Szerda éjszaka kezdődött. Valamiért nagyon nem jött álom a szememre. Este volt bennem az az érzés, hogy megoldottam valamit az életemben.

Aznap megértettem valamit a munkámban, úgy éreztem megoldottam egy feladatomat. Úgy éreztem túl vagyok valamin, innentől kezdve sokkal könnyebb lesz nekem. Valahogy azt éreztem, hogy belül bennem történt valami átfordulás, ami pedig bent megtörténik, az azt jelenti, hogy megtörténik kint is.

Vegyük végig, hogy a különböző létállapotok és élet-megoldások milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak a lélek számára.

Pl. itt van néhány:

- Alárendelni magunkat egy felsőbb akaratnak és összeolvadni vele, ezáltal akár szeretetnek élni?

- Esetleg megmaradni önállónak, de "szimbiózisban" élni a Felsőbbel?

- Elkülönülni és a saját fejünk után menni semlegesen (pl. művészként vagy tudósként tölteni az időt)?

- Hatalmat szerezni magunknak és azt felhasználva az emberek szolgálatába állni?

Egy bizonyos idő után senki sem kerülheti ki a legfontosabb kérdést: ki vagyok én? A hétköznapi életben erre az éppen aktuális szerepünk kis énje felel: anya vagyok, feleség vagyok, munkatárs vagyok és alakítjuk az éppen aktuális szerepünket. Az egyéniségünk színezi a, hogyan-t és amíg nem a szellem irányít minket addig nem beszélhetünk kiforrott egyéniségről. Akkor vagyunk önmagunk, ha a negatív érzéseinket is vállaljuk és ezzel együtt is választjuk a boldogságot. Az erőltetett pozitív gondolkodás nem hozza várt eredményt, mert hiányzik belőle a könnyedség.

A másik spirituális élményem az utolsó nap jött meg:
Ahogy közeledtünk a két hetes nyaralás vége felé, úgy kezdtem érezni az idő szorítását, hogy egyre kevesebb nap van hátra. Elindult belül a visszaszámlálás: már csak két nap, egy nap, 8 óra, 5 óra, 3 óra ....