Sanyi mondandójával egyetértek, tudom én is jól legbelül, csak hát még most nehéz.. Viszont a "kutyusos" példában észre kell venni azt a párhuzamot, hogy ugye hallani emberekről, akik gyerekkorukban látták mondjuk az aurát, vagy láttak "dolgokat", de aztán ez szép lassan (szülők, társadalmi nyomás hatására) megszűnt teljesen, kihalt ez az érzékszerv.
Vagy a hatodik érzék, a természetfeletti összekötő csatorna használatának mellőzése ugyanúgy a társadalom rovására írható, visszafejlődnek az érzékszervek ha nem használja őket az ember, úgy mintha nem is lett volna. Én mostanában tudatosan próbálok bizonyos élethelyzetekben a megérzéseimnek szabad teret engedni, mintha egyenrangú érzékszerv lenne a látással, hallással, csak fejlődik ezáltal is.

ArkAngyal hozzászólása viszont most jobban tetszett. Újra elolvasva előszöris eszembe jutott a Simpsons sorozatból az a szemüveges szomszédjuk, aki bármit csinál puszta jóindulatból, Homer azt fennhéjazásnak, személyes támadásnak veszi mindig. És igen, sokan reagálnak így helyzetekre, az ego, egy információt mérgező és szűrő funkciót tölt be, míg a mondandó elér a célszemélyhez. És ilyenkor a fül bezárul és csak ez lebeg a szem előtt, bármiféle építő információ ha volt is, elveszett.

A másik fontos a türelem. Nem tudom elégszer hangsúlyozni ezt én magamnak sem. Az hogy: "Nem lehet, vagy szabad hírtelen rájuk zúdítani mindent, mert az elmének emészthetetlenné válik, és elveszik a lényeg az éterben." - tényleg sokszor lépcsőfokokat átugorva a végeredmény ijesztőnek tűnhet.
Erről meg most az jutott eszembe, hogy időnként bizonyos helyzeteknél látom, hogy hova vezethet az a folyamat, a fennálló információhalmaz elegyét továbbgondolva, egy akár teljesen evidensnek tűnő szitunál (bár ez a téma lehet megér egy külön bejegyzést, van köze vajon a jövőbelátáshoz?). Na és itt jön képbe a türelem, nem úgy viselkedni, mintha az már a jelenben lenne, mintha az egyértelmű lenne mindenki számára - elég sok félreértést tud és tudott ez szülni, most így belegondolva..

Az "elénk dobja" szókapcsolat nagyon kifejező, pontosan így tapasztaltam én is az elmúlt hónapjaimban. Hihetetlen ahogy sorra teljesülnek az ember kivánságai anyagi javak, események, vagy éppen a témához kapcsolódó személyek terén is, minden összefügg mindennel, hasonló hasonlót vonz. Szinte szó szerint belebotlik az ember olyanokba akikre épp akkor és ott szüksége lehet, vagy ugye fordítva, csak aztán az már megint más kérdés az ember mit tud a helyzettel kezdeni :). Utóbbi hetekben a kedvenc idézetem a következő lett és most rákeresve tudtam meg hogy Popper Pétertől van: "Minden ember és minden esemény úgy került be az életedbe, hogy magad hívtad oda. Az pedig rajtad áll, hogy mit kezdesz velük."

Szóval tetszett ez a vonzástörvényes levezetés, biztos vagyok én is benne hogy ez így zajlik.

köszi a választ, ez durva... azt már le sem írtam, hogy láttam tengeri csillagot is a tengerben.. De amitől most leginkább kész vagyok, hogy hazahoztam egy elhalt tengeri sünnek a héját, gondoltam majd kirakom a falra mert tök jól néz ki.. összevetve a kártyalappal elég ijesztő (berakom a képek közé vhogy)
És akkor már elmondom azt is hogy első napokban beleléptem egy ilyenbe, miközben egy gumimatracra akartam felmászni. Olyan mélyre fúródtak a tüskéi hogy pár még mindig bennem van..

Na jó, elkezdem tanulmányozni a témát, könyvet, bár elég megfoghatatlan ez az egész nekem.. Viszont nem most lesz még míg egy ilyen kapun ki-be lépkedek szerintem.. A rendelés megy hamarosan, plusz még egy Életerő csomaggal is szemezek.