Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Elmentünk délután az i.e. 10000 című filmre az Aréna Plázába. Ősemberes-mammutos filmre számítottam és végülis volt benne az is, de mellette oly sok mindent beletett még a forgatókönyvíró-rendező Roland Emmerich, hogy a történet végül egy nagy mese lett.
Időszámításunk előtt 10000 évvel egy hegyi törzs mammutokra vadászik. Egy nap elkeveredik hozzájuk a gyönyörű kék szemű leányka, Evolet. Családját és törzsét lovas vadászok lemészárolták és a sámánasszony szerint erre a törzsre is ez a jövő vár.

Lehet mérni valóban a spirituális tudást? És milyen szabályok mérik ezt?
Nem éppen a spiritualitás az, ami arra tanítana, hogy végtelen, szabálytalan, és pont ezért tökéletes...és mégsem az. Egy állandó változás-fehér, fekete, fehér, fekete és újra fehér, élet, halál, élet, halál és újra élet...

Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Ezt a módszert kipróbáltam, bámulatos eredményeket elérve kutyákon. Ember gyógyításáról az a véleményem, hogy maga a test meggyógyítása, az energetikai rész javítása, feltöltése átmeneti eredményt ad csupán, lyukas korsóba víz öntögetése, ha a lelki ok kioldása elmarad.

Szióka!

Megérzés vagy félelem?
E kettő dolog munkálkodik bennem, hogy, hogy döntsem el, hogy megérzés vagy félelemeim egyikével nézek szembe?
Jött az életembe egy férfi aki először megdöbbentett, hogy érdeklődik irántam, majd jólesett és már akartam, hogy közöm legyen hozzá.

"Tegnapelőtt" blogját olvasgatva a fájdalmon kezdtem gondolkodni.

(A blogot ajánlom mindenkinek: saját kis Csillag-gyermekünk igen zseniális meglátásokat fogalmaz meg a http://www.tegnapreggel.blogspot.com/ oldalon).

Nem is olyan rég még féltem a fájdalomtól. Ezzel persze rögtön két negatív érzést is gerjesztettem önmagamban. Ügyes vagyok, mi? :-))

Milyen jelentőségű kor küszöbén állunk?
Mit tehetünk a gazdasági világválság ellen?
Hogyan kapcsolható össze az ezoterika és a gazdaság?
Mire való az ezoterika? Van-e gyakorlati haszna?
Miért olyan jelentős napjainkban az ezoterikus kutatás és gondolkodás?
Mi köze a magyarságnak ehhez a tendenciához?
Miért olyan a nyelvünk, amilyen? Milyen is?

Egyszer csak rátaláltam erre a " dalra " dalra??
Háát a szöveg nagyon nagyon ott van.

Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?

Egy bizonyos idő után senki sem kerülheti ki a legfontosabb kérdést: ki vagyok én? A hétköznapi életben erre az éppen aktuális szerepünk kis énje felel: anya vagyok, feleség vagyok, munkatárs vagyok és alakítjuk az éppen aktuális szerepünket. Az egyéniségünk színezi a, hogyan-t és amíg nem a szellem irányít minket addig nem beszélhetünk kiforrott egyéniségről. Akkor vagyunk önmagunk, ha a negatív érzéseinket is vállaljuk és ezzel együtt is választjuk a boldogságot. Az erőltetett pozitív gondolkodás nem hozza várt eredményt, mert hiányzik belőle a könnyedség.

Vajon meddig vagyok Én? Meddig terjedek én? Átnyúlhatok-e a másikba, hol kezdődik Ő? Van e jogom belenyúlni? Vállalhatom-e a felelősségét a másikra való hatásomnak. Ha azt mondom menj oda, és te elmész, honnan tudom, hogy ott mi fog veled történni? Enyém-e a felelőssége annak a történésnek? Vajon feljogosít-e arra, ha te kérsz meg, hogy szóljak bele az életedbe. Ha nem szólok bele mégse, terhel-e engem felelősség? Ha bele szólok, terhel-e engem felelősség?

Levelezek egy sráccal. Itt ismertem meg. :-) (Ezúton is köszönöm Őt Neked, Sanyi!!). Mélyen beengedtük a másikat egymás lelkébe. Fölösleges szégyenérzet nélkül. Biztos, hogy azért is, mert nem találkoztunk még soha.

Szombaton eljött a koncertre, ahol énekeltem. Megéreztem, hogy Ő az. Mégsem közeledtem hozzá, ő sem hozzám, így telt el az éj. Hazament, mielőtt vége lett volna a koncertnek. Felfedvén inkognitóját, rám mosolygott... Minden benne volt abban a mosolyban.

Persze szinte rögtön levél várt és ment...