"...a 2. világháború náci borzalmainak jelentős része nem az ördög műve volt, hanem egyszerű átlagembereké." - A "Csodás dolog volt egy pillanatra látni Hitlert" című cikkben olvasott idézet juttatta eszembe azt a gondolatot, hogy személyiségünk emberire értékeknek megfelelő felszíne alatt, egy olyan lény lapul, amely bizonyos körülmények között a legborzalmasabb rémtetteket is megteszi, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.

Mit sem ér a több évtizednyi szocializáció, adott körülmények között bármelyikőnkből

Esetleg még erre a kirakásra is adjatok választ: "Mit tehetek a spirituális fejlődésemért?"

Kártyák:

A múlt héten sikeresen átrepültem a biciklimen munkába menet, így kezem-lábam rögvest változatos színekben pompázhatott.
Másnap reggelre már fájt a nyakam, ami mára konkrétan beállt egészen a vállamig, és 3 napja nem hagy aludni - sem -, mert konstans fáj, váltakozó intenzitással.
A hétvégén ez már elég zavaróvá vált, mert nehéz volt bármire is koncentrálnom, hát elkezdtem gondolkodni rajta, mit lehetne ezzel kezdeni, ami konstruktív.

Épp a kis fenyőfánkról szedem le a díszeket és természetesen rád gondolok. Az együtt töltött időre és a fényképekre, amelyeket magunkról készítettünk. Szép...szeretem ezt az érzést, hogy együtt vagyunk, összetartozunk. Szeretlek Téged.