Hol volt hol nem volt...
Péntek este az önismereti tábor-ban Sanyi feltett egy kérdést, miközben gyerekkori csínytevéseiről beszélt.
Megkérdezte az egybegyűltektől: Ti mit rosszalkodtatok gyerekkorotokba?
Mi az hogy rosszalkodni? Itt elakadtam.
Mert a gyerekek nem akarnak rosszat tenni, általában csak kíváncsiak. A felfedezés, az öntudatlan tanulás hajtja őket.
Ezeken a dolgokon agyaltam, miközben a bicikliúton tekerem.
Sűrű volt a hétvége, péntek este kicsit Szentbékkállán belekóstoltam a hétvégi tábor hangulatába, na meg a Sanyi sütötte lángosba, ami isteni volt.
Majd rohantam az édesanyámhoz a hétvégi családi eseményre.
Pontosan éjfélt ütött az óra mikor beléptem a ház ajtaján. Persze nem aludtunk el rögtön még locsogtunk egy kicsit, mint a nők általában.
A szombat a vacsora készítéssel telt, a munka dandárját az öcsém végezte, az én dolgom a takarítás a saláta készítés, terítés.
Az öcsém fantasztikus vacsorát főzött, jó hangulatban telt az este, volt némi
zűr mivel a vendégek hoztak egy vendégkutyát.
Ennek nem mindenki örült. Főleg nem a cica mama akinek három kiscicája riadtan menekült a kutya láttán.
Szóval a családi vacsora is az eszemben volt, miközben suhantam a pincékkel övezett kerékpár úton.
Eszembe jutottak a gyerekkori élményeim.
Mikor a szomszéd Katival egy esős, unalmas, nyári napon kitaláltuk, hogy beöltözünk felnőttnek. Először úgy terveztem, hogy Kati édesapjának a rendőrtiszti egyenruhájába öltözünk, úgy hogy egymás nyakába ülünk és becsengetünk a szomszédokhoz.
Kati tiltakozott, hogy talán mégsem kéne egyenruhában, igy maradtunk a télikabát, nadrág, kalap összeállításnál.
Úgy emlékszem én ültem Kati nyakába, így tűntünk felnőtt méretűnek.
Sorra nyomtuk a csengőket, de mivel munkaidőben kerestük fel a szomszédokat, csak egy ember nyitott ajtót a Jóos néni, első pillanatban meglepődött, majd felismert bennünk és megfenyegetett, hogy megmond a szüleinknek.
Az örömünk elrontva mentünk haza.
Ezt a történetet, még az édesanyám sem ismerte.
A másik történet, pontosan Szentbékkállához kötődött, történt egy nap, mikor tizenkét éves lehettem, hogy eszembe jutott, elbiciklizek unokatestvéremékhez , Szentbékkállára a nagyanyáméktól.
A mezei földúton keresztül nem volt nagyon messze, de azért elég ijesztő volt mikor vaddisznókkal találkoztam, nagyon tekertem, ahogy csak bírtam.
Mire megérkeztem a rokonokhoz nagy vihar kerekedett, eltartott késő estig, így a rokonoknál aludtam.
A gond csak az volt, hogy a szüleim nem tudták hol vagyok, a házigazda az édesanyám unokatestvére úgy gondolta, ráér reggel elmenni a szüleimnek szólni, hogy ne aggódjanak miattam. Mert ugye telefon, abban az időben bizony kevés családnál volt.
Szegény szüleim nem tudták hol vagyok, két faluból verbuváltak embereket az éjszakai kereséshez, kerestek, erdőn, mezőn, úton, de persze, hogy nem találtak mert én az igazak álmát aludtam.
Másnap reggel Feri bátyám ment a hírrel, hogy náluk vagyok, ott aludtam.
Szegény szüleim, nem aludtak egész éjszaka. Így megkönnyebbültek, de azért nagyon dühösek voltak, hogy szó nélkül elmentem rokonlátogatóba.
Volt, hogy a vadonatúj széket törtük rapityára színdarabozás közben, hú de kikaptam az anyutól.
Van még pár történet a tarsolyomba, úgy gondolom, ezen a téren nagyon kreatív voltam.
- SZABÓ GABRIELLA blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
2 hozzászólásÉn is kiváncsi vagyok a válaszokra.
Engem elég szigorúan neveltek, nem sok rosszat állt módomban tenni. :-) Felnőtt fejjel kicsit úgy érzem, ezzel kihagytak egy csomó megtapasztalásból, amit most vagy tudok pótolni, vagy nem. Persze ők csak óvni akartak, ők csak jót akartak. Megértem őket is, nem biztos hogy én jobban csinálnám:-) Így nem igen emlékszem mire gondoltam amikor kicsit is rosszattettem. :-)
A gyerek tudja hogy rosszat tesz, amikor rosszat tesz ? Akkor miért teszi mégis ? Ártani akarhat ? Nem hiszem. Vagy tudja hogy rossza mit tesz, de meg is tudja magyarázni magának, hogy az miért jó szerint mégis...
Biztos hogy van a tudatlanságból eredő károkozás is, amit a felnőttek egy kalap alatt emlegetnek a "rosszat tesz" kifejezés alatt.
Szóval jó rosszalkodni ? Vagyis hasznos ? S ha valaki kihagyja ?
Helyzetek, megoldások, felelősség... tanul az embergyerek, de szegény szülei kárán ?
Felnőtt koromban Édesanyámnak többször mondtam... "egy biztos, ha újra gyerek lennék, sokkal rosszabb lennék... " :-)
Üdv: Almás
Csíz, tudom, Csernusnak erre jó válaszai vannak... :-) jó válaszai, meg igaza is van... :-) de neki ez szakmája... szakmán kívüli véleményt (is) keresek, várok . :-)
Nem vagyok biztos benne, hogy rosszaságról van szó! Sokkal bölcsebbek még nálunk, fölöslegesen nem csinálnak problémát semmiből... mi, szülők, felnőttek viszont annál inkább. És a kicsik dermedve figyelnek, és tanulnak, amíg végül már ők is rosszaságnak mondják a kíváncsiságukat. Mert miért lenne rosszaság ugrálni az ágyon? Vagy miért lenne az, ha kifröcsköli a vizet a fürdőkádból? Mert élvezi az életet?
Vagy miért lenne rosszaság az, ha leutánozza a szüleit, és ez másoknak szemet szúr? Mert az őseinek nem merik megmondani a véleményüket?
Mert abban ugye egyet értünk, hogy egy gyerkőc azért mindig a szüleinek tart tükröt elsősorban...?!
Én is voltam "rossz": nem siettem haza az iskolából, hanem a barátnőmékhez mentem. Ott ebédeltem, aludtam délután. De nem éreztem rosszaságnak: tudtam, hogy anyukám nagyon elfoglalt a pár hónapos kishúgommal. Vagy fára másztam, pancsoltam a patakban, minket, gyerekeket nem zavart, élveztük! Bezzeg anyukám elhűlve járkált utánam titokban, hogy hol szedem össze a harci sérüléseimet...
És most, hogy anyukája lehetek két kis rosszcsont krapeknak...ne is kérdezzétek, annyit tudnék mesélni a rosszaságról! De amikor rám néznek, nem a rosszaságot látom. Az értetlenség van benne, és a düh, hogy "anya, hát nem látod??"
Pedig látom, és értem-érzem is, de már én is hasonultam az általános normákhoz :(
Ezért aztán mindenkinek boldogan mesélem el, hogy amikor a fiúkat vártam, úgy kértem: legyen rossz, de legyen egészséges! - nos, két egészséges fiam van... ;)
Szép napot!