Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Különös dátumok

Sziasztok!
Mit gondoltok, mennyire fontosak a dátumok?
Előfordult már, hogy kiderült: valakivel egyazon hónapban, egyazon napon születtetek? Mennyi jelentősége lehet ennek?
És mi van akkor, ha valaki egy fontos spirituális vezetővel született egy hónapban egy napon???
Akkor az előre elkötelezte magát annak a tanítónak? Fontos lehet az évek különbségének száma is?

Tai-chi ball edzésen voltunk megint

Ismét voltunk MediBall-ozni a Ligetben. Szép idő volt, jól éreztük magunkat, és az árnyas parkban nagyon jól esett egy kis mozgás. Energetikailag is helyre tett bennünket, így most már mindenütt áramlik bennünk a chí!

Újabb mozdulatokat, mozgás kombinációt tanultunk Zolitól. Nagyon ügyesen tanít - rendszerben, egymásra építve a mozdulatokat. Közben mindig elmagyarázza a mozgás és a psziché összefüggéseit is, így nem csak leutánozzuk, de meg is értjük a mozdulatok lényegét!

A csodák útját járom.....

Márciusban írtam arról, hogy változás előtt áll az életem….. a szívem mélyén, belső kis világomban tudtam, hogy a változás értem történik, mégis kívül féltem kicsit….vajon mit hoz a jövőm?….

Mostanra kicsit tisztul a kép a változást illetően…..és már tudom, hogy a csodák útját járom….mert vezetve vagyok….és az Univerzum mutatja nekem az utat….

a történetem….

Önvallomás

sor-kicsi.jpg

Már vagy egy hete azon gondolkoztam, hogy leírjam-e ide is azt, amit a blogomba. Kétségeim voltak, például azért, mert ezen az oldalon az emberek inkább a problémájukra keresnek segítséget.

És magam is megtapasztaltam, amit egyik kedvenc költőm (Fodor Ákos) így fejez ki:

AXIÓMA
a szeretetnek
táplálék a nevetés;
a vágynak: méreg

Aztán két dolog segített a döntésben. Az egyik, „buddhanita” blogjának (világfájdalom) hozzászólásában egyik mondatrész: „…Anyámat is ellöktem magamtól,……. "

Nem a test vagyok

Nyugodtan eszem délben a juhtúrós kiflimet, amikor azon kapom magam, hogy nem a testem vagyok. Hirtelen, a semmiből jön a felismerés, és hozzá a tiszta, félremagyarázhatatlan tapasztalat, hogy nem vagyok azonos a testemmel, hanem csak használom azt, lakok benne, benne élek és mozgatom, amikor arra van szükségem.
Elméletben persze már „tudtam" korábban is, sőt hirdettem, tanítottam, hogy gondolkodjunk így a testünkről, de élő tapasztalatom eddig még nem volt.

Háború egy Istenért

múlt
Erdő szélén nyirkos ködlepel lep el.
Párát lihegő lovak fújtatása hallik
Pirkad már talán, vagy csak egy falu parázslik.
Barbárok, mindenütt

Jobbik kezembe, dárda feszül
Másikkal gyeplőt markolok.
Várunk. Csendben. Nem tudjuk mikor.
-Egy kiáltás! Lovam megugrik-
Fájdalmas ordítás, hörgés, iszonytató.

Hideg van. Futkos a hátamon. Csillagos az ég?
Különös, egy hullócsillag…….
Még egy……és még egy.
Elkezdődött.
Bíbor lett a köd. Tűztől. Vértől.
És a fanyar füst két kezével ragadja torkomat.

Foglalkozások

work_life.jpg

Kedves Önmegvalósítók!
Egy másik blogon folyó vita inspirált arra, hogy megkérdezzem tőletek.

Van- e összefüggés az ember szakmája és önmaga belső világa, feladatai között?

Tudom elég egyértelmű: van.

Mégis mi a belső feladata egy benzinkutasnak? Kívül üzemanyagot tölt az autókba, hogy az emberek tovább mehessenek. Mit kell ebből tanulnia?

Na és az orvosok, ügyvédek, bírók, focisták, zenészek, miért azt az utat választották?

Mit lehet megtanulni a mozdonyvezetésből?

Mi a foglalkozásod? Mit érzel, miért ez a te foglalkozásod?

A zen Mester és a fiú

Az alábbi tanmese a "Charlie Wilson háborúja" című filmben hangzott el.

Van egy fiú, aki a 14. szülinapjára lovat kap.
A faluban mindenki azt mondja: "De csodás, lovat kapott."

Miért szeretek a fürdőkádban aludni?

Ebben a percben villant be egy gondolat.
Az előtörténet annyi, hogy délután nagyon álmos voltam, mivel egyedül vagyok egy 3 szobás lakásban éppen, akárhova is lefekhettem volna, de én tele engedtem a kádat nem túl forró, de azért meleg vízzel, és abban aludtam vagy két órát.

Mivel nem vagyok egy filigrán alkat és a kád is kicsi, a lábaim a falra támaszkodtak a fejem alá egy fürdő-szivacsot tettem nyakig bele "bújtam" a vízbe a karjaimat pedig a mellkasomra tettem, mint amikor az ember támasztja az állát egy asztalon.