalmazni a miértjét, és Sanyi meditációs zenéivel is ez volt a problémám régebben, aztán az egyik cd-n később felfedeztem az ilyen irányú fejlődést is (az egyiken van egy Dead can dance a Baraka filmből, na az a cd már meditációs-zeneileg is érezhetően igényesebb, számomra, a többi zene is mind élvezhetőbb lett ott már)
Szóval ha Isten, meg Jelenlét, akkor szerintem hallgass meg egy Dead can dance koncertet (a 94es koncertalbumot mondjuk, vagy youtube-on nézz tőlük bármit, ami koncert).
Vagy ott van Van Morrison-nak a 80as évekbeli dolgai. Az Enlightenment vagy a No guru, no method, no teacher album. Ott szerintem nemcsak a Jelenlét van meg, hanem egy semmihez sem fogható egyéniség is. Szerintem, persze ezek után nehéz lesz így előítélet nélkül hallgatnia bárkinek is, de hátha..
Magyarok közül meg szerintem Kowalsky és Laár András szövegei igencsak figyelemreméltóak. (zeneileg, KFT 1-1 számára gondolok, bár most beugrott a Mártírka néni-s jelenete is..:), http://www.youtube.com/watch?v=GebvIF-VhhI )

ja még valami! a másik kedvenc magyar zenekarom!
http://www.pozvakowski.hu
itt viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy nem ilyen zenéket hallgató, ámde spirituális beállítottságú emberekre hatással van-e ez a típusú zene.

Én nagyon szívesen vitatkozom veled, pl azzal a résszel, mikor azt írod: "A sok könyvvel, okoskodással még senki nem jutott előre legfeljebb azt hitte."
A két hozzászólásodat olvasva szinte egyazegybe hallom vissza Tolle (vagy esetleg Osho?) szavait.
Vagy ezekre mindre önállóan jöttél rá hosszú-hosszú évek után, mialatt fogalmad nem volt mi zajlott le előzőleg benned? Mert ok, hajlandó vagyok elhinni hogy tapasztalatból beszélsz, de melyik volt előbb, az hogy megtapasztaltad ezt az egótlanságot, vagy az hogy olvastál a konkrét működéséről és utána már tudtad hogy mi az mikor bekövetkezett?
Szóval igaz, könyvet olvasni sem muszáj, mint ahogy meditálni sem, ugyanúgy eljuthatsz oda saját tapasztalásból is, csak hát évekkel, évtizedekkel esetleg életekkel hosszabb idő alatt. De akkor ne írj ilyet, hogy senkit nem vitt előbbre, mert szerintem nemhogy senkit, de még neked is megkönnyítette a dolgod az, amit az egó működéséről olvashattál és most leírtál. Abban értek csak egyet, hogy tapasztalat mindenek felett..

azt nem mondtam, hogy szerintem.. ;)