Épp a kis fenyőfánkról szedem le a díszeket és természetesen rád gondolok. Az együtt töltött időre és a fényképekre, amelyeket magunkról készítettünk. Szép...szeretem ezt az érzést, hogy együtt vagyunk, összetartozunk. Szeretlek Téged.

Csoda az egész élet, a kezdettől a végéig. Ilyen csodákat rejt az önismereti út is.

Mert lássuk be ez egy folyamat, a kezdettől a végig. Ahogy a csecsemő tapasztalja, tanulja a világot, úgy tapasztal az önismereti úton járó ember. Elég, ha csak szembe néz feladataival és lelke szerint cselekszik. Persze ahhoz ismerni kell a lelkét és figyelni rá. Valljuk be a lelki ismeretünk szerint cselekedni nem mindig könnyű, de a tiszta út.

Hogy a szerelem milyen csodákat rejt, nem kell mondani, de van egy mondás a szerelem sötét verem.

Ma bementem a városba, a kedvenc antikvárium üzletembe. Itt szoktam sok-sok könyvet vásárolni. Amikor beléptem az antikvárium ajtaján, megpróbáltam az érzéseimre hagyatkozni. Nem rohantam rögtön a kedvenc ezoterika polcomhoz, hanem körbenéztem. Vallás, költészet majd leragadtam a pszichológiánál. Egy pár könyv a kezembe is maradt, hogy ezeket meg kellene vennem, de rájöttem, hogy ennyi könyvet nem fogok tudni visszavinni a repülőúton, koncentráljunk a számomra legfontosabb könyvre. Vissza is tettem a könyveket. Természetesen az ezoterika polcnál kötöttem ki.