Gyakran írok a jelenről, mert egy rendkívül tanulságos kor ez, ezen kívül szeretek benne élni. Ennyi információhoz és tanulási lehetőséghez, mint ma, sosem jutott még az ember. A tanulási folyamat konzekvenciája egyszerű: felhalmozni annyi tudást, amennyit csak az ember bír, azért, hogy végül a bölcs megfejtse, semmi szüksége a tudásra. Azonban idáig a legtöbben nem mennek el. A felismerés kétségtelenül terhes, a hatalom nagy úr.

Beszélgettem valakivel, mondom neki: vágyam, vagy talán előző élet emléke, de nagyon él bennem. legszivesebben itt hagynék mindent és elmennék vándorútra, Tibetbe, tanulni.

Mondom, ezt viszont menekülésnek tartom. Itt is lehet tudatosodni.

Letettem a kagylót, és ezt találtam:
-Honnan jöttél? - kérdezte Mu csou a szerzetest
-Liujangból
- Mit mond a csan (zen) mester Liujangban?
- "mehetsz bárhová, útra sosem találsz"
- Tényleg ezt mondta?
- Ezt.
a mester fogta a botját, és fejbe kólintotta a szerzetest:

-csak a szavakra emlékszel.

Pár hónapja felfedeztem a weboldalt és szívesen olvastam Tőletek, mert sokat tanultam belőle. Csodáltalak Többőtöket, hogy nagyon elmélyült külső-belső tudásotok van.
Ezt most is így gondolom, de sajnos "valami" bekerült ide a blogolásba, aminek nem itt lenne a helye! Ahogyan az utóbbi időben a támadásokat, viszont-támadásokat látom, fáj a szívem! Nem hiszem el, hogy csak ez telik ki tőlünk, nem hiszem el, hogy ne tudnánk ennél fontosabb, emelkedettebb, tanítóbb jellegű írásokat produkálni.

Húsvét

Úgy tervezte, hogy a húsvétot az édesanyjánál tölti, péntekre tervezte az indulást.
Egy ünnep, amit a családja nem egyházi ünnepként tisztelt, inkább mint egy alkalom a családi összejövetelre.
Persze a nagyszülei másként voltak ezzel míg éltek, nekik fontos volt a katolikus ünnep.
A böjtöt pontosan betartották erről az édesanyjától sokat hallott, a feltámadást nagyon várták, mert akkor végre jól belakhattak a gyerekek.

Évek óta fura álmaim vannak és rendkívüli mennyiségben vannak ebbe a világba nem beilleszthető tényezők.
Pl. Olyan helyeken járok ami ennek az ökoszisztémának nem felel meg. Gyönyörűséges élményeim vannak, főleg a természeti képek csodálatosak. Olyan színösszhangokat tapasztalok meg amiket egyébként soha. Minden éjszaka álmodni szoktam és maradandó érzésekben a napomba épül. Van valakinek hasonló tapasztalata?
pussz...

Körülbelül 2 éve tudok egy kapocsról, amely erősebb bármilyen köteléknél, amit eltudsz képzelni! Ez az ún. reinkarnációs kapocs. Röviden annyiról van szó, hogy az előző életbeli társaddal vagy éppen közeli ismerősöddel együtt születtél le, több év különbséggel a Földre és amikor egymásra találtok a lelkeitek érzik a másikat, emlékeznek azokra az érzésekre, melyeket előző életetekben egymás iránt tápláltatok.