Képzeljük el, hogy az életünk, jelen pillanatban az anya méhben zajlik. Születéshez készülünk. Bent minden jó, teljes ellátás, semmiért nem kell küzdeni, nincsenek problémáink. Jó dolog belül lenni.
Egyszer csak a méh, elkezd összehúzódni. Mindenhonnan nyomást szorítást érzünk, nincs kiút, a méhszáj nem nyílt még meg, be vagyunk zárva, nincs menekvés. Egyszer csak a méhszáj megnyílik, és a szabadság érzésétől megbódulva, minden erőnkkel elkezdünk

Harc. Mi a harc?
Küzdelem, ütközés, fennakadás, győzelem, veszteség, vereség, bukás, dicsőség.
Ilyen fogalmak körében találjuk meg a harc valódi mélységeit de úgy tűnik, hogy a harc valójában akarás. Valaminek az akarása, amihez nem jutunk el. Elakarunk jutni, tehát küzdünk. A küzdelem tehát erőszakos akaratérvényesítési szándék.

Van-e olyan ember aki nem akar semmit? Van-e olyan ember aki nem küzd?
Az ember akaratos lény, akarattal rendelkezik és motivált is arra, hogy elérje amit akar. Így tehát jól láthatjuk, hogy minden ember küzd, vagyis minden ember harcol.