A harag legyőzése-újabb mese
Az elménk békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a harag csapása. Munka közben gyakran támad bennünk indulat a főnökünkkel, a munkatársainkkal vagy a beosztottainkkal szemben. Aligha akad olyan nap, amikor a munkahelyünkön valaki vagy valami ne billentene ki a lelki nyugalmunkból. Azt tapasztaljuk, hogy az otthonunk is az indulatos kölcsönhatások melegágya. Az egyik családtag nem fizette be időben a
számlát, valaki felfalta a kedvenc csemegénket, a gyermekeink vitatkoznak, és fejfájást okoznak nekünk, a házastársunk pedig valamilyen elkötelezettséget vállalt a nevünkben, amit mi legszívesebben nem teljesítenénk. Ez a lista egyre csak hosszabb lesz. Még a munkába menetel és a hazautazás is felszítja az indulatainkat. A zavartalanul haladó forgalom hirtelen, minden ok nélkül megtorpan, és mi vagy tizenöt percig mozdulatlanságra kárhoztatva ülünk a dugóban. Feszült, ingerült, támadó hangulatban érkezünk a munkahelyünkre
Úgy tűnik, hogy az élet újra meg újra lecsap ránk valamilyen újabb helyzettel, amely dühödt állapotba juttat minket. Létezik-e valami ellenszer a haragra? A következő, dzsain hagyományból származó tanulságos történet bepillantást nyújt abba, hogyan fékezhetjük meg a mérgünket
Volt egyszer négy herceg: Vasudeva, Baladeva, Satyaka és Daruka. Egy napon önfejű, makacs lovaik egy sűrű dzsungelbe vitték őket. Mivel már későre járt, a négy herceg úgy döntött, hogy ott töltik az éjszakát, és csak reggel térnek haza. Kiválasztottak egy nagy indiai fügefát, hogy alatta térjenek nyugovóra. Mivel a dzsungel nagyon sötét volt, úgy határoztak, hogy felváltva őrt fognak állni. Mialatt hárman alszanak, a
negyedik őrködik, hogy védelmezze a többieket. Kis idő múltán az őrszem lepihenhet, és egy másik herceg lép a helyére. Elsőként Daruka maradt ébren. Mialatt a többiek aludtak, a harag egy szellem formáját öltötte magára, és odament az őrködő fivérhez
A harag szelleme azt mondta: „Nagyon éhes vagyok. Meg szeretném enni a három alvó társadat.” A herceg tiltakozott: „Ugyan már! Hogy képzeled?” Ezzel összecsapott a harag szellemével. Kemény küzdelem folyt közöttük. Mivel Daruka nem tudott a harag fölébe kerekedni, érezte, ahogy egyre növekedett benne az indulat. Ám minél mérgesebb lett, ellenfele annál több energiát nyert tőle. Erőtől duzzadóan, a harag végül megütötte a herceget, megsebesítve ezzel a lábát. Daruka ettől összeesett, a harag szelleme pedig elinalt. Ekkor felkelt a második herceg, Satyaka, mert ő következett az őrködésben. A nagy sötétségben nem vette észre, hogy Daruka öntudatlanul és sebesülten fekszik.
Mialatt a többiekre vigyázott, őt is megkörnyékezte a harag szelleme. Az elsőhöz hasonló vita kerekedett közöttük amiatt, hogy a harag fel akarta falni a többieket. Satyaka is harcba keveredett vele, és sikertelensége miatt ő is egyre ingerültebb lett. Indulata csak tovább táplálta ellenfele tüzét, és ettől annak ereje egyre nagyobb lett.
Végül ezt a herceget is leverte a lábáról, aki eszméletlenül rogyott össze. Amikor eljött Baladeva ideje, hogy felváltsa a testvérét az őrködésben, ugyanaz játszódott le, mint korábban: Baladeva dühétől a harag szellemének az ereje egyre csak gyarapodott, és végül elegendő erőt szerzett ahhoz, hogy ezt a herceget is legyőzze. Végül Vasudeva került sorra a virrasztásban.
A harag szelleme elbizakodottan, ugyanazt a játékot próbálta végigjátszani vele is, mint a testvéreivel. Azt mondta a fiúnak: „Márpedig most megeszem a társaidat.” A negyedik herceg azt felelte: „A helyzet az, hogy ezt csak akkor tudnád megtenni, ha legyőznél engem.”
Megkezdődött közöttük a harc. Vasudeva azonban ahelyett hogy haragra gerjedt volna, csupán megállapította, és méltányolta, mennyire erős, bátor és gyakorlott a harag szelleme. A küzdelem során mindvégig megőrizte a nyugalmát. Minél nyugodtabbá vált, az ellenfele annál több erőt veszített. Végül Vasudeva nyugalmától annyira legyengült a szellem, hogy a herceg legyőzte őt, és megmentette a testvéreit. A pirkadat fényénél Vasudeva felfedezte, hogy mi történt. A testvérei törött csontokkal feküdtek a földön. Amikor megkérdezte őket, hogy mi történt velük, elmagyarázták, hogy egy gonosz szellem művelte ezt velük. Vasudeva erre azt felelte nekik: „Ez a harag szelleme volt.Az egyetlen teendő vele szemben, hogy az ember nyugalommal gyengítse az erejét.” Majd megmutatta nekik: a harag szelleme holtan hevert a földön
Ez a harag feletti uralom titka. Minél inkább feltüzeljük magunkat, annál dühösebbek leszünk, és ez az erő a hatalmába kerít minket. Végül eljutunk egy olyan pontra, ahol már teljesen elveszítjük az uralmunkat, és végül olyasmit teszünk, vagy mondunk, amellyel megsebzünk másokat és magunkat is. Vegyünk erőt a haragon, maradjunk békések, bármilyen helyzettel kerülünk is szembe! Ha problémák adódnak az otthonunkban, a munkahelyünkön, vagy a forgalomban az utakon, ne reagáljunk haragosan! Megállapíthatjuk, hogy előfordulnak bizonyos problémák, és lépéseket tehetünk azok megoldása érdekében. Megpróbálhatjuk azt is, hogy beszélgetéssel vagy megoldás keresésével kiküszöböljük a nyugtalanság forrását, miközben elkerüljük a kialakulóban lévő haragot. Az indulat nem szünteti meg a problémát. Sőt, inkább az lesz a következménye, hogy felmegy a vérnyomásunk, mert a „támadás vagy menekülés” hormonja kering az egész testünkben, amely megbetegít, és gyötrő, szűnni nem akaró
nyugtalanságban tart minket. A harag nem állít meg másokat abban, amit tesznek, minket azonban beteggé és tehetetlenné tesz.
Ha viszont megőrizzük a lelki egyensúlyunkat, akkor az összes ügyességünkkel, képességünkkel teljesen az ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani a problémát, és ezzel rátalálhatunk egy sokkal hatékonyabb megoldásra. Így rengeteg energiánk marad a nehéz helyzet megoldására
Vajon milyen lépések vezetnek el a harag legyőzéséhez?
Először is, ha úgy érezzük, hogy növekszik bennünk az indulat, ne azonnal mondjunk, vagy tegyünk valamit! Vegyünk inkább egy mély lélegzetet, és csendesedjünk le! Majd üljünk le meditálni! Emelkedjünk ki a helyzet fogságából, maradjunk egyedül, és merüljünk bele a meditáció nyugalmába! Ha haragos gondolatok próbálnak felbukkanni az elménkben, kérdezzük meg magunktól: azt szeretnénk, hogy a harag szelleme megerősödjön, vagy le akarjuk győzni?
Ha fölébe akarunk kerekedni, akkor, akár Vasudeva a történetben, mi is megtehetjük, hogy nem engedjük, hogy indulatunk táplálja a harag szellemének tüzét. Ismerjük fel, hogy minél tovább megőrizzük a nyugalmunkat, a kiegyensúlyozottságunkat, és a higgadtságunkat, annál kevesebb lesz a harag energiája, majd fokozatosan eltűnik...
Semmisítsük meg a haragot a nyugalmunkkal, az egyensúlyunk megtartásával, az önuralmunkkal! Azt fogjuk tapasztalni, hogy bár minden nap folyamatosan ugyanazok a helyzetek ingerelnek bennünket, nem válunk azok rabszolgáivá. Nyugodtan éljük meg ezeket a kihívásokat, sokkal alkotóbb, nemesebb célra használva a testünket, az elménket és az energiánkat. Ezáltal boldogabbnak, vidámabbnak és sokkal békésebbnek fogjuk érezni magunkat
Hozzászólások
94 hozzászólásBabi-Tomi
Jó volt olvasni a soraidat csak így tovább !
:)
A harag létezése valós, úgy mint a szeretet létezése.Ez a kettő tükörképe egymásnak.De szerintem, aki
igazából nem tudott haragvólenni,az igazából szeretni sem tud. Mert csak úgy találja meg a középső utat.
Hisz a szeretettel is lehet mások lelkét gyötörni.Ugyanis a szeretet fogalma egy kicsit zavaros a világban.
Nembeszélve ahány ember, annyiféle harag és annyiféle szeretet.Mindezt mindenkinek magánakkell,
megélnie, kiélnie.Az én életemben volt egy hosszabb időszak mikor nem tudtam bizonyos dolgokat megemészteni és a harag és a düh uralta a személyiségemet.Már rendszeres gyomorgörcsökben jelentkezett.Sem gyógyszer sem jótanács nem segített.Aztán a szenvedés rákényszerített,hogy megkeressem a haragom gyökerét, okát.Nehéz volt, hiszen közben még annyi minden rakódott rá.
Hisz már a legkisebb dolgért is dühbe jöttem.A környezetetem egy kétlábon járó bombának látot.Már nem
mertek hozzám szólni.Lényeg a lényegben, hogy mikor a rárakódott sallangokat lassan letudtam építeni, feloldani.Szembesültem a valódi okkal, ÉN MAGAMMAL.Ugyanis a haragom és dühöm oka nem másvolt mint
amit beképzeltem (idealizáltam) mint beképzelt valóságot.Nem vettem a fáradságot, hogy megyőződjek a
valóság tartmáról,hanem tényként vettem amit beképzeltem.Több mint egy féléves munkámba került mire
kitudtam takarítani magamból a dühöt és haragot.De most visszatekintve, örülök neki hogy oly méjségben megtudtam élni.Ha valaki olyat tesz velemszmbe, ami nekem nem jó, szólok de nem haragszom.Ha valaki
útálattal vagy dühvel viszonyul hozzám.Békés és nyugodt maradok.Hiszen önmagamon tanultam meg,
másnak miért ne lehetne hasonló problémája mint nekem volt.Vagyis a düh tanított meg, másokkal szembeni,béketűrésre,toleranciára,türelemre, és belső nyugalomra.A környezetemben már nem bombavgyok. Hanem egy stabi pont, aki mindig ugyan az.Így talán megtanultam az embereket szeretni.
Mert nállam a szeretet első lépése és törvénye--Úgy élj hogy hagyj élni másokat, akármijenek.--
Ez persze nem jelenti azt, hogy már nem ismerem a haragot vagy a dühöt.Mert nállam is sokat kopogtat,
de a belső nyugalom vissza szól,bocs de már foglalt.Ha nem szembesülünk a haragunk okával, akár egy
erdőt is kivághatunk, de a haragunk, dühünk maradni fog.
Bocs ha egy kicsit hosszúvoltam.
Üdv Sibuk.
Hát igen, ez az első lépcső, meg utolsó, és hol a közepe téma mostanában erősen foglalkoztat engem is.
Hermess meglátása tetszik, szerintem is a spirituális mesék éppen a HOGYAN-okból adnak keveset, ami pedig a lényeg. Épp ettől őrülnek meg a spirituálisok, mondom ezt Én Nektek, az EX-spirituális...:) Örüljetek...:)
Na viccet félretéve, én is azt tapasztalom, mintha valami hármas fejlődési szakaszon kellene átvergődni magunkat az érzelmeink kezelése terén. (is).
1. lépcső: nem-tudatos hozzáállás, általában elfojtjuk, mert nem szociális kiadni
2. lépcső: már nem tudjuk magunkba fojtani, kitör és elemezzük és felismerünk és változtatunk. Esetleg ezt a technikát tudatosan használjuk. (Nekem sokat segít egy ideje ez. Figyelem mi jelenik meg bennem, és tudatosan kiadom, mielőtt akkorára duzzadna, mint egy hegy, ha mást nem tudok tenni.)
3. lépcső: Na ez lenne a megvilágosodás a témában ugyebár, amikor is Buddha megkönnyebbülten feláll a fa tövéről. Ezzel a szinttel kapcsolatban olyan élményem van, hogy amit már sokszor felfújtam, kiadtam, tudatosítottam, és változtattam, az egy idő múlva már nem jön elő. Egyszerűen kihal. Nincs reakció, csak a tisztánlátás van az adott szituban. Pl. azelőtt sokkal többet mérgelődtem az emberek viselkedésén, vagy a hisztis gyerekek viselkedésén. Ma sokszor csak annyit mondok magamnak: "gyerekből van". "Ilyenek az emberek". Szerintem e mögött az van, hogy megszületett egyfajta látás, a tapasztalatok alapján, ami nem kell hogy egy általános igazság legyen, de leveszi az érzelmi töltést, tudatosítván hogy az a dolog valójában nem is rólam szól, nem rám tartozik, csak annyiban, amennyiben érintkezik velem. Ilyenkor már könnyű nem haragudni. És valójában nincs is szükség az érzelemre. Belátás van helyette. Nem is szeretet. "Csak" belátás. Már az is elég, úgy tűnik.
Az "Őrizzük meg a nyugalmunkat" jól NEM bevált módszerről meg csak annyit, hogy az nem tudatosság, legfeljebb időleges védelem. (mert nem akarunk túl anti-szociálisak lenni). Nem veszi le a töltés, az is csak visszafojtás.
A valóság valószínűleg az, hogy a harag, mint minden más érzelem ugyanúgy jogos erő, mint a "jó" érzelmek. Valójában ugyanannak az erőnek egy változata. Nem véletlenül van jelen, jelenik meg, és mindig van értelme. Legfeljebb nem látjuk. És amikor meglátjuk, megszelídíthetővé válik.
Épp azzal szelídítjük meg, ha elfogadjuk a jogos jelenlétét és megvizsgáljuk, miért született meg bennünk. Amikor már ismerjük az okát, feloldódik, vagy feloldhatóvá válik. Egyébként ezt tette a tanmesében is az ürge, nem hadakozott, vagyis nem tagadta az érzelmét, nem bélyegezte azt rossznak, ahogy általában tesszük ezt magunkkal meg másokkal is, hanem elfogadta, hogy nini itt van, és egykedvűen vizsgálta, sőt, dicsérte, hiszen az ő ereje az is. Csak egy kicsit másképp. Nem is az a lényeg, hogyan, hanem hogy mire használjuk. De használni csak az tudja, aki ismeri. És ismerni csak úgy lehet, ha elfogadjuk és megvizsgáljuk. Mégsem olyan rossz ez a tanmese..:)
Szóval valójában ez a slusszpoén: minden érzelem, a harag is megteremthető és használható tudatosan. Egy dühös és erőszakos embernek hiába magyarázod kedvesen, szelíden vagy határozottan hogy ne verjen fejbe. Ha ugyanazzal, vagy még nagyobb energiával küldöd vissza neki a szembesítést önmagával, akkor viszont hatni fog.
Ezt kipróbáltam. Egy nálam sokkal erősebb, erőszakos embert állítottam meg pusztán ennek az energiának a tudatos használatával. Igaz,a végén magam is csodálkoztam, hogy ilyen jól tud ez menni. De elég életbevágó helyzet volt.
Szóval nem értek egyet azzal, hogy vannak jó és rossz érzelmek. Szerintem csak addig rosszak a rosszak, amíg meghatároznak, meghülyítenek, és azok nevében cselekszünk. Nem tudatosan.
A "jó" érzelmek egyébként ugyanígy elvisznek az erdőbe. És jönnek a vágyálmok, az illúziók, meg a se veled se nélküled. :)
de ez már lehet h egy másik téma, bocs.
Namaszte
Szerbusztok!
Nagyon megtalált engem is ez a téma, pont hasonló problémám van.
Ugyan még kezdő vagyok a tudatosságom, az utam keresésében /kb. fél éve/de nagyon sok jó és rossz érzéseket is hozott magával. Megtanultam elfogadni a rosszat /ez is én vagyok/ s örülni a sok sok pozitív változásnak.
Sok kérdésemre kapok választ, ami fejemben kavargott, s kezdem a helyére tenni a "polcomon".
És itt csatlakoznék a témához: mert az a kérdés is előjött, hogy mit kezdjek a tehetetlen dühömmel?
Haragot már nem érzek,/régebben azt is/ mert rendelkezem azzal a képességgel, ha valaki bosszant, netán sértően viselkedik, belenézek az ő helyzetébe/persze ha számomra fontos személyről van szó, illetve érzelmileg közel áll/ s látom, hogy nem is nekem szánja, nem rám haragszik, csak éppen én vagyok ott, vagy a tudásszintje eddig ér.
Vannak helyzetek és helyek, ahol ezt már nagyon jól el tudom rendezni s nyugodtan élem meg.
Bár régebben én is olyan voltam, hogy minden apróságon rögtön a plafonon voltam.
DE. A tehetetlen dühömmel még nem tudok mit kezdeni. Megvizsgáltam, milyen mélységű az érzés és azt tapasztaltam /megnyugvás, némi idő, netán pár nap elteltével/ hogy ez konkrét tehetetlenség, mert nem tudok ellene tenni. Az anyagi, erkölcsi helyzet, netán a kiszolgáltatottság érzése miatt. Tudom, hogy csak én érzem a kiszolgáltatottságot, éreztetik velem, de gondolom, magamnak kreálom az érzést.
De miért pont ezt érzem az illetővel kapcsolatban, miért nem tudok erre is frappáns megoldást?
Túlságosan nagyok, mások az elvárásaim az illetővel szemben, vagy nem tudom a szeretet érzését neki átadni, mint másnak, mert begubózik, falakat húz maga köré? Nem tudok reálisan gondolkodni felőle, de kizárni sem tudom az életemből, mert 1 munkahelyen dolgozunk, s "muszáj" napi 10 órát eltöltenem vele.
Megkerestem a jó tulajdonságait, s azokat a javára írtam magamban, de ha negatívan lép be akár az ajtón, már görcsbe rándul a gyomrom.
Erre is kitaláltam magamnak 1 jó kis légző gyakorlatot, s kifújáskor közlöm h nem kérem a negatív rezgéseit. Van amikor használ, de ha "beszól" s én éppen fáradtabb vagyok, már ugrok a plafonra tőle.
Sajnos a munkám függ tőle, s ez által érzem a kényszerességet benne. Többször beszélgettünk, s megtudtam, hogy a keménysége mögött, nagy gyengeség bújik, a modorát a neveltetése határozza meg, s akkor úgy éreztem: megértem, elfogadom h ilyen.
Tudom azt is h magamban kell keresni az okot, de még evvel az 1 emberrel nem tudom alkalmazni az eddig tanultakat. /ami másoknál, nagyon működik már/
Most is hogy írom e sorokat, összeszorul a gyomrom, úgy látom, valamiért mégis fontos nekem ez az ember, s ezért nem tudok kilépni az ördögi körből. Kitaláltam magamnak 1 vicces helyzetet vele kapcsolatban s ha ezt teszem, elmúlik a görcs illetve jön a nevetési görcs, ami jó de nem végleges megoldás.
Ha erre lenne valakinek hozzászólása szívesen venném, hogy hogyan oldhatnám fel, vagy magamban kutakodjak még? Talán emlékeztet valakire? Vagy meditáljak rá?/eddig nem sikerült/
talán le tudtam írni úgy, ahogy érzem a helyzetet! Üdvözlettel és szeretettel.
pancsula
tudod oldani a dühöt, mert meg kell találni az eredeti okot. Próbáld ki ezt a gyakorlatot
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/egymasra-rakodott-nehezteles-oldasa
Nekem most került felszínre a klubban a kiszolgáltatottság érzése, azért bukkant fel újra és újra az életemben, mert fel kell dolgozni az első eseményt. Érzelmi blokk, elfojtás akkor keletkezik ha nem tudjuk, merjük, vagy tilos megélni az érzelmeinket. Előfordul, hogy a szülő érzelmeit átvesszük a sajátunké helyett, mert azt hisszük gyermekként, ezzel segítünk neki. De a belső gyermek szabadulni szeretne ettől. Ezért bevonzzunk új szereplőket az életünkbe és mindig ugyanaz a forgatókönyv játszódik le. Egészen addig, amíg az eredeti érzelmi blokk ki nincs nyitva és fel nincs dolgozva.
Sokszor nagyon igazságtalannak érezzük - a belső gyermek számára igazságtalan is - ami történt velünk, de a tudatosításhoz tudni kell, mindennek célja van.
A most leszületettek közül nagyon sok ember feladatául kapta a hatalom tudatosítását. Az ezzel járó felelősséget. Egy lépcső itt megélni, átélni befogadni a teljes kiszolgáltatottságot. Jobb meditációban, mint az életben, ez kétségtelen :-)) Ha ez a részeddé válik, akkor a jövőben semmilyen körülmények között hatalommal visszaélni nem fogsz.
Fontos neked ez az ember, mert valószínűleg karmikus kötelék van köztetek, sok sikert a megoldáshoz!
Még valami. Ha energetikailag meggyengülünk, bevonzzunk nagyon gusztustalan támadásokat. Aki megtámad, csak egy eszköz, ami rámutat, most ezzel a területtel kell foglalkozni, rendbe rakni. Ezért minden gyakorlat során nagyon fontos eljutni a megbocsátásig. És nem a felszínes, jó gyerek vagyok szinten, hanem tiszta szívből.
Sant Rajinder Singh Spirituális gyöngyszemek a megvilágosodott életért
Valójában minden érzés egy régi kondicionálás eredménye. Tulajodonképpen nem vagyunk mások mint a bennünket eddig ért hatások lenyomatainak összessége.
Benyomások érnek bennünket születésünktől fogva ,ezekre reagálunk. A szervezetünk sorra tanulja a reakciókat, annak fényében, hogy mennyi benyomás éri. Ha olyan környezetben nőttél fel, ahol nagyon sok félelem volt jelen, akkor a szervezeted "felkészül" arra, hogy a félelemre összpontosítson és már a lekisebb jelre is azonnal felfigyel reagál. Ezzel a szervezet kondicionálása történik arra, hogy túlságosan is koncentráljon a félelemre, hiszen ez adja ki környezetének többségét. Így történik az, hogy ha valaki hall egy halk huhogást, akkor extrém reakciókkal válaszol, adott esetben egy békés közeledni kivánó egyedre. Hiszen nála a huhogás a halálfélelmet képezi a saját benyomás-raktárában. Ennek eredményeként az ember úgy jár mind a mocsárban, minél inkább ki akar menni, annál jobban süllyed el.
Ezért is nem tartják jónak azt a módszert, hogy menj le a gyökeréhez, a mélyére. Ezzel ugyanis nem történik más, mint hogy már megint azzal a problémával foglalkozol, ami már amúgy is túl sok energiát kap. Ha az ember rádöbben arra, hogy ami vele történik az nem más, mint korábbi benyomások által felszaporodott félelem-receptorainak a "játéka", akkor könyebb nem visszaütni. Hiszen az aki kiváltotta a heves reakciókat, valójában nem tehet arról, hogy neked túl sok és érzékeny félelemreceptrod van.
Ami segít, az szerintem egyrészt, az, hogy nézd meg, hogyazonos vagy e az érzelmekkel, benyomásokkal. Rájössz, hogy persze nem. Ha pedig nem a tiéd, akkor minek a védelmére kelni....
A másik lehetőség, hogy elengeded. Jön az érzés, "megnézed", körbeszagolod és mivel nem a tiéd, az nem te vagy, be sem engeded. Ami benned volt, attól meg búcsúzz el és engedd el. Ha minden szembejövő bukkanót így próbálsz meg lekezelni, akkor szépen leszoknak a receptoraid, hogy egy bizonyos batanult szerepet játszanak és előáll az a pozitiv helyzet, hogy egyúttal hely teremtődik valami pozitiv, kreativ dolog számára
mert különben a tudatalatti rendszeresen elő fogja állítani a szituációt a külvilágban, hogy alkalmad legyen feldolgozni a valamikori stresszt.
Megtörtént példa erre, amikor egy kisfiút háromszor egymás után ütött el az autó (egy pszichológus mesélte a rádióban) cca. két éven belül. Alig hogy felgyógyult az előző sérüléséből, jött a következő baleset. A harmadik alkalom után vitték a szülei pszichológushoz. Nem volt az első baleset feldolgozva, helyretéve nála, így tudat alatt bevonzotta a következőt, hogy meglegyen rá a lehetősége.
Ezután már jó a "szellőztetés" - a feltörő érzelmek csendes figyelése, a tőlük való elhatárolódás (nem azonosulás), a receptorok átszoktatása, ahogyan írod. Minden buddhista meditáció alapja - éberség és semlegesség.
itt dolgokat.
A téma, ha jól gondolom nem egy katasztrófa feldolgozásáról szólt, hanem a harag (és társai) mindennapos kezeléséről.
Ha itt minden egyes alkalommal lemászol - a nem tudom ugyan nálad mit jelent - gyökérig, akkor bizony az élet egyéb oldalait nincs időd élvezni. Jobb elfogadni a létét és elengedni. Javaslom neked is.
Nem tudom, hogy mi a különbség egy oldás és egy gyökérig menés között,de azt sem, hogy mennyiben gyökér megoldás az hogy elment a pszichologushoz. Nem hiszem, hogy a történet ellentmond az általam felvázoltaknak, mindaddig mig nem tudjuk mit csinált vele a pszichológus és kiderült e miért volt az első baleset. Mert, hogy nem lehet úgy feldolgozni a balesetet, ha nem derítjük ki mi vezetett odáig! Miért volt a srácnak "szüksége" rá.
A valódi elengedés egyébként nem szellőztetés. Próbáld ki!
Mi a valódi elengedés, szerinted?
Szívesen tanulok Tőled!
Ha ezt tőlem kérdezed, akkor mit tanítasz?
........................
:DDD
"Minden buddhista meditáció alapja - éberség és semlegesség."
Ezt Hermess írta és én is mindig erről pofázok.Meg kell tanulni kívülállónak maradni.Kívülről szemlélni a szitut amibe keveredtünk és nem bevonódni érzelmileg vagyis a hatása alá kerülni.
Ha azonnal még a szitu közben gondolkodni kezdünk az okokon és csak megfigyelők,önmegfigyelők maradunk ,akkor nagyobb az esély,hogy az ösztön,indulat nem aktiválódik.
érzelemvezéreltből átmész értelemvezéreltbe
ez persze először csak enyhébb szitukban sikerül
Alfa,én értem miről beszélsz,de mi közöm nekem ehhez? :)
Én csak díjaztam Hermess kifinomult humorát.
Nem vagyok olyan tompa ,hogy nem veszem észre,és miért ne nyilvánítanék tetszést,ha tetszik.
Ez nem csak találó válasz volt,hanem intelligensen humoros is.
Tetszik és kész,miért kéne eltitkolnom?
Vagy Te másra gondoltál?
Azt kell megtanulni, hogy az érzelem nem te vagy, nem vagy vele azonos, akkor könnyebb. A nehezebb az, amikor az elraktározott cucc jön elő és azt kell kitakarítani, hogy már be se vonzódjon az az érzelem amit kivülről kell szemlélni. Mivel ezek a test energetikájában "megmaradnak", ahhoz hogy helyet adj, teret csinálj ezeket el kell engedni.
mert azt már a gyerek is tudja.
Sok sikert!
... és elég kevesen képesek felnőni belőle.
Éva, szerintem, Omega nem neked akart írni, csak az utolsó hozzászólás után folytatta.
Örülök neki Hermess,de joggal vehettem magamra is ,mert lehet kívül is maradni,ha az ember akarja.
De én nem akartam,mert nem mindennapi volt a válaszod,és ezt nagyon díjaztam.
És elmondtam,és így nem maradtam kívül,de nem is akartam,és ezt is elmondom,és punktum.
Ha nekem szól ha nem.Valamilyen szinten minden nekünk is szól,meg nem is,attól függ észre vesszük e vagy nem.
Azért köszi.
A Kati írt olyan témákat is a tanfolyamodról ,ami nálam is tervbe volt véve,legalább is a kiszélesítése.
Fejet hajtok előtted Hermess!
nincs a tanfolyamokon, mert a Hermess túlzásba viszi a szerénységet. Nekem az a bepillantás, amit ő megmutatott az integrál elméletbe, az orosz parapszichológia kedves gyakszijába és a Kapcsolatteremtő Gyógyításba, attól dobtam egy hátast. A Falun Gong már csak a hab volt a tortán. Amit tanít viszont igényel egy bizonyos fokú előképzettséget, mert ha sok a teljesen a kezdő a csoportban, kb a felét tudja csak leadni.
Az eredeti blog témától egy kicsit elkanyarodtunk, nemde?
az oldal egész más mutat mostanság. Az én fórumtémám is szét lett offolva. Pedig, pont a Te véleményedre is kíváncsi lettem volna, Michaelita. Nekem most az a benyomásom, hogy nagyon komoly dolgokat, tanítást, tapasztalat átadást, segítségnyújtást skypon meg privát emailban csinálunk. Az oldal pedig fecserészéssé alakult át. Ez van. Lehet csinálni befogadás gyakorlatot :-))
... hogy ez Névtelen blogja. Megyek inne át én is a Szülői blogodra, Kati!
Viccel a szerver, bocs!
Nem hinném hogy Hermes játszmázásra tanítana.
Üdv Neked!Erika
Kedves Barátném !
Nem játszmázásra,hanem játszmázást tanít.
Ezt Maga Hermess mondta,írta,nagyon fappánsan,két legyet ütve egy csapásra.
Ugyanis valóban emberi játszmákról is tanít,másfelől Névtelen meg épp ezerrel játszmázott, /játszmázik/
úgyhogy e feletti elragadtatásomban egyből beírtam három D-t,a válaszára....:DDD
/és még most is ezen kacarászok,ahogy most újra szóba került:) /
Csak próbáltam oldani a hangulatot.
Most olyan vicces kedvem van.
Óóó! Talán csak nem megvilágosodtam!? :))))
Àllítólag egyik jele hogy szakadsz a röhögéstöl..... ;)
De én nem fogom vissza magam! ;)
Üdv!Erika
Hát én is jókedvembe vagyok.Ez köztünk ragályos úgy látom:)
Egymástól kapjuk el:)
Nem lehet hogy Te is megvilágosodtál? ;)
Talán mi is indíthatnánk végre tanfolyamot....
Nem szeretnék átmenni chatelésbe,ezért szólok mindenkinek aki ezidáig még
mindíg nem világosodott meg hogy amennyiben szeretne megragályosodni,
forduljon hozzánk bizalommal. :)))
Azt hiszem beszélhetek Éva nevében is.
Üdv!Erika