Archívum: Blogbejegyzés

Körül belül egy éve kezdtem el foglalkozni a Krisna tudattal. Mindég tudtam, hogy valami Istennek kell lennie, hogy azt a sok rossz dolgot, amit elszenvedtem és élve megúsztam, azt valakinek még meg kell köszönnöm.
5 éves koromban vették észre, hogy van valami szívbetegségem és ez az egész gyerekkoromra rányomta a bélyegét. Belém beszélték, hogy én Beteg vagyok és ennek örömére megpróbáltak szétkímélni. Sajnos, felnőtt koromra sem lett jobb a helyzet, bár már egy ideje boldogan elmondhatom, hogy Makk Egészséges vagyok.

Az anyukám szeret engem. – fordult hozzám a négyéves Kriszti, miközben a játszótér felé közeledtünk. Ahogy elnéztem csillogó szemét, vékonyka alakját, ahogy szökdécselt előttem, eszembe jutott, hogy milyen kevés felnőtt mondja ezt el magáról.

Mostanában sokat lehet olvasni 2012-ről, az 5. dimenzióba való emelkedésről, az átmenetről. Bocs, hogy megint felhozom ezt a témát, de eszembe jutott egy kérdés, amit nem annyira érintenek (az általam eddig olvasott) írások.

Néhány napja kaptam hírlevelet Schilling Pétertől, aki többek között számmisztikával foglalkozik. Ebben egy levelet ad közre, amely a felsőbb erők, ún. segítők üzenetét tartalmazza.

Megjegyzem, nem azért idézem, hogy bármilyen módon elítéljem a fiatalember tevékenységét, hanem a levél egy részletével kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményetekre.

Íme:

Van néhány olyan aspektusa az életemnek amin nem tudok változtatni folyamatosan előjönnek ugyan azok a dolgok, állandóan megtörténnek, az elhatározás, hogy nem csinálom többé, kevés, a késztetés erős, előbb-utóbb vissza csúszok a dologba. Miként lehet felderíteni és megszüntetni a késztetés belső okát?
Ezzel szemben nem tudok megtenni dolgokat amiket szeretnék, mert a szándék a motiváció elvész. Mintha nem is az enyém lett volna eredetileg sem.

Én is megkérdezem magamtól és tőletek: Mi a szabadság?
Lehetünk-e szabadok, amíg meghatározott utakhoz (tanításokhoz) ragaszkodunk, és nem tudunk a liturgiáinktól megszabadulni? Ha kötve vagyunk a formális világ tárgyaihoz. Lehetünk-e szabadok, amíg azon vitatkozunk, hogy kinek a szellemi útja igaz és valóságos, és arról, hogy mi van leírva valamelyik könyvben?

Kérdezték Papaji-től, hogy: Régóta vagyok veled, és visszamennék a hazámba, és hirdetném az üzenetedet, de még ilyen sok idő elteltével sem tudom, hogy mi az üzeneted? Papa, mi az üzeneted?

Szóba került a spirituális mesterek kapcsán, hogy a new age káosz abból alakul ki, hogy mindenféle tanítást bedobnak a köztudatba, vallásszabadság címén senkit nem köteleznek egységes vallásgyakorlatra, ennek persze komoly társadalmi hozadéka is van, ugyanakkor nagy szabadságnak is látszik ez a döbbenetes kínálat ami ezoterikus és vallási irányzatokból rendelkezésre áll, miközben pl ma Magyarországnak nincs államvallása, érdekes, hogy a gengszter-váltáskor elfelejtették megállapítani, egy egyébként egyértelműen keresztény szellemiségű nép államvallását, amely hordozná azokat a liturgiákat amel

Közel egy éve olvasgatom e fórumon a hozzászólásokat. Központi téma a párkapcsolat, önismeret.
Hm…Kevés „sikertörténet”, még több sopánkodás, értetlenkedés, harag, mély /akár testi/ fájdalmak, elvárások-csalódások, repülés-zuhanás, szemrehányás, hazugság, ígéretek, sóvárgás, elengedés, hiányérzet…..KÉTely-métely.
Kitárhatnám az érzelmek és állapotok tölcsér-skáláját bármely szélesre, annak szája csak a „keserű-poharat” telítené, melyet sokszor önként szorongatunk kiutat nem találva.
Mi a baj? Miért nem működik a párkapcsolatod úgy, hogy örömöd felhőtlen legyen?

Kedves Barátaim!
Nagy nagy örömmel értesítelek benneteket, hogy megtörtént az áttörés az életemben. Március 28-án, az új születésnapomon megajándékozott a sorsom egy gyönyörű, egészséges, új májjal, amelyet befogadtam, és tökéletesen működik.

Minden annyira gyönyörű és sorszerű volt, annyi fantasztikus élményt gyűjtöttem, hogy könyvet írhatnék belőle. 🙂 Jól vagyok, bár sikerült megfutni a Nagymaratont a kicsi helyett, így az újjászületésemben is, (volt némi komplikáció – nem a máj miatt- meg egy nagy kísértés h elmenjek), Phoenix-sebességgel gyógyulok

Tipikus önismereti történet: felhúzom magam valamin, amihez semmi közöm nem lenne, de nem tagadom le a felzubogó kellemetlen érzéseket… hát hogyne lenne közöm hozzá, ha így reagálok?!
Úgyhogy előveszem a lelkem: miért is zavar engem, hogy xy mindig megy valami/ki zászlótartó után? Csapot-papot maga mögött hagyva? Hol jelenik meg ez az én életemben?

Beléptem a fürdőszobába. A kád megreccsent. Mindig megreccsen, már megszoktam. Eleinte mikor ide költöztünk nagyon zavart. Néha nagyon hangos volt, sőt néha megrázkódott a mosógép is. Először nagyon megijedtem, most már várom figyelem, hogy konkrétan akkor történjen amikor ránézek.
Ma is beléptem a fürdőbe, a kád kicsit „sercent”, ránéztem.