Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Értek tragédiák, veszteségek, sérelmek és ezekbe kapaszkodva elmélkedem és őrlődöm, a múltbéli lelki sebeimbe kapaszkodom, mint pók a hálójába.
Sokat alszom, és kihasználom azt a kényelmes helyzetem, hogy negyven évesen ismét a szüleimmel élek és nem dolgozom, nincsen munkahelyem, eltartatom magam.
Persze keresek állást és néha próbálkozom és elvállalok alkalmi munkát, főleg a látszat kedvéért, de valahol belül érzem, hogy nem is akarok dolgozni menni.

Fontos döntés előtt állok, szeretnék új életet kezdeni, de kavarognak bennem a gondolatok, hogy hogyan kellene tovább lépni. Sokat rágódok rajta, minden oldalról próbálom megközelíteni, de valahogy mindig megmarad ez a kettős érzés: egyszerre vágyok és félek tőle. Úgy gondoltam, azért lenne jó leírni, hogy mit érzek, hogy később visszaolvasva hátha néhány kérdésre választ találok, vagy egy „kívülálló” rávilágít néhány dologra, amit én nem veszek észre. Megpróbálok leírni mindent, amit gondolok és érzek.

P1040210.JPG

Bocsi, hogy nem idevág, de szeretnék a kis cicáimnak igazán jó helyet keriteni. Négy kis virgonc, akik azt hiszik,  két Anyukájuk van. Egér, az igazi Anyukájuk, és én. Most is az ölemben ülnek :).

Mikor lehet őket elvinni? Június 20.-a körül lesznek két hónaposak. Addig még szeretnék velük aludni, pótmamáskodni ;)

Szerintem a lelki nagytakarítás a megbocsátás.
Persze mi itt akik az oldalt látogatják már mindanyian gyakoroltuk a megbocsátás különbözö technikáit.
Mi lenne ha ezeket az élményeinket megosztanánk egymással?

Én már "ezer éve" oldok többféle módszerrel (kineziológia, Hellinger, SVT, stb.) de még nincs meg az eredmény.
Sőt, maguknak a terapeutáimnak sem sikerült a saját problémájukat azzal a módszerrel megoldani, amit alkalmaznak.
Mik a tapasztalataitok? Nektek hogyan sikerült?

/Nem szeretnék nyilvánosan részleteket írni a saját ügyemről./

Sziasztok !

Ma én gondoltam egy szimbólumra .

Egy A / 4 -es lapra rajzoltam filctollal .

Mivel az előzőt egyikünk sem találta el , gondoltam próbálok kicsit könnyíteni .

A papírlapot nem hajtottam össze, csak lefelé fordítottam , és hogy az információt ne zavarja mágneses
sugárzás ,inkább a nappaliban tettem le egy alacsony kommódszerű szekrénykére.
A papír mellett egy mosolygó angyal - szobor áll , úgyhogy ha belső látással ezt látjátok , jó
helyen jártok .

Boldogság iránti vágyunk végigkíséri egész életünket. Az elmúlt napokban jó vagy jónak vélt kívánságok milliói keltek útra. Reménykedünk, hogy az új esztendő talán jobb lesz, mint az ó, de sokak szívében makacs érzés a kilátástalanság, az aggodalom, az önző célokért folytatott boldogtalan hajsza. Aggódunk a jövőnkért, a munkánkért, a kenyérért.

Több mint két év eltelt, mióta itt jártam. Ennek nagyon egyszerű oka van. Elfelejtettem, hogy regisztráltam itt. De az utam keresését nem hagytam abba. Illetve, volt egy pillanat, amikor feladtam. Amikor a legmélyebbre süllyedtem, olyan mélyre, hogy azt hittem elvesztem. Úgy éreztem magam, mint a fuldokló, aki elsüllyedt a sötét, hideg tengerben. Csak kapkodtam a levegő után. Feladtam. De akkor, a legutolsó pillanatban megkapaszkodtam az utolsó szalmaszálba. Kétségbeesésemben elkezdtem befelé figyelni, és meghallottam a belső hangomat. Gyengéden megfogta a kezem, erőt adott.

2109963229_5f29881b97_m.jpg

Már nagyon vártam hogy a Neptunban felvegyem a tantárgyaimat....direkt fel is keltem hamarabb, hogy jusson hely a kurzusokon nekem is...aztán a progi azt írja ki hogy nem regisztrálhatok, mivel a felvétel mezőben 2008/09/1 van, a regisztrációs hét meg 2008/09/1. Ez miiii????
Nem értek hozzá, segítséget kértem, mindig ilyenkor vannak elfoglalva mással az emberek, nincs idejük segíteni...
és mindig nekem van problémám a fontos dolgokkal...
Vajon nem vagyok elég méltó arra, hogy normálisan meg tudjak valamit csinálni????

Sziasztok!

Sanyi a múltkori szimbólum-játék végén kiírta, hogy a következő körben bárki rajzolhat, és jöhetnek az ötletek.

Szóval rajzoltam, találjátok ki, hogy mit! :)

sok szerencsét!

Halottak napján illik kimenni a temetőbe, hogy meglátogassuk elhunyt szeretteinket, rokonainkat. - gondolják így sokan, ezért virágot és mécsest visznek a sírokra.
Én bezzeg mindig is ellenálltam az ünnepeknek, megemlékezéseknek, a temetőbe járást meg egyébként is feleslegesnek tartottam!

Az alábbi videó eszembe, juttatta, hogy mi emberek mennyire telhetetlenek vagyunk. Nem elég nekünk az, ami magától megadatik, hanem sokkal de sokkal többre vágyunk, lehetőleg a mindenre!
De miért hajt minket a telhetetlenség? Miért nem elégszünk meg azzal, amink van, vagy csak egy kicsit többel?
Egyáltalán elérhető az a "minden", amit a telhetetlenségünkkel hajtunk?
Te is telhetetlen vagy? Miben?