Sziasztok! A segitségeteket szeretném kérni:
4 évig voltam együtt a párommal és kb. Egy éve szakitottunk. A szakitás után még fél évet együtt laktunk, mert egyikünknek sem volt lehetösége elköltözni. A kapcsolatunk ugy indult mint a mesében. Soha azelött nem voltam olyan boldog. Ugy érzetem hogy eljött értem a herceg fehér lovon. Mindenben megértettük egymás, az elején csodálatos volt minden pillanat. De hamarosan, kb. 2 év után jöttek a gondok. A párom elvesztette a munkáját, pályaválasztási krizisbe került, ami még a mái napig is tart. Apukája nagyon agresszivan nevelte, higy 150 százalékot eljesitse, vete is gyerekkorában, öt is, meg az egész családot. Ez nagyon mély nyomot hagyott benne, állandóan szorongott, éjjel felriadt, a munkahelyen kiégett mert túlhajszolta magát. De ennek a nevelésnek megmutatkozott egy másik hátulütöje is. Lekezelö lett velem és mindenben csak a hibát kereste. Ahogy ma´s dolgokban is, bennem is csak a rosszat kezdet látni, csak azt hangoztatta h mit csinálok rosszul, mit utál bennem, mi mindenre nem vagyok jó. Számalanszor megsértett mind a nöi mind az emberi méltóságomban. A vége az eltt h elöször csak kértem h ne igy viselkedjen, sirtam, hisztiztem, végül görcsösen akaratos lettem, nem hagytam békén, éjjeleken át sirtam meg veszekedtem vele, meg zsaroltam lelkileg, annyira nem birtam már elviselni a fájalmat. Végül már nem is feküdtünk. És kimondta, nem szeret már mint nöt. A szakitás után még hónapokig gondolkodott, mondván, alán elhamarkoda, talán mégis szeret és hogy adjak neki idöt. Ès én adtam hónapokat, egyik határidöt a másik után. Végül nem birtam tovább és én is kimondtam hogy vége. Becsület szavunkat adtuk egymásnak h mindig jóban maradunk mivel en is meg a családom is sokat köszönhet neki, és ö is nekem. De van itt még valami: Ujabban elkezdett agyontrollal foglakozni, spiritualis elöadasokra, tanfolyamokra jar, medital, verge magába nézett és foglalkozik magával. Ès én, aki soha nem hitte h ez lehetséges, látom h mennyit változott. Már nem az a negativ, vádaskodó, sértödékeny ember akivel szakitottam, hanem egy ember aki a jót keresi minenben, és vállaja a felelösséget a szavaiért és tetteiért. Rengeteget beszélgettünk, átbeszéltünk mindent amivel mebántottuk egymást, és mindenért bocsánatot kértünk. Látom h kezdi szeretni magát, kezd megbékélni önmagával. És én kezdek ujra felnézni rá. Minden héten itt tölt nálam1-2 napot, beszélgetünk, elmélkedünk (én is kezdtem önmagammal foglalkozni, sportolok, hallgatom a Loui Hay féle pozitiv megerösitéseket, sokat olvasok, erösitem az önbialmamat.). Ha itt van, együtt alszunk, összebujva, puszilgat (de csak az arcomon) simogatja a hajamat, ágyba hozza a kávét. Minden lehetséges modon kedveskedik nekem, és ha nincs itt minden nap hiv. A barátnöim szerint ugy nézünk ki mint a friss házasok. Ez igy megy pár hónapja, közben azt mondja h nagyon szeret, de ugy mint embert, és nem akar elvesziteni. De a vonzalom elmult, és nem tudja hogy lehetne visszahozni. Èn meg szenvedek, ugy érzem hazudok magamnak meg neki is. Nem akarom öt elvesziteni, sámomra értékes, nem akarom elküldeni az életemböl, mert a sok rossz ellenére, én ismerem az ö igazi oldalát és az a világ legjobb embere. Másrészt én többet érzek iránta és szeretném ujra mgpróbálni, de nem merek vele beszélnierröl mert kb. Fél éve megtettem és akkor visszautasitott.