"Két világ között" megakadva...?
Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.
Ahogy feküdtem az ágyban, a szorongás most nem is igazán kapcsolódott közvetlenül a halálhoz, inkább valahogy arra összpontosult, hogy ha ez a világ nem a valódi, nem ehhez tartozunk igazán, viszont a "másikról" meg nem tudok szinte semmit, akkor mi is van most velem...
Egy illúzió és egy ismeretlen - ezáltal valahol félelmetes - világ között éreztem magam. Ez a teljes bizonytalanság pedig nagyon erős kétségbeesést és félelmet váltott ki belőlem ...
Amikor anno megnéztem a Mátrix című filmet, bár nagyon tetszett, tudtam, hogy nem érzem mélységében még a jelentését. Mostanában anélkül, hogy párhuzamot akartam volna vonni, egyre inkább érzem úgy, hogy ez a világ tényleg csak egy mátrix. És ez nagyon nem gondolati úton jön, hanem sokkal inkább érzés formájában, így ütősebb is a felismerés.
Nem tudom mennyire érthető, hogy mi okoz nekem problémát, de mivel külföldön élünk (és nem Európában), nem igazán tudok senkitől tanácsot kérni, elmenni és megvitatni egy jó kis önismereti csoporttal...:(
Ha volt hasonló érzésetek, vagy tudtok nekem segíteni, kérlek írjatok.
Köszönöm.
(A "megismerő-okfejtő" meditációkkal gyakran elakadok, így sok esetben próbálok legalább egy elcsendesedést elérni, ha már igencsak hajlamos vagyok a "túlagyalásra"... Szerintetek így is jöhet felismerés azáltal hogy közelebb jutok az igazi énemhez?)
- tvir blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
43 hozzászólásLehet, hogy valahol megtévesztő volt, amit írtam. Az illúzió megfogalmazás inkább csak az érzéseimben él, nem gondolom, hogy ez a világ úgy ahogy van, csak egy látszat. Nagyon is fontos része az egésznek, hiszen nem véletlenül születünk meg és választjuk ezt a létformát a tanuláshoz.
Nyilván ez a világ sem pusztán materiális dolgokból áll, de valószínűleg az érzéseimben a materiális és a szellemi világot testesíti meg a két jelző, hogy illúzió és ismeretlen. Azt gondolom, hogy minden Isten részét képezi ebben a világban, és nem elhatárolt ez a két világ, de mégis igen keveset tudunk a megnyilvánulatlan részéről. (lehet, hogy néha még ködös, amit írok, de néha nehezen áll össze leírt formában az, amit érzek, hiszek, gondolok)
Szóval ezzel- "Mondhatjuk azt, hogy a fizikai világ Isten "alakos" formája, amiben többféleképpen is formát öltött" - teljesen egyetértek.
Nekem semmi bajom ezzel a világgal, nem gondolom azt, hogy van egy boldogabb világ, hiszen ez is az, a paradicsomi kép pedig egyenesen abszurd számomra, hiszen ha valaki nem tud boldog lenni ebben a világban, miért találna mást máshol "másmikor".
Ezek nem gondolatok a részemről, amit kontrollálni tudok, hanem nagyon erős, teljesen újszerűen rám törő érzések. Talán az a legfélelmetesebb benne, hogy magamon sem tapasztaltam ilyet korábban. És a legtöbb esetben napközben a töredéke sem merül fel bennem, este mintha valami "megszállna" (abszolút nem szó szerint értem) elképesztő erős érzelmek jelentkeznek, és nem tudom semmi általam elfogadott spirituális magyarázattal megnyugtatni magam.
Földelj Földanyához. A lebegő állapot sem rossz, viszont a hétköznapi élet elemi ügyeivel sem fogsz boldogulni egy idő után. Földelni kell, a Földön vagy akárhonnan is jöttél. Emberi formába számos tudatforma sok világról öltött testet. Nem vagy egyedül, valójában mindenki hasonló mamuszban csoszog, az érzésed jogos.
Mivel elmentél itthonról, ezért sok dolgod van. Mindenki a saját országának energetikájához tartozik, ezért a síma váltáshoz legalább két meditáció a költözéskor megteendő.
Először is kérj engedélyt a fogadó ország szellemétől a letelepedésre és kérjed a segítségét, cserébe segítened kell őt. Feladataid vannak, azért vagy ott, hogy azokat elvégezd.
Másodszor, ha hosszasan külföldre mégy, akkor az életed folytatódik, ahogy bőröndöket viszel, ugyanúgy kell vinni energetikai pakkot is. Egy meditációban, amit innen vinned kellett volna, emeld át a fogadó országba.
Nincsenek véletlenek, a másik országba költözés nem meglepi dolgok közé tartozik, tervezett, nem árt, ha Te is tudatosan cselekszel. Tudatosíts mindent, amit csak tudsz, de, ha semmi sem tudatosodik, az sem baj.
Hogy a tudatfejlődésed honnan indult, milyen utat járt be és hányféle identitás tartozott hozzá érdekes felfedezések, részei a jelenlegi tudatosodási, önmagadra ébredési folyamatnak. Csak csináld és hallgass a megérzéseidre. Ha elakadsz, kérj segítséget és tudd elfogadni a segítséget. Mindig a szívedre kell hallgatni, jelzi, ha nem jó felől érkezne a segítség.
Sok sikert!
:)
VAN aminek nem szabhat határt még a mátrix sem: Ez a szeretet.
Kedves Tvir!
Csak ötletként, mert nincs elég információm Rólad, milyen korú vagy, szüleid mintái, stb. Nem távozott-e az élők sorából valamelyik szülőd (főleg anya), családi felmenőd, vagy közeli példaképed hasonló korban? Tudat alatt sokszor ennyi időre adunk magunknak is engedélyt az életre, így írva meg és teljesítve be a sorskönyvünket.
Amiben vagy, úgy tűnik kimeríti az egzisztenciális krízis, a lét értelmét kereső, az anyagi és a szellemi orientáció közötti tudatszintváltás esetét. Életközepi válságnak is nevezték, mert rendszerint 40-50 éves korban jelent meg korábban, de manapság a kor már nem jellemző. Fejlődési szint következménye, amelyet egyre korábban érnek el az emberek.
Ilyenkor az javallott, hogy a mulandóságon meditáljon az ember fia, a saját és mások halálán, de az Élet örök körforgását, a tudat örök fejlődését szem előtt tartva. Mint a természet rendszeres és örök nyugovóra térésén és tavaszi megújulásán.
Sokat segítenek a reinkarnációról szóló ismeretek, amelyek a halál utáni léttel, a létköz állapotával, és a Lelki Éned örökkévalóságával foglalkoznak. Kozmikus távlatokban értékelni a saját életünket. Vagy mint egy sejtét az egész test működésében.
Kitartást kívánok!
Nem vesztettem el senkit ennyi idősen, szerencsére él mindkét szülő, ilyen szoros példaképem meg nem is volt.
Van konkrét javaslatod a mulandóságon való meditációra? Hogyan álljak neki?
Illetve halállal, reinkarnációval kapcsolatos jó könyv? Tele vannak a könyvesboltok, de elég nehéz "ajánlás" nélkül ott helyben kiszűrni, hogy mi a hasznos, értelmes mű, és mi az, ami inkább valami szenzáció hajhász.
Halállal kapcsolatban csak Szabó Judittól találtam könyvet, de nem igazán arról ír, ami engem érdekelne.
Köszönöm.
A Magyar Teozófiai Társulat honlapján rengeteg legálisan letölthető, saját kiadású irodalmat találsz (ezért engedélyezett, mert saját): http://www.globenet.hu/portal/tforum/olvasni.jsp
Figyelmedbe ajánlom a 18. sz. alatt Besant, Annie: Reinkarnáció - Az újraszületés törvénye, vagy a 28. sz. Ősi bölcsesség című írást szintén tőle. Végigveszi ez utóbbiban az életcsírák működését az anyagtól az emberig, és halál utáni létről, az asztrál síkról is találsz benne információt. Vagy nézd meg a 79.számút Leadbeater - Élet a halál után.
Mindenki szíves figyelmébe ajánlom ezt az oldalt, óriási tudás van ott felhalmozva, persze védikus-teozófus filozófiai megközelítésben tálalva.
Hermess nagyon köszönöm, szétnézek majd az oldalon.
Ademon véleményére adott válaszom is már e körül forgott, és ide-oda kattintgatva is folyamatosan oda lyukadok ki, hogy nem kéne agyalnom....
Nyilván nem véletlenül találok pont ilyen bejegyzésekre, vagy ha nem is ez a fő mondandójuk, de bennem ez csapódik le, a tükör működik.;)
Évának jó hosszasan ecseteltem, hogy mi mindenben változott az életem és mennyi összetevője lehet a mostani félelmeimnek, zavarodottságomnak, és ezért is érzem a megfejtést, a gyökérhez jutást nehéznek. Erre mindenhonnan az jön, hogy álljak le a megfejtéssel, agyalással.
Szerintetek létezik, hogy egy bonyolultnak tűnő probléma mögött olyan "egyszerű" (már nem a kivitelezését tekintve, hanem az összetevőit-ha ez így érthető) válasz bújik meg, hogy elég lesz a megoldás kereséből, csak nyissam ki a szívem, próbáljak jelen lenni és ne agyaljak???
(Számomra ez sem lesz feltétlenül könnyű, de érdekes lenne, ha ez lenne a megoldás sok-sok réteg megnyitásával szemben. Bár Aditi, ha jól értem pont erről beszélt a "miért történik ez velem" bejegyzésben...)
,,Erre mindenhonnan az jön, hogy álljak le a megfejtéssel, agyalással.''
Szerintem ezt mindenki a mostra gondolta,és nem véglegesen,hiszen helyére kell majd tenned ezeket a dolgokat,csak per pillanat,ebben az állapotban lenne jó,kicsit,, lazítanod '' inkább,és nem fokozni a végletig ezt a problémát az ,,agyalással''
/ahhoz egy nagyon stabil,erős pihent idegrendszer kéne,hogy úgy kibírd/
Vagyis ,hogy csak elnapolásról ,pihenésről,erő gyüjtésről lenne szó,nem a probléma szőnyeg alá söpréséről.
Hogy vedd észre a szépet és a jót a jelenlegi helyzetedben is,és stabilizálódj egy kicsit.
Csak utána tudsz neki kezdeni egy ilyen súlyú munkának.
Sokszor csak úgy juthatunk előre,ha visszalépünk először egy kicsit.
Az előző válaszodra még adós vagyok,csak most röviden:
tetten értem még a nőiséged ,,elhallgatását'',az Isten képeddel is van gond,és pont itt van amit legelőször írtam,
a félreértés ,ami az alapja a létkérdéses problémádnak...
Én most sajnos nem tudok érdemben többet írni,a fejemben itt van csak írni kicsit később tudok majd.
Minden jót! :Éva
Lehet, hogy leegyszerűsítettem a dolgot, és most újra átgondolva ez csak egy kezdeti lépés. Semmiképpen nem akarom a problémát a szőnyeg alá söpörni (nem is hagyná magát), de talán a kezdő lépést megtaláltam ebben. Mert ahogy Ademonnak is írtam, szerintem addig nem kapok igazi választ míg nem sikerül lecsendesednem és közelebb kerülnöm magamhoz. Lehet, hogy a meditációk is ezért nem mennek...
És a magamhoz való közeledés talán azzal sem ellenkezik, hogy töltődjek, ez még nem a dolgok velejébe vágás.. így párhuzamosan talán erőre is kapok...
A nőiség elhallgatásával kapcsolatban azért megkérdeznék mást is, hogy ezt egyedül közvetítettem-e, másnál is így csapódott le, vagy neked is volt már prekoncepciód??
Egyébként nem 100%os a nőiség bennem, de szerintem soha nem a férfi-nő vonalon volt gond, sokkal inkább kislány-nővé válás irányában. De lehet, hogy igazad van..
"az Isten képeddel is van gond"- szerintem ezzel azért csínján kell bánni, mert az Istenkép szinte egyénenként változik, a megfogalmazás pedig még nehezebbé teszi az egységesítést és megkérdőjelezni a helyességét, olyan mintha azt kérdőjeleznénk meg, hogy ki mit lát egy festményben, vagy mit olvas ki egy versből.
Az más kérdés, hogy bizonyos szavak rosszul kódolódtak bennem és nem tudom azt asszociálni hozzá, amit lehetne/kéne...
Gondolkoztam rajta, amit írtál és az ugrott be, hogy tinédzserként, mikor édesapám nagy nagy nehézségek hatására ateistából 180 fokot fordult és nagyon elkezdte keresni az útját, talán volt is valamiféle kimondatlan elvárás otthon... legalábbis elhangzott, hogy hiszek-e Istenben, mit gondolok róla, én meg igazából nem foglalkoztam volna még akkor ezzel, nem is gondoltam túl sok mindnet. Valószínűleg volt bennem egy erős megfelelni vágyás, és próbáltam imádkozni néha esténként, egyedül megtanultam a Mi atyánkat és mondogattam este, hogy biztos ettől leszek jó. De rohadtul nem éreztem semmit. Talán ezért nem vonzódom az imákhoz annyira, mert nem adott érzelmileg semmit, nem önmagamtól tettem és nem jutottam közelebb Istenhez tőle. Ezzel szemben a meditációk sokkal inkább megadták a teljesség érzését, ami közelebb vitt.
(nem tudom erre utaltál-e)
Hogy magamnak egy kicsit ellentmondjak, nem biztos, hogy meg kéne neked szüntetni az agyalást. Nekem pl. az "agyalás" az életemben nagyon jó szolgálatot tett, és az önmegvalósításom szerves részét képezi. Nagyon sok eredményt ennek tudhatok be. Mivel mi csak részleteket látunk belőled, így nem biztos hogy a mi tanácsaink mozdítanak előbbre téged. Ha az agyalás számodra nem kellemetlen, sőt esetleg még szereted is csinálni akkor könnyen lehet, hogy ez is a megoldásod része. Így csak óvatosan vegyél mindent mert az, hogy magabiztosan beszélünk mi itt még nem jelenti, hogy igazunk is van veled kapcsolatban :)
Biztosan szűrnöm kell, bárhonnan jön is a segítség, ez az én "felelősségem".;)
Az agyalás igazából azért nem jó szerintem, mert a "felszínen" százszor is át gondolom a dolgot és már millió teóriát gyártok esetleg, de ez pont képes a valós választól távol tartani.
Biztosan fontos, hogy józan ésszel is átgondolja az ember a hozzájáruló okokat, de ezt még nem nevezném agyalásnak.
És azt hiszem az agyalás pont attól tart távol, hogy eljussak az igazi önmagamhoz, ami megadhatná a választ. Szóval első lépésnek nagyon úgy érzem, hogy le kellene állnom és lecsendesednem belülről.
Hát lehet ,hogy ezért most a fejemre ütnek,hogy átrendezem itt az oldalt,de innen azonnal valamiért odakattintottam ahol ez a három friss bejegyzés van halev blogjában:
Érdemes lenne átolvasnod/ Virág/,mert főleg a harmadik bejegyzés a Te problémádról szól,de az első kettő is nagyon aktuális mindannyiunknak.
Az igaz szeretet..
Bárki, bármit is keres, vagy küzd egy célért, az a szeretet!!
És amíg önzés van bennünk, nem találunk semmit.
Dolgozunk, kihasználunk bárkit, hogy megvehessük, megkapjuk a "szeretetet".
Egy jó autó, gyönyörű ház a legdrágább plazma tv, és ezt "szeretjük" !!!!!??????
De ha azt hiszed, hogy szeretsz, ismered a jelentését, nagyon súlyos tévedésben élsz.
Szereted a gyermekeidet, szüleidet, a legjobb barátodat és végül a legnagyobb szerelmedet ?????
Le tudnál-e mondani róluk bármelyik pillanatban??? Vagy görcsösen, rettegéssel ragaszkodsz hozzájuk,
nehogy elveszítsd őket, a szeretetet?????? És amíg önmagadon kívül keresed, találod meg a szeretet
vélt meglétét, addig az önzés vezérel és nem a szeretet.
Ha félsz elveszíteni valamit, amiről eddig úgy hitted, hogy szereted, azt karmának hívnám.
Erről szól az "útkeresés". Az ÚT pedig arról, hogy lassan sétálva, gyönyörködve az ÉLET minden
megnyílvánulásában, lassan elengeded minden félelmedet, és egyre szabadabbá válsz.
Legvégül megtalálod valódi önmagad, azt aki valójában vagy.
Az igaz szeretet megnyílvánulását, azt, ami mindenhol, mindenben és mindenkiben jelen van,
és amit az emberiség úgy hív, hogy: ISTEN.
Sokan keresik, de mégtöbben menekülnek előle, mert mindenkinek más jellegű a karmája.
A furcsa az, hogy nem kellenek életek tucatjai, hogy megtaláld.
Csak saját magadtól függ, évek, hónapok és talán hetek alatt megtalálhatod önmagadat.
Ami hihetetlen, hogy ebben a pillanatban, MOST is megteheted.
Nem tanácsolok semmit, csak megkérdezném magamtól, ragaszkodok-e a karmámhoz,
félelmeimhez, az egómhoz, vagy elengedem MOST.....
Az igaz szeretetet nem lehet megfogalmazni, de ha egy pillanatra is megérzed,
eggyé válsz a MINDENNEL, megdöbbentően jó érzés...... önmagadra találni:)))))!
Az egó szerepe....
Most jöttem rá, hogy mi is igazán az egó!! A legjobb barátom a földi életem alatt.
Mindig megmutatja az utat. A legfontosabb segítőm.
Sokáig, tehát kb egy évig, mióta tudom, hogy mi az egó, azt hittem,
hogy a legnagyobb ellenségem. Amit le kell győznöm, meg kell semmisítenem.
Bármibe is taszított a múltamban, bármekkora csalódásokba, veszteségekbe, félelmekbe.
Azt azért tette, hogy utat mutasson. Nem véletlenül a karmám hozta létre:))).
Azt hittem, hogy maga a pokol, az ördögi negatív energia.
Hát mindenki tévedhet:)))).
Mert alacsony rezgésű energia, de a harmóniához ebben az életben szükséges.
Tehát mindig megmutatja, hogy mit kell megoldanom, ez a feladata.
És miután mindent megmutatott, és megoldottam ezeket, megszűnik magától.
Az energiája pedig tovaszáll, vagy más rezgést vesz fel.
Tehát azt kell mondanom, jó hogy van. De már nem ragaszkodom hozzá,
pedig nagyon megszerettem:)))).
Már tudom, hogy miért ragaszkodik hozzá mindenki.
A végső valóság! ......a földön:))
Amikor ráébredtem, hogy nem kell félni semmitől, mert a megtapasztalásért élünk,
megkérdeztem "magamtól", hogy akkor miért kell a tudatosság, fejlődés.
Miért kell "emelkedni".
Amiért születtünk, az a különböző alacsony rezgésszámú energiák megtapasztalása.
Az érzelmek átélése. Mert akik valójában vagyunk, csak a nagyon magas frekvenciákat ismerik.
Ahol nincsenek "érzelmek", csak magas rezgésű tudatos energiák, amit "igaz szeretetnek" hívok.
Tehát leszületünk, és tapasztalunk. Félünk, rettegünk, szeretünk, gyűlölünk.
De a jelenlegi helyzetünkben, csak nagyon szűk határok között mozog az érzelmi
energiák frekvenciája. Mert a félelem ural minden embert. A vélt boldogságunkat, örömeinket is.
Mert a ragaszkodás: félelem!!!
Ezért kell tudatosodni! Hogy az érzelmi energiák rezgésének minél szélesebb
skáláját megtapasztaljuk. Minél kevesebb bennünk a félelem, az érzelmeink annál
magasabb rezgésszámú energiáit éljük át.
Tehát "kell" rettegni, félni és kell szeretni is. KEll a boldogság és a boldogtalanság is.
A legalacsonyabb rezgésű érzelmet mindenki megtapasztalta, az "örök haláltól" való rettegést!!!
Itt az ideje, hogy megszeresd a halálodat is!
Mert az érzelmi energiáid frekvenciája ezáltal sokkal magasabb frekvenciára fog átváltani.
Ezért kell a tudattalanság (rettegés), útkeresés (frekvencia emelés), az ÚT (tudatos rezgésszám emelés).
És végül a félelmek nélküli tudatosság, ami minden ember valódi lénye, ami a földi lét legmagasabb
rezgésszámmal létező energiája, a megvilágosult emberi tudat!
Ezeket a bejegyzéseket Halev írta a : Ki vagyok én,ha nem a hang a fejemben ?- blogjában.