Louise L. Hay hasonlította elménket és benne gondolatainkat egy kert megműveléséhez. Először eltávolítjuk a köveket és a gazokat, aztán felássuk és termékennyé tesszük a talajt, utána vetünk, ültetünk. Szellemi szinten ez annak felel meg, hogy felismerjük, eltávolítjuk negatív gondolatainkat, önkorlátozó hiedelmeinket, aztán „mélyebbre ásunk”, megvizsgáljuk a tudatalatti szintet, igaz önvalónkat, majd pozitív gondolatokat, elképzeléseket, hiteket „ültetünk” tudatos és tudatalatti elménkbe. Ez utóbbi megfogalmazásánál álljunk meg egy kicsit!

Miért nem tudok következetes lenni? Vagy inkább hűséges.
Mikor elhatároztam, hogy ezzel a pasival már csak baráti beszélgetést folytatok, és tessék, már megint az ágyban kötöttünk ki. Nem értem magam.
Mikor Daniért vagyok oda, akkor miért kellett Árpival ágyba bújni.

Még sohasem mentem neki senkinek sem kocsival. Ma egy pillanattal később tapostam a fékbe, s beleütköztem az előttem állóba. Látszólag nem történt semmi sem, a sofőr is jót mosolygott és további biztonságos utat kívánt. Viszont megtanultam már, hogy minden ilyen esemény egy üzenet is egyben.

Kedves Önmegvalósítók!
Egy másik blogon folyó vita inspirált arra, hogy megkérdezzem tőletek.

Van- e összefüggés az ember szakmája és önmaga belső világa, feladatai között?

Tudom elég egyértelmű: van.

Mégis mi a belső feladata egy benzinkutasnak? Kívül üzemanyagot tölt az autókba, hogy az emberek tovább mehessenek. Mit kell ebből tanulnia?

Na és az orvosok, ügyvédek, bírók, focisták, zenészek, miért azt az utat választották?

Mit lehet megtanulni a mozdonyvezetésből?

Mi a foglalkozásod? Mit érzel, miért ez a te foglalkozásod?