A harag legyőzése-újabb mese
Az elménk békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a harag csapása. Munka közben gyakran támad bennünk indulat a főnökünkkel, a munkatársainkkal vagy a beosztottainkkal szemben. Aligha akad olyan nap, amikor a munkahelyünkön valaki vagy valami ne billentene ki a lelki nyugalmunkból. Azt tapasztaljuk, hogy az otthonunk is az indulatos kölcsönhatások melegágya. Az egyik családtag nem fizette be időben a
számlát, valaki felfalta a kedvenc csemegénket, a gyermekeink vitatkoznak, és fejfájást okoznak nekünk, a házastársunk pedig valamilyen elkötelezettséget vállalt a nevünkben, amit mi legszívesebben nem teljesítenénk. Ez a lista egyre csak hosszabb lesz. Még a munkába menetel és a hazautazás is felszítja az indulatainkat. A zavartalanul haladó forgalom hirtelen, minden ok nélkül megtorpan, és mi vagy tizenöt percig mozdulatlanságra kárhoztatva ülünk a dugóban. Feszült, ingerült, támadó hangulatban érkezünk a munkahelyünkre
Úgy tűnik, hogy az élet újra meg újra lecsap ránk valamilyen újabb helyzettel, amely dühödt állapotba juttat minket. Létezik-e valami ellenszer a haragra? A következő, dzsain hagyományból származó tanulságos történet bepillantást nyújt abba, hogyan fékezhetjük meg a mérgünket
Volt egyszer négy herceg: Vasudeva, Baladeva, Satyaka és Daruka. Egy napon önfejű, makacs lovaik egy sűrű dzsungelbe vitték őket. Mivel már későre járt, a négy herceg úgy döntött, hogy ott töltik az éjszakát, és csak reggel térnek haza. Kiválasztottak egy nagy indiai fügefát, hogy alatta térjenek nyugovóra. Mivel a dzsungel nagyon sötét volt, úgy határoztak, hogy felváltva őrt fognak állni. Mialatt hárman alszanak, a
negyedik őrködik, hogy védelmezze a többieket. Kis idő múltán az őrszem lepihenhet, és egy másik herceg lép a helyére. Elsőként Daruka maradt ébren. Mialatt a többiek aludtak, a harag egy szellem formáját öltötte magára, és odament az őrködő fivérhez
A harag szelleme azt mondta: „Nagyon éhes vagyok. Meg szeretném enni a három alvó társadat.” A herceg tiltakozott: „Ugyan már! Hogy képzeled?” Ezzel összecsapott a harag szellemével. Kemény küzdelem folyt közöttük. Mivel Daruka nem tudott a harag fölébe kerekedni, érezte, ahogy egyre növekedett benne az indulat. Ám minél mérgesebb lett, ellenfele annál több energiát nyert tőle. Erőtől duzzadóan, a harag végül megütötte a herceget, megsebesítve ezzel a lábát. Daruka ettől összeesett, a harag szelleme pedig elinalt. Ekkor felkelt a második herceg, Satyaka, mert ő következett az őrködésben. A nagy sötétségben nem vette észre, hogy Daruka öntudatlanul és sebesülten fekszik.
Mialatt a többiekre vigyázott, őt is megkörnyékezte a harag szelleme. Az elsőhöz hasonló vita kerekedett közöttük amiatt, hogy a harag fel akarta falni a többieket. Satyaka is harcba keveredett vele, és sikertelensége miatt ő is egyre ingerültebb lett. Indulata csak tovább táplálta ellenfele tüzét, és ettől annak ereje egyre nagyobb lett.
Végül ezt a herceget is leverte a lábáról, aki eszméletlenül rogyott össze. Amikor eljött Baladeva ideje, hogy felváltsa a testvérét az őrködésben, ugyanaz játszódott le, mint korábban: Baladeva dühétől a harag szellemének az ereje egyre csak gyarapodott, és végül elegendő erőt szerzett ahhoz, hogy ezt a herceget is legyőzze. Végül Vasudeva került sorra a virrasztásban.
A harag szelleme elbizakodottan, ugyanazt a játékot próbálta végigjátszani vele is, mint a testvéreivel. Azt mondta a fiúnak: „Márpedig most megeszem a társaidat.” A negyedik herceg azt felelte: „A helyzet az, hogy ezt csak akkor tudnád megtenni, ha legyőznél engem.”
Megkezdődött közöttük a harc. Vasudeva azonban ahelyett hogy haragra gerjedt volna, csupán megállapította, és méltányolta, mennyire erős, bátor és gyakorlott a harag szelleme. A küzdelem során mindvégig megőrizte a nyugalmát. Minél nyugodtabbá vált, az ellenfele annál több erőt veszített. Végül Vasudeva nyugalmától annyira legyengült a szellem, hogy a herceg legyőzte őt, és megmentette a testvéreit. A pirkadat fényénél Vasudeva felfedezte, hogy mi történt. A testvérei törött csontokkal feküdtek a földön. Amikor megkérdezte őket, hogy mi történt velük, elmagyarázták, hogy egy gonosz szellem művelte ezt velük. Vasudeva erre azt felelte nekik: „Ez a harag szelleme volt.Az egyetlen teendő vele szemben, hogy az ember nyugalommal gyengítse az erejét.” Majd megmutatta nekik: a harag szelleme holtan hevert a földön
Ez a harag feletti uralom titka. Minél inkább feltüzeljük magunkat, annál dühösebbek leszünk, és ez az erő a hatalmába kerít minket. Végül eljutunk egy olyan pontra, ahol már teljesen elveszítjük az uralmunkat, és végül olyasmit teszünk, vagy mondunk, amellyel megsebzünk másokat és magunkat is. Vegyünk erőt a haragon, maradjunk békések, bármilyen helyzettel kerülünk is szembe! Ha problémák adódnak az otthonunkban, a munkahelyünkön, vagy a forgalomban az utakon, ne reagáljunk haragosan! Megállapíthatjuk, hogy előfordulnak bizonyos problémák, és lépéseket tehetünk azok megoldása érdekében. Megpróbálhatjuk azt is, hogy beszélgetéssel vagy megoldás keresésével kiküszöböljük a nyugtalanság forrását, miközben elkerüljük a kialakulóban lévő haragot. Az indulat nem szünteti meg a problémát. Sőt, inkább az lesz a következménye, hogy felmegy a vérnyomásunk, mert a „támadás vagy menekülés” hormonja kering az egész testünkben, amely megbetegít, és gyötrő, szűnni nem akaró
nyugtalanságban tart minket. A harag nem állít meg másokat abban, amit tesznek, minket azonban beteggé és tehetetlenné tesz.
Ha viszont megőrizzük a lelki egyensúlyunkat, akkor az összes ügyességünkkel, képességünkkel teljesen az ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani a problémát, és ezzel rátalálhatunk egy sokkal hatékonyabb megoldásra. Így rengeteg energiánk marad a nehéz helyzet megoldására
Vajon milyen lépések vezetnek el a harag legyőzéséhez?
Először is, ha úgy érezzük, hogy növekszik bennünk az indulat, ne azonnal mondjunk, vagy tegyünk valamit! Vegyünk inkább egy mély lélegzetet, és csendesedjünk le! Majd üljünk le meditálni! Emelkedjünk ki a helyzet fogságából, maradjunk egyedül, és merüljünk bele a meditáció nyugalmába! Ha haragos gondolatok próbálnak felbukkanni az elménkben, kérdezzük meg magunktól: azt szeretnénk, hogy a harag szelleme megerősödjön, vagy le akarjuk győzni?
Ha fölébe akarunk kerekedni, akkor, akár Vasudeva a történetben, mi is megtehetjük, hogy nem engedjük, hogy indulatunk táplálja a harag szellemének tüzét. Ismerjük fel, hogy minél tovább megőrizzük a nyugalmunkat, a kiegyensúlyozottságunkat, és a higgadtságunkat, annál kevesebb lesz a harag energiája, majd fokozatosan eltűnik...
Semmisítsük meg a haragot a nyugalmunkkal, az egyensúlyunk megtartásával, az önuralmunkkal! Azt fogjuk tapasztalni, hogy bár minden nap folyamatosan ugyanazok a helyzetek ingerelnek bennünket, nem válunk azok rabszolgáivá. Nyugodtan éljük meg ezeket a kihívásokat, sokkal alkotóbb, nemesebb célra használva a testünket, az elménket és az energiánkat. Ezáltal boldogabbnak, vidámabbnak és sokkal békésebbnek fogjuk érezni magunkat
Hozzászólások
94 hozzászólásAz viszont,ha az embernek lépten nyomon így köszön vissza a külvilág/veszekedés,durvaság,egyebek/,
ott valóban belül van probléma,és azzal kell kezdeni valamit,ahogy Kati is mondja.
Kedves Ademon!
Próbálok tudatosan élni és cselekedni!
Eva Christina!
Félálomban szoktam lehetséges reakciókon gondolkodni, de ezeket mindig megtört szituációk előzik meg… MÉG nem tartozom azon szerencsések közé, akik mindig feltalálják magukat. De most elkezdtem KOPOGTATNI IS (ÉFT (Érzelmi Felszabadulás Technika) az agykontroll mellé.
Az ember mindig tanul...
Üdvözlettel: Karola
Az embertársaink nem ok nélkül gonoszak és durvák. Ezt tanulták mint probléma megoldó módszert, ennél jobbat nem ismernek. Ezt el kell fogadni, megváltás ebben a kérdésben nincs, itt tartanak, majd egyszer innen fejlődnek tovább.
De. Figyeld csak ezt a mondatodat:
"Szeretnék okosan és higgadtan reagálni MINDIG! "
Miért? Amit elvársz magadtól nem teljesíthető. Esetleg a szüleid ezt szerették volna, mindig, mindenhol tőled.
Lefojtottad hát a dühödet és a haragodat. Most ez az eddig befagyasztott energia utat törne magának. De Te újra befagyasztod. Kivetíted a durva embertársaidra - bezzeg a rosszak...
A megoldás az az, hogy ha érvényt kell szerezned a haragodnak, akkor haragudj! Lehet ezt intelligensen is tenni! :-D
A harag, a düh azért van, hogy neked jó legyen. A többi ember tiszteljen téged és tartsa tiszteletben a határaidat is!
A pici gyereked betegsége is ennek a jelenségnek a tükre, a Te aurádban él és a Te problémádat jeleníti meg.
Bradshaw a Vissza önmagunkhoz című könyvében módszereket tanít azoknak a felnőtteknek, akik " túl jó " felnőttek lettek a szülői elvárások miatt. Ezért aztán mindig mindenhol szenvednek attól, hogy kihasználják, elnyomják őket. A harag és a düh energiáját kontroll alatt tartva érvény tudjanak szerezni az érdekeiknek.
Drága Katalin! Megragadtad a lényeget, köszönöm, hogy tükröt tartottál nekem.
Három hónappal ezelőtt a „véletlen” elém hozta - Susan Forward : Mérgező szülők c. könyvét. Sajnos nem tudtam elolvasni akkor, már látom ezzel MOST már szembe kell néznem. El fogom olvasni amit ajánlottál, John Bradshow : Vissza önmagunkhoz című könyvét is. Köszönöm!
Mióta a belső fejlődés útjára léptem, mindig sikerült kezelnem a felmerülő „leckéket”.
Sokat dolgoztam a belsőmön és TELJESNEK, BOLDOGNAK éreztem magam. Ezután kaptam egy társat. Ismét sok ÚJ dolgokat kellett megtanulnom. Ahogy harmonikus lett a kapcsolatunk, kaptunk egy gyereket. Hááát a mostani leckék nagyon durvának tűnnek, de persze minden viszonyítás kérdése. :-)
Úgy gondoltam a szüleimmel rendeztem a kapcsolatom. Sokat „neveltem” őket mióta férjhez mentem. Nagyon szeretem őket, de ha őszinte vagyok édesanyám irányító, szavakkal verő, édesapám pedig alkalmatlan szülő kategóriába sorolható lenne. Persze nekik sem volt egészséges szülői mintájuk, így nem is tudhatták hogyan kellene jól csinálni. Kisgyerekként közöltem velük, hogy engem biztosan adoptáltak, vallják csak be! Ráolvastam a hibáikat… Nem volt szép gyerekkorom.
Végig csináltam Brandon Bays : Belső utazását és szívből megbocsájtottam nekik. Most jó a kapcsolatunk, a karácsony is veszekedés és manipulációk nélkül telt el. :-)
Most jött el az ideje, hogy a csontvázakat kiszedegessem a tudatalattimból. Űgy tűnik csak így válhatok jó anyává… és az önértékelésem is így lesz újra teljes.
Kicsit sokat írtam, de tényleg hálás vagyok, hogy pályára állítottál.
Minden jót neked
Üdvözlettel: Karola