Sziasztok!

Ha egy kezdődő párkapcsolatban látom a másikban a magam hibáit és most ez tényleg nyilvánvalóan látom, akkor annak a kapcsolatnak lehet folytatása?
Vagy csak azért jött be az életembe, hogy végre lássam ezeket a hibákat és , hogy ezek a hibák milyen következménnyel járnak vagy lehet még folytatni, bár a pasinak más hibái is vannak, ami zavar vagy az magamban zavar?
A tükör most már az elején előttem áll és nem utólag jövök rá, hogy abból nekem kellett tanulnom és hogy azért tartott addig ameddig tartott.
Mi a véleményetek?

Mi generálhatja bennünk a szünni nem akaró várakozás érzését?
Mert ha megfigyeljük ez az érzés annyira emberi mint pl a gondolkodás hogy önkéntelen és nehéz kontrolálni.
Gondolkodunk,félünk,szeretünk,és várakozunk...ha nem csípjük el akkor szünet nélkül éljük meg ezek széles skáláját és végleteit akár.

Persze találunk jó okokat a várakozásos érzelmünkre,és milyen jó kis indokokat!Mint a félelmeinkre is ugyebár... :)

A hétvégét egy iciripicire kis faluban töltöttem, ahova a véletlen és aztán az én döntésem vitt el.
Sport-hétvége egy edzővel. Hogy kerültem oda és miért mentem el? Alakulnak a válaszok….

Áprilisban kísértem el egyik kedves barátnőmet egy futóversenyre - 11 km. Verseny előtt volt egy kis melegítés egy edzővel. Az edző elmondta, hogy lehet nyerni egy sport-hétvégét vele. Tisztán emlékszem, hogy elgondolkodtam azon, hogy milyen lehet e hétvége, ráadásul idegen nyelven illetve, hogy esélyem mennyi van a nyerésre…én csak néző vagyok….azt biztosan tudom, hogy a melegítés alatt voltak a hétvégével kapcsolatos gondolatok a fejemben….

Hmmmm.........

Szóval, tanultam filozófiát és pszichológiát, és még tanultam szociológiát, társadalom elméletet, de nem kaptam választ RÓLAM semmire.
Akkor kezdtem igazán a spirituális tanokkal foglalkozni.
Ezt már autodidakta módon tettem.
Ma már tudom hogy ezzel kellett volna kezdenem.
Miért is?
Szóval a szociológia és társadalom tudomány azt az elméletet adja át az egoról, hogy szerepeket tanulunk folyamatosan korunk haladtával. Szándékosan így írtam mert mint lelki fejlődés olyan nincs is ezekben a tételekben.