...nem csak Te egyedül vagy ezzel így. Több barátom is beszámolt erről az utóbbi időben,és jómagam is beleestem ebbe a hibába,hogy annyi negatív dolog történt körülöttem,hogy ahogy már besűrűsödött, engem is magával ragadott,és átterjedt rám is. Szerencsére akkor észbe kaptam,hogy megint elkövetem azt a hibát,hogy túlságosan átélem mások problémáit,és egyszer csak azon veszem észre magamat,hogy nálam is kezdődnek a gondok./Én ezt úgy hívom,hogy ,,elveszítem magamat'':)/

Ilyen mindig akkor fordul elő,amikor az ember sokkal erősebben törődik másokkal,mint saját magával,vagyis nem egészen a saját életét éli. Vannak ilyen típusú emberek,és nagyon nehéz az embernek kibújni a bőréből,de ezt meg kell tanulni,hogy nem szabad,hogy a világ és mások problémája elragadja az embert saját magától. Valahol meg kell találni az arany középutat,még az ,,önfeláldozó'' típusú embereknek is,és megtartani magukat a ,,saját középpontjukban''. Ez lenne a probléma megoldása, mert innen már lehet csinálni bármit ,biztonsággal. Csak hát ez elég nehéz ugye,illetve ideig ,óráig sikerül csak /legtöbbünknek/:)))
Ahogy az ember túlzottan elkezd belemerülni valami másba,vagy aggódni,félni,akkor nagyon hamar ,,önmagán kívül kerül'',és jön a ,,borulás'':)

Még egyszer mondom,hogy mostanában ez jelenség,elég sok felől hallom,amiből arra következtetek,
hogy ,,ahogy fent ,úgy lent'',vagyis nem véletlen az ,hogy ennyire egyforma hatások érnek bennünket egy időben.
Ebből számomra az a tanulság,hogy az embernek arra kell törekednie,hogy már semmifele ,,külső hatások'' ne befolyásolhassák,annyira a kezében tudja tartania sorsát./Persze nem az ,,Isteni törvényeknek" való ellenállásra buzdítok:)/

Nekem általában annyi elég,hogy felismerjem a problémát,és azzal szerte is foszlik a hülyeség:D /ahogy pl. most is történt velem/ Ugyanakkor ez kevés ahhoz,hogy az ember már soha többet ne is essen ebbe a hibába:)
Mivel ez még velem néha előfordul,így nem tudok ennél többet mondani neked,a problémát illetően:)

Nekem nem akadt be, sőt feltűnően világos lett! :)))
Ezért utána néztem a ,,fickónak'',és tényleg úgy tartják számon, mint megvilágosodottat.
/'89-ben Ramesh Balsekarnál/
Ugyanúgy járja a világot,mint Tolle. Ha neki elhisszük?
Valaki fordíthatja az írásait angolról,és úgy teszi fel ide az oldalra. Gondolom egy tanítványa.

http://www.advaita.org/AFwayne.htm

...konkrétan az országra és az itt zajló,és várható eseményekre vonatkozik.

Naphold írta,hogy nem akar megijeszteni minket,de az asztrológus barátnőm,már hónapokkal ezelőtt mondta nekem /és teljesen ki volt borulva attól amit látott/,hogy állítólag februárban lesz nagyon kritikus a helyzet.Ugyanolyan konstelláció lesz, mint 1848 március 15-ödikén.

A Facebookon,és másutt,meg különböző lánclevelekben mennek a folyamatos uszítások,az emberek hergelése,hogy menjünk ki az utcára,és ne tűrjük,egyebek...
Nekem az a véleményem,hogy ez csak még inkább rontana a helyzeten,és nem kéne még olajat önteni a tűzre. Szerintem volt ennél már jóval rosszabb helyzet is,és mindig valahogy talpra állt ez a nép.
Csak hát azt kéne már egyszer végre megtanulnunk ,hogy összefogás legyen, ne mindig széthúzás.
Ennek a népnek hosszú évszázadok óta ez a legnagyobb hibája. Síránkozunk a Himnuszunkban,hogy ,,Balsors ,akit régen tép"...Hát nem kell ezen csodálkozni,hanem inkább változni kéne már,és tényleg addig ,amíg nem késő.

Bár aki nem őszinte magához,úgysem teszi fel magának ezeket. Sokkal kényelmesebb egyetlen hatalmas IGEN,hogy én aztán...márpedig...
Mert ha mégis felteszi magának az ember ezeket ,esetleg kiderülhet,hogy több téren is sérült az a
belső béke:)
Szóval ezek a kérdések/is/,az önbecsapásainkra igyekeznek felhívni a figyelmet.

Nevetni pedig bármin lehet. Főleg,ha az ember hárít. A zavarának első jele,legtöbbször a nevetés.
Ilyenkor a kérdések -úgy tűnik- célba találtak:)
A válaszom természetesen nem személy szerint neked szól,hanem egy ,jelenségnek''
Amikor kényelmesebb,biztonságosabb az önáltatás,minthogy megvizsgáljunk valamit.

Ami pedig a realizációt illeti,abban egyetértek. Egy valóban realizált embernek ilyen kérdésekre már valóban semmi szüksége. Na de hol vagyunk mi attól???:)))