Archívum: Blogbejegyzés

Osho Zen Tarot – Szeretők

Akasha krónika, avagy az emlékek birodalma!

Igen sok szó esik az akasha krónikáról sokan tudni vélik olvasni, mintha egy könyv lenne, sokan el sem tudják képzelni mi az, és valami elérhetetlen hihetetlen misztériumnak gondolják.

De amit ezzel a szóval: Akasha, fejezünk ki az nem más, mint a világ információinak gyűjteménye, vagyis maga a világemlékezet vagy az emlékek világa, netán világai.

Biztos veled is előfordult már, hogy értettél – láttál egy problémát vagy kérdést, de egyszer csak egy mélyebb rétege tárult fel számodra, ami megvilágosító élményt adott.

Az elmúlt egy hét történései éppen az önbizalomra, illetve annak hiányára irányították rá a figyelmemet. Egy jó ismerősöm elmesélte szakítása történetét, valakitől kaptam egy levelet, amelyben megvallotta egy ballépését, visszaemlékeztem arra, amikor emberekkel eltávolodtunk egymástól.

Amint a testben a genetikus anyag, a külső burokban pedig a mag nyilvánul meg, úgy az élet a hazafelé igyekvés kifejeződése. Otthonunktól távol találjuk magunkat. Igazi világunk leszármazottai vagyunk. Megfeneklettünk egy illúzió partján. Másképp fogalmazva: az emberi lény ösztönösen, veleszületett hajlamtól hajtva keresi az önkivületet, a bódulatot, fel akar töltődni túláradó energiával, törekszik a szimbiózisra, a szinergiára, a módusult tudatállapotra. Így idézzük fel „szülőföldünket”. Feledékeny árnylények vagyunk, akik elnyomják magukban szülődöldjuk gondolatát.

Nem akarok semmit, szerintem az akarás eltávolítja az embert Istentől. Gondolkodom, jár az agyam ezerrel. De hát ha Isten így hozott létre minket, hogy tudjunk akarni, akkor nem baj az ha akarok valamit. Ámbár az önmegvalósítás célja a vágytalanság az akaratlanság a cselekvéstelenséget célozza (Wei Wu Wei), mégis úgy tűnik, hogy ennek az állapotnak az eléréséhez igen sokat kell akarnunk, és akaratlagosan elhárítani az akadályainkat az üdvös állapot elérése elől…

Ha tehát az akarás nem ütközik erkölcsi akadályba, akkor nosza akarjunk valamit.

Érdekes megfigyelést tettem pár napja, pontosabban amióta leírtam anyámhoz fűződő gyerekkori viszonyomat.

Az írást követően átolvastam párszor és olyan érzések és dinamikák működését éreztem meg, amit eddig csak családállítások alkalmával. Valami felszakadt bennem, és változások is történtek, bennem is, de ami még döbbenetesebb, a lányommal való kapcsolatom változott meg.

Mivel rengeteget írok, különböző fórumokon, és rengeteget válaszolok mások felvetéseire, rendkívül sokat kommunikálok, igen sokféle látásmóddal találkozom az ateistától az angyalok rózsaszín ködvilágában élőkig mindenféle „ezoterikussal” és vallásossal, és filozófiák követőivel. Azt gondolná az ember, hogy különböző világokba csöppen, amikor mondjuk, innen átmegy egy vallási fórumra, onnan tovább egy ateistára, valójában azonban ugyan azt lehet megtalálni.

(Egyik 2009-es „Béke” c. előadásában Dr. Hawkins 101 utat mutatott be a belső békéhez, a „világban de nem a világnak” éléshez. Némelyik önmagában nem teljesen egyértelmű, érdemes meghallgatni az összefüggéseket és magyarázatokat is hozzá)

1 Mondj le mások irányításának vagy megváltoztatásának vágyáról
2 Mondj le az elégtétel vágyáról
3 Mondj le a magad „igazának” és mások „tévedésének” bizonygatásáról
4 Az ítélkezés helyett gyakorold a lényeg meglátását
5 Légy szerény a véleményeiddel – csendesítsd le vélemény-nyilvánítási vágyad

Kozma Szilárd

Amikor először öntudatára ébredtem a dolgoknak, amik körül vesznek, már nagyon benne voltam az Élet sűrűjében. Legtöbbször hirtelen felindulásból követtem el sok-sok baromságot és volt és van a mai napig is sok jó dolog is az életemben, amit nem bántam meg.
Tudom, sokszor saját magamnak is köszönhetek dolgokat, amik nem voltak túl happy-k, a saját ostobaságom miatt lettem idővel emberkerülő.
Régen sokkal naivabb voltam, mindenkiben megbíztam, mert azt hittem alapvetően az emberek jók, szépek és okosak. Mindenki szeret mindenkit. Ó, mekkora ökör voltam!