Fúj a szél
Mostanában elég sokat fúj a szél, s néha elég intenzíven. Ez elgondolkodtatott és talán érdemes lenne erről együtt is gondolkodnunk.
A Ji Csingben, a Változások könyvében az 57. Szun felel meg a Szélnek.
A Ji Csing ezt írja: A szél átható volta azon múlik, hogy szünet nélkül fúj. Ezáltal válik erőteljessé. Az időt választja a hatáskifejtés eszközéül. Közvetíti az ég akaratát, Közvetítő, mert mindenhol ott van.
Az értelmezésekben az ítélőerő átható tisztaságának felel meg, mely megsemmisít minden sötét, hátsó gondolatot. De megfeleltethető az érzelmeknek is. Az okot (az érzelmet/a szelet) csírájában lehet csak
elfojtani, a kész érzelmet/szelet már nem lehetséges befolyásolni.
A Szun jele a jellem helyes hajlékonyságát is ábrázolja. Nem merevségre van szükség, mely az egyszer rögzített elvek alapján cselekszik, (valójában vaskalaposság), hanem mozgékonynak kell lenni, mérlegelni a
dolgokat, felismerni az idő követelését, megőrizve a belső egységet bármely bölcs alkalmazkodás közepette.
Az áthatás fokozatosan és láthatatlanul fejti ki hatását. Nem erőszakkal, hanem lassú, szakadatlan befolyásolással, világos célokkal rendelkezve, hogy ugyanabba az irányba hasson.
Az ázsiai orvoslás úgy tartja, hogy szélütéskor felszáll a máj szele az agyhoz. (a máj: a harag, a düh tároló helye)
Bízom hozzá, hogy másnak is eszébe jut valami hasznos a széllel kapcsolatban, amit megoszthat velünk.
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
11 hozzászólásMárcsak azért is jó lenne összeszedni közösen egy két dolgot, mert néha van egy olyan érzésem, hogy a mostanság fújó intenzív szelek hatását egészen a bőrig hatolva lehet érezni, az utcákon pedig egyértelműen azt látni, hogy egy nagy átrendező, átmozgató elemi erejű energiát tisztelhetünk benne.
Egyszer az utcán sétáltam, és langy meleg, de erőteljes szél fújt. Akkor jött az ötlet, hogy megnyitom magamat a szélnek, nézzük meg, milyen érzés az? Alul-felül-elöl-hátul mindenfelé megnyitottam magamat, és ezután valóban azt éreztem, hogy nemcsak a bőrömig hatolt, hanem teljesen átjárt a szél, mintha csak egy fantomkép lettem volna a járdán, nem képeztem akadályt a szél útjában. Nagyon erőteljes tisztulást éreztem, ahogy átfújt rajtam! Egyszerűen kifújta belőlem a szennyet, és utána nagyon kellemesen, könnyebbnek éreztem magam.
Aztán egy másik alkalommal - felidézve ezeket a kellemes emlékeket - egy hideg szélnek próbáltam megnyitni magamat, de az más sokkal jobban nehezemre esett! Akkor nem is éreztem a szél energia tisztító hatását, mert a belsőm egyértelműen a hideg minőségre koncentrált, azt próbálta befogadni több-kevesebb sikerrel.
De kipróbáltam ugyanezt a megnyílást azóta a nap (tűz) energiájával is, más rezgés, de ugyanúgy nagyon erőteljesen tisztít.
Még az esőt nem próbáltam....valahogy a bőrigázás nem vonz annyira...:)
Érdemes ezekkel az elemekkel eljátszadozni, érdekes tapasztalás lehet!
Mikor legutóbb bőrigáztam, akkor esett le a tantusz, hogy azért lustálkodtam idén a bringázással, mert a hátam közepére se kívánom az esőt. Erre mi történt? Bringán áztam bőrig! Annyira élveztem! ...igaz, langyos volt az eső, kellemes. Gyönyörű volt a táj, a szürke ezernyi árnyalata, a Duna, a Budai hegyek, ahogy hol ömlött, hol finomodott az eső, mint valami lágy fátyol ringatózása, ami egyszerre felfed és eltakar. Mindenki összehúzott arccal tekert velem szemben, én meg hangosan énekeltem :D
A víz, (pláne a hídon: víz alattam-fölöttem, körülöttem mindenhol) érzelmek sokaságát szabadította fel. Lubickoltam az esőben, és az érzésekben. Tisztára mint valami trip :D
Még nyáron vesd alá magad, ha kíváncsi vagy, hatalmas élmény tud lenni.
Az én nézetem szerint, a Föld beteg. Beteggé tettük a sok kemikáliával, nem vigyáztunk annak kincseire, maximálisan kihasználtuk a Földet, otthonunkat.
Csak egy fél pillanatra képzeljük el, a Földet mint ÉLŐlényt, s képzeljük azt el, hogy minden energia, minden kémiai elemekből áll, a szervezetünk is... a föld ásványai , az erdők is... stb. Mi emberek is csak parányi "sejtjei" vagyunk a Föld testének.
Mennyi földrengés ér minket napjainkban ....
A láztól, betegségtől a Föld„teste” egyre inkább felmelegszik, megrázkódik, ahogy szeretne megszabadulni a ettől az állapottól, mi ezt úgy érezzük, mint földrengést, majd hideg hűsítő víz önti el, hogy lecsöndesítse fájdalmát (özönvíz).
Kell, hogy megtisztuljon, árvizekkel lemossa magáról a szennyet, s tisztítsa felületét.
A tüzekkel, nagy szelekkel, hurrikánokkal, tornádókkal a levegőt tisztítja .
Megvan a Föld képessége, hogy önmagát meggyógyítsa, mint ahogy az embernek/állatoknak/növényeknek is megvan eme öngyógyító képessége.
Meg kell emelnünk a Föld vibrációs szintjét, eme összgyógyításhoz.
1. Képzeljük csak el azt, hogy a "szennyes"(pl. irigység), stresszes, negatív stb....önpusztító gondolataink, vagy ha engedjük mások felénk küldött gondolatai, is mekkora kárt okozhatnank önmagunkban. Ám a pozitív, szeretettel teli gondolkozásmóddal képesek vagyunk öngyógyulni. Szerintem a bennszülött kultúrák s effélét szeretnének elmondani nekünk, s felhívják a figyelmet a szeretet fontosságára.
2. Meg kell gyógyítanunk egymást, mint egy "család", melyek tulajdonképpen vagyunk is.
Egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem önmagadon kéne segíteni, hanem pl. a családtagjaid mondják el neked gondjukat panaszaikat.. aztán egyre több emberen segítesz, emeled tudatossági szintjüket, vibrációjukat. S ez jó. Jó érzéssel, szeretettel tölt el embertársaid felé s önmagad felé (is).
3. Én amit látok, emberek tömkelegének emelkedik a vibrációja, ami kell ahhoz, hogy a Föld vibrációja is emelkedjen összességében, s ezáltal tudjon gyógyulni.
(1)Önmagunkat gyógyítjuk, mint kis sejtetet a Föld testén, s (2)mindenkit gyógyítunk, az összes sejtetet aktivizáljuk, mint egy nagy család, s a (3)Föld gyógyul általunk és gyógyítja magát megemelve önnön vibrációját.
Észre kell venni, a kezdeményezéseket, azon irányban, mellyekkel harmóniába kerülhetünk a természettel , önmagunkkal, hogy mindig tudunk kedvesek, szeretettel teliek lenni másokhoz, mégha épp abban a percben olyan események történtek is amik számunkra nehezek. Azaz, ne a külső körülmények határozzák meg a belső harmóniánkat, kedvünket...
Szerintem meg tudjuk teremteni a saját valóságunkat, a nap minden percében.
Akkor mit gyógyitgassak?
Persze sejtem hogy érted...
De mi lenne ha abból indulunk ki hogy : Vagyok.
Minden minösítés nélkül.
Az én szerepem az ,,emelkedésben" annyi hogy együtt rezdüljek azzal ami körülvesz.
Nem akarok emelkedni,csak hagyom hogy a rezgéssel (ami persze emelkedhet is..) együtt rezegjek.
De nem akarással,csak hagyom hogy megtörténjen....
Kedves Dius!
Amit itt írsz...
Idézem:,,, hogy mindig tudunk kedvesek, szeretettel teliek lenni másokhoz, mégha épp abban a percben olyan események történtek is amik számunkra nehezek. "
Nagyon szépen hangzik,és értékelem a jóravaló törekvésed,de kérlek ne tedd!
Elfojtás...tudod hogy mekkora negatív energiát termel!?
Ezzel nem emelsz,hanem pont az ellenkezö hatást éred el,és ha nagyon szokásoddá válik akkor Magadat is beteggé teszed.
Ha olyan esemény van ami nehéz a Számodra,engedd meg Magadnak hogy szenvedj! ;)
Még akkor is ha ezzel lerombolsz minden képet amit Rólad szól mások fejében! :)
Na igen....!
Soha nem a külsö körülmények határozzák meg a belsö harmóninkat,a kedvünket!
Ez a hatalmas illúzió lényege,amivel én is gyakorta szembesülök,de mégis folyton az illúzióba találom magam.... ;)
Amikor az ember érez valamit,akkor keres....s aki keres az talál. ;)
S ha nem talál,akkor teremt fizikai valóságot amihez az érzést kapcsolhatja.....
Ez a képesség adatott minden embernek a földön,és mindenki a legjobb tudása vagy nemtudása szerint él vele.
Nagyra értékelem elszántságodat hogy a világot jobbá tegyed!
Csak hát ismered a mondást ami úgy szól hogy: a pokol... ;)
A világ pedig hidd el jobb lesz!
Még akkor is ha sok olyan történik ami borzalommal tölt el.
Mert a rombolásnak,pusztulásnak is helye van a ,,nagy építkezésben".
Még akkor is ha olyan elmúlásnak vagyunk elszenvedöi ami meggyötör bennünket...
Ha szenvedés a ,,napi menü" akkor szenvedek.
Befogadom azt is....
Nem tudom miért,és ha az értelmét keresem nem találom a jelenben.
De utólag minden letisztul,és azt mondom megérte.
Erika Szeretettel!
hogy úgy érzed, nem vagy "beteg", és amint látom szuperul is vagy. :) egységben önmagadban.
Ám minden ember ilyen állapotban van e?
Általában véve írtam, a Föld megbetegítési folyamatáról és arról, hogy az emberek a sok stressz a negatív hatás, gondolat miatt megbetegedhetnek.
Örülök, hogy te is úgy véled bölcsebb a folyamatok elengedése, had menjenek. :)
Mindezen felül, IGEN, kell az önsajnálat is, ha úgy érezzük, hogy bele szeretnénk süppedni.
Ám ha ott végigéltük a lelki folyamatokat, elengedés után: főnix madárként újjászülethetünk, hasznosíthatjuk tapasztalatainkat, tanulhatunk belőlük stb.
Ezt a gondolatot látom kirajzolódni az utolsó sorodban: "De utólag minden letisztul,és azt mondom megérte."
Ugyanakkor, a kedvességet én ettől elkülönítve tárgyalnám.
Attól , mert pl. eltörött a lábam és épp kötözik -nem egy kellemes állapot h eltörött stb- még lehetek kedves azzal aki kötözi a lábam..., vagy rámosolyoghatok valakire.
Ám persze mikor épp törik a csont, abban a momentumban és az utáni X időben, ami nagyon fájdalmas, nekem is potyogna a könnyem.
Viszont mikor már nincs nagy fájdalom lehet pl. gyógytornára járnék és jó fej emberekkel ismerkednék meg. A lábam is szuperul gyógyulna, és a testemnek is jót tenne a torna összességében nézve. (Ezen utóbbi lábas story csak a példa kedvéért volt, csak fikció )
Szerettel Dia :)
Kedves ERika,
Írtál az elfojtás negatív hatásairól? Milyen technikák vannak elfojtás ellen? Tudsz javasolni esetleg vmit? Szerintem sokakat érint.
Az én technikám a dolgok átlátása,megértése.
Ha lehet ezt egyáltalán technikának nevezni...
Az emberi ösztönös reakció az amikor az ember önmaga ellen követ el ,,merényletet". ;)
Persze a szándék az az hogy minél jobb legyen számunkra a fizikai lét,és ez munkál bennünket.
,,Jó" leszek még ha megszakadok is! :)
Mosolygok mert nem akarom terhelni a környezetemet a saját bánatommal.
Lehetne sorolni számtalan elfojtásos sztorikat.
Az elfojtott energia (ami rendszerint negatív) megsokszorozódik amikor el van fojtva,ezért sokkal nagyobb az ereje.S így nagyobb esélyel indul megvalósulni a fizikai világban.
Tehát nem létezik derült égböl villámcsapás,mert a negatív energia mint láthatatlan erö már elötte burjánzott a finom világ szférájában.
S ha ezt még feltuningoljuk egy kis félelemmel akkor biztos a ,,siker".
Hamarosan meg is nézhetjük az alkotásunkat a fizikai világban.
Lehet ez esemény amit izgalmas helyzetben föszereplöként töményen átélhetünk.
...tulajdonképpen a betegség is az....Hm..
Ha mások iránti negatív érzelemnek Vagy a generálója akkor ha kiadod és bántod vele azt akivel meggyült a bajod,akkor ha a támadás megtorlás nélkül marad,az mint a bumeráng száll a küldöjéhez vissza.Ha pedig visszafojtod,az olyan mint egy öngyilkos merénylön a magára szerelt bomba.
Mindenki kap belöle aki a közelben van ha robban....
Nem termelek negatív indulatokat amikor öszinte megértéssel elfogadok mindenkit úgy ahogy van.Persze ez is csak akkor müködik nálam amikor átlátom hogy a kifelé irányuló ,,támadás"-nak mi a mozgatója.Olyankor a nekem célzott bántás nem tud fájni,mert nem arra fókuszálok hanem a bántó szándékú ,,álarc"mögött megbúvó riadt kis alakra,aki a bántást a saját félelmei elleni védelemre használja.
A fájdalmas az amikor mosolygva adják át ,,rosszkívánságukat".
(amikor olyan indulatokat váltok ki emberekböl amivel aztán negatív energiát termel,és azt visszafojtja,és mosolyog hogy ne lássam)
Na az tud fájni a legjobban!
Akkor az is jobb lenne ha letudná egy pofonnal. :)
Üdv!Erika
Kedves Erika,
Köszönöm válaszod! Elgondolkodtató..
Már idézve volt ez a videó valahol. hasonló témában, aki nem látta, megér egy kis nyitást.
Így is megközelíthető a környezetvédelem drámátlanítva, egy nagy adag humorral fűszerezve, de korántsem komolytalanul:
http://www.youtube.com/watch?v=8zXo7LKXs3g&feature=related
(George Carlin: Save the planet magyar felirattal -kicsit agresszív az öreg, de hatásos: jól felráz :))
Milyen igazatok van, hogy a szelet, az esőt és a napot is lehet önmagunk tisztulására/megtisztítására fordítani. Igen, valóban megér a dolog egy kis kísérletezést. Nagy kedvet csináltatok hozzá, hogy még az idén nyáron kipróbáljam:)
Igen az is igaz lehet, hogy a Föld mint élőlény a széllel is megtisztítja önmagát, mint ahogy azt a tornádókkal, földrengésekkel, árvizekkel, vulkánkitörésekkel teszi.
Én is olvastam már valahol a Föld öngyógyító képességéről. S arról, hogy a Föld önmagát olyan áron is meggyógyítja, regenerálja, ha rólunk emberekről le kell mondania, mert túlságosan ellene fordultunk.
Szóval a leírás olyasmit tartalmazott, hogy az biztos, hogy a Föld regenerálódik (mert ezt már többször megtette, innen lehet tudni, hogy minden képessége megvan hozzá), csak az nem biztos, hogy mi emberek méltók leszünk-e arra, hogy rajta maradhassunk.
Szóval nagyon úgy tűnik, mintha nem is igen lenne más választásunk, minthogy a mind több és intenzívebb szeretet áramoltatása, önmagunk, a család, az embertársaink és a Föld gyógyítása.
Nagyon jó, hogy így rámutattál az összefüggésekre, köszönet érte.