Képzelődsz vagy valóban látsz?
Gyakori probléma a belső látást gyakorlók között, hogy nem tudják eldönteni, amit látnak az igaz információ, vagy csak a képzeletük műve?
Különösen azoknál fordul elő ez a fajta képzelgéses meditálás, akik korábbi meditációs gyakorlásaik során a képzeletüket szabadon engedték és álomszerű utazásokat tettek a felmerülő tudattartalmaik között! Ugyan nagyon színes és változatos történeteket láthattak, de azoknak az égvilágon semmi közük sem volt a valósághoz.
A képzelet használata meditációink során ily módon teljesen felesleges, hiszen így csak egy fél-éber álmodáshoz hasonló folyamathoz jutunk.
A képzelőerőnkre máshol azonban igen nagy szükségünk van, hiszen azzal tudjuk a jövőnket, terveinket megálmodni.
A probléma a képzeletünk használatában van, mert a belső érzékelés során nem kellene, hogy a képzelőerőnk működjön és hamis információkat küldjön a látásunknak.
Ezt a téves működést úgy lehet megszüntetni, ha utasítjuk magunkat, konkrétan a belső látásunkat, hogy csak az igaz információkat engedje magához. Ha ilyet nem talál, akkor inkább semmit se lássunk, de a képzeletünk semmiképpen se játsszon bele az érzékelésbe!
Ezt a belső utasítást, programot érdemes meditációban elvégezni, mialatt a belső érzékelésünkre ráhangolódunk. Ha csak úgy megfogadnánk, hogy nem hallgatunk többé a képzeletünkre, annak rendszerint semmi eredménye nem lenne, ezért mindenképpen javaslom a komolyabb ráhangolódást!
Fejleszd tovább Önmagad!