Éva. teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Éva. teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Nagyon igaz a megállapításod Sanyi...
2012. jún. 12. kedd 19:56
/"Utolsó napokban" élünk/

,,Ezek mind arra alkalmas időtöltések, hogy a figyelmüket eltereljék a belső világukról, hiszen ott a saját hibáikkal, gyengeségeikkel, bűneikkel kellene szembesülniük, ami azért jóval fájóbb!"

Nagyon igaz a megállapításod Sanyi,és fel is idézett bennem egy emléket,ami szóról szóra erről szól.

Volt egy kollégám aki Jehova Tanúja volt. Persze nem saját akaratából,hanem a felesége ,,kényszerítette" bele,azt gondolva ,hogy akkor a külföldön dolgozó férje,majd nem csalja fűvel-fával,mert ugye az nekik a gyülekezetben tilos:)

Szóval ez a szerencsétlen srác olyan frusztrált lett,sehogy sem tudta összeegyeztetni a szexualitását /,,hajtotta a vére":)/,meg a ,,parancsolatok" miatt a lelkiismeretét.
Persze ,hogy csajozott:),nem bírta ki,és mikor reggel hazavetődött /közös házban lakott a zenekar/,akkor állandóan körülöttünk sunnyogott a Bibliával a kezében és térítgetni akart /minket!/ mert persze komoly lelkiismeret furdalása volt,amit valószínűleg ezzel akart kompenzálni.
Aztán persze sűrűn megkapta,hogy ,,nem mi léptünk félre,nézzen már magába":)
Komikus helyzet volt a szenvedő ,,mártír" arcával:),de sajnáltam is ,hogy mennyire képtelen rendet tenni magában,hogy vagy a gyülekezet,vagy élem az életemet és akkor csajozok is /ha már ,,nem
bírom ki":)

Szerintem ez a szektásság kicsit ,,tudathasadásos"állapot,és mindig valami pótlék,és valami helyett van,valamilyen hiányt próbál az ember pótolni vele. Ami persze lehetetlen. Jó esetben ez idővel kibukik,de hülyítheti az ember magát egy egész életen át is. Aztán mint tudjuk vannak olyan szekták is,ahol tragédiákba torkollnak a dolgok. /kollektív öngyilkosság,stb.../ És mégis sokan inkább ezt választják,mert úgy látszik a leges legnehezebb dolog a világon, őszintén magunkba nézni...

Honnan tudhatjuk,hogy mi jó a másiknak....
2012. jún. 06. szerda 13:13
/Tamara tovább.../

...És mi nem? Hiszen amikor ezt ,,megítéljük" Margarett, többnyire magunkból indulunk ki,hogy mi hasonló helyzetben hogyan cselekednénk.

Honnan tudod,hogy Tamara most nem él meg olyan dolgokat,ami mindent megér neki? /Még ha 10 kilót fogyott is?/
Valószínűleg pont ezekre a tapasztalatokra van szüksége,különben hogyan is került volna ebbe a szituációba? Mindennek van értelme,még ennek a kapcsolatnak is,és egyáltalán nem lehet tudni, hogyan végződik majd.

Te csak a tényeket látod,és ezek mentén racionálisan próbálod megközelíteni a helyzetet. Ez alapján formálsz véleményt-kívülállóként-,ami ebből a szempontból egy elég erősen lekorlátozott állapot,mivel nem vagy benne az eseményekben csak szemlélőként. Igazán nem tudhatod ő mit élhet át.
Még ha el is mond neked sok mindent,bizonyos dolgokat nem mindig lehet szavakba önteni. Pont ez hiányzik egyébként az elbeszéléseidből:)
Az empátia pedig szerintem nem az,hogy aggódsz a barátnődért,a saját fikcióidból kiindulva,hanem az empátia,egy beleérzés. Egy képesség arra ,hogy bele tudunk kicsit érezni a másik problémáiba,érzéseibe,képesség arra,hogy az ő fejével és az az ő érzéseivel tudjuk nézni az adott problémát,nem pedig a sajátunkéval:)

Jóslásokba bocsátkozol,saját előfeltételezéseid alapján,aminek szerintem semmi köze nincs ahhoz ,ami kettőjük között lehet,és ami esetleg még ebben a kapcsolatban lehetőségként benne van. Még ha úgy is végződne,ahogyan Te gondolod,akkor sem válhat igazán kárára Tamarának,mert biztos,hogy nagyon sok tanulságot fog hordozni,biztos ,hogy jobban meg fogja ismerni önmagát a másik által.
És ha szerelmesek /ahogy ezt itt valaki elmondta/,akkor olyan tiszta ,gyönyörű dolgokat is meg fog élni,ami nem esik meg az emberrel nap,mint nap. Van akinek talán egyszer jut ki az életében,de akad olyan is,akinek egyszer sem.
Honnan tudod? Lehet ,hogy a barátnődnek egyszerre kell megtapasztalnia a gyönyörűséget,és a kétséget ,a szenvedést? Ez csak a racionális elme szüleménye,hogy ettől jaj,meg kell óvni valakit...

Ahol boldogság van,ott boldogtalanság is. Ez a ,,világ rendje":) És nem kell ettől félni,sem félteni senkit. Szerintem meg kell élnünk azt amit a sors ad nekünk,mert akárhogy is néz ki kívülről a dolog,mégiscsak minden értünk van. Erre visszatekintve mindig is rájön az ember:)

Szerintem azért van itt ilyen vegyes megítélése a blogodnak,mert Istenigazából naplóként vezeted,szinte szenvtelenül,a rideg tényeket elmesélve. Ez inkább irodalmi műfaj,és szerintem van is írói vénád,de ez a téma,sokkal több érzést ,mélyebb belelátást ,átélést igényelne szerintem,még ha irodalmi szempontból nézem ,akkor is:)

,,Jóga óra"...
2012. jún. 02. szombat 13:43
/Tantra tábor a Balatonnál/

Ez nagyon jóóó!!!...Vígjátéknak:)

Hogyan kezeljüka kritikát?:)
2012. jún. 01. péntek 16:10
/Tamara...hol vagyok én?/

„Csak egy módszer létezik a bírálat megelőzésére. Légy senki és ne tegyél semmit! Ez az eszköz segít.
De ne alakítsuk az életünket azoknak a piszkálódóknak a kedvéért, akik jobban viselik saját boldogtalanságukat, ha másokat is boldogtalanná tehetnek.

/Bodo Schäfer/”

Ugyanakkor!: ,,Nem zörög a haraszt ,ha a szél nem fújja":)))

Egy ,,közszereplőnek" szerintem tudnia kéne, hogy nem tetszhet mindenkinek,és kritikát is kaphat. Ezért nem szabadna ,hogy ez érzelmileg érintse.
Főként nem mérhet ellencsapást/ebből kifolyólag/ a kritizálójára. Ellenben,higgadtan megvizsgálhatja magában,hogy jogos e az a kritika?,/és akkor építő jellegű volt/,vagy csak emberi gyengeség,irígység,egyebek motiválták a kritizálót. Ez esetben pedig nincs dolga vele,csak a kritikusnak lenne sajátmagával. /Neki kéne magába néznie /

Tapasztalatom szerint,ha az ember érzelmeket ad egy ilyen ,,eseménynek",akkor e miatt elveszíti a stabilitását,és onnantól sorra halmozza a hibákat.

Például:-visszavág,
-védekezik, /ami még rosszabb másokkal védekezik /
-elbizonytalnodik,
-vitába bonyolódik
-ettől kifárad,és elmegy a kedve/időlegesen/ a tevékenységétől,mert megrendül
az önbizalma /Persze itt alapjában a helyes önértékeléssel van a probléma,mint tudjuk.../

Vagyis meglátásom szerint a kritikának soha nem szabad kimozdítania az embert a stabilításából ,középpontjából"/mert ha elköveti fenti hibákat,azzal a hitelességét ássa alá.

Egy ,,közszereplőnek" az egyik legfontosabb feladata,hogy fel legyen készülve,hogy bármikor kritika érheti,és arra ,hogy ezt megfelően kezelje.

Aztán el lehet gondolkodni erről a ,,segítő" ,,tanító" titulusokról is...
Szerintem sokkal okosabb dolog az embernek nevén nevezni a tevékenységét,az senkinek sem fogja csípni a szemét:)
Gondoljuk meg ,a ,,tanító" címet Jézusra,Buddhára ,és bölcs,szent emberekre értik igazán. /Főleg a spirituális tanító címet./
Esetleg lehetnénk talán kicsit szerényebbek:)
Coach,tréner,terapeuta,stb, a megfelelő jelzővel...,és akkor értelmét veszti rögtön az a kérdés,hogy jó ,,tanító" vagyok,avagy sem?:)

Szerintem itt alapjában azzal van a gond,ha valaki komolyan azt képzeli,hogy ő ez vagy az. ,,Tanító,segítő"stb,vagy bárki más...Ez szerintem identítás zavar,mert az ember nem azonosítjhatja magát azzal,amivel foglakozik:) Az a munkája,hivatása,nem ő maga.
Ha az ember rendbeteszi magában ezeket a dolgokat,akkor soha nem érzi magát ,,kellemetlenül",ha megjegyzést tesznek a ,,tanítóságára",hiszen ő soha nem is gondolta ,hogy ő az lenne. /Egyenlő lenne a tanítóságával:)/

Ha az ember ezt komolyan gondolja,és el hiszi,hogy ő ez vagy az,akkor szerintem szerepben van. Hiszen igazából semmi más nem lehet,mint önmaga. És ez az ,,ömaga" nyilvánulhat meg aztán ilyen vagy olyan formában...

A véleményem nem Neked szól személy szerint,csak ehhez a hozzászóláshoz tudtam kapcsolódni. Viszont azt megkérdezném Tőled,hogy hogyan értették azt a kritikát,hogy:,,nem vagy annyira jó"?:))) Mégis ,mihez,kihez képest? Ez vicces egy kicsit:) Egyébiránt meg teljesen egyéni a ,,tanításod",módszered,tehát még hasonlítani sem lehetne mihez,kihez:)...Na ,ez az a tipikus eset,amikor a kritizálónak kéne magába néznie:)

Talán ezeket:)...
2012. máj.. 03. csütörtök 00:33
/Álomfejtés/

https://www.google.hu/search?hl=hu&q=álomban+meghalni&sourceid=navclient-ff&rlz=1B3GGHP_hu_

Úgy írsz a szívedről,Pohár,mintha valami tőled teljesen
2012. ápr. 12. csütörtök 23:56
/Hol van a boldogság?/

Úgy írsz a szívedről,Pohár,mintha valami tőled teljesen független zárt birodalom lenne /saját magadon belül/,ahova bebocsátást kéne kérned:)
Ez a tipikus példája annak,amikor az ember a vallásban a hasonlatokat,szimbólumokat szó szerint értelmezi,és e szerint gondolkodik arról.
Mi az Isten országa a vallásban? A Mennyország,ahol /ha arra érdemes leszel/ együtt lehetsz Istennel. Vagyis ha a szív az Isten országa,ott is együtt lehetsz Istennel. A halhatatlan,örök isteni éneddel.

Nem hiszem ,hogy Te nem voltál soha boldog,és nem érezted azt,amikor a szíved hatalmasra nyílt,és áradt belőle az a minden porcikádat elöntő érzés,amit boldogságnak nevezünk,de tulajdonképpen ezt a boldogságot az az áradó szeretet váltja ki,ami ilyenkor a szív kinyílásával árad mindenre,és mindenkire. Nem véletlenül érezzük ilyenkor,amikor igazán boldogok vagyunk, hogy szeretjük az egész világot. Nem hiszem,hogy ezt még soha nem élted volna át.
Kellett ,,keresni,zörgetni,kérni"? Nem hinném:)

Annyira jól le van írva a blogban,hogy mi kell ahhoz ,hogy tartósan is boldogok lehessünk. Én ilyen jól összeszedve ,elmondva,még nem láttam soha sehol,és ebből tisztán kitűnik,hogy aki ezt így tudja,az meg is élte,és éli is amit itt leírt,mert ez szóról szóra hajszál pontosan így van! /Minden egyes szavában felismertem a folyamatot./

Én remélem ,hogy hamar kiürül majd ez a ,,pohár"/mert ezzel a dogmatikus gondolkodással teljesen elzárod magad a valóságtól/,és egyszer majd újra felcsillan a ,,régi" Edit.

Erre jól ráéreztél,mert pár nap múlva lesz épp ilyen
2012. márc. 22. csütörtök 21:20
/Gondolattal teremtők napja/

Erre jól ráéreztél,mert pár nap múlva lesz épp ilyen előadás.
Nézd meg a cikk után a weblapon. /De Pécsen lesz./

Az ekcéma lelki okairól már volt szó. Ezért még pár olyan dolgot
2012. márc. 20. kedd 21:30
/Betegségek lelki oka/

Az ekcéma lelki okairól már volt szó. Ezért még pár olyan dolgot említenék,ami szintén jelen van az ekcéma kialakulásánál.
Általában allergia váltja ki,ennek a következménye a viszkető bőrgyulladás. Legtöbbször élelmiszerre pl. tej,tojás,füstölt húsok. De lehet örökletes is, immun eredetű,vagy pszichoszomatikus is,vagy anyagcsere túlterheltsége,de valamilyen mérgezettség is,esetleg kontakt allergia,amit vegyszerek, kozmetikumok/tusfürdő...stb/ még rontanak...

Vagyis érdemes utána járni,hogy ezek közül konkrétan mi okozza az adott személynél a tüneteket.
Amit én tapasztaltam szinte minden ekcémás személynél,akit ismerek:
-A lelki okok egyértelműen,
-a stressz amire azonnal kijön,
-tej,tojás,zsíros sajtok,füstölt dolgok mindenkinél rontanak az állapoton.

Amivel viszont szépen karban lehet tartani külsőleg és belsőleg :
-Az omega 3-as olajok, halolaj, lenmagolaj,ligetszépe olaj! külsőleg is
-A cink nagyon fontos és a C ,E ,A, F vitaminok.
-A mosakodásnál figyelni kell,hogy ne szárítsuk tovább,ne legyenek illat-és színező anyagok.

Fenti olajokon kívül nagyon jó rá a Shea vaj /külsőleg/ és a Holt tengeri dolgok/fürdő is!/.
Van akinek segít a napfény,kevés szolárium,és a Bioptron lámpa mindenképpen.

Ezek tüneti kezelések,de ennél a kellemetlen ,viszkető bőrproblémánál fontos ez is. Legfontosabb viszont kideríteni a kiváltó okokat.

Aranykor, fény, előző életek, odaadó szív és társai...
2012. márc. 09. péntek 14:02
/Önfeláldozás/

Editkém én nem várom az aranykort:) Úgy gondolom,hogy nem véletlenül születtem ebbe a korba.
Itt szeretném megoldani az itteni feladataimat,és nem egy elképzelt álomvilágba menekülni a helyett,hogy nehogy véletlenül csinálnom kelljen valamit itt és most.

,,Várjátok, hogy az emberekben végre láthatóvá váljék a fény, ''...

Hát ezt sem várom,merthogy az a fény mindenkiben ott van,eredendően. Nem ,,valamikor" lesz majd ott,amit várni kéne. Mindenkiben ott van az isteni fény.
/Namaszte...Így üdvözlik a benned is lévő Istent,fényt.../
De hivatkozhatok Jézusra is:,,Ne valahol kívül keressétek az Isten országát,mert az bennetek van,a ti szívetekben"

Annak valóban nem vagyok híve,ha mindent az előző életekre fogunk,de tagadni sem fogom,hogy igenis van egy bizonyos kiegyenlítődési igénye a léleknek,amit bizony meg is akar élni,tapasztalni. És ugyanakkor ez a kiegyenlítődésre törekvő vágya tulajdonképpen az egyik mozgató rugója is a jelenlegi létezésének.

,,És ha az Ő szíve igen is képes sírni, meghasadni, szenvedni akkor vajon ő -e a hibás és az valójában hiba-e, vagy a világ kegyetlen és Ő érzi ezt?"

Az ,,Ő szíve",nem él önálló életet,hanem a megéléseiben értelem és ok van,ami miatt úgy éli meg a dolgokat ahogy.

A világ pedig nem kegyetlen,sem nem ilyen sem nem olyan,hanem pontosan olyan,amilyennek az adott ember megéli,tapasztalja. Ha ő kegyetlennek éli meg az bizony probléma,ha csak ezt veszi észre,és jóból szépségből,semmit.
Ez már nagyon elcsépelt,de még mindig igaz:),hogy a világ a mi bensőnk kivetülése.
Az ,hogy mit látunk meg a világból,az pontosan minket tükröz. Ezt nem elhinni kell,hanem tapasztalhatja az ember nap,mint nap. /Meg kell nézni,ha jókedvűen ébred az ember,mennyivel másképp lát mindent,mintha bal lábbal kelt volna:)/
Persze ez sokkal bonyolultabb. Erre lenne való többek között az önismeret.

,,Jobb neki a világban megértetten, vagy jobb neki a valódi lényében kirekesztve?"

Hát szerintem nem arra kell törekedni,hogy engem megértsenek a világban,/aki erre törekszik becsapja magát!/,hanem arra hogy én megértsem a világot,és első sorban a saját belső világomat,mert úgy fogom megérteni az egész világot.

A valódi lényedben pedig hogyan lehetnél kirekesztve? Ki rekeszt ki, kit?:) Az ember maga a lény, minden kiterjedésével egységben,egy lényként,...nem tudja kirekeszteni magát saját magából:)

Szerintem nincs ilyen,hogy: ,,kifosztott, anyagilag és lelkileg,
2012. márc. 09. péntek 13:01
/Önfeláldozás/

Szerintem nincs ilyen,hogy: ,,kifosztott, anyagilag és lelkileg, ... palira vett," egyebek...
Ez így nagyon téves felfogás,mert a saját cselekedeteimet,áthárítom a másikra,és őt okolom azért amit tulajdonképpen én tettem /ilyen ,olyan okokból/.

Egyszerűen az van,hogy vagy hiszékeny, naiv, tudatlan voltam,vagy éppen önként adtam,teljesen mindegy,a helyzet miattam alakult ki. Ezt kéne beismerni,elfogadni,megbékélni vele,és nem a másikra hárítani,mert akkor még az ilyen ember nagyon sokszor lesz ilyen helyzetben. Egészen addig ,amíg meg nem tanulja ezt.

Én fosztottam ki magamat,én csaptam be magamat,és senki más!
Rá kell jönni,fel kell vállalni,és megbocsátani magamnak...És nem a másikra hárítani a felelősséget. Én meg vagyok a szegény mártír:)))