Archívum: Blogbejegyzés

Saját hibáim összegzése. Régen irtam ide hiszen szenvedtem egy párkapcsolat miatt. De helyesen tettem hogy akkor szakítottam vele. Mostanra kiderült külföldön volt párja aki idén szülte meg a babájukat 🙂 Amig velem volt itthon kint is volt egy párja 🙂
Én pedig emésztődtem mert engem hibáztatott az eszeveszett féltékenységem miatt .
Ez az örült állapot ami miatt szenvedtem eszméletlen károkat okozott . Hibát hibára halmoztam, aminek kapom az eredményét most.

Ebben a percben villant be egy gondolat.
Az előtörténet annyi, hogy délután nagyon álmos voltam, mivel egyedül vagyok egy 3 szobás lakásban éppen, akárhova is lefekhettem volna, de én tele engedtem a kádat nem túl forró, de azért meleg vízzel, és abban aludtam vagy két órát.

Mivel nem vagyok egy filigrán alkat és a kád is kicsi, a lábaim a falra támaszkodtak a fejem alá egy fürdő-szivacsot tettem nyakig bele „bújtam” a vízbe a karjaimat pedig a mellkasomra tettem, mint amikor az ember támasztja az állát egy asztalon.

A kérdezős témával kapcsolatban máris felmerült néhány érdekes jelenség.
Vajon van-e értelme ennek a játéknak. Eddig mindenki kérdezett, ez meglepő, mert eddigre már azt gondoltam, hogy valaki fel fogja majd rúgni a kérdéssel válaszolásra vonatkozó közmegegyezésünket :))
Senki nem rúgta fel, azonban lehetőséget szeretnék teremteni ahhoz, hogy azt továbbra is betartva mégis bármilyen témához hasonlóan megbeszélhessük a dolgot.
Megosszuk meglátásainkat egymással.

Mi mindenre jók a kérdések. Aki kérdez tájékozottabb, mint aki mindig válaszol. Aki kérdez irányítja a diskurzust.
Sokaknak jelent problémát, hogy nem tudnak kérdezni. Miről beszélgessen két idegen? Mit kérdezhetnek egymástól?

Én azt állítom, hogy nincs olyan helyzet amelyben ne lehetne egy kérdést megfogalmazni.

Azt gondoltam ki, hogy leírok egy mondatot, és akinek kedve van egy ilyen játékhoz, tegyen fel kérdéseket a mondat tartalmával kapcsolatban és aztán a mondattal kapcsolatos kérdésekre újabb kérdéseket fogalmazzunk meg…

Kitűnő önfejlesztő tréningként is fel lehet fogni :))

Mi a Teremtés Könyvében rejlő igazság?
Érdekes módon a Teremtés Könyve az egyik az Ószövetség három könyve közül, amelyekre erős kineziológiai tesztválaszt kapunk. (a Zsoltárok, illetve a Példabeszédek Könyve) A teremtés könyve kijelenti, hogy a teremtés a nem-megnyilvánuló sötétségből, forma nélküli ürességből világosságként és formaként jelent meg Isten szellemének, az Isteni Lényegnek az akaratából. A világosság létrehozta az akaratot és a formát, majd növények, halak, madarak és a többi állat fokozatosan fejlődő formájában elsokasította az életet.

Vajon meddig vagyok Én? Meddig terjedek én? Átnyúlhatok-e a másikba, hol kezdődik Ő? Van e jogom belenyúlni? Vállalhatom-e a felelősségét a másikra való hatásomnak. Ha azt mondom menj oda, és te elmész, honnan tudom, hogy ott mi fog veled történni? Enyém-e a felelőssége annak a történésnek? Vajon feljogosít-e arra, ha te kérsz meg, hogy szóljak bele az életedbe. Ha nem szólok bele mégse, terhel-e engem felelősség? Ha bele szólok, terhel-e engem felelősség?

Ez a kérdés a politikusok, oktatási testületek és bíróságok egyik kedvelt vitájának a kiindulópontja. A kettő között valójában nincs ellentmondás. Az evolúció és a teremtés egy és ugyanaz. A teremtés az evolúció forrása és lényege, az evolúció pedig a teremtés megnyilvánulásának a folyamata. A fizikai világ az okozatok világa, és nem rendelkezik az okok hatóerejével.

Olvasgatom Tamás evangéliumát és egy igen érdekes mondat szúrt szemet az önismerettel kapcsolatban.

Tamás evangéliuma

2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak. Amikor találnak, zaklatni fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. [És mikor uralkodnak, megnyugszanak.]

Vlagyimir Megre – Oroszország Zengő Cédrusai

Sorozat

1. könyv Anasztázia
2. könyv A Zengő Cédrusok
3. könyv A Szeretet Tere
4. könyv A Teremtés
5. könyv Kik vagyunk?
6. könyv A Család Könyve
7. könyv Az Élet Energiája
8. könyv Az Új Civilizáció

1. könyv ismertető – Anasztázia

Ha letakarsz valamit egy lepedővel, az attól még nem lesz lepedő, ugyanúgy az a valami marad, amit letakartál, csak eltakarja a lepedő.

Erről az elégett múltas blogról eszembe jutott egy régi nagy kedvenc zenekarom számának pár sora (be is idéztem oda), arról pedig eszembe jutott még valami…