Tanítás vagy prédikálás
Tanítás vagy prédikálás
Sajnos sokan, főleg a kezdeti lépéseket megtevő spirituáils emberkék vesznek el a 2 fogalom között. Zavar támad, és nem értik a környezetük reakcióit.
Prédikálással még nem lehet elérni semmit, de hazudnék, ha azt állítanám, én nem estem bele ebbe a csapdába. Olykor-olykor még most is előfordul, hogy szeretném magam "okos"-fényben feltűntettni, keserves volt a lépcső, mire megtanultam a leckét, azzal taníthatsz leginkább, ha "befogod a szád" és inkább éled, amit mesélsz, és ha valaki megkérdezi, akkor az Ő tudatszintjének megfelelően elmondod, Benned hogyan áll össze ez a dolog, mit teszel, hogy képes vagy azokra a dolgokra, amire Ők nem.
Nagyon hálás vagyok a Tükőrképeknek, bármennyire is "gonosznak" tudnak lenni, Nekem Ők voltak az Igazi mestereim. Csodálatos ez a "rendszer".
Még a kezdeti lépéseknél faltam a különböző könyveket. Főleg a gyógyításra vonatkozóakat, mivel akkoriban elég sok kisebb-nagyobb bajom volt. Levontam a következtetéseket, (magamon persze nem dolgoztam), ez a betegség ebből és ebből a negatív tudati formából ered, ennek ez a vége, hogy... . Nem éretettem miért nem látják ezeket az összefüggéseket az emberek. A barátaimnak azonnal továbbadtam számomra új ismereteimet, és minduntalan a meditáció szükségességét győzködtem nekik.
Na persze, jöttek is a reakciók: HAHAHAHA! - és ez még a finomabb forma volt. Volt aki nekem szegezte a kérdést, De hát akkor Te még miért vagy asztmás, miért nincs pénzed illetve miért vagy még olyan kapcsolatban, ahol semmibe vesznek, sőt, megalázank. Erre én nagy Mártír monológokkal feleltem, amikor persze a hibás soha sem én voltam, hanem valaki , vagy valami más. Mindegy. A lényeg az volt, hogy én 1 kivételes eset vagyok, hiszen Én szentként élek, a többiek meg nem. Ezek a törvények rájuk érvényesek, Én meg csak úgy kapom, mert hozzám vágták. Voltak, akik kinevettek, hogy Bolond vagyok, voltak, akik ujjal mutogattak rám: - Látjátok, így él 1 "szent" ember, kell ez nekünk? -aztán futtva menekültek, mert nem kellett nekik az efajta élet.
Lassan-lassan elértem, hogy a barátaim agyára mentem, a nagy önsajnálatommal, meg hogy engem nem értenek meg, csak bántanak, már a vége az volt, hogy Bennük is csak ezt a képet láttam. Valami keserű fájdalom csapot fel bennem, megmagyarázhatatlan Düh égette a lelkem. Miközben még mindig dédelgettem magamban a képet, én jó vagyok, szeretetre méltó, aki soha se bánt meg másokat. A vége az lett, teljes magányba burkolóztam, csak a "fejemben" éltem az életem, vágyaimat ábrándokban éltem meg. Milyen jó lenne 1 pasi, sok pénz, béke a lelkemben. Egyre fáradtabb lettem, meg ideges. Lassan már az sem esett jól, ha a szemetet ki kellett vinnem a házamból, mert akkor ki kellett lépnem "belső" világomból, bemenni a meg nem értetség "poklába". Hiszen ott vannak Mások.
Nem vettem észre, hogy a gyárban tömegesen bántok meg embereket, mikor az ábrándokból magukra hívták a figyelmemet. Fárasztott, hogy másra kell figyelnem. Lassan belém ivódott, hogy energia-vámpírokkal van dolgom. Különböző védelmi technikákra specializálódtam, hogy na én aztán nem adok enni nekik. Sejthető mi lett a vége. Én voltam a Fa, aki nem kapott életet. Először a gyümölcseim (pénz) hullottak el, aztán a leveleim (ismerőseim), aztán már haldoklottak a gyökereim (barátok, család) és aztán Én. A Fa nem kapott táplálékot (szeretetet), így elsorvadt. Nem jutott eszembe, ha a felszinen nincs, mélyebbre eresztem a gyökereimet, és ott találok mindig bőséggel.
Hangzatos mondatok hagyták el ajkaimat miközben így haldokoltam. Azért fújjod mindig az orrod, mert az elfojtott könnyeid így tőrnek utat maguknak. Azért ütötted meg a bal bokád, mert valamit meg kellene lépned már...stb . A végén feladtam, ááá, úgysem elég érett a tudatuk, minek fárasszam magam.
Nem vettem észre mi zajlik Bennem.
Mígnem jött 1 reggel. Lelkifurdalással: hiszen nem élek, hiszen nem Önmagam vagyok, ezért érnek a vádak, támadások, hogy a rám égett álarcot lerántsák. Fokozatosan, vissza-vissza esve a megszokott reakcióimhoz kezdtem TENNI azt, amiről idáig papoltam. Mikor mérges lettem, nem csattantam ki, mint a vulkán, hanem feltettem magamban a kérdést: miért? Mi az a vágy, amit hiányol a lelkem. Rendszerint azonnal jött is a válasz. Megynugodtam, aztán kezdtem figyelni, ha odalépek valakihez, hogy reagál rám. Ha megszólalok, mit vállt ki a másikból. Észrevettem magamon a hanghordozásom lemélyítem (mert keménynek akarok látszani, hiszen sokan belém rugtak, mikor gyenge voltam), figyeltem a testem, hogyan állok, hogyan járok. Észrevettem, vannak pontok, ahol fáj, diszharmóniában tartom magam. Testem kalodának használom. Kihúztam magam. Rájöttem, kezdetbennehéz izommunka, de elmúltak testi fájdalmaim. A táplálékom okozott még lelkiismeret furdalást. De aztán rájöttem, amit kíván (legyen az hús vagy zöldség), az akkor úgy van jól. Ha mást teszek, az csak erőszak, önmarcangolás. Lassan-lassan közelettek felém az elveszett Barátok. Ki váratlanul hívott fel (1 év után) tisztázni a régi félreértéseket, volt akikkel találkoztam, megbeszéltem mi mozgott akkor Bennünk. Mind fájdalmas, sírós, de MEGBOCSÁJTÓS beszélgetés lett. Voltak, akik maradtak a jelen életemben, voltak, akik elmentek, de már nem fájdalommal, hanem letisztult megértéssel. Velük már "elvégeztem" a közös tananyagot.
A munkában 200%-ban megnőt a teljesítményem, miközben jól éreztem magam. Az emberekkel nevetve, felszabadultan beszélgettem. Átformálódott az életem.
És váratlanul jött 1 kérdés: -Te hogy csinálod ezt? - a szavak mögött egy csodálkozó szempár. Én megdermedtem. Nem tudtam mit mondjak. Csak éltem önmagam. Hogy mondjam el, mi volt ez az egész?
2-3 napig ezen morfondíroztam. Mindig eszembe jutott 1 válasz, aztán még1 esemény, amit ez megelőzte.
A vége ez lett: felismertem Önmagam hibáit. Elhatároztam, rossz ez nekem, és hiába sikítottam segítségért, amikor mások is cipelik saját terhüket. Rá kellett döbbenem, ez az én életem, csak magamon segíthetek. Jött a gondolat, hogyan tovább. Jött a hit, hogy képes vagyok rá. És egyszercsak megtörtént. Ennyi. De ezt már nem kellett elmondanom, hiszen látták. Nem kellett Istenről, Buddháról beszélnem, jöttek és kérdeztek. Eleinte féltem, hogy megint kinevetnek. De nem ez történt. Valóban érdekelte őket a téma, mégha ők nem is eszerint éltek. Én elmondtam, mit hogyan látok, aztán elengedtem őket. Nem vontam kérdőre senkit, hogyan él ez után. Az az Ő dolguk. Én kérdeztem, és úgy feleltem, hogy én ezeket így látom. És Te?
Néha-néha még fellobban bennem a düh, vagy valamilyen negatív reakció. Ez normális, ilyen az emberi természetünk. Csak arra kell figyelnem, hogy Tudatosan éljem magam. Rendben van, ha dühös vagyok. Rendben van, ha boldog vagyok. Csak helyesen éljem meg. Ne bántsak másokat, de rajzoljam meg a határokat, akkor és ott, mert annak ott a helye. És ha így teszek és látja a másik, nincs Bennem neheztelés iránta, nem mérgesedik el a helyzet. Folyik a patak a mederben sérülések nélkül.
Most ezt tanulom. A helyes beszédet. Ti hogy vagytok ezzel?
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
22 hozzászólásMár vagy fél éve elvégeztem a Reiki tanári tanfolyamot.
Be vagyok rezelve mégis adtól, hogy tartsak tanfolyamokat.
Mindenre van kifogásom: nincs adott hely (nem is keresem), kinek? (nem is adtam fel hírdetést, hogy keressenek), hogyan? hiszen én porszem vagyok, stb.
Félelem, toporgás, lustaság? Vagy mind egyszerre? igen, ezek mind.
Mi a csudát tegyek? Hogy kezdjem el?
Jönnek felém a kérdések, miért nem tanítok? Én meg csak hárítok.
Jobb még csücsülni a gyárban, és ábrándozni, milyen jó lenne tanítani.
Most ezt élem. Jó lenne kilépni.
Javaslat?
Rugjam végre fenékbe magam? Jó lenne ha valaki ezt megtenné :)
ölelés mindenkinek :)
Nem tudom mi az ideálisabb,tanítonak lenni,vagy diák maradni egész életemre?Az biztos,hogy tanárnak,mesternek lenni igen hálátlan dolog.Az ember ha lusta onmagával foglalkozni,mindíg a tanárban keresi a problémát.En szeretnék mindíg egész életemben diák maradni.......lehet hogy félek a feleloségtol?
Vagy már annyira ismerem magam,hogy félek az emberektol mert tudom milyenek?
Nem ismerem a reikit-csak mint szot.De gondolom nem bolcsességet tanít,hanem egy modszert vagyis egy meditácios modszert tanít onmagunk megismerésére.Hasonloan a Sanyink is-o csak egy pár modszert tanít amivel elindít egy uton a magad megismerése felé.Nem egy bizonyos utat propagál,hanem a rengeteg ut felé hajt minket és az ehez szukséges eszkozt adja a kezunkbe.Gondolom a reiki is egy ilyen eszkoz.Sanyit nem érdekli kulonosebben melyik utat választod és hogy milyen messzire jutottál el onmagad megismerésében-ez már a mi dolgunk,az eszkozunk meg van hozzá-Sanyi ide adta.Az életunkért nem a Sanyi felelos.Ahogy Te sem leszel az ha a reikit tanítod.Te csak elindítod vele az embereket.Hogy ki mint használja ezt fel életében-Ez már az o dolga.Te nem válalsz a reiki oktatásoddal feleloséget egész életuk felett.
Köszi Skorpió, sokat adtál.
Igen, azt hiszem a kishitűségem a gond, meg az, hogy szeretnék maximálisat adni, és talán pont ez nyomaszt, hogy oké, megadom az "eszközt", de mit tesz vele, én megadhatom-e egyáltalán. Sanyi nagyon is jól teszi. Úgy érzem nagy még a lábamra a cipő :).
A reikiről annyit tudok neked itt mondani, hogy ne is legyek túl hosszú, hogy Egyetemes, Isteni energia, ami a gyógyításra szolgál.
Igen, igazad van, így kell hozzáállnom.
Köszi szépen, a segítségedet,
ölellek,
Anita
Nem kell se tanítónak lenned, se diáknak.. hisz egyszerre vagy a kettő... egyszer tanítasz tudatosan, tudattalanul.. máskor meg tanulsz... ettől szép, hogy egyiknek sem kell lenni, de közben mind a kettő vagy....
Egyébként én a nadival vagyok így... 1-es vagyok és várok még, h többet elérjek és magamat tegyem helyre és utána kezeljek...
amíg, Anita nem hiszel a módszerban, magadban.. addig semmi, de ha hinni fogsz, akkor azok is megérkeznek hozzád, szerintem, akik szeretnének fejlődni!:)
Bár nem olvastam végig mindent, elképzeéhető, h amit írtam már mások leírták Neked.. :)
Szia Budhanita!
Ez csak a saját véleményem!Ha ugy érzed nem ez a válasz akkor felejtsd el!
Ha el tudod képzelni magad ahogy tanfolyamot tartasz és ez jo érzéssel tölt el,belelkesedsz töle akkor igen ezt kell csinálnod!
Például én hiába szeretnék segíteni az embereknek nekem így nem menne,hiszen láthatjátok a hozzászolásaim alapján hogy nem tudom átadni pontosan amit gondolok,ezért ti is félreértettetek néhányszor.
Ezért én inkább a cselekedeteimmel tanitok.Bár csak azoknak akik nem is sejtik hogy mibe keveredtek bele :):):)Ezt ugy értem hogy jelenleg is olyan emberek vesznek körül akiknek egy fikarcnyi spirituális erdeklödésük nincs.Söt! Mégis nagyszerü felismerni azt hogyan változnak!Nem!Nem kezdenek el egyszerre érdeklödni!A viselkedésük a berögzött szokásaik a hangulatuk a stilusuk változik meg!
Szerintem nem kell feltétlenül kiállni egy kadetrára ahhoz hogy tanuljanak tölünk.
Egyébként nem is rossz gyárban dogozni a monoton munka néha átvisz transzba:):):)Persze attol függ mennyit fizetnek!:):)
Üdv:Erika
Köszi szépen.
Magamban sem volt ez letisztítva, már meditációban volt ehhez már "jelem" is. A poén az volt, keresztlányom, aki most 10 éves, már kamaszlányként volt a jelenlegi házamban és mutatta a reiki tanfolyamáról az oklevelet, hogy elvégezte, én meg nagyon büszke voltam rá, örömmel töltött el, mert olyan volt, mintha én meg ezt évek óta tanítanám. Nem foglalkoztam idáig ezzel, eszembe se jutott, csak most, hogy olvastam leveled.
Igen tennem kell.
Igen, a gyárban kiváló transzt lehet elérni, a poén az, hogy a fizum is kezd egyre jobban rövidülni, olyan, mintha minden "rákényszerítene, hogy végre tegyem a dolgom".
Barátok, tesóm ezzel "nyaggatnak". Érdekes, hogy a hétköznapokban megy a tenni akarás, ott meg tudom élni a dolgaim, csak ezzel bírkózom.
Skorpió persze rátapintott a lényegre. Ott nincs tétje, itt meg magamnak állítottam egyet. Nem röhej?
Egyébként nagyon jól csinálod.
A hozzászólások nekem is érdekesek. Valamikor nagyon jól lejönnek a dolgok, valamikor abszolút nem tudom magam kifejezni. Erre (is) nagyon jó ez az oldal, mert úgy vettem észre, ha végre kibeszélem, vagy kiírom a dolgokat magamból, akkor rákényszerülök, hogy összerendezzem a tudásomat, összeállítsam a dolgokat. Anélkül csak 1 nagy maszat lenne. Itt-ott 1-2 felismerésről, de nem állna össze a kép. Nem beszélve arról, ahogy Sanyi rendet is rak. Olyan, mintha jönne 1 nagy karddal, levágna a felesleges dolgokból, és kijavítaná a hézagokat. Sokszor gondolkozni késztett napokig. Mit tegyek? Szeretem a dolgokat körberágni :), nem hirtelen bólintani.
Az meg hogy félreértenek sokszor én is meglepődöm, mert nem veszem észre, hogy bántás lenne bennem. Főleg, mikor írom is, poén lett volna. Ezen szoktam meglepődni. De minek akarok poénkodni, ha komoly dolgokról van szó? Azt is észrevettem , általában az sértődik meg ezeken, aki szeret okosnak lenni (ki nem szeret?) és ezáltal azt hiszi, hogy kinevetem, vagy hülyére veszem. Pedig nem ez van bennem!! Mit lehet tenni? Semmit. Leírni, hogy nem annak szántad, aztán hagyni. Ő dönti el.
Úgyhogy köszi szépen, ha elakadok ismét hozzátok fordulok, remélem én is segíthetek majd valamicskét :)
Pusz, ölellek,
Anita
Szia Anita!
Ugy èrzem ismerlek!Òriási benned a tudni és segiteni akarás.Nem akarlak boncolgatni csak ezt érzem!
Szerintem a fizikai körülményeket illetöen nagyon hasonlitunk egymáshoz mármint ami a leveleid alapján lejött.Nem akarok sejtelmeskedni inkább írok magamrol és majd kiválogatod.
32éves vagyok,jelenleg egyedülállo(és jol is érzem magam így).Gyerekem nincs és az egyik írásodban olvastam hogy van egy kutyád és két macskád.Na most ez passzol annyiban hogy nekem is sajnos már csak volt egy kutyám és két macskám. Az írásaimban már többször is említettem hogy fizikai munkát végzek.
De a spirituális dolgokat másképp éljük meg,én csakis akkor vagyok elhinni bármit ha meggyözödöm rola ha minden egyenes és érthetö ha egyértelmü és megkérdöjelezhetetlen.Ezért nagyon sokszor hadakoztam a megérzéseimmel ezért indultam el a spirituális uton.Az ellentétem vagy, nem tudom pontosan megfogalmazni jo az érzelmes kifejezés? Ezért biztosan van mit tanulnunk egymástol. Ugyhogy ha ,,hidegvízre"van szükséged akkor hozzám bármikor fordulhatsz.
Amugy az élet az én szemszögemböl nem komoly.Ez csak egy szìnház,(ez nem saját gondolat de nagyon jo)Csak szerepeket játszunk és a tárgyak, amit a sajátodnak hiszel az csak kelléke a színháznak,azért kaptad hogy játszál vele. Jò mi?
Mivel gyakorlatias tipus vagyok adnék egy ilyen tanácsot:mi lenne ha elöbb azt csinálnád hogy összeszervezel reikiseket és egy hónapban mondjuk kétszer ingyen kezelnétek egymást és akik az utcárol bejönnek.Van ahol ez müködik onnan veszem.Mielött elkezdik a kezelést,elmondják hogy miröl van szó egy olyan órás elöadásban.Itt nem hiszem hogy felmerülne olyan kérdés amire te ne tudnád a választ.Ha mégis akkor ott vannak a többiek.Azt nem tudom hogy ha ingyenesen csinálod akkor van-e rá lehetöség hogy támogatást kapj a terembérlésre!?
Szerintem kezdetnek nem rossz és ha már itt megerösödtél akkor könnyebb lesz csak ezzel foglalkoznod.
Szeretettel :Erika
Igen, igazad van, csak kicsit pontosítok: 2 kutyum van.
Igen az érzelmek. Van mit elfolytok még most is. Az elme boncolás nagyon megy nekem. Sokszor ezzel rontok el mindent. Túl agyalom. :) Pedig nem sok van :)
Köszi a hidegvizet :), azt szerintem igénybe veszem, mikor túlkombinálok :)
De azt is észrevettem, túlnagy a segíteni akarásom, ez a dolog kettős bennem. Mármint az elmeboncolás, meg az érzelmesség. Nincs kellő harmóniában még. Hol egyiket, hol másikat élem, mint a mérleg nyelve.
Ha végre venném a fáradságot, és fenéken billenteném magam, tenném a dolgomat, akkor helyére kerülne, mint máskor.
Köszi a segítséged, úgy döntöttem, most kidolgozom a tanfolyamot, hétfőn nyakamba veszem a kerékpárom és kirakok néhány plakátot. Ha valaki keres ilyen tanfolyamot, hát megtalál, a többit rábízzom az Égiekre.
Azt hiszem, ezt kell tennem. Ja, és nem csüggedni, ha kezdetben nem csöng 1000-rel a telefon :)
Kezelésért pénzt kérni? Energia ingyér' van... Mert a tanfolyamokért megértem...
Érdekes téma
Szerintem lehet kérni, vannak akik adományokat kérnek, vannak akik megszabott árakat. Szerinted 1 olyan ember, aki csak ebből, ezért él, honnan tudná fentartani magát?
Ugyanúgy van neki rezsi számlája, meg bérleti díja, stb.
Érdekes kérdés.
Főleg azért, mert teszem azt 1 tanfolyamon nem "keres" annyi pénzt, hogy az egész hónapját fedezze, valamint ha a saját továbbképzését (tanfolyamok, iskolák) díját is előteremtse.
Ilyen alapon a tudást is ingyen adhatná, nem?
1 olyan munkahely mellett viszont nem lenne ideje sem a páciensekre.
De ezt csak én látom így lehet.
Pránanadisként, én úgy gondolom, hogy energia ingyen van és aki kéri kap belőle... Ezzel, h ilyen dologért pénzt kérsz azzal nem csinálsz negatív karmát?
Mert az addig oké, h valaki felajánl valamit, valamennyit... cserébe a kezelésért...
A tudás átadását megértem, mert ugye az még is csak tanfolyam...
Nálatok nincs ilyen etikai dolog?
A beteg felajánlása
* A felajánlás az a juttatás, amit a beteg vagy hozzátartozója az ellátást követően, utólag, kérés nélkül a Pránanadi® gyógyítónak ad.
* A hála kifejezése csak kényszer nélküli, szabad elhatározáson alapulhat.
* A Pránanadi® gyógyítónak olyan magatartást kell tanúsítania, amely mind a beteget, mind a hozzátartozóját arról győzi meg, hogy a Pránanadi® gyógyítás minősége független minden juttatástól.
Tiszteletben tartom, hogy Te Pránanadis vagy, nem kell ezt kihangsúlyoznod.
Sőt, tiszteletben tartom, hogy Te ezt így gondolod.
De én nem így látom.
"Nálatok" tudod, sosem értettem, hogy a 2 tábor, meg ki tudja hány, minek különbözteti el ilyen élesen magát.
Energiával dolgozol Te is, meg Én is. Akkor minek ez? Sem alacsonyabbrendű sem magasabb rendű nem vagy/vagyunk, mint más.
Ezek szerint (akárhogy is hívod) csak van anyagi vonzata is a kezelésnek, nálatok is. Vagy uram bocsi, a természetgyógyászok is negatív karmát vonzanak be maguknak, ha elmész 1 kezelésre, vagy a kozmetikus, vagy a doki, mert felveszi a fizetését?
Energiát adsz már akkor is, ha valamire, valakire odafigyelsz. Amikor ddolgozol energiát fektetsz be. Akkor miért veszed fel a fizetésed? Az is ingyen van.
Egyébként "mi" sem végzünk könyvelést, hogy ma teszem azt fel 10 páciensel kaszálok, holnap meg elmegyek anyósékhoz.
"Mi " sem a pénztárcáját látjuk, ha valaki betér hozzánk.
Kicsit gondold végig. Egyébként több lehetőséget felsoroltam. Benne volt az adomány is.
Úgyhogy NYUGI.
Ne legyél "vaskalapos", meg ítélkező.
Köszi a hozzászólásod,
Te és bárki más, Én is , csak "csatonája" vagyunk az energiáknak. Felgyorsítja, vagy teljesen megszünteti a betegségeket, vagy a panaszokat. Ami a lényeges, ráterelni az illetőt, a betegsége okaira, azt fel kell tárnia, le kell vetkőznie magáról, mert különben : vagy kaialkul 1 függőségi viszony Te és a páciensed között, és akkor éjt nappallá téve járhat hozzád energiát kérni, vagy kialakul újból, benned és az energiábancsalódik, ez marhaság, mert lásd megint itt a bajom, ez sem jó, vagy vagy durvább lefolyású betegséggel jelzi számára az Önvaló, itt változtatni kellene.
Számomra az az etikus, ha ösztönzöm a belső feltárásra, a tudatos fejlődésre, miközben segítem a folyamatot az energia csatornázásával.
Nekem ez így alakult ki, ez a saját tapasztalatom.
Az az igazság, hogy fogalmam sincs mit csinálnék, v kérnék e... Mesterem szavaival takargatva magam igyekeztem másik oldalról szólni... :) Mostanában jönnek fel az életemben a bizonytalanságok, hogy akkor kinek higgyek, kinek ne... Meg, hogy mi lenne a helyes.. mi nem... érted? :) :)
Én is átestem ilyenen.
De ha felismerted, hogy a szavak nem belőled/tőled szólnak, akkor miért használod őket ahhoz, hogy okosakat mondj?
Ne értsd félre, mindegyikünk szeret okos lenni, vagy látszani, ez nem ráolvasás volt. Talán az lenne a teendő, hogy tisztázd magadban, Te mit szeretnél, vagy gondolsz. Ez olykor nehéz, mert őszinteség kell, nem pedig a saját felmagasztalásunk. Vannak dolgok, ahol én is többnek/kevesebbnek hiszem magam, még nálam is alakul. Mi a tanácsom?
Sanyival ved fel a kapcsolatot jobban. Hallgasd a cd-it, tárd fel magad jobban.
Az hogy mi a helyes, és mi nem, sokszor nézőpont kérdése. Ha látom, hogy valaki rossz anyagi helyzetben van, annak én sem mondom, adjon pénzt, azt viszont észrevettem, ha nem ad valamit cserébe, vagy adósnak érzi magát, és "üldözz" a törlesztési akaratával, vagy egyszerűen nem "becsüli" meg azt, mert ingyen volt, majd adnak amennyi kell. Ez a csap efektus. Addig amígfolyik a víz, természetes, folyatjuk meggondolatlanul. De ha jön a csőtörés....
Ezek csak az én elgondolásaim, tapasztalataim.
Mindig rágd át, amit bárkitől is hallasz. Nem kell mindent elfogadni, benyelni. Még azt sem, amit én írok. Mi van, ha én is tévedek?
Szabox, ne parázz, megy ez, oké
Na nem teszem ezt érdek nélkül: kő keményen be kell számolnod, hogy haladsz, oké?
Abból mi is tanulunk.
Üdv,
Béke
Tudjátok , 18 éve már hogy asztrológiával foglalkozom, és ez a pénzkérési dolog mindig is téma volt.
Volt hogy ingyen csináltam (még az elején) ,de nem vették komolyan. Aztán azt gondoltam nem készítek elemzést ,de indítottam egy beszélgetős klubbot, ahol ha valakinek gondja van , akkor segítek.
Ez ma is működik, de nem az eredeti formában, mert én egyre rosszabbul éreztem magam.
Nagyon sok munkával járt,és bizony a négy gyermekemet etetni is kellett, még akkor is ha a férjem akkor elég jól keresett.
Sok évembe telt hogy megértsem ebben az anyagi világban a pénz szükséges rossz.
A fejedben van a lényeg, hogy ott hogyan gondolod!
Én mindig úgy ülök le egy emberrel beszélgetni, hogy neki most szüksége van rám. Lehet hogy csak egy mondatomra, de most én kellek neki , hiszen engem keresett.
Az, hogy ez pénzbe kerül , azt ő nagyon jól tudja, hiszen ezt az időt tölthetném a gyermekeimmel is.
A tudatomban viszont csak az van, hogy segítek egy ember társamnak.
Nem tudom, hogy ez jó így vagy sem, de nálam működik.
A tanítás megint más dolog. Nem kell tőle félned Anita!
Elsősorban az életünkkel tanítunk. Az a lényeg hogy önmagad add, akkor nem lesz semmi baj. A saját életed a minta, és ha azt tanítod amit, ahogy élsz , abba nem bukhatsz bele.
Szeretettel .: Noa
Ez kellett, köszi szépen
Ez kellett, köszi szépen
Neked aztán jól átmosták az agyadat! : ) Szerintem ne hagyd magad...
Bocs hogy beleszólok!Nem akarok igazságot tenni sem de ezt nem hagyhattam ki.
Elöször is én azt javasoltam hogy a kezelés ingyenes legyen.Ugyhogy nem tudom hogy merült fel ez a kérdés!?
Persze ez vonzhatja azt magával hogy aki így ismeri meg az Anitát idöpontot kérjen töle,és ez természetes hogy pénzbe kerül ezt tudjuk.
Az hogy mennyit lehet kérni az egy jó kérdés!Hiszen ha tul sokat kérsz akkor az visszaüt valahogy pl.elveszted a képességedet(ezt csak gondolom)Ha pedig tul keveset akkor kevésre is tartanak,gyanus miért olyan olcsó!Erröl egy csaj jut az eszembe akivel tanfolyamra jártam:a lány masször volt és abban a faluban ketten csinálták és ö olcsobban maszirozott mint a másik.A tanitonk azt mondta neki hogy emeljen árat és figyelje meg többen fognak hozzá menni....!Akkor az volt a reakcioja hogy ezt nem meri megcsinálni,de mikor ujra találkoztunk megkérdzte a tanitonk :-Na emeltél árat?
erre:-Igen
-.......és mégis jönnek a vendégek?
-Igen
-Ez nagyszerü!
-Voltak újak is,az egyik pasi mire visszamentem teljesen levetközve várt!?Egy kicsit félreértette a dolgot.
Nem gondolom hogy a barátnöm tulságosan felemelte volna az árait,mert tényleg egy nagyon szerény lány!csak vannak olyan emberek akiknek bizonyos témákra élesre van állítva az antennája,és hát az hogy masszás.....!?Erröl eszembe jutott most amikor casinoban dolgoztam és az éjszakások mesélték hogy berohant vagy 5-6 német a játékterembe,körbeülték a rulettet(gépi),és egy idö után megkérdezték:hogy mikor jönnek már a lányok.
De erre a pénz dologra visszatérve.Volt egy olyan dédnagyanyám aki csontkovács volt,persze nem tanulta még írni olvasni sem tudott.Mikor megkérdezték hogy mennyit fizetnek,arra mindig azt mondta annyit amennyit nekik ér.Na jo,akkoriban babonásak voltak az emberek ugyhogy nem mertek nem fizetni!:):):)Bocsi ha hosszú voltam!Üdv Erika
Több szempont, több nézőpont.
Ismerőseim között vannak akik azt vallják, mint a Dédmamád.
Sokan nem is fizettek nekik, csak vigyorogva elmentek. Ők meg halmozták a kiadásokat, előbb-utóbb a tartalékokból kifogytak, becsukták "a bótot".
Akik megszabták az "alapdíjat" még most is lábon vannak.
Melyik jobb?
Ha kérek pénzt és tovább/több pácienst tudok fogadni, vagy ha éhen halok és becsukom a Boltot, rossz kifejezéssel élve.
Ez az adomány dolog is felvetette bennem a kérdést: melyik jó adakozó: aki mindenét eladja, földönfutóvá válik, de vagyonát 1szer(!) odaadta a rászorulóknak, és éhen hal ő maga is, és akkor ki lép a helyébe?
Vagy aki, saját magát tiszteletben tartja, nem profitál, csak a maga részére feltétlen szükséges dolgok ráfordítása után a megmaradt többletet odaadja?
Ezáltal ő is megmarad, káposztát is ad :), valamint környezete is észreveszi, jé, milyen jól van magával, hogy csinálja? És így ösztönzi őket is adakozásra.
Helyes beszéd, nekem ezt jelenti:
Mondom azt, amit érzek, vagy gondolok, ha nem így tennék saját magamnak, hazudnék.
Ha az emberek meg tanulnának magukra figyelni, nem lenne szükség arra, hogy a másikra figyeljenek.
Mert mindenki figyelne magára.
Felém, nyugodtan élje meg magát mindenki őszintén, ha megbántódok azzal nekem, van dolgom, majd feldogozom.