Mint láttátok, az utóbbi időben ritkán újul meg a heti szavazás. Ennek az az oka, hogy egyszerűen kifogytam az ötletekből, nem nagyon jut eszembe újabb kérdés.

Ezért szeretném a segítségeteket kérni.
Kérlek, küldjetek Szavazás ötleteket, olyan kérdéseket, amelyek kapcsolódnak az önmegvalósításhoz, önismerethez, spiritualitáshoz és az életetekhez!

Ha van előre megadható válasz ötletetek is, akkor azt is várom. Küldhetitek ide hozzászólásban vagy emailben is.

Néhány éve nem iszom kólát. Annak ellenére, hogy szeretem. Eldöntöttem ugyanis (bár csak a felszínen), hogy nem teszem ki az amúgy is érzékeny emésztésemet ilyen maró, ártó dolognak. Amikor más itta előttem és megkívántam, elég volt megszagolni.
El is neveztem folyékony kátránynak. :)

Sziasztok!

Gyakran olvasom az oldalt és a segítségeteket szeretném kérni, hogy ÉLNI tudjak. Életem eddigi legnehezebb időszakát élem, de nem látom a kiutat. (vagy szándékosan nem akarok tudomást venni róla?)
Leírnám a történetemet. (tudom, hogy nem egyedi)

Ez volt az első karácsonyom, ami nem abban a ritmusban történt, ahogy eddig...
Egyetemista vagyok, huszonéves, kezdek elszakadni a családtól és a magam útját keresni-járni. Idén összeköltöztem a Kedvesemmel, amit a szüleim nem jó szemmel néztek, de elfogadtak... súlyosbítottam a helyzetet azzal, hogy közöltem, a születésnapját (dec. 25.) Vele szeretném tölteni, mert kerek évforduló, és ilyen ajándékot biztos nem kapott még...

Téli, csendes, vasárnap reggel volt. Jó volt csak úgy lenni, nem sietni, bár az unokabátyához ígérkezett, de úgy gondolta ebben a nagy hóesésben nem utazik.
Lánya lebeszélte, kitudja milyen hófúvás jöhet, maradjon otthon. Szót fogadott neki, az igazság az volt, hogy semmi kedve nem volt utazni.
Így maradt otthon. Megbeszélte a testvérével, együtt ebédelnek, a lány, a kutya, a teso, meg ő.
Az öccse jó szakács volt, a város másik szélén lakott, de örült, hogy legalább jót sétálnak a hóesésben.

A múltkor már írtam valahol, hogy egy-egy pillanatra elkapott a tapasztalás: nem vagyok azonos a testemmel. Akkor megfogalmazódott a vágy, hogy milyen jó lenne ezt nem csak pillanatokra, hanem hosszabban, végleg tapasztalni!
Tegnap óta egész hosszú időkre úgy élem meg, hogy egy belső lény vagyok, aki ebben a testben lakik, használja és irányítja azt. Sőt ha akarom, akkor szándékkal is elő tudom hozni ezt a látás- tapasztalás-módot. Csak akarnom kell és ismét így tapasztalom a test és magam közötti kapcsolatot.

A szerelem és magány kapcsolata egy paradoxon, vagy legalábbis nagyon fura egy dolog . Számtalanszor látom magam körül, ahogyan ragaszkodunk, ahogyan kapaszkodunk egy másik ember szeretetébe. Csak azért, hogy ne kelljen a végén egyedül maradnunk. Feladva magunkat. Csak, hogy elmondhassam: szeretnek és szeretek, oly nagyon szeretek. Szükségem van rád. Mert általad, a te szerelmed által tudom, hogy nem vagyok magányos. Nekem is szeretnem kell ahhoz, hogy ne legyek egyedül. S ezért cserébe én megalkuszom veled. Így már én is, most már akkor én is tartozhatok valakihez valahová.