Részlet a Vissza Önmagunkhoz - A bennünk élő gyermek felfedezése című John Bradshaw könyvből:

"Az antropológus Ashley Montagu írja: "a gyerekek számára természetes, hogy nevessenek, és minden dologban meglássák a humort, legyen az valódi, képzelt vagy saját teremtményük. Mulatoznak a komikumban." A humor egyik legkorábbi és legnagyobb energiaforrásunk. A filozófusok régen kimutatták, hogy egyedül az embernek adatott meg a nevetés.

Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.

Az életem a férfienergiák el és befogadásáról szólt eddig. Fiúk, férfiak között nőttem fel. Számomra befolyásoló volt az Édesapám és a Bátyuskám által mutatott minta. Az utcában is csak fiúkkal tudtam játszani egészen 13 éves koromig. Akkor a szomszédba egy új család költözött, akiknek lányuk is volt, de ő is afféle „fiús” lány volt inkább. Fiúgyereket neveltem fel. Ezek után úgy gondolom, hogy elmondhatom teljesen el/befogadó vagyok a férfi energiákra.

Nem ez az első alkalom, hogy valaki nagy port kavar ezen az oldalon. Jelen esetben Hajdu M-ről van szó. A régebbi ügyekből tanulva nem egy olyan blogot nyitok neki, hogy na uzsgyi mi a véleményed, hanem hogy mit tanít neked? Mi az ami dühít benne? Mire figyelmeztet ez a zavar?

Engem arra, hogy ne akarjak mindig okosabb lenni, nem kell nekem az az utolsó szó... még akkor se ha biztos vagyok az igazamban :) meg hogy ne kritizáljak másokat olyanért, amit én is csinálok :)