Szeretek egy férfit.

Már akkor nem értettem, hogy mi van velem, amikor olyan "könnyedén" rábólintottam az első találkozás ötletére. A könnyedén kifejezésnek itt azért van jelentősége, mert akkoriban nem éreztem nyitottnak magam egy kapcsolatra, jóformán abban az időszakban nem AKARTAM találkozni férfiakkal - párkapcsolat céljából legalábbis....hozzá mégis valami különleges, kíváncsiságot és érdeklődést generáló, láthatatlan kötelék vonzott és azt éreztem, Vele találkozni szeretnék.

Ma kihasználtam, hogy tízmilliószoros nap van, elég sokat meditáltam. Először megnéztem, mit kell elengednem, mire nincs már szükségem. Jó sok 'kacatot' kidobáltam, elengedtem embereket, 'rendszereket', fájdalmakat és egyéb negatív érzéseket.

Aztán végignéztem, hogy mire is van szükségem.

Ez után jöttek a felajánlások Minden Érző Lény javára, Földanyának, Angyaloknak, az Univerzumnak.
Valami olyan hihetetlen szeretet-hullám tört rám, hogy még mindig pislogok, miközben igyekszem nem lefejelni a csillárt. :)))

Pár hete álmodtam egy karácsonyfát, arany és fehér színvilággal, harmóniával, békés összhanggal és életemben először kedvem volt előkészíteni és megvalósítani azt.
Két napom is ráment a karácsonyi díszek felkutatására, de megérte, mert sikerült közel azokat a színeket és hangulatot megteremtenem a díszítésben, amit megálmodtam. Így most, ha csak rápillantok a fára, utána percekig nem tudom levenni róla a szememet!
A karácsonyi ajándékaikat leszállító barátaink már látták a fát és szerintük is fantasztikusan

Az unokatestvéremmel evezgetünk egy úszómedencében, kb 10-12 évesek lehetünk és azt gyakoroljuk, hogyan lehetne megmenekülni egy tengeri hajótörésből. Ő egy nagyobb polisztirollapba kapaszkodik, én meg egy felfordított fa székben ülök a négy lába közé beszorítva, himbálom magam és próbálok rájönni, hogyan tudnám a legkevesebb erőkifejtéssel ellökni a vizet és így mozgatni magamat is!