Önismeret és pszichológia

A tárgyaknak sokkal nagyobb szerepet tulajdonítunk, mint amekkora valójában járna.
Kötődünk hozzájuk érzelmileg, a kényelmet adó használatukhoz, sőt pusztán a birtoklás érzete miatt is!

Ki vagyok én?
Merre vezet az utam?
Hogyan tudom megoldani a problémáimat?
Hogyan tudok lelkileg fejlődni?

Ezen kérdésekre az önismeret által találjuk meg a választ. Az önismeret eszközeivel egyre mélyebbre tekinthetünk önmagunkba és az ott talált:
– hibákat, tévedéseket ki tudjuk javítani,
– félelmeinket fel tudjuk oldani,
– felismerjük erényeinket, pozitív tulajdonságainkat
és mindezen lelki munka hatására megtaláljuk a kapcsolatot igaz, belső énünkkel.

Vannak kapcsolatok, amelyek az egyik fél számára olyan hirtelen fejeződnek be, hogy szegénynek felocsúdni sincs ideje, már el is hagyták! Az egyik nap még minden rendben van (legalábbis úgy tűnik), a másik nap pedig bejelenti a társa, hogy nem bír tovább vele élni, már nem szereti, vagy rosszabb esetben még bele is szeretett valaki másba!
Megrázó ez a hirtelenség, hiszen ideje sincs az elhagyottnak felkészülni az elválásra, vagy a szakítást okozó problémák megoldására.

Innen tudod letölteni vagy meghallgatni az "Elfogadás és szeretet" – című Sirály önismereti tanfolyam akciós csomagjának előadásait és meditációit. A letöltésre csak az jogosult, aki befizeti az ellenértékét és megadja a számlaadatait!

MEDITÁCIÓS KÁRTYA

Ma láttam az új meditációs kártyáidat a P. Dórinál. Meg kell hogy mondjam, megleptél. Őszintén szólva ezt belőled nem néztem volna ki. Nagyon szép a kivitel, és a tartalom is tetszik. Túlszárnyaltad magadat. Gratulálok. Remélem, hamarosan lesz nekem is.

W. E. Gyöngyi

Van, amikor nagyon is sokat tehetsz a másikért, akár megmentheted Őt saját magától, máskor pedig nem tehetsz érte semmit sem és ezt így kell elfogadnod!
Nem könnyű tisztán látni ebben a kérdésben, ezért mutatok neked pár új megközelítést, amelyek segítenek megérteni az elakadásaitokat:

Első szabály:

Minden ember fejlődni akar!
…csak már nem mindenki tud!

Mélyen belül mindenkit hajt a vágy, hogy jobbá váljon, a kíváncsiság az új dolgok megismerésére és a kényszer, hogy megoldja a problémáit.

Azonban mire felnőtté válunk, a kudarcaink, a neveltetésünk, a biztonság keresésünk és a megszokásaink gátat szabnak ezeknek a nagyszerű erőknek:

• Elveszítjük a kedvünket az új dolgok felfedezésétől és a tanulástól
• A kudarcaink miatt lebénulunk, remény vesztetté válunk
• Félünk minden változástól, ami bizonytalanságba taszíthat
• Félünk megnyílni kapcsolatainkban, mert az magával hozza a csalódás és fájdalom kockázatát
• Már nem hiszünk a jóságban és a fejlődésben, elveszítjük a hitünket
• Ideológiánk és hitrendszerünk megfoszt a szabadságtól és tisztánlátástól
• Nem tudjuk merre induljunk, kihez forduljunk segítségért

Hiába akarják az emberek megoldani a problémáikat és szeretnének fejlődni, ha nem tudják kezelni az ezzel járó változást, félelmeket, veszteségeket, fájdalmat, nehézségeket!
Ha ezen akadályok megszüntetésében tudsz nekik segíteni, akkor átlendítheted Őket az elakadásukon!

Emlékezz vissza, a Te elindulásod és az azóta elért sikereid is azon múltak, hogyan győzted le a belső ellenállásaidat vagy találtad meg a használható válaszokat, a hiteles tanítókat.

A fejlődés kulcsa, az akadályok eltávolítása és a válaszok megtalálása!

Ha segíteni szeretnél a szerettednek, akkor ezen akadályok felszámolásában segíts neki és Ő magától elindul majd az úton!

Második szabály:

Hiába fejlődsz az önismereti – spirituális úton, ha a szeretteid nem járják ezt az utat, akkor kénytelen vagy végignézni, ahogy kínlódnak, szenvednek az életükben a saját korlátoltságuk, szorongásaik, kishitűségük miatt.

Pedig milyen egyszerű lenne elindulkniuk, változniuk! – de miért nem aarják??

 
Bizonyára sokszor próbáltad már felébreszteni Őket a rémálmaikból, de Ők csak kapaszkodnak a saját valóságukba. Hiába a jó szándékod, a rengeteg beszélgetés, az ajánlott könyvek és tanítók garmada, csak nem indulnak el az útjukon!

Ugyan el kellene fogadnunk, hogy így döntöttek szabad akaratukból, de…

Ez nem csak az Ő életükre van hatással, hanem a Ti közös életetekre is!
Ezért muszáj tenned valamit!

Fontos megértened, hogy idővel annyira lemaradnak hozzád képest, hogy az már a kapcsolatotok rovására fog menni!

 
Te fejlődsz, változol, Ő pedig egy helyben toporog vagy olykor még a gyermeki játszmáiba is visszaesik. Távolodtok világnézetben, érdeklődésben, tudatosságban, problémamegoldó képességben…

Talán már tapasztalod is, hogy annyira eltávolodtatok egymástól, hogy:

• Nem értitek a másik szavát és már türelmetek sincs meghallgatni egymást.
• Totál másként akarjátok megoldani a problémákat, mert alapjaiban különbözik a megoldásotok iránya.
• Nem érzitek egymást – nincs együttérzés vagy akár már a szeretet kapcsolat is megbomlott köztetek!
• Legrosszabb esetben, már nem is kommunikáltok egymással érdemlegesen, mert csak a vita van belőle!

Hogy ezek után tartjátok még a formális kapcsolatot vagy sem, az már szinte mellékes.
Nem jó ez így, nem jó ez senkinek!
  

Biztos vagyok benne, hogy mindketten változtatni szeretnétek a helyzeten, de nem megy, mert annyira elbeszéltek egymás mellett!

Mi akkor a megoldás?

Mit tehetsz azért, hogy újra összhangba kerüljetek és a szeretted is elinduljon a fejlődés útján?

…erről fogok írni a következő levelemben. Hétfőn figyeld az email fiókod!

Addig is, írd meg hozzászólásban, Nálatok hogyan jelent meg a fejlődésed okozta eltávolodás!

A törvények a következők:

1. Odatartozás törvénye: minden közeli és távoli családtagnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek elismerjék odatartozását.
Ez a jog akkor sérül, ha valakit elfelejtenek, kitagadnak. A klánhoz nem csak a vér szerinti rokonok tartoznak, hanem mindenki aki élet-halál kérdésében megváltoztatta valamelyik családtag életét (pl. életet mentett, vagy életet oltott ki, elhalt magzatok, a szülők, nagyszülők előző fontos kapcsolatai, stb)

A piacról hazafelé sétálva, az egyik kereszteződésben belebotlottam egy kerékpáros fickóba, aki igen hevesen szidta az autósokat, hogy azok mennyire figyelmetlenek, és akár még el is ütnék, ha Ő nem vigyázna magára!
Próbált engem is bevonni a játékába, hogy szidjuk együtt az autósokat, de én inkább tovább álltam és csak utána gondolkodtam el azon, hogy vajon mi is volt ennek a közjátéknak az értelme, a jelentése?

Először arra gondoltam, hogy szegény fickó, láthatná pozitívan, vagy reálisan is a világot, ehelyett csak a negatívumokat látja. Biztosan annyi rossz tapasztalata volt már az életben, hogy emiatt elvesztette a pozitív látásmódját, már képtelen hinni az emberek jóságában, az autóvezetők előzékenységében.
Már majdnem megsajnáltam szegény párát, amikor valahonnan beugrott, hogy nála ez nem a rossz tapasztalatokból alakult ki, hanem Ő maga alakította úgy a látásmódját, az életét, hogy abból az egojának nyeresége legyen!

De mit nyerhet vele az ember, ha mások csak bántják, rosszul bánnak vele?

Mikor kezünkben tarjuk csodálatos újszülöttünket, talán nem is sejtjük, mekkora belső munka veszi kezdetét!