A Fórumtéma egy felvetés vagy kérdés megvitatására szolgáló tartalomtípus.
A dualitás és a szenvedés mindaddig folytatódik, amíg az alany (tudat) bármely jelenséges objektumra összpontosít, legyen az fizikai vagy nem fizikai, és azonosul ezzel az objektummal.
Az önmegvalósítás fő célja a valósággal és az Én valódi természetével kapcsolatos illúziók eloszlatása a szenvedés csökkentése érdekében.
A legtöbb Advaita tanítás ébrenléti világközpontú, és ez problémákat okoz, és megnehezíti a békét és a bölcsességet.
Sziasztok! Arról szeretnék beszélgetni, hogy hogyan lehet helyesen dönteni az adott helyzetben. Egy férfi munkatársam érdeklődött üzenetben hogylétem felől, mert táppénzen vagyok. Válaszoltam. Üzentünk még több dologgal kapcsolatban. Aztán én elköszöntem és jó hétvégét kívántam. Én érzésem szerint már így is többet chateltünk mint kollégákkal szoktam. Kedveljük egymást. Úgy tudom régebben vonzónak is tartott most nem tudom, mi a helyzet. Viszont mintha kicsit megbántódott volna, hogy elköszöntem. Már nem is válaszolt.
Sziasztok!
Nincs magyarázatom arra hogy meditációm után mi vezetett ide hozzátok.
Abban biztos vagyok hogy válaszokat kapok azokra amiben Hitem még erősebbé válik.
Kislányként már érdeklődtem a spiritualitás felé. Nagy kérdések foglalkoztattak amikre csillapithatatlan volt a tudásvágyam. Nem tudtam pontosítani ezeket azonnal viszont éreztem hogy rossz nem lehet. Kerestem valamit úgy hogy az irány se volt épp tiszta elöttem. Hittem valamiben amit érezem hogy VAN de még nem tudok azonosulni vele. Ellenben elengedni se akartam az ismeretlent vagy babákra cserélni.
A legutóbbi párkapcsolatom, illetve szakításom után merült fel bennem a kérdés, hogy egy párkapcsolatban mennyire lehet szabad valaki? Mennyire „engedhető” szabadon a másik, valamint hol vannak a határok? Arra gondolok, hogy az, ami már a másik embernek fáj, azt hogyan lehet kezelni?
Elvárható-e a kompromisszum, vagy mindenki azt csinál, amit akar, és nem szabad korlátozni sem magunkat, sem mást?
Mi erről a véleményetek?
Sziasztok, Viki vagyok és egy fontos kérdésem lenne. Miért van az, hogy álmomban néha érzem ha hozzám érnek és irányíthatatlanná válik az álmom ezzel együtt .
Üdvözlet mindenkinek! -A TV 2 és a RTL-KLUB mondvacsinált jósairól lenne véleményem! -Anyagilag lehúzzák az embereket, nem is kicsit, ráadásul az egész Jós és ezzel foglakozó embereket lejáratják! -egy pár éve én is felhívtam őket anonim,majd kb 10 percig beszéltettek engem,csak hogy nehogy letegyem a telefont.
Sziasztok!
Nincs magyarázatom arra hogy meditációm után mi vezetett ide hozzátok.
Abban biztos vagyok hogy válaszokat kapok azokra amiben Hitem még erősebbé válik.
Kislányként már érdeklődtem a spiritualitás felé. Nagy kérdések foglalkoztattak amikre csillapithatatlan volt a tudásvágyam. Nem tudtam pontosítani ezeket azonnal viszont éreztem hogy rossz nem lehet. Kerestem valamit úgy hogy az irány se volt épp tiszta elöttem. Hittem valamiben amit érezem hogy VAN de még nem tudok azonosulni vele. Ellenben elengedni se akartam az ismeretlent vagy babákra cserélni.
Mára már elfogadott, hogy a betegségek kialakulásában jelentős szerepe van a lelki okoknak.
A félelem, a lelki fájdalom, egy megrázó veszteség, a harag, az elutasítás vagy a tehetetlenség – mind-mind képesek először energetikai szinten, majd a fizikai, a test szintjén tüneteket, betegségeket produkálni.
Így tud jelezni a lelkünk, hogy valami nagyon nincs rendben belül, foglalkozni kellene vele!
Sziasztok!
Segítsetek nekem kérlek, mert úgy érzem elmegy az eszem.