,,Egyáltalán, mi a jó abban, hogy érzelemmentesek vagyunk? Az tény, hogy nyugis, de milyen sivár és unalmas! "

Szerintem nem teljes érzelem mentességről van szó a keleti tanokban,hanem arról ,hogy ne az érzéseink,érzelmeink,ösztöneink irányítsanak. Hogy tudjuk kezelni azokat. Ez nem azt jelenti,hogy az ember érzéketlen,hiszen a buddhistáknál is ott van a szeretet,könyörületesség,minden és mindenki iránt. Itt inkább ezeknek a dolgoknak a minőségi megnyilvánulásairól van szó,tehát magasabb rendűbb szinten működnek ezek az ,,érzések",,,érzelmek",úgy mint szeretet ,megbocsátás,könyörületesség ,stb...tehát az ember nem az alacsonyabb rendűbb ösztönből fakadó érzéseinek,érzelmeinek engedjen,és ne azok vezessék őt. Ezeket persze nem elnyomják,hanem megvan a praxis rá,hogyan kezelik,pl. az ellentétes érzelmek felkeltésével.

Vagyis ,hogy szó sincs itt sivárságról ,unalomról:))) Ellenkezőleg. A cél éppen a boldogság,a teljesség elérése.
Meg kell kérdezni egy gyakorló buddhistát,hogy mennyire egészen másról van szó.
Egyébként pedig ott volt előtted a példa az az úr,akiről beszéltél. Úgy éreztem ,hogy elismerően csodálattal írtál róla:) Hogyan érhette el akkor ezt a tiszteletedre méltó állapotot?:)

Csodálkozom ,hogy a kezelőorvosa nem lépett annak idején ez ügyben,ahelyett,hogy teletömné ,,gyógyszerekkel". Főleg ,hogy tudott a kiváltó ok is. /Ilyenkor azért próbálkoznak terápiákkal./

Egy pszichiáter,vagy pszichológus még az egészségügyben is segíthetne ezen a problémán.
Vissza kéne vezetni a szüléséig,és ott megtalálnák azt a traumát ,ami kiváltotta nála az elmebeli elváltozást.
Valószínűleg nagyon nehéz szülése volt,és menekülésként,eshetett egy másik tudatállapotba.
Van már ÉBER hipnózis is,amivel vissza tudják vinni,és ami tulajdonképpen olyan ,mint egy vezetett meditáció.
Azért maradnék az egészségügynél /akár magán alapon is/,mert ezzel a diagnózissal nem hiszem, hogy más -nem egészségügyben dolgozó- terapeuta hozzányúlhatna.

Ami pedig a skizofrénnek minősített embereket illeti,sokszor nem is azok,csak mások. Másképp látják a világot,és ezt nem tudja az orvos hova tenni, ráhúzza a diagnózist,és gyógyszerekkel próbálja elnyomni a ,,másságot''.

Szóval látatlanban nehéz dió ez. Kéne keresni egy olyan pszichiátert,aki nem annyira ,,akadémikus":)
Vagyis nyitottabb az ,,alternatív" megoldásokra is.
Ha marad ez a gyógyszerezés, ,,zombiként'' fogja leélni az életét. Ez a megoldás,mindig a tehetetlenség kifejeződése. Csakhogy egy ember nem azért született erre a világra,hogy gyógyszerfüggőként végig vegetálja az életét.

A szülés után a hormonális és egyéb változások miatt nagyon sokan depresszióba esnek. Az is lehet, hogy ez mélyült el nála annyira súlyosan,hogy skizoid tünetekkel jár.
Én nem hagynám,hogy élete végéig gyógyszerekkel nyomják el a tüneteket,hanem keresnék egy jó szakembert. Már régen meg kellett volna tenni...

Nézd csak meg Marcsi mi van Oneness profiljában?
A KÖRTÁNC !:)
Ott van egy kicsi kép,fogják egymás kezét az emberek,és kört alkotva táncolnak.
Szóról szóra az amit leírtál:)

Mindig attól függ milyen tudatállapotban van az ember,mert abban az állapotban, létezésben pontosan az a valóság.
Ez mindig szubjektív szerintem,és senki nem mondhatja egy másik tudatállapotból,ahol neki más a saját valósága,hogy egy másik valóság,ami sokaknak valóság,az illúzió csupán. Igen neki,onnan nézve az ő más /szubjektív / tudatállapotából.

Hogy mi a végső valóság,és hogy van e egyáltalán,azt mi nem tudhatjuk,innen ebből a tudatállapotból,létezésből. Esetleg elhihetjük,mert voltak,/vannak/ akikről hallhattunk,és talán megtapasztalták azt,vagy már abban léteztek.

Amiről írsz,hogy nem érted egyes aszkéták,hogyan hanyagolhatják el úgy a testüket és a fizikai világot maguk körül,hát ez már megint a mi nézőpontunkból érthetetlen csak.
Azok a jógik,már egészen más /magasabb tudatállapotokban vannak,és a testük /sokkal magasabb/ energetikai szinten egzisztál már. Nem véletlen az ,hogy 3 hónapra simán eltemetik magukat,és bár volt hogy ezt ellenőrizték,gépek voltak rájuk kapcsolva,és életfunkcióknak nyoma sem volt,mégis a jógi hajszál pontosan a megadott időben ,,életre kelt''.
Tehát ,amiről írsz,hogy ennyire elhanyagolják a testüket,hát ennyire,hogy ezt is meg tudják csinálni,ennyire a tudatuk kormányzása alatt tudják tartani a testüket,és minden mást ,ami az ember. Miután egészen más valóságban tartózkodnak,egyáltalán nem érdekes,hogy mi van körülöttük,kosz ,bűz egyebek,mert azt csak mi érzékeljük,ők nem.
/Már nem ebben vannak/
A fenti dolgokat én nem tartom cirkuszi mutatványnak,hanem úgy gondolom,hogy azért is csinálják,/egyrészt,mert szerintem ez azon az úton egy beavatás féle/,másrészt pedig nekünk innen nézve,egy nagyon jó ,,tanítás",hogy megismerjük a világot,amiben még ez is lehetséges,és még mi minden:)

A példákat lehetne sorolni,a mondandóm lényege az ,hogy éppen mi a valóság azt
a szubjektum dönti el. /Én/ Mindig éppen az,ami abban a tudati/létezés/ állapotában neki éppen a valóság.
Tehát amikről itt beszélünk,az csak ,,innen nézve",ebből a tudatállapotból /tudati létezésből/ igaz.
Egy valódi megvilágosodott ,már nem ebben a tudatállapotban van,és biztos ,hogy jót mosolyogna a mi ,,okoskodásainkon'':)))
Ahogy mi sem tudjuk elképzelni annak a tudatállapotnak a valóságát,hiszen mindig szót emelünk ,értetlenkedünk,amikor valaki onnan ,,szól":)

És szerintem ez mindkét oldalról jogos,mert mindenkinek az a valóság,amiben van.
A saját szubjektív valósága,amit az éppen akkori tudatállapota határoz meg.
Más tudatállapotokban pedig más a valóság. De az embernek ez csak akkor válhat reálissá,igazzá,ha eléri azt a tudatállapotot.
Addig pedig az a ,,reális"/de mégis relatív/ valóság,amiben az ember éppen van.

Az abszolut valóságon kívül minden relatív,de ezt már ,,onnan mondják". Nekem itt és most ugye nem így van. Mert nekem mindig az a valóság,amiben éppen én vagyok:)
És gondolom ezzel mindenki így van:)