Kényszereink fogságában

Van néhány olyan aspektusa az életemnek amin nem tudok változtatni folyamatosan előjönnek ugyan azok a dolgok, állandóan megtörténnek, az elhatározás, hogy nem csinálom többé, kevés, a késztetés erős, előbb-utóbb vissza csúszok a dologba. Miként lehet felderíteni és megszüntetni a késztetés belső okát?
Ezzel szemben nem tudok megtenni dolgokat amiket szeretnék, mert a szándék a motiváció elvész. Mintha nem is az enyém lett volna eredetileg sem.

Egy csomó mindent kitalálok, kidolgozom, részletesen megtervezem, elkezdem és egyszer csak szélnek eresztem a dolgot, és nem is akarom tovább csinálni… illetve bekerül a tudástárba, és tovább lépek valami más dolog felé.
Újra kitalálom, újra felépítem, és újra szélnek eresztem :)))

Teljesen értelmetlennek látszik az egész…

204 thoughts on “Kényszereink fogságában”

  1. Szóval miként lehetne ezeket az okokat felderíteni? És nem csak
    Szóval miként lehetne ezeket az okokat felderíteni? És nem csak felderíteni, mert ha tudjuk, hogy mi az ami van, tovább kell lépni és valamiképpen felszámolni ezeket a problémákat.

    Minden ötletre és tanácsra nyitott vagyok, ne kíméljetek :)))

    1. Miért akarnád…
      …megszüntetni azt, ami éltet? Vélhetően most erre van szükséged valamiért, aminek majd valamikor később látod meg az értelmét. Akkor majd minden a helyére kerül.
      Türelmetlen vagy, sietnél, de mindennek megvan a maga ideje. Próbáld meg élvezni azt, ami van, hiszen kevesen halmoznak fel olyan mennyiségű tudást, mint Te.
      Ha pedig megunod, akkor TEDD LE!
      A dolgok és az Élet szerintem sokkal egyszerűbbek, mint azt sokan képzelik, ezért mindent túlbonyolítanak, százszor átrágnak, szétvariálnak, mert nem hiszik el, hogy egyszerű is lehet. Pedig minden az!!!
      🙂

      1. Én el is fogadtam ezt nagyjából. Nem megyek vele semmire a
        Én el is fogadtam ezt nagyjából. Nem megyek vele semmire a fizikai világba, és hát a „sok” tudás, mind csak gondolat. Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :)) Az sem jó semmire. Tudok vitatkozni fórumokon… Barvó :DD volt értelme százával olvasni az eszementnél eszementebb könyveket :))

        Tegnap este beszélgettem az asszonyommal, olyan dolgokról amik engem foglalkoztatnak. Ez nagyon nagy dolog ám, mert ilyen még nem volt a 18 éve pályafutásunk alatt.

        Ő semmiben nem hisz, Isten nincs, semmiféle spiritualitással nem foglalkozik se filozófiákkal semmivel.
        Vagy egy jó óra múlva arra az igen bölcs megállapításra jutott velem kapcsolatban, hogy : Te hülye vagy :)) én meg nem tudtam neki sehogy elmondani mid azt amit itt mi evidenciaként kezelünk.

        Nem tudtam neki elmondani semmit. Bármit akartam mondani előismeretekre lett volna szüksége, hogy értse egyáltalán, hogy milyen koncepció vázlatát mutatom be.

        Na a fene sok tudás összeharácsolása eddig erre volt jó. Nem tudok beszélgetni az asszonyommal, de máshonnan is kaptam már az ívet: Hülye vagyok, nem vagyok normális, ez egy baromság stb….

        A lányommal viszont tudok filozofálgatni. Megfigyeltem Ő nyitottabb és az én értelmi képességeimet hordozza :)))) Na hát végül is az anyját nem én csináltam, ez érthető is így…:))

        De azért még is csak kellene valamit kezdenem ezzel a fizikai léttel. Míg én hiába fogadom el a sorsomat a körülöttem lévők folyamatosan ki zökkentenek a nyugalmamból, hogy több pénz kellene nekik, meg ez meg az meg amaz. Hiába mondom én, hogy tök fölösleges tárgyakkal akarják magukat körülvenni, meg minek a divat, meg a ruha meg a bla bla bla… Hát nekik mások a szempontjaik.

        Aztán a kényszerekből való kilépés bizonyos dolgok tekintetében igen szükséges és üdvös volna, hiszen ha tönkre teszem ezt a testemet mindenféle dolgokkal, akkor hogyan fogok megvilágosodni? :)) Azért erre oda kell figyelnem…

        És amíg nem világosodtam meg, tényleg jó lenne kicsit kényelmesebben élni, kicsit kiszámíthatóbban, biztonságosabban, illetve olyan életmódot folytatni ami az anyagi háttér adta biztonságérzetet előállítja, még ha az hamis biztonság érzet is…

        Szóval a személyiségemnek bizonyos aspektusait mindenképpen meg kellene változtatnom ahhoz, hogy közelebb kerüljek a saját céljaimhoz, és ki tudjam szolgálni valamennyire a családom céljait is…

        1. egy kis akárki

          Na jó. Ha ezekre megtudtad a választ, elárulhatod nekem is. Én
          Na jó. Ha ezekre megtudtad a választ, elárulhatod nekem is. Én egyenlőre abban vagyok biztos, ami nem megy, az nem véletlenül nem megy, de én se találom az okokat. És az okok lehetnek olyanok, amiket csak fel kell oldani, de lehetnek olyanok is, amik ellen nem lehet kapálódzni, de először valahogy ki kell derülni a oknak, hogy meglássuk, melyikfélébe tartozik, tehetünk-e valamit ha valóban akarunk. Én egyenlőre a magam részéről ott tartok, hogy parázok, nehogy az derüljön ki, hogy az a dolog megváltoztathatatlan, vagy azt hsizem ááá, én úgyse vagyok képes megváltoztatni. így félek megtalálni az okot…
          És igen, a szemedben tökfölösleges tárgyak stb másoknak valóban fontosak, nem kevésbé fontosak mint neked az elméd trükkjei, tudás, agyalás (jó értelemben értve). És ha közötök van egymáshoz, akkor valahogy tényleg úgy kéne alakulni a dolgoknak, sőt úgy is fognak alakulni, hogy nekik az, neked ez meglegyen… Azért kell az a ‘hamis biztonságérzet’ is mindenkinek…

          1. Te milyen módon próbálod a problémákat felderíteni?De ezen
            Te milyen módon próbálod a problémákat felderíteni?

            De ezen túlmenően azt hiszem, hogy itt van szerepe az isteni kegyelemnek és megváltásnak, csak valahogy még nem tudtam egybe illeszteni a dolgokat.

            Érdekes, hogy Tamás könyvében (apokrif) azt mondja Jézus, hogy ne imádkozzunk… Az Istennel való kapcsolattartásnak az apokrif irat szerint nem az imádás, így nem az imádkozás a módja.
            Valamiképpen rá kell jönnöm, hogy ez a bizonyos kegyelem, és megváltás miként is működik milyen természetű dolgok ezek?

            Mert az az érzésem, hogy bizony nem úgy van ez a dolog, ahogyan a bibliában található.
            A baj az, hogy a bibliában túlságosan tárgyiasítva van minden. Isten is. És ez teljesen eltéríti a figyelmet a valóságról…

        2. Én is jártam ebben a cipőben 😀
          Még a hülyét is megkaptam az ex-asszonytól, mert nem tudta követni a megváltozott gondolkodásomat. 🙂
          De ez még a megvilágosodás előtt volt…:DD
          Nagyjából az történt, hogy egyszer mélyebben elgondolkodtam magamon, és rádöbbentem, hogy az a kép, akit folyamatosan láttatni akartam magamról befelé és kifelé is, az tulajdonképpen nem is én vagyok.
          A kéthetente megjelenő újságomban ontottam a saját, vélt igazságaimat a környezetemre 4000 példányban több mint tíz évig, amolyan igazság bajnokaként. Senkit sem kíméltem a helyi politikában, mégis egyszer csak azt vettem észre, hogy hozzájuk kezdek hasonlítani…
          A pénzt könnyen kerestem, gyakorlatilag mindent meg tudtam adni a családnak, csak egy valami/valaki kezdett hiányozni a történetből. Én! Az igazi Én, aki valójában vagyok. Nem az, aki lenni szeretnék, vagy amit elgondolok , mutatok magamról, hanem Én!
          Elöntöttek a kisebb-nagyobb hazugságaim, s már nem volt kedvem, hogy tovább fűzzem őket. Elkezdtem talán teljesen ösztönösen leépíteni az addigi életemet. Nem vártam meg, amíg elég mindenem, mint a másik blogban szereplő srácnak, hanem én magam égettem el, építettem le azt.
          Nem volt ebben semmi tudatosság, tervszerűség, inkább csak üresség, csömör. Jóval később döbbentem rá, hogy ez egyfajta áldozat volt. Az elengedésre tanított.
          Magam mögött hagytam mindent, ami volt, és megpróbáltam egy tisztább, hazugságmentesebb életet élni, gyakorlatilag a nulla alól kezdve. Ekkor kezdődött meg az igazi tanulási folyamat.
          Az új életben egy kapcsolaton keresztül ismertem meg valós működésem hibáit, de csak ezek felismeréséig jutottam, és a hazugságmentes élet sem ment még igazán.
          Csak a mostani Párom mellett értettem meg, hogyan kezeljem a „hibáimat” mit tehetek ellenük vagy értük, hogyan illeszthetem őket egységbe magammal, hogyan fogadhatom el, vagy gyógyíthatom meg őket sérülésmentesen.
          Ma már teljesen másként látom a világot, szinte mindenben örömet találok, egészséges, erős vagyok, gazdag és boldog.
          Minden egyszerűvé, láthatóvá vált körülöttem. Napi tíz órámba van a meló, töredékéért annak, amit azelőtt kerestem, mégsincs hiányérzetem, mert mindig van annyi, amennyi kell.
          És ezzel nem azt akarom mondani Miki, hogy szakadj ki a környezetedből, csak azt, hogy nálam így működött, így kellett tennem, és az Élet, vagy Isten most folyamatosan jutalmaz a döntésem miatt. Ilyen egyszerű ez. :))

        3. „Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :))”
          Az elmének

          „Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :))”

          Az elmének nincsenek trükkjei, mert az elme egy eszköz nem egy élőlény aki trükközne veled. Te trükközöl vissza magadra az elmédet használva, csak valószínűleg még nem vagy annyira tudatos magadra, hogy meglásd ebben az igazságot. Az ember szeret mindig valami bűnbakot találni a problémáira, és a spiritualitásban divatos manapság, hogy az elme és az ego ennek a célpontjává válik.

    2. Valami elvonja benned az energiát ezekből a dolgokból.
      Valami elvonja benned az energiát ezekből a dolgokból. Spirituális értelemben talán a hiedelmeid, vélt igazságaid csinálhatnak ilyeneket. Bizonyos dolgokat fontosabbnak állít be, és emiatt nem engedi át a figyelmet más dolgokra.

    3. Próbálkozás
      Az jutott az eszembe, hogy amikor az ember annyira „toporog” a megoldáson, akkor nagyon sokszor nem veszi észre, hogy a megoldás ott van az orra előtt, csak rá kell nyitnia a szemét.

      Miklós!

      Nem lehet, hogy azok a dolgok, amiket „kitalálsz” magadnak, csak arra jók, hogy ürügyek legyenek?
      Hogy elodázd a tényleges dolgot: a magaddal való munkát?
      Annyi mindent olvastál már, annyi mindent kipróbáltál, de sehogy sem találod a választ: mindez mire jó?
      Tán mert nem találod benne Magadat… Ezért nem találsz ezekben örömet sem.

      Hm?

      szeklice

      1. Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni
        Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni valamiben, csak azt a „szakmát” még nem találták ki.
        Nem jó időben vagyok. Olyan korszakban élek ahol nincs helyem…

        De amit mondasz is érdekes, hogyan lehetne kideríteni, hogy mi az amiben benne vagyok? El is jutottunk a nagy ki vagyok én kérdéshez, körbeért a körhinta új kör kezdődik :)))

        1. ,,Olyan korszakban élek ahol nincs helyem…”
          Ha ez így lenne,akkor nem ide születtél volna.Úgyhogy dolgod van ,barátom,/itt és most/
          ne lazsálj:) Munkára fel!:D

        2. egy kis akárki

          De, kitalálták már azt a szakmát, csak eszedbe sem jut, hogy az
          De, kitalálták már azt a szakmát, csak eszedbe sem jut, hogy az az! A többiben meg nem véletlen nem érzed jól magad. Vagy rájössz, vagy ugyanilyen szar marad.
          Mondom, hogy ugyanaz a bajunk…

        3. Szia Miki!
          ,,Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni valamiben, csak azt a „szakmát” még nem találták ki.”

          Na hát akkor nosza!
          Miért ne lehetnél Te az aki azt a ,,szakmát” kitalálja?
          Miért lennél egy a sok közül egy olyan szakmában ahol emberek ezrei dolgoznak?

          1. Kitalálta ezt a pszicho-kungfut. Én ennek jósolnék jövőt,ha
            Kitalálta ezt a pszicho-kungfut. Én ennek jósolnék jövőt,ha beindulna vele.

    4. Minden ötletre és tanácsra nyitott vagyok, ne kíméljetek :)))
      A címmel ellentétben most nem tanácsot adok, nem is ötletelek, csak elmondom, amit gondolok Rólad. Csak annyit ismerek Belőled, amennyit az oldalra hozol Magadból, de nekem ez mind azt mutatja, hogy egy kivételes képességű, nagy Tanító vagy, még ha ezt nem is látod, vagy nem is akarod meglátni. A kérdéseid, a szókimondó, néha kíméletlennek tűnő stílusod, az egész habitusod gondolkodásra készteti az embert és nem csak Veled, hanem önmagával kapcsolatban is. Tulajdonképpen ez mindegy is, mert ha Rajtad gondolkodik valaki, akkor saját magán is el kell gondolkodnia, ha másért nem, az összehasonlítás végett mindenképpen.
      Újra viszed a fórumot, pezseg körülötted az élet, indulatok jönnek-mennek az írásaid nyomán. Mindig azt mondod, rendszerbe állítod a dolgokat. Próbáld ezt is beilleszteni a rendszeredbe, vagy nyiss neki külön fiókot minden más felett…
      Szerintem… :))
      Na nézd, a vége mégiscsak tanács lett. :DD

      1. Egyébként pedig…
        …minden úgy igaz, ahogy megéled… 🙂
        Ha örömmel tölt el a kreativitásod, aktivitásod, akkor úgy a jó, ha bántanak, zavarnak a befejezetlennek vélt dolgaid, akkor talán áldozat…

      2. Oda kell figyelnem ezekre a dicsérő szavakra, nehogy léghajóvá
        Oda kell figyelnem ezekre a dicsérő szavakra, nehogy léghajóvá váljak a hatásukra :))

        De a tanítóságban van igazság. Az már fiatal korom óta benne van a pakliban. Tanítottam is harcművészetet, már 20 évesen, volt két 60 fő körüli csoportom, és ráadásul többnyire gyerekek, akik aztán annyi felé tudnak szaladni ahány lábuk van. mindenki csodálkozott, hogy hogy lehet ezeket a kölykökkel ilyen fegyelmezetten dolgozni, mert ezekkel az iskolában csak a baj van… :))

        Jó lenne tanítani, azt szeretném is, valami olyan módon, hogy nem is igazán tanítani mint az iskolában, hogy valaki kiáll és a többi meg kajálja a dumáját, hanem együttműködően. Inkább beszélgetős stílusban. Nem is konkrétan tanítani, hanem inkább rávezetni dolgokra a tanítványt…

        Ez jó, ez már egy koncepció derengése :)) Mondj még valamit, nem muszáj az égbe dicsérni :)))

        Ennek az oldalnak nagyon erős saját morfikus mezeje van, ezt az indulatok jól mutatják. Nem egy élettelen közösség ez. Ha egymásra koncentrálunk kicsit, szerintem megérezzük egymást…

        Mit érzel, ami esetleg bennem nem tudatosodik, vagy elnyomás alatt van?… Ez már kezd misztikussá válni :)))

        1. Mikiben a Miklós
          Én úgy látom, hogy Szeges nagyon megérintett Téged…
          Tehát ott van valami „kapirgálni való”!:-)

          Indulj ki hát abból, amit már jó ideje belül érzel: Tanítani fogsz. Minden erről szólt az eddigi életedben. Hatalmas információt gyűjtöttél be magadnak, szintetizálsz, analizálsz….de még valami mindig hiányzik!
          Te hiányzol belőle!

          Az hiányzik belőle, hogy ezeket az ismereteket át tudd konvertálni úgy, hogy az tényleg Hajdu Miklós legyen. Ehhez kell a bátor önvállalás, ami nem megy úgy, ha még bújócskázol az egoddal. Ki kell nyílnod őszintén önmagad előtt, s ami azután következik, azt megtapasztalnod.
          Olykor már megmutatod „hajdumikiséged”, de érezhetően nem biztos működés ez még, mert vissza-visszarángat ebből a harci kedv. Nincs nyugalom Benned. Keresés-nyugtalanság van.
          Akard tudni, ki az akit keresel!
          Aki Te tisztán vagy, az mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a „lefejtés”megtörténik, akkor felcsillog a gyönyörű Éned, akit nincs miért takargatnod.

          A tanításnak sokféle módja és terepe van. Nem kell feltétlenül a klasszikus helyzetre gondolnod, majd jön ez magától, Te csak add MAGAD!

          Szeges szavait még dicséretnek vetted, szerintem nem az, hanem meglátás.
          De mindenképp tükör:-)

          szeklice

          1. „Ehhez kell a bátor önvállalás”
            Ezt egy kulcs mondatnak találom.

            „Ehhez kell a bátor önvállalás”
            Ezt egy kulcs mondatnak találom. Nincs gondom szerintem az önvállalással. Sokkal inkább okoz gondot, hogy nincs fogadóképes közeg. Szerintem én vagyok az ezen az oldalon is aki leginkább kiadom magam. Akkora felületet mutatok magamból, hogy aki késztetést érez gazdag lehetőségeket talál, hogy reagálhasson.

            Vagy valami másra gondolsz? Úgy érzem másra gondolsz önvállalás alatt. megfogadtam az előbbi javaslatomat :)) És rád koncentráltam és azt érzem, hogy másra gondolsz talán azt is megtudtam, hogy mire önvállalás alatt.

            Kifejtenéd, mit értesz önvállalás alatt? Nem akarlak befolyásolni a „prekoncepciómmal”:)) Aztán elmondom, hogy én is arra gondoltam-e. Ha igen, akkor rájöttem a gondolatolvasás technikájára :DDDDDDDDDDD

            Milyen energiát közvetít ez az írásom a számodra?
            Kutassuk közben az energia világát is…

          2. Re.: Bátor önvállalás…
            Miklós!

            Közben elolvastam azt a hozzászólásodat, melyben írsz az Édesanyáddal való kapcsolatodról.
            Meghajolok előtted…
            Itt kezdődik az önvállalás, amikor érdekelni kezd a saját gyökered állapota!
            A Benned lévő gyermek által gyűjtött sebek köré páncélt növeszteni nem egyenlő a megbocsájtással! A sebeid őrzője lettél a páncél által Miklós.
            Fel kell fedned a sebeidet, majd gyógyítani azzal, hogy megérted sebeid okozóját, mert Ő is sebesült emberként „vagdalkozott”….
            Rájönni arra, hogy Édesanyád csak úgy tudott szeretni, ahogyan Ő működött. Nem jobban, hanem pontosan annyira.
            Ő nem vette észre, hogyan kell Téged szeretni, mert talán nem figyelt Rád, mi is kell Neked. Hogy azzal, ha enged elvonulni Téged, nem esik csorba az ő tekintélyén.
            Ő talán úgy élte ezt meg – és ezért volt dühös Rád -, hogy ezt a gyereket én hiába szeretem, ő nem engedi. Nem fogad el engem.

            Nem beszélgettetek egymással.
            Érdekes módon ez megismétlődik a Feleségeddel való kapcsolatodban is.
            Örök lecke marad, amíg meg nem oldod.

            Nekem sokáig tartott, amíg a „szülői feladványt” megoldottam, s közben mindig olyan párt kaptam, aki akarva-akaratlan hozzásegített a megoldáshoz.

            Most indulok dolgozni, este leszek:-)

          3. „mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a
            „mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a „lefejtés”megtörténik”

            Egy rövid példán keresztül betudnád mutatni, miként lehet a hazugság rétegeket lefejteni?

  2. Szóval miként lehetne ezeket az okokat felderíteni? És nem csak
    Szóval miként lehetne ezeket az okokat felderíteni? És nem csak felderíteni, mert ha tudjuk, hogy mi az ami van, tovább kell lépni és valamiképpen felszámolni ezeket a problémákat.

    Minden ötletre és tanácsra nyitott vagyok, ne kíméljetek :)))

    1. Miért akarnád…
      …megszüntetni azt, ami éltet? Vélhetően most erre van szükséged valamiért, aminek majd valamikor később látod meg az értelmét. Akkor majd minden a helyére kerül.
      Türelmetlen vagy, sietnél, de mindennek megvan a maga ideje. Próbáld meg élvezni azt, ami van, hiszen kevesen halmoznak fel olyan mennyiségű tudást, mint Te.
      Ha pedig megunod, akkor TEDD LE!
      A dolgok és az Élet szerintem sokkal egyszerűbbek, mint azt sokan képzelik, ezért mindent túlbonyolítanak, százszor átrágnak, szétvariálnak, mert nem hiszik el, hogy egyszerű is lehet. Pedig minden az!!!
      🙂

      1. Én el is fogadtam ezt nagyjából. Nem megyek vele semmire a
        Én el is fogadtam ezt nagyjából. Nem megyek vele semmire a fizikai világba, és hát a „sok” tudás, mind csak gondolat. Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :)) Az sem jó semmire. Tudok vitatkozni fórumokon… Barvó :DD volt értelme százával olvasni az eszementnél eszementebb könyveket :))

        Tegnap este beszélgettem az asszonyommal, olyan dolgokról amik engem foglalkoztatnak. Ez nagyon nagy dolog ám, mert ilyen még nem volt a 18 éve pályafutásunk alatt.

        Ő semmiben nem hisz, Isten nincs, semmiféle spiritualitással nem foglalkozik se filozófiákkal semmivel.
        Vagy egy jó óra múlva arra az igen bölcs megállapításra jutott velem kapcsolatban, hogy : Te hülye vagy :)) én meg nem tudtam neki sehogy elmondani mid azt amit itt mi evidenciaként kezelünk.

        Nem tudtam neki elmondani semmit. Bármit akartam mondani előismeretekre lett volna szüksége, hogy értse egyáltalán, hogy milyen koncepció vázlatát mutatom be.

        Na a fene sok tudás összeharácsolása eddig erre volt jó. Nem tudok beszélgetni az asszonyommal, de máshonnan is kaptam már az ívet: Hülye vagyok, nem vagyok normális, ez egy baromság stb….

        A lányommal viszont tudok filozofálgatni. Megfigyeltem Ő nyitottabb és az én értelmi képességeimet hordozza :)))) Na hát végül is az anyját nem én csináltam, ez érthető is így…:))

        De azért még is csak kellene valamit kezdenem ezzel a fizikai léttel. Míg én hiába fogadom el a sorsomat a körülöttem lévők folyamatosan ki zökkentenek a nyugalmamból, hogy több pénz kellene nekik, meg ez meg az meg amaz. Hiába mondom én, hogy tök fölösleges tárgyakkal akarják magukat körülvenni, meg minek a divat, meg a ruha meg a bla bla bla… Hát nekik mások a szempontjaik.

        Aztán a kényszerekből való kilépés bizonyos dolgok tekintetében igen szükséges és üdvös volna, hiszen ha tönkre teszem ezt a testemet mindenféle dolgokkal, akkor hogyan fogok megvilágosodni? :)) Azért erre oda kell figyelnem…

        És amíg nem világosodtam meg, tényleg jó lenne kicsit kényelmesebben élni, kicsit kiszámíthatóbban, biztonságosabban, illetve olyan életmódot folytatni ami az anyagi háttér adta biztonságérzetet előállítja, még ha az hamis biztonság érzet is…

        Szóval a személyiségemnek bizonyos aspektusait mindenképpen meg kellene változtatnom ahhoz, hogy közelebb kerüljek a saját céljaimhoz, és ki tudjam szolgálni valamennyire a családom céljait is…

        1. egy kis akárki

          Na jó. Ha ezekre megtudtad a választ, elárulhatod nekem is. Én
          Na jó. Ha ezekre megtudtad a választ, elárulhatod nekem is. Én egyenlőre abban vagyok biztos, ami nem megy, az nem véletlenül nem megy, de én se találom az okokat. És az okok lehetnek olyanok, amiket csak fel kell oldani, de lehetnek olyanok is, amik ellen nem lehet kapálódzni, de először valahogy ki kell derülni a oknak, hogy meglássuk, melyikfélébe tartozik, tehetünk-e valamit ha valóban akarunk. Én egyenlőre a magam részéről ott tartok, hogy parázok, nehogy az derüljön ki, hogy az a dolog megváltoztathatatlan, vagy azt hsizem ááá, én úgyse vagyok képes megváltoztatni. így félek megtalálni az okot…
          És igen, a szemedben tökfölösleges tárgyak stb másoknak valóban fontosak, nem kevésbé fontosak mint neked az elméd trükkjei, tudás, agyalás (jó értelemben értve). És ha közötök van egymáshoz, akkor valahogy tényleg úgy kéne alakulni a dolgoknak, sőt úgy is fognak alakulni, hogy nekik az, neked ez meglegyen… Azért kell az a ‘hamis biztonságérzet’ is mindenkinek…

          1. Te milyen módon próbálod a problémákat felderíteni?De ezen
            Te milyen módon próbálod a problémákat felderíteni?

            De ezen túlmenően azt hiszem, hogy itt van szerepe az isteni kegyelemnek és megváltásnak, csak valahogy még nem tudtam egybe illeszteni a dolgokat.

            Érdekes, hogy Tamás könyvében (apokrif) azt mondja Jézus, hogy ne imádkozzunk… Az Istennel való kapcsolattartásnak az apokrif irat szerint nem az imádás, így nem az imádkozás a módja.
            Valamiképpen rá kell jönnöm, hogy ez a bizonyos kegyelem, és megváltás miként is működik milyen természetű dolgok ezek?

            Mert az az érzésem, hogy bizony nem úgy van ez a dolog, ahogyan a bibliában található.
            A baj az, hogy a bibliában túlságosan tárgyiasítva van minden. Isten is. És ez teljesen eltéríti a figyelmet a valóságról…

        2. Én is jártam ebben a cipőben 😀
          Még a hülyét is megkaptam az ex-asszonytól, mert nem tudta követni a megváltozott gondolkodásomat. 🙂
          De ez még a megvilágosodás előtt volt…:DD
          Nagyjából az történt, hogy egyszer mélyebben elgondolkodtam magamon, és rádöbbentem, hogy az a kép, akit folyamatosan láttatni akartam magamról befelé és kifelé is, az tulajdonképpen nem is én vagyok.
          A kéthetente megjelenő újságomban ontottam a saját, vélt igazságaimat a környezetemre 4000 példányban több mint tíz évig, amolyan igazság bajnokaként. Senkit sem kíméltem a helyi politikában, mégis egyszer csak azt vettem észre, hogy hozzájuk kezdek hasonlítani…
          A pénzt könnyen kerestem, gyakorlatilag mindent meg tudtam adni a családnak, csak egy valami/valaki kezdett hiányozni a történetből. Én! Az igazi Én, aki valójában vagyok. Nem az, aki lenni szeretnék, vagy amit elgondolok , mutatok magamról, hanem Én!
          Elöntöttek a kisebb-nagyobb hazugságaim, s már nem volt kedvem, hogy tovább fűzzem őket. Elkezdtem talán teljesen ösztönösen leépíteni az addigi életemet. Nem vártam meg, amíg elég mindenem, mint a másik blogban szereplő srácnak, hanem én magam égettem el, építettem le azt.
          Nem volt ebben semmi tudatosság, tervszerűség, inkább csak üresség, csömör. Jóval később döbbentem rá, hogy ez egyfajta áldozat volt. Az elengedésre tanított.
          Magam mögött hagytam mindent, ami volt, és megpróbáltam egy tisztább, hazugságmentesebb életet élni, gyakorlatilag a nulla alól kezdve. Ekkor kezdődött meg az igazi tanulási folyamat.
          Az új életben egy kapcsolaton keresztül ismertem meg valós működésem hibáit, de csak ezek felismeréséig jutottam, és a hazugságmentes élet sem ment még igazán.
          Csak a mostani Párom mellett értettem meg, hogyan kezeljem a „hibáimat” mit tehetek ellenük vagy értük, hogyan illeszthetem őket egységbe magammal, hogyan fogadhatom el, vagy gyógyíthatom meg őket sérülésmentesen.
          Ma már teljesen másként látom a világot, szinte mindenben örömet találok, egészséges, erős vagyok, gazdag és boldog.
          Minden egyszerűvé, láthatóvá vált körülöttem. Napi tíz órámba van a meló, töredékéért annak, amit azelőtt kerestem, mégsincs hiányérzetem, mert mindig van annyi, amennyi kell.
          És ezzel nem azt akarom mondani Miki, hogy szakadj ki a környezetedből, csak azt, hogy nálam így működött, így kellett tennem, és az Élet, vagy Isten most folyamatosan jutalmaz a döntésem miatt. Ilyen egyszerű ez. :))

        3. „Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :))”
          Az elmének

          „Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :))”

          Az elmének nincsenek trükkjei, mert az elme egy eszköz nem egy élőlény aki trükközne veled. Te trükközöl vissza magadra az elmédet használva, csak valószínűleg még nem vagy annyira tudatos magadra, hogy meglásd ebben az igazságot. Az ember szeret mindig valami bűnbakot találni a problémáira, és a spiritualitásban divatos manapság, hogy az elme és az ego ennek a célpontjává válik.

    2. Valami elvonja benned az energiát ezekből a dolgokból.
      Valami elvonja benned az energiát ezekből a dolgokból. Spirituális értelemben talán a hiedelmeid, vélt igazságaid csinálhatnak ilyeneket. Bizonyos dolgokat fontosabbnak állít be, és emiatt nem engedi át a figyelmet más dolgokra.

    3. Próbálkozás
      Az jutott az eszembe, hogy amikor az ember annyira „toporog” a megoldáson, akkor nagyon sokszor nem veszi észre, hogy a megoldás ott van az orra előtt, csak rá kell nyitnia a szemét.

      Miklós!

      Nem lehet, hogy azok a dolgok, amiket „kitalálsz” magadnak, csak arra jók, hogy ürügyek legyenek?
      Hogy elodázd a tényleges dolgot: a magaddal való munkát?
      Annyi mindent olvastál már, annyi mindent kipróbáltál, de sehogy sem találod a választ: mindez mire jó?
      Tán mert nem találod benne Magadat… Ezért nem találsz ezekben örömet sem.

      Hm?

      szeklice

      1. Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni
        Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni valamiben, csak azt a „szakmát” még nem találták ki.
        Nem jó időben vagyok. Olyan korszakban élek ahol nincs helyem…

        De amit mondasz is érdekes, hogyan lehetne kideríteni, hogy mi az amiben benne vagyok? El is jutottunk a nagy ki vagyok én kérdéshez, körbeért a körhinta új kör kezdődik :)))

        1. ,,Olyan korszakban élek ahol nincs helyem…”
          Ha ez így lenne,akkor nem ide születtél volna.Úgyhogy dolgod van ,barátom,/itt és most/
          ne lazsálj:) Munkára fel!:D

        2. egy kis akárki

          De, kitalálták már azt a szakmát, csak eszedbe sem jut, hogy az
          De, kitalálták már azt a szakmát, csak eszedbe sem jut, hogy az az! A többiben meg nem véletlen nem érzed jól magad. Vagy rájössz, vagy ugyanilyen szar marad.
          Mondom, hogy ugyanaz a bajunk…

        3. Szia Miki!
          ,,Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni valamiben, csak azt a „szakmát” még nem találták ki.”

          Na hát akkor nosza!
          Miért ne lehetnél Te az aki azt a ,,szakmát” kitalálja?
          Miért lennél egy a sok közül egy olyan szakmában ahol emberek ezrei dolgoznak?

          1. Kitalálta ezt a pszicho-kungfut. Én ennek jósolnék jövőt,ha
            Kitalálta ezt a pszicho-kungfut. Én ennek jósolnék jövőt,ha beindulna vele.

    4. Minden ötletre és tanácsra nyitott vagyok, ne kíméljetek :)))
      A címmel ellentétben most nem tanácsot adok, nem is ötletelek, csak elmondom, amit gondolok Rólad. Csak annyit ismerek Belőled, amennyit az oldalra hozol Magadból, de nekem ez mind azt mutatja, hogy egy kivételes képességű, nagy Tanító vagy, még ha ezt nem is látod, vagy nem is akarod meglátni. A kérdéseid, a szókimondó, néha kíméletlennek tűnő stílusod, az egész habitusod gondolkodásra készteti az embert és nem csak Veled, hanem önmagával kapcsolatban is. Tulajdonképpen ez mindegy is, mert ha Rajtad gondolkodik valaki, akkor saját magán is el kell gondolkodnia, ha másért nem, az összehasonlítás végett mindenképpen.
      Újra viszed a fórumot, pezseg körülötted az élet, indulatok jönnek-mennek az írásaid nyomán. Mindig azt mondod, rendszerbe állítod a dolgokat. Próbáld ezt is beilleszteni a rendszeredbe, vagy nyiss neki külön fiókot minden más felett…
      Szerintem… :))
      Na nézd, a vége mégiscsak tanács lett. :DD

      1. Egyébként pedig…
        …minden úgy igaz, ahogy megéled… 🙂
        Ha örömmel tölt el a kreativitásod, aktivitásod, akkor úgy a jó, ha bántanak, zavarnak a befejezetlennek vélt dolgaid, akkor talán áldozat…

      2. Oda kell figyelnem ezekre a dicsérő szavakra, nehogy léghajóvá
        Oda kell figyelnem ezekre a dicsérő szavakra, nehogy léghajóvá váljak a hatásukra :))

        De a tanítóságban van igazság. Az már fiatal korom óta benne van a pakliban. Tanítottam is harcművészetet, már 20 évesen, volt két 60 fő körüli csoportom, és ráadásul többnyire gyerekek, akik aztán annyi felé tudnak szaladni ahány lábuk van. mindenki csodálkozott, hogy hogy lehet ezeket a kölykökkel ilyen fegyelmezetten dolgozni, mert ezekkel az iskolában csak a baj van… :))

        Jó lenne tanítani, azt szeretném is, valami olyan módon, hogy nem is igazán tanítani mint az iskolában, hogy valaki kiáll és a többi meg kajálja a dumáját, hanem együttműködően. Inkább beszélgetős stílusban. Nem is konkrétan tanítani, hanem inkább rávezetni dolgokra a tanítványt…

        Ez jó, ez már egy koncepció derengése :)) Mondj még valamit, nem muszáj az égbe dicsérni :)))

        Ennek az oldalnak nagyon erős saját morfikus mezeje van, ezt az indulatok jól mutatják. Nem egy élettelen közösség ez. Ha egymásra koncentrálunk kicsit, szerintem megérezzük egymást…

        Mit érzel, ami esetleg bennem nem tudatosodik, vagy elnyomás alatt van?… Ez már kezd misztikussá válni :)))

        1. Mikiben a Miklós
          Én úgy látom, hogy Szeges nagyon megérintett Téged…
          Tehát ott van valami „kapirgálni való”!:-)

          Indulj ki hát abból, amit már jó ideje belül érzel: Tanítani fogsz. Minden erről szólt az eddigi életedben. Hatalmas információt gyűjtöttél be magadnak, szintetizálsz, analizálsz….de még valami mindig hiányzik!
          Te hiányzol belőle!

          Az hiányzik belőle, hogy ezeket az ismereteket át tudd konvertálni úgy, hogy az tényleg Hajdu Miklós legyen. Ehhez kell a bátor önvállalás, ami nem megy úgy, ha még bújócskázol az egoddal. Ki kell nyílnod őszintén önmagad előtt, s ami azután következik, azt megtapasztalnod.
          Olykor már megmutatod „hajdumikiséged”, de érezhetően nem biztos működés ez még, mert vissza-visszarángat ebből a harci kedv. Nincs nyugalom Benned. Keresés-nyugtalanság van.
          Akard tudni, ki az akit keresel!
          Aki Te tisztán vagy, az mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a „lefejtés”megtörténik, akkor felcsillog a gyönyörű Éned, akit nincs miért takargatnod.

          A tanításnak sokféle módja és terepe van. Nem kell feltétlenül a klasszikus helyzetre gondolnod, majd jön ez magától, Te csak add MAGAD!

          Szeges szavait még dicséretnek vetted, szerintem nem az, hanem meglátás.
          De mindenképp tükör:-)

          szeklice

          1. „Ehhez kell a bátor önvállalás”
            Ezt egy kulcs mondatnak találom.

            „Ehhez kell a bátor önvállalás”
            Ezt egy kulcs mondatnak találom. Nincs gondom szerintem az önvállalással. Sokkal inkább okoz gondot, hogy nincs fogadóképes közeg. Szerintem én vagyok az ezen az oldalon is aki leginkább kiadom magam. Akkora felületet mutatok magamból, hogy aki késztetést érez gazdag lehetőségeket talál, hogy reagálhasson.

            Vagy valami másra gondolsz? Úgy érzem másra gondolsz önvállalás alatt. megfogadtam az előbbi javaslatomat :)) És rád koncentráltam és azt érzem, hogy másra gondolsz talán azt is megtudtam, hogy mire önvállalás alatt.

            Kifejtenéd, mit értesz önvállalás alatt? Nem akarlak befolyásolni a „prekoncepciómmal”:)) Aztán elmondom, hogy én is arra gondoltam-e. Ha igen, akkor rájöttem a gondolatolvasás technikájára :DDDDDDDDDDD

            Milyen energiát közvetít ez az írásom a számodra?
            Kutassuk közben az energia világát is…

          2. Re.: Bátor önvállalás…
            Miklós!

            Közben elolvastam azt a hozzászólásodat, melyben írsz az Édesanyáddal való kapcsolatodról.
            Meghajolok előtted…
            Itt kezdődik az önvállalás, amikor érdekelni kezd a saját gyökered állapota!
            A Benned lévő gyermek által gyűjtött sebek köré páncélt növeszteni nem egyenlő a megbocsájtással! A sebeid őrzője lettél a páncél által Miklós.
            Fel kell fedned a sebeidet, majd gyógyítani azzal, hogy megérted sebeid okozóját, mert Ő is sebesült emberként „vagdalkozott”….
            Rájönni arra, hogy Édesanyád csak úgy tudott szeretni, ahogyan Ő működött. Nem jobban, hanem pontosan annyira.
            Ő nem vette észre, hogyan kell Téged szeretni, mert talán nem figyelt Rád, mi is kell Neked. Hogy azzal, ha enged elvonulni Téged, nem esik csorba az ő tekintélyén.
            Ő talán úgy élte ezt meg – és ezért volt dühös Rád -, hogy ezt a gyereket én hiába szeretem, ő nem engedi. Nem fogad el engem.

            Nem beszélgettetek egymással.
            Érdekes módon ez megismétlődik a Feleségeddel való kapcsolatodban is.
            Örök lecke marad, amíg meg nem oldod.

            Nekem sokáig tartott, amíg a „szülői feladványt” megoldottam, s közben mindig olyan párt kaptam, aki akarva-akaratlan hozzásegített a megoldáshoz.

            Most indulok dolgozni, este leszek:-)

          3. „mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a
            „mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a „lefejtés”megtörténik”

            Egy rövid példán keresztül betudnád mutatni, miként lehet a hazugság rétegeket lefejteni?

  3. Öröm
    „Teljesen értelmetlennek látszik az egész…”

    Pedig nem az.
    Láthatóan kísérletezel Miklós. Van egy prekoncepciód, egy elvárásod, ami nem is tud teljesülni, mert nem hatja át a szenvedélyed, a Hited!
    A közben összegyűlt tapasztalatok viszont majd hozzáérlelnek ahhoz a felismeréshez, hogy nem is biztos, hogy a Cél kell Neked, sokkal inkább az, hogy a cél felé vezető úton ÉREZD JÓL MAGAD!
    Hiszen a legnagyobb motiváció az ÖRÖM…
    Egyet értesz velem?

    szeklice

    1. Hát amíg az ember eljut egy tartós öröm állapotáig,addig azért
      Hát amíg az ember eljut egy tartós öröm állapotáig,addig azért elég rögös az út,és bizony tele van szenvedéssel is.
      Valamilyen szinten önmagunkat kell legyőznünk ehhez,a személyes önmagunkat,pontosan azokat az elválasztó akadályokat ,amik az igazi önmagunktól választanak el.
      Nagyon jó mondás az ,hogy ,,Isten és köztem ott vagyok én”/mint akadály:)))/

      Mikinek szerintem ez a gondja,és nagyon jól érzi ,hogy ezek a ,,valamik” mennyire gátolják őt a kiteljesedésében. És amíg ezeket nem tudja,,felszámolni”magában ,addig meg van rekedve,sehogy sem tud tovább lépni. Nagyon jól érzi ő ezt,és ideges,mert tudja ,hogy e miatt topog egy helyben.
      Hiába halmozott föl az utóbbi évben újabb töménytelen ismeretet,mire megy vele?
      Ezek csak ismeretek,nem a Tudás. Az nem erről szól,hanem egy hatalmas felismerés,amikor rájövök végre valamire ,amit olyan régen keresek,egyszerűen megvilágosodik valami,amit akkor ott át is élek,mert hiszen csak úgy ismerhetem fel,hogy igaz.
      Szóval Mikinek ez hiányzik,és igaza van ,hogy elégedetlen,és szerintem kapisgálja is,hogy mik akadályozzák őt meg ebben.
      Ahogy én ismerem őt,azt gondolom,hogy bizony a személyiségének néhány aspektusától ugyancsak meg kéne ,,szabadulnia”/amik mindig is akadályként lépnek fel/,persze nem szó szerint értve a ,,szabadulnit”,de ezek is már egy kisebb féle megszabadulást jelentenek.

      Erről szól például Sanyi egész tanítása,és a Sirály csomagok gyakorlatai /Miki szó szerint erről/,
      de a buddhista gyakorlatok szintén ezt a célt szolgálják.
      Mondhatnám ugyanígy Loyolai Szent Ignác lelki gyakorlatait is,és a jóga szellemi útját. /ha csak az ászanákban pózolunk,avval nem sokra megyünk/
      Miki gazdag a lehetőség.Tudod mi kell hozzá? Akarat,és ugyanakkor alázat,de mindkettőből hatalmas!

      1. Évikém, alázat még csak lenne, de éppen azon töprengek, hogy
        Évikém, alázat még csak lenne, de éppen azon töprengek, hogy igazából nem akarok semmit. Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen felesleges és hiábavaló, és még is ide ülök, pedig akarhatnék is valamit. Lehetnének vágyaim is, meg nem tudom még mi minden, de nincs semmi. Nyugalomra vágyom :)) Az megvan. Néha ugyan dolgoznom is kell egy kicsit, amúgy van nyugalmam és a nagy nyugalmamban itt ülök, és hülyeségeket irkálok :DDDDDD Ennél eszementebb elfoglaltságot nem is tudnék kitalálni :DDD

        Az égadta világon semmi értelme ennek az egésznek
        Nem akarok akarni, de bele vagyok kényszerítve… Ez a nagy büdös helyzet…

        Meghallgattam egy előadást: Az elfogadás művészete, és megnéztem egy Papaji filmet, találtam még egy párat… És ott tartok, hogy semmiféle értelmet nem találok abban, hogy én itt vagyok…

        1. „Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen
          „Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen felesleges és hiábavaló”

          „Az égadta világon semmi értelme ennek az egésznek”

          Amíg ebben hiszel nem is lesz soha motivációd. Ha valakinek az az életfelfogása, hogy minden hiábavaló, akkor miért lepődik meg azon, hogy nem tud semmit se csinálni? Csodálkozol hát? 🙂

          1. Most hogy látod problémát, rámutathatsz a megoldásra is…
            Ha

            Most hogy látod problémát, rámutathatsz a megoldásra is…
            Ha megoldást nem tudsz te is hiábavalóan írkálsz.

          2. A megoldás, hogy ne kapaszkodj ilyen gondolatokba, amelyek azt
            A megoldás, hogy ne kapaszkodj ilyen gondolatokba, amelyek azt mondatják veled, hogy minden hiába való. Fel kell ismerni azt, hogy be vagy kondicionálva a hiábavalóság látszatával, majd ezt a kondicionálást kell feloldani. Léteznek erre meditációs technikák, de ha szimplán beleugranál a nagyvilágba nézelődni és tapasztalni, idővel az is elég lenne.

          3. De valamiért kötődöm ehhez a kondicionáláshoz. Miként lehet
            De valamiért kötődöm ehhez a kondicionáláshoz. Miként lehet ebből a kötöttségből kiszabadulni. Nyilván ha a kötelék valamiképpen felbomlana, nem lenne tovább ez a probléma…

            Kellene valami új dolog :)) Dehát éppen az a gond, hogy elkezdek valamit és nem csinálom végig… hiába jönnek új dolgok, nem lesz végig csinálva. Elvész a motiváció…

            erre adj megoldást…

          4. Kezd el csinálni és figyeld magad mi történik benned épp akkor,
            Kezd el csinálni és figyeld magad mi történik benned épp akkor, mikor kezd eltűnni a motiváció. Figyelj mindent: érzéseket, gondolatokat.. amit csak lehet; rajta kell kapni a hibát, ami lefagyasztja benned a gépezetet. Előbb vagy utóbb összeáll majd a kép.

          5. Miklós írásaiban teljesen magamra ismertem, sőt már olyan
            Miklós írásaiban teljesen magamra ismertem, sőt már olyan érzésem volt , mintha én írtam volna, vagy kivették a fejemből.. 🙂
            Kezet foghatunk, azt érzem , kemény fába vágtam a fejszém a spirituális úton, begyűjtöttem a sok infót és igazából nem tudok vele mit kezdeni.. valami átjön, de a megvalósítás… ilyen becsömörlést ürességet érzek én is..
            Néha meg dühös vagyok.. mint az iskolából mikor kiengednek… a nagybetűs Életbe menj és tapasztalj…

            Azt érzem nekem még szükség van a kézfogásra a vezetésre.. emiatt nem is tudok könnyen döntéseket hozni, remélem valahol választ kapok..
            Tudom ha nem én döntök, nem én irányítom a sorsom.. viszont a sok felhalmozott kellemetlenül megélt élmények nem engednek…

            Én sem bírok semmit végigcsinálni, sőt aztán meg az az érzés, hu pedig az is jó volt meg amaz is, hu csináljam mégis azt inkább , szörnyű.. aztán így az öröm is elvész… az a fura hogy én is tudom látom.. csak a megoldást még nem igazán.. én is sokat érzem azt csak szemlélődni kellene… de ez a társadalom is hajt mert csak akkor vagyunk jók „hasznosak” ha csinálunk valamit…
            Ezt lehetne még fokozni.. mára ennyi! köszönöm, üdvözlet!

        2. Ez egy teljesen normális állapot…alakul…
          amikor az embernek

          Ez egy teljesen normális állapot…alakul…
          amikor az embernek apró kis felismerések jönnek,és kicsit meghasonul ezzel a létezésével… Amikor már ez már tarthatatlanná válik,na onnantól fog egy olyan útra lépni,ami majd e fölé,egy értelmesebb létbe emeli.Majd ha már 100 x elégedetlenebb leszel,és 100 x inkább nem látod így értelmét…akkor fogsz majd tenni is érte ,hogy ne így legyen…:)

          1. Hát igen. Ahhoz, hogy kimásszak egy mély gödörből, előbb bele
            Hát igen. Ahhoz, hogy kimásszak egy mély gödörből, előbb bele kell esnem.
            Vagy már benne vagyok?

            Valaki szóljon már hozzá a cikk tartalmához is…
            ————————————————————————–

            — Miként lehet felderíteni és megszüntetni a káros késztetések belső okát?

            Ezzel szemben nem tudok megtenni dolgokat amiket szeretnék, mert a szándék a motiváció elvész. miként lehetne a motiváltságot megtartani, illetve miért vész el, illetve milyen felderítési, megoldási processzusok jöhetnének számításba.

          2. Megírtam,el is olvastad,de ezt figyelmen kívül hagytad.Az
            Megírtam,el is olvastad,de ezt figyelmen kívül hagytad.Az alázatra,akaratra reagáltál csak.

            ,,Erről szól például Sanyi egész tanítása,és a Sirály csomagok gyakorlatai /Miki szó szerint erről/,
            de a buddhista gyakorlatok szintén ezt a célt szolgálják.
            Mondhatnám ugyanígy Loyolai Szent Ignác lelki gyakorlatait is,és a jóga szellemi útját. /ha csak az ászanákban pózolunk,avval nem sokra megyünk/
            Miki gazdag a lehetőség.”

          3. Olyan választ adtál, mint mikor egy szomjazónak azt mondod, hogy
            Olyan választ adtál, mint mikor egy szomjazónak azt mondod, hogy hát nézd ott vannak a tengerek, a folyók, hegyi patakok a sarki jég is olvad annyi víz van mint a dögvész. Igyál valamelyikből…

            Erre nem tudok mit válaszolni csak széttárom a kezem…

          4. Nézd ,ha nem teszel semmit magadért,akkor ki tegyen? Menj el
            Nézd ,ha nem teszel semmit magadért,akkor ki tegyen? Menj el valamelyik forráshoz ha szomjas vagy és igyál.

          5. El is megyek. A szomjúság forrásához előbb, közben azért iszok
            El is megyek. A szomjúság forrásához előbb, közben azért iszok egy egy pohárral, nem kell nekem mindjárt a Fekete Erdőbe menni.

            Nem teszek magamért? :)) Jó pofa. Hát akkor mit csinálok éppen?

          6. Te kérdezted ,hogy mit kezdj a felkínált lehetőségekkel:),mert
            Te kérdezted ,hogy mit kezdj a felkínált lehetőségekkel:),mert csak széttárni tudod a kezedet:)/de már chatelünk:DDD/

          7. Ha belülről akarsz változni, akkor belső munkát kell végezni,
            Ha belülről akarsz változni, akkor belső munkát kell végezni, nem kifelé „fecsegni”! Szerintem.

          8. Inyó!
            Én azt gondolom, hogy ez a mondatod igaz, ám a „fecsegés” szóról és arról, hogy Miklósnak szánod elsősorban, nekem rögtön az a Miklós jutott eszembe, aki otthon valamiért nem tud erről kommunikálni a hozzá legközelebb állóval, a Párjával…
            Ő az eszével ezt már tudja, változtatni is szeretne rajta. Szerintem itt beszéli ki magát, mert szüksége van rá. Mi is ezt tesszük, s ez nagyon jó, hogy lehet.
            Miklós „csatatere” ezerféle harcost mozgósít itt, ezt lássuk be. Ezért tud felpezsdülni a fórum, ha HM beteszi a lábát:-) Aktivizálódunk észrevétlenül, s közben észre sem vesszük, mennyire őrizzük sebeinket…
            Felsorakozunk mi a páncélos harcosok a Gyenge Én védelmében, és feljajdulunk, ha valaki „átdöf” olykor ezen a páncélon.
            Ez a harc akkor fog megszűnni, ha önként békét kötünk/nénk – magunkkal -, azzal, ha levetjük/nénk azt a páncélt…Megszületne az Erős Én! Aki megadja magát, ADJA magát.

            De addig még harc van.

            Én így látom ezt.

            szeklice

          9. Feljajdulunk, mert a páncél is csak oda van képzelve. Valójában
            Feljajdulunk, mert a páncél is csak oda van képzelve. Valójában nincs is. Nagy meglepetés, mint mikor a boxereket nem védte meg a chi-jük, és csak halomra lettek lőve…

            Valójában arra kell rájönnöm, hogy miért akarok ide írni? Mi annak az oka, hogy itt fejezzem ki magamat, beszéljek a problémáimról, amihez segítséget szinte egyáltalán nem kapok, ellenben mint a vadon sérült madara, magavonszolás közben sakálok ácsingóznak a vérére és húsára és keselyűk köröznek felette az égen…

            Talán éppen ezt akarja megtanítani nekem Isten, hogy teljesen hiábavaló helyekről várok segítséget… A beteg nem gyógyíthat beteget, a vak nem adhatja vissza az ember szeme világát…

            Felkutatom ezt a késztetést magamban, aztán lassacskán elszivárgok innen is mint más fórumokról….

          10. Kutyakölyök:-)
            Én pedig biztatlak a „fecsegésre”, mert abban laza kimondás is van…
            De mindenképp kísérlet a tömör vélemény megfogalmazására. Csak még nem sikerül egyből.
            Olyan ez, mint a részeg ember beszéde: ittas állapotában körülírja azt a tutit, amit józanul nem mer. Vagy mint a „kutyakölyök” toporgása körbe-körbe, amíg azonosítja a helyét:-)

            Érlelő körök ezek Önmagunk felé, nem hiábavaló!

            szeklice

          11. Hogy maradjak Szeklice játékos kutya kölykénél, amelyik
            Hogy maradjak Szeklice játékos kutya kölykénél, amelyik felfedezi élete első össze-vissza ugrándozó békáját, és hangosan megugatja, egyértelműen felfedve, hogy zsákmányra lelt :)))

            Nem kell mindig mindent leleplezni.

            Tudod miért haverkodtak velem Vera srácai? miért? Mit gondolsz? Mert azt mondtam nekik, hogy nini ti gyerekek vagytok én meg az okos felnőtt :)))))

            Nem…

            Belementem a játékukba, leálltam játszani velük, befogadtak ezért, és a „tenyeremből ettek”. Én lettem a polgármester, ők a polgárok, együttműködtem velük…

            Ez a titok nyitja, nem bonyolult együttműködni…

            Nem kell leleplezni minden felfedezést, napvilágra hozni minden rejtélyt…

            Volt egy kis ilyen hangulatom, ez nem játszma. Az emberre igen nagy hatással vannak a felismerései, csak én vagyok olyan marha, hogy leírom…

          12. Na ezt még így kimondva…
            …soha nem hallottam Tőled. 🙂

            „Talán éppen ezt akarja megtanítani nekem Isten, hogy teljesen hiábavaló helyekről várok segítséget…”

            Segítséget vársz…

            Most viszont kimondtad, és ez az általam megismert Miklós legnagyobb erényei közé tartozik.
            Szerintem maradj, nagyon jó helyen vagy itt… :DD

          13. Na bravó :))
            Most olvasom harmadszor, hogy mit írtál, és most

            Na bravó :))

            Most olvasom harmadszor, hogy mit írtál, és most tudatosodott bennem, hogy mit nem írtam még le amit most meg igen :)))

            Akkor sem tudatosodott ez bennem amikor írtam, Akkor egy kicsit szerencsétlennek éreztem magam inkább amit Kati mindjárt játszmának tekintett.

            Lám mennyiféleképpen értelmezzük ugyanazt a helyzetet.

            Ezért indítottam a Van még egy kérdésed blogot, de hát Sanyi leállította :))
            Vagy nem is, csak Én értelmeztem úgy, hogy az volt a szándéka?

          14. Re: re
            hm.. ezeket a szavakat már én is sokszor megkaptam… és nem ért meg senki, bár én sem magamat… szóval könnyü ezt odavetni, és mikor az ember már nem tudja irányítani magát? indulatait?
            mondanád olyan nincs, hát van:-(( minden napom úgy indítom ez igen ma jó lesz ma megcsinálok mindent, de 20 perc múlva itt ülök ,vagy kényszeres mozgásomat vezetem le. .. igen sok technika van, túl sok ..

        3. egy kis akárki

          Ez nem ugyanaz, mint amit én az előbb, magamra vonatkozva
          Ez nem ugyanaz, mint amit én az előbb, magamra vonatkozva leírtam máshol, hogy annak, hyog itt böngészgetem az oldalt, meg írogatok, annak semmi köze nincs az élethez (amit én most elutasítok), tehát ez az egy kb, amit most megteszek…. Nekem halálmás a problémám, de ez milyen érdekes, hogy ezt írod. Vagy nem?

    2. Az öröm ahogy Papaji-nál látom, inkább állapot.
      De se célom, se

      Az öröm ahogy Papaji-nál látom, inkább állapot.

      De se célom, se utam így jól érezni sem tudom magam. csak vagyok.

      Elvárásom van? Miféle? Számodra kiderült ez onnan a másik oldalról nézve? :)))

      1. egy kis akárki

        Nem lehet, hogy neked ugyanaz a bajod, mint nekem? Csak
        Nem lehet, hogy neked ugyanaz a bajod, mint nekem? Csak tudatalatt. Jó, ez lehet, hogy durva feltételezés.

        1. Nekem nincs olyan bajom amit egy kis mozdulással ki ne lehetne
          Nekem nincs olyan bajom amit egy kis mozdulással ki ne lehetne kezelni.
          Az egyetlen bajom a tehetetlenség, ami céltalanságból táplálkozik. Ki kell derítenem magamban, hogy miért nem akarok különösebben semmit.
          Illetve részben tudom is. Azért, mert elvész a motivációm menet közben. Elkezdek valamit és eleresztem.

          Lehet, hogy túl mélyre vésődött bennem a kedvenc Tao idézetem :))

          A bölcs alkot, de művét nem birtokolja
          Cselekszik, de nem ragaszkodik,
          Beteljesült művét nem félti
          S mert magának nem őrzi,
          El sem veszíti…

          Tao Te King

          1. egy kis akárki

            Nekem sincs olyan bajom, amit ne lehetne egy kis mozdulással
            Nekem sincs olyan bajom, amit ne lehetne egy kis mozdulással kezelni. Akkor mégis ugyanaz… Csak nincs meg melyik mozdulat az…
            Egyébként azért írtam, mert nekem azt mondták, nekem ez a dolog eddig is megvolt, csak tudatalatt, de ott ugyanugy futott tulajdonképp egész életemben, és bizony mindent megakadályozott, hogy bármi is jól alakulhasson az életemben. Ezért nem tudtam megtenni semmit, amit szerettem volna…
            Viszont mégse ugyanaz, mert te azt írod, nem akarsz különösebben semmit, azaz akarsz, belekezdesz, de elvész közben a lendület…. HA jól értem… Nekem meg minden területen az volt, ha belefeszülök is, akkor sem sikerülhet, nem lehet jó, hiába van meg minden hozzá bennem 100 %-on, akkor sem. NA, aztán elegem lett, bár baromi nagy volt a tűrőképességem, de végül csak ide jutottam.
            Szóval igen, nálad azt kellene kideríteni, mitől vész el a lendület. Mi van a hátterében. akár még ugyanaz is lehet amúgy…

          2. Van tipped? Gondolkodtál már a saját ügyeden? Milyen tudatalatti
            Van tipped? Gondolkodtál már a saját ügyeden? Milyen tudatalatti hátráltató erő dominált nálad? Ki mondta, és Ő honnan tudja, hogy ez eddig is megvolt?

          3. egy kis akárki

            Ige, rengeteget gondolkodtam a saját ügyemen, annak ellenére,
            Ige, rengeteget gondolkodtam a saját ügyemen, annak ellenére, hogy itt eleinte többen leugatták a fejemet, hogy panaszkodok, sajálatot gyűjtök be, energiavámpírkodok, hazudok stb, de magam semmitse teszek és semmitse fogadok meg. Gondolkodok azért…
            A felére a kérdéseidnek szívesen válaszolok, mert az már meggyőződésem, tehát kicist több mint hiszem, erősen elfogadom hogy igaz. Én most a tudatom szinte teljes erejével meg akarok halni, és mondjuk 15 éve már volt egy hasonló időszakom, igaz, nem ennyire kemény. Közben remekül voltam, és bármily szar is volt, jól éreztem magam amennyire csak lehetett. De közben ugyanez működhetett a tudatalattiban, mivel az élet egyetlenegy területén sem sikerült soha semmi, pedig igenis vannak komoly tehetségeim, akaraterőm, kitartásom hihetetlen, céltudatos és igyekvő is voltam stb… De aki nem akar élni, az nem fog tudni olyan dolgokat elérni, amik az élet részei, mert tudatalatt elutasítja, mivel az élethez tartoznak, nem lesz családja, párja, sem lakása, pénze, jó munkája, semmije se…. Akkor se, ha mindez csak tudatalattiban munkálkodik. Ez még akkor is lehet, ha te sose akartál meghalni, sőt, az ellenkezője az amit érzel.
            Nem azt mondom egyáltalán, hogy te meg akarsz halni tudat alatt, de könnyen lehet a tudatalattidban valami hasonló programod, ami nem enged elérni egy csomó dolgot, amit elérhetnél amúgy könnyen és dalolva!
            És akkor ott van mellette a másik dolog. Ha ennyire nem találod, mit csinálnál, miben éreznéd jól magad, akkor bizony iszonyúan nem a saját feladatod végzed (ez nem valami magasztos dolog, halál egyszerű), egyszerűen nem találtad meg, és ezért nem érzed jól magad, ezért nem érzed, hogy bármelyik dolog, amibe belekezdesz, folytatást érdemelne, mert addigra rájössz valahol, hogy ez sem az. Amikor megtalálod, szerintem nem fogy el a motiváció majd….
            Szerintem nálad ilyesmi van. (nálam is, ebben is már hiszek, mert egyszerűen annyira rosszul érzem magam minden munkámban, és annyira tudtam mindig is, hoyg az 100 százalékban az ellentéte magamnak, csak még ennyire se láttam belőle kiutat…)
            Vagy pedig, lehet más oka is, hogy semmit se tudsz kiteljesíteni, folytatni, de akkor valami más blokkolja…
            Meg persze lehet, hogy ezek közül egyik sem a megoldás, egyiksem illik rád….. Csak próbálkozom.

          4. Az nagyon jó, hogy próbálkozol, és jó is az ötlet.
            Kérdés, hogy

            Az nagyon jó, hogy próbálkozol, és jó is az ötlet.
            Kérdés, hogy van-e valami módja annak, hogy rátaláljon az ember a feladatára?

            A ki vagyok én kérdés után az újabb igen egyszerű kérdés következett el, tehát: Minek vagyok itt? Miért születtem ide? Mit kell tennem?

            Nem tudunk kilépni a legnagyobb életkérdések bűvköréből :)))

          5. Nekem is ezek a kérdéseim, de a legnagyobb kérdésem ami még a
            Nekem is ezek a kérdéseim, de a legnagyobb kérdésem ami még a teáltalad felsoroltaknál is keményebben érint: Miért ennyire szar nekem minden területen? De már nagyjából választ kaptam azokból, amiket fentebb leírtam. Elég logikus és hihető. Persze ettől még nem könnyebb elviselni, és nem tudom, miért akarnám elviselni.
            Szerintem ha tudod, hogy még nincs meg a feladatod, amiben jólérzed magad teljesen természetesen, az már tökjó (márpedig már tudod, mert mindenben szarul érzed magad egyenlőre, vagy feladod, okkal). Akkor már tudod, hogy addig kell keresni, amíg meg nem lesz, ezt meg majd abból látod, hogy menni fog, a kedved megmarad hozzá… Szerintem jófelé keresgélsz…

          6. Mihez értetek a legjobban, mit szerettek csinálni a legjobban?
            Mihez értetek a legjobban, mit szerettek csinálni a legjobban? Amihez értesz a legjobban hát ahhoz értesz a legjobban. Lehet, hogy az lenne a feladatotok…

            Másfelől meg:

            Miért kéne egy felsőbbrendű erőnek megmondania, hogy mi a célod? Csak a gyerekek és az alárendeltek gondolkodnak így, a felnőtt ember önálló 🙂

          7. egy kis akárki

            Ez nem ilyen egyszerű. Nekem van valami, amivel 15 éve
            Ez nem ilyen egyszerű. Nekem van valami, amivel 15 éve foglalkozom, mondjuk ebből 10 éve komolyan, senki a világon nem ért annyira hozzá mint én, és ez valóban így van, nem olyan szakma ez ahol annyian forognak, abszolút képben vagyok. De: ezért én az életben pénzt nem kapok igazán, megélni nincs módom belőle (ezt előre tudtam), magyarul és angolul publikáltam (nem ez a lényeg, de mivel kutatómunka, ahhoz ez hozzátartozik) amíg nem lettem rosszul, élveztem és imádtam, de mindeközben meg kellett élnem valamiből, és erre az éjjelek voltak, meg az a pár hónap, amikoris az aktuális munkahelyemet otthagytam mert összejött egy lehetőség hogy kiutazzak és csináljam ott a helyszínen, majd visszajöjjek és még szarabb munkahelyet találjak hosszú hónapok után…. Ez baromi nyögvenyelős egy út, de imádtam, és ezért mindent megtettem így is. Így 3 diplomával és egy doktorival általában titkárnő vagyok vagy rosszabb (le is kell tagadjak mindent amikor jelentkezek…), most recepción üldögélek, amit kb 8 általánossal is meg lehet csinálni, ráadásul gyűlölöm, és legkevésbé illik hozzám.
            Úgyhogy ez nem olyan egyszerű. Bár csak néhányaknak bonyolódik ennyire bonyolulttá ez is, de nekem ez is sikerült! És már abszolút elhiszem, sőt, érzem, hogy mindez azért van, és azért sem kaptam benne lehetőséget ebből megélni, mert nem a saját utamat járom, az a dolog is kellett hozzzá amivel foglalkoztam ennyire komolyan valahol az sem lehet véletlen, nem véletlen értek ahhoz se ennyire, de van valami más, amit csinálnom kéne valóban, az a fontos, és akkor kerülne minden a helyére.
            Ugyhogy én abszolút megértem Mikit, hoyg neki még keresni kell, és addig valahogy ezen a téren semmi nem stimmel, hiőba próbálkozik ezzel-azzal… De meglesz az!
            Az a felsőbbrendű erő meg te magad kell legyél, aki ezt megmondja mi ez! Csak vannak, akiknek nem megy olyan könnyen, másnak igen. (nekem jött segítség, de csak azért, mert olyan végső helyzetben voltam-vagyok, de elhinni úgyis csak magamnak fogom) Van olyan is, hoyg a feladatod elől menekülsz, nem veszed tudomásul, mert valami nem hagy, és persze te szenvedsz kegyetlenül, csak nem is tudod, miért.

          8. Újra megleptél kisakárki…
            …de most pozitív értelemben…

            Nem is tudom, hogyan kerülhette el ez az írás eddig a figyelmemet.

            Ez pedig különösen érdekes:

            „Így 3 diplomával és egy doktorival általában titkárnő vagyok vagy rosszabb”

            Azért remélem titkárnőként és a publikációidban nem úgy írsz, ahogy itt a fórumon általában…:))

            Mi ez a különleges „szakma” amihez a világon Te értesz legjobban, és mit kutatsz?

          9. Hát szeges, pedig egyszerűen arról van szó, hoyg a felét sem
            Hát szeges, pedig egyszerűen arról van szó, hoyg a felét sem hiszed el annak, amit le szoktam írni, mert gyanús, mert nem értesz, mert fura vagyok neked, és ezért lepett most ez meg (táncsak nem negatív előítéleted alakult ki rólam?)… Meg persze nyilván rengeteget írtam régebben ezekről is, amikor még nagyon rosszul voltam, és az foglalkoztatott hogy nekem miért olyan szar, de nyilván nem került mind a szemed elé.
            A pubilkációimban nyilván nem így írok, mert egy tudományos publikáció az nem a sajátmagam érzéseinek/gondolatainak őszinte leírása – sőt, írásban azt kell mondjam egy-két baráttal történő e-mailezésen kívül ezt egyedül ezen a fórumon teszem meg.
            Kérdésedre felelve, a mongóliai buddhizmus (ami a tibeti buddhizmus helyi változata) történetével főként annak 20. századi alakulásával, a vallási üldözetetés időszakával (1937-38, több tízezezer szerzetes kivégzése és az összes, mintegy 1000 kolostor kb földig rombolása, csak mutatóban maradt), és főként a rendszerváltással történt felélesztésével és mai vallásgyakorlatával foglalkozom, illetve az utóbbi pár évben az összes még életben levő 80-100 éves a gyilkolászást valahogy túlélt öreg lámával csináltam interjúkat arról, hogyan is volt régen az ő kolostorukban a vallási élet. Ez sokszori kinti kutatásomba, összesen is évek kinttöltésébe tellett (szerencsére).
            De ez már nagyjából múlt idő, hogy én ezzel foglalkozom, mert mióta rosszul vagyok már ez sem érdekel mert olyan szinten nem akartam élni (az utóbbi egy hónapban kaptam össze magam, mert különben nagy bajba kerülök egy kutatói ösztöndíjjal el kell számoljak ugyanis ahhoz meg fel kell mutatni jópár cikket). De ezzel már nincs bajom, hoyg úgy tűnik minden tudásom ellenére nem foglalkozok már majd ezzel, mert ahoyg szintén már leírtam, én már tudom hogy azért kerültem ebbe a borzasztó állapotba már egy éve, hogy kapcsoljak miért is születtem és arrafelé forduljak.
            Azért kellett doktorival recepción üldögéljek, és minden más is azért kellett rosszul nehezen és brutálisan alakuljon az életemben, hogy tényleg ki tudjak akadni… 🙂
            Ezt most hiszi aki hiszi, a lényeg úgyis én vagyok benne hyog hoyg boldogulok vele.
            Na, rólam ennyit, azt is csak mert kérdezted.
            Remélem, nem leptelek meg annyira…

          10. mit tanít Neked?
            Kedves Kisakárki!

            Az hogy most bonyolult az életed, azt jelenti számodra, hogy Te tetted ilyenné, hogy tanulhass belőle.
            Magamból kiindulva, a kihívásra van szükségünk – néha erőn felülire – hogy visszajöjjön az önbizalmunk, hogy újra megbízzunk magunkban, hogy mindig!, minden helyzetből! képesek vagyunk felállni.

            Azt is megfigyeltem, hogyha nem szeretjük amit csinálunk az nagyon előnytelenül visszahat ránk, mert elvesz az életerőnkből, az életkedvünkből, az önbecsülésünkből, az öntiszteletünkből.
            Akár mennyire nem illik hozzád és nem kíván tőled szellemi erőfeszítéseket, valamiért ezt választottad öntudatlanul, mert valamit meg akarsz tanulni/tapasztalni rajta keresztül.
            Amikor hasonló munkám volt, akkor éppen alázatot, elfogulatlanságot tanítottam magamnak, hogy mindenféle korú és társadalmi rangú (akár még a hajléktalan) felé is megtanítsam magam egyformán viszonyulni.
            Szóval, ha megoldod, hogy miért ezt a munkát választottad, megérted az üzenetét, akkor már készen állsz arra, hogy elengedd és olyan munkát csinálhass, olyan állást tölthess be, amire elhivatott vagy.

            Sajnos nagyon sokféle módon tudjuk önmagunkat akadályozni, gátolni és önszabotázst csinálni, de ha megértjük a saját magunknak szóló üzenetet és szeretettel elengedjük a nem szerethető szituációt/helyet/személyt, akkor készen vagyunk a váltásra/változásra és az élet lám – valami rejtélyes módon – meg is változik bennünk és körülöttünk.

          11. Köszi Michaelita.
            Igazából ez egy annyira régi írás amit szeges

            Köszi Michaelita.
            Igazából ez egy annyira régi írás amit szeges kimazsolázott éppen, de milyen érdekes, valamiért csak pont most került ez elő.
            Valószínűleg nálam tényleg az volt, hogy mindez azért kellett, hogy egyre jobban érezzem, semmilyen szempontól sem vagyok a helyemen, és eljussak arra a pontra, amikor már nem bírom…
            Én mindig mindenről amiben éreztem, nekem az nem jó, mint ezek a munkák pl, nem kapcsoltam, hogy ez tényleg a lelkem jelzése, hogy tökmást kellene csinálni, tökmáshol kellene lennem mert nem itt van dolgom, hanem csak gondoltam, jó, nem szeretem, persze, de muszáj, így kibírom…
            Nem fogtam a jelzéseket, azért lettem végül iszonyú rosszul.
            Azt is mondták nekem, hyog mindez évekkel ezelött kellett volna már megtörténjen, csak nekem, a lelkem olyan, hyog iszonyú nagy a tűrőképességem, mindent elfogadok, ezért később omlottam össze, azt is csak mert muszáj volt, nem is azért mert már nem bírtam, hanem mert egyszerűen muszáj meglépnem oylan lépéseket amik afelé visznek, amit valóban csinálnom kell, és máshoyg nem ment volna..
            Nagyon sok minden változott azóta, rengeteg segítséget kaptam, valóban egy új utat nyitottak meg elöttem, viszont még önmagamtól még mindig csak-egy egy olyan pillanat volt amikor egyértelműen éreztem mit is kell majd tennem, de utólag azt szoktam gondolni, ááá, úgysem igaz, így valójában még mindig nem tartok sehol, így van hogy jól vagyok, van hogy rosszul…. De majdcsak…
            De ki vagyok egyezve ezzel mostanság hoyg most ez van egyenlőre.

          12. én is most találkoztam vele
            Igen, látom, hogy régi írás, de én is most találkoztam vele:), s ezért most reagáltam rá:)
            De annak nagyon örülök, hogy azóta változott a helyzet! Jól csinálod, hogy elengeded a régi dolgokat és új utakon jársz, az mindig sok változást hoz és felnyitja az ember szemét az élet értékeire és önmagunk értékeire, becsülhetőségére.

            Szeges írása kapcsán figyeltem fel az írásodra (akkoriban kevesebb időm volt olvasni)

          13. Hát és arról nem is beszélve, ez a jelenlegi ‘szar’ munkahely
            Hát és arról nem is beszélve, ez a jelenlegi ‘szar’ munkahely azért kellett, mert itt a ‘kisfőnökömmel’ jó barátnők lettünk mióta nagyon rosszul avgyok, ‘véletlenül’ pont akkor, tőle kaptam egy telefonszámot azét, aki legtöbbet tudott segíteni nekem a legdurvább hónapokban, és aki valóban meg tudta mondani miért akarok én meghalni valójában, valójában miért történik ez velem (amit persze sok hónap múlva kezdem elhinni csak), aztán itt lehetett egyedül az lehetséges, hoyg hónapokig ne dolgozzak amikor nagyon rosszul voltam, de visszavegyenek, plusz azóta is csak 6 órában dologozzak, ami szintén nagyon nagy dolog amikor rosszul vagy, meg idő kell arra, hyog megtaláld magad, meg elkezdj tanulni új dolgokat ami az új életedhez kell. (és azóta meg ő jutott el valakihez, aki meg neki tudtott segíteni, és ő meg már tőlem kapta a telefonszámot…)
            Szóval, én ezekből a dolgokból tudom, hoyg világ tökéletesn működik, a legszarabb dolgok végősorron jók. És rengeteg iylen történt velem az utóbbi egy évben. Csupa ilyen.

          14. A titok
            Szintén Gunagriha tollából Neked ajánlva:

            „Egy végtelen és szerény lény vagyok.
            Nem is hiszed, hogy én vagyok.
            Ezen nem csodálkozom, mert
            Én sem hiszem, hogy én vagyok.

            Kicsi és nagy egyszerre vagyok,
            A naggyal a kicsiben lakok.
            Ha a nagyból kimegyek, csak kicsi vagyok.
            Ha a kicsiben maradok, a nagy is vagyok.

            Én csak én vagyok, vagy te is vagyok?
            A fejem ezt fel nem foghatja, mert
            Neki ez az ön-ellentmondása.
            Ti vagytok ti, vagy én is vagytok?
            Ez lenne hát a titok?”

            szeklice szeretettel 😉

          15. „Aminek meg kell történnie, az mindenképp meg fog
            „Aminek meg kell történnie, az mindenképp meg fog történni.
            Aminek nem kell megtörténnie, az nem fog megtörténni.”
            Ramana Maharshi

          16. Hát ja. Csak azért nem mindegy, mennyi szenvedés árán… Jobb
            Hát ja. Csak azért nem mindegy, mennyi szenvedés árán… Jobb lenne ha az ember annyira ki tudná kapcsolni magát, hogy hamarabb történhessen.
            Az ember annyira keresztbe tud tenni önmagának, főleg, mikor nem is tudja valójában minek kell történnie, minek tesz keresztbe (így szokott lenni). Én mondjuk arra jutottam az ilyen keresztbetevés is ‘direkt’ van tulajdonképpen, arra is szükség van, mert akkor meg azt az állapotot is meg kell élnie az illetőnek. Úgyhogy én ezzel elvagyok bármennyien is néznek le érte hogy én rosszul vagyok még mindig, meg miért enm akarok én semmit, mert én értelmét látom ennek is.
            Csak ne essünk abba a csapdába se, hogy mindenre azt mondjuk ennek így kell lennie, mert akkro sose változtatunk semmin…

          17. Gunagriha: Mire tanított Mesterem?
            „Mester:Ő az Én, aki nekem segít, hogy Én legyek.

            Sri Chinmoy megtanított engem az Istenhitre. Egy valódi, erős, élő hit alakult ki bennem, mert megtanított arra is, hogy Istent, akiben hiszek hol keressem, illetve hol találom meg, hol láthatom. Isten többé nem egy absztrakt dolog számomra, hanem konkrét tény, hiszen értelmemmel is logikusan felfoghatóvá vált. Ez a hit nem egy valláson alapszik, mármint nem azon, hogy azt vallom, hogy hiszek Istenben, ilyen vagy olyan formában, dogmatikusan és aztán kész, hanem egy viselkedési vezérelvként él bennem.

            Megtanított egy olyan életet élni, amelynek kizárólagos célja Isten utánzása. Olyan életet élni, amellyel lépésről lépésre több és több isteni tulajdonságot élhetek, mint sajátomat. Így megtanított, hogy nem elég Istenben hinni, hanem azt élni is kell, tenni is kell. Apránként Istenné, vagyis tökéletessé kell válnom. Tehát nemcsak hiszem, hogy az ember a tökéletességet elérheti, hanem én magam törekszem a tökéletesség felé fejlődni.

            Megtanított, hogy célom érdekében ne a rossz tulajdonságaimtól akarjak megszabadulni, hanem csak az Isteni utánzására összpontosítsak. Ha rossz tulajdonságaimtól próbálok leválni, gyengének, bűnösnek, nem Istenhez méltónak vélem magam, mert azokkal azonosulok. Ezáltal fejlődésemet késleltetem. Viszont ha törekvésemet csak az isteni Tudat elsajátítására irányítom, akkor mindig jónak, boldognak érzem magam, és ezáltal rossz tulajdonságaim hajléktalanná válnak.

            Megtanított, hogy minden problémám forrása bennem van, nem pedig kívülről jön. Ezért azok megoldása is bent kell létrejöjjön, nem pedig kint. Problémáimért nem mások a felelősek. A felelősséget saját magamnak kell teljes egészében vállalnom.

            Megtanított, hogy nem vagyok pótolhatatlan, mint ahogyan egyikünk sem pótolhatatlan. Ha én nem vagyok, megteszi más, amit jelenleg én teszek. Tehát feladataimért hálát kell éreznem, nem pedig terhet vagy mártírságot.

            Megtanított, hogy minden egyes ember a földön a fejlődő egyetemes tudat része ugyanúgy, mint én magam is. Tisztelnem és értékelnem kell őket, hiszen együtt alkotjuk az egészet. Teljesen új életfilozófiára kell építenünk. A minket összekötő, közös dolgaink kell gondolkozásunk alapja legyen, nem pedig a minket szétválasztóak.

            Megtanított, hogy minden életet hordozó lény, az Önmagát kereső isteni Tudat bizonyos fokon történő kinyilvánulása a Földön. Nem csak az emberiség Isten része, hanem bolygónk teljes élő készlete is. Az élet tisztelete emberi erkölcsöm fő tartóoszlopa kell legyen.

            Megtanított, hogy ne ítélkezzek. Ne ítéljek el senkit, sem tulajdonságaiért, sem képességeiért, sem pedig az ezekből fakadó tetteiért, bármennyire is furcsák legyenek azok. Mert mindnyájan Isten alkotásai vagyunk, akiket Ő tetszése szerint vegyített, kavart, barkácsolt össze. Tehát az Ő számára mindnyájan jók vagyunk, tetszünk Neki. Ha a művet szidom, a Mestert sértegetem.

            Megtanított, hogy a büszkeség, amely egy jogos vagy jogtalan felsőbbrendűségi érzés, abból a téves hitből fakad, hogy a valódi vagy beképzelt jó tulajdonságaink és képességeink a sajátjaink. Pedig ezek Isten kincsestárának tartozékai, és Ő, mint tulajdonos időlegesesen vagy tartósan, kénye-kedve szerint kiosztja vagy visszavonja azokat. Ezért akár jogos, akár jogtalan büszkeségemet, alázatosságot gyakorolva fel kell adnom, ami azt jelenti, hogy jó tulajdonságaimtól és képességeimtől egy bizonyos távolságot tartok. Használom, illetve gyakorlom őket, ha már itt vannak, de nem birtoklom azokat.

            Megtanított, hogy jósággal tegyem jobbá a világot. Más emberek számára környezeti tényező vagyok. Minél több jót tapasztal valaki, annál jobbá válik. Ezért nagyon is az én feladatom az, hogy mások azáltal váljanak jobbá, hogy rajtam keresztül feltétel nélküli jóságot tapasztaljanak.

            Megtanított, hogy ne számító értelmem hangjára hallgassak, hanem érző szívem finom suttogását hallgatózzam. Szívem érzés-iránytűjével minden csalódás-ingoványt kikerülhetek. Ahhoz, hogy isteni vezetésben részesüljek, életvitelem központja szívem kell legyen.

            Megtanított, hogy ha boldog vagyok, jó vagyok. Ezért ne számító értelmem elve – Szemet szemért, fogat fogért? – vezesse életem, hanem érző szívem vezérkérdése: ? Mitől vagyok boldog??.

            Megtanított, hogy ne elvárással éljek, ne elvárásból cselekedjek, illetve a világtól semmit se várjak el, csak feltétel nélkül adjak, és feltétel nélkül végezzem dolgaim. Ez képezi zavartalan nyugalmam alapját.

            Megtanított, hogy a béke elsősorban egyéni, belső kérdés, amely a világ és önmagunk erőszakmentes elfogadásában nyugszik. Nem lehetek másokkal szemben erőszakos, de ugyanúgy nem lehetek magammal szemben sem erőszakos. Érdekből nem fordulhatok lelkiismeretemmel szembe.

            Megtanított, hogy testem elhanyagolása csak bajokat okoz. Csak jó testi kondícióval élvezhetek egy egészséges, örömteli földi létet. Csak egy jól edzett testben tudom tudati képességeim határtalanságát átélni és kifejezésre juttatni.

            Megtanított, hogy akaratom mindenáron való érvényre juttatása nem a boldogságomhoz vezető út. A Jézus mondás: Uram legyen meg a Te Akaratod!? – számomra többé nem egy üres frázis. Azt akarom, amit Isten akar, ezért ha nem az én, hanem a más akarata érvényesül, számomra nem okoz fájdalmat, békésen tudom elfogadni.

            Megtanított, hogy másokat ne oktassak. Mások tökéletesítése nem az én dolgom. Én csak úgy éljek, mint amilyennek látni szeretném a világot. Tehát csak példát és megértést mutassak mindenki iránt, de ne várjam el, hogy kövessenek.

            Megtanított, hogy senkit se akarjak megtéríteni, és senkitől se hagyjam magam megtéríteni. Ezer út vezet Istenhez, és minden embernek meg kell legyen a joga, hogy teljesen szabadon, meggyőződése, hite szerint éljen. Megtanított, hogy a gondolkodás nem az emberi élet legmagasabb, legtökéletesebb tevékenysége. Tudásom gondolkodó értelmemben rejlik, de bölcsességem a mögött van elrejtve. Tehát bejáratot kell oda teremtenem.

            Megtanított, hogy a gondolatoknak erejük van. A jó gondolat pozitív, míg a rossz gondolat negatív erőt hoz létre. Ezért vigyáznom kell, hogy másokat ne sebezzek meg gondolataimmal, és önmagamnak se ássak vermet.

            Megtanított, hogy önhit, önakarat, önfegyelem nélkül nincs öntúlszárnyalás. Öntúlszárnyalás nélkül nincs isteni élet. Isten nem egy statikus állapot, hanem egy állandó, folytonos öntúlszárnyalás. A mi esetünkben a fejlődés a legfontosabb. Mindennap tegyek egy picivel több jót, mint tegnap tettem.”

          18. Igen:-)
            De ezt a gondolatot akkor érti meg valóban az ember, ha már hagyni tudja az elmét a szívbe beolvadni.

            szeklice

          19. Én műszaki diplomás, milliomos vállalkozóból csúsztam le
            Én műszaki diplomás, milliomos vállalkozóból csúsztam le teljesen.
            Annó mindenem megvolt amit csak akartam.
            Luxus lakás, luxus autó, havi milliós jövedelem, évi 2-3 nyaralás a tengerparton.
            3 éve, egyik pillanatról a másikra omlott össze minden.
            Az üzleti lehetőségek hirtelen a nullára csökkentek, a beszállító felmondta a szerződést.
            Csomó kötelezettségem fennmaradt, amit igyekeztem teljesíteni, bevétel hiányában nem túl sok sikerrel.
            Csődeljárás, felszámolás lett a vége.
            Most a múltból fakadó adósság állományom kb. 60 millió Ft. (bár lehet, hogy már több a kamatok miatt).
            Amikor minden összeomlott, kinyílt egy új kapu.
            Az önmegvalósítás kapuja.
            Vicces a Teremtő, ha rá akar vezetni valamire.
            Először finoman teszi, aztán ha ez nem elég, durvább eszközökhöz folyamodik. 🙂

          20. Igen. Aki nem omlassza össze az új miatt a régi életét
            Igen. Aki nem omlassza össze az új miatt a régi életét magától…
            Neked is sok minden összedőlt, és úgy jutottál valahová. HA magadtól nem indultál arra, hát tényleg drasztikusabban kellett beleszólni nálad…
            Én meg a másik véglet vagyok. Nekem nincs miről lemondanom, pont az ellenkező helyzetből indulok, anyagilag is, meg amúgy is a szarból minden téren. Az egyre durvább eszközök persze itt is megvoltak, valahogy csak össze kellett omlasztani engem… De nekem nincs mit sirassak a régi életemből, nincs ami miatt ne akarnám a változást, olyan szinten nincs vesztenivalóm… Főleg olyan hónapok után, amikor fel se bírtam kelni. MEg jelenleg is vannak oylan napok. ÉS mégis döcögős enyhén szólva is, még így se akarom.
            Szóval vicces ez is.

          21. Mégse ismerted még fel a dolog üzenetét, ha jól sejtem.
            Az elméd

            Mégse ismerted még fel a dolog üzenetét, ha jól sejtem.
            Az elméd még mindig nem látta be, hogy rossz helyen kapizsgál.
            Pedig ennek is el kell jönnie, addig nem lesz vége a szenvedésednek.
            Utána majd két kézzel lapátolja a Teremtő feléd a földi javakat.

          22. egy kis akárki

            De, azt felismertem. Csak egy kurva vagy falnak, ami elzár
            De, azt felismertem. Csak egy kurva vagy falnak, ami elzár önmagamtól, még le kell dőlnie. Na, addig nem lesz vége… Még csak pillanatok voltak amikor tudtam ami kell a mozduláshoz, de az én valódi utamhoz folyamatos ilyen tudás fog kelleni.
            A hit és a tudás közt nagy különbség van és nekem a tudás kell. Hinni amúgysem hiszek.
            u.i.: földi javakra nem vágyom, ez a másik akadály, hoyg nem vágyom már semmire. Azon a ponton már túlvagyok. Márpedig innen nehezebb miért akarni továbblépni.
            Eddig legalábbis az én tapasztalatom ez.
            Nem tartom kizártnak, hoyg egyszer felülíródik.

          23. Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész
            Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész életedet, beilleszkedni az új helyre, megteremteni az infrastruktúrát. Közben új emberekkel ismerkedsz stb… Rögtön lesz motivációd, és ezt most éppen megélem…

            Költözz, mozdulj, kényszerítsd magad erre ha kell…

          24. egy kis akárki

            Azért nem mindenkinek ugyanaz a megoldás a problémájára, Miki.
            Azért nem mindenkinek ugyanaz a megoldás a problémájára, Miki. 🙂
            Az úgy túl egyszerű lenne.
            Én pl egy kontinensnyivel távolabbra költözgettem ki rendszeresen, jó is volt, de mégis mindig vissza kellett jönni, és mielött rosszullettem, elvágódtak egy kicsit azok a szálak is odafelé, és már tudom, hogy tényleg azért mert itt lesz dolgom sokkal inkább. Azóta nem zavar hogy így alakult.
            Ellentétben Veled, akinek meg valószínű, ott lesz dolga ahová most készülsz, ezért is érzed jól magad a gondolatától is!
            Amúgy nem rossz ötlet, főleg hogy nagyon nem megfelelő körülmények közt élek… Mintha tudtad volna. 🙂
            De nekem pl most itt lesz tanulnivalóm. Úgyhogy már nem érdekelnek a körülmények, azokat most éppen elfogadom.

          25. Teljesen egyetértek!
            „ha az ember csődbe megy az átmeneti

            Teljesen egyetértek!
            „ha az ember csődbe megy az átmeneti állapot, mig a szegénység egy lelkiállapot!…

            mi van ha már testi tünetek vannak??? .. .

          26. Felismerések..
            Miklós 1 hatalmas Tükör. segítség!! 🙂 hogy halad a felfedezésed?? véletlen nem iker a horoszkópod??
            Most arra jutottam, ez nem lehetek én, én nem ilyen vagyok…. és lehet most kaptam igazi felismerést, önismeretet, sajnos igen , ilyen vagy , fogadd el ,vagy változtass—
            Oké ezt is eldöntöttem.. elkezdtem a változtatásokat szépen haladtam, aztán egyszer csak jött valami… és vége feladtam, meguntam..
            Aztán másik technika… ugyan az a sorsa…

            Közben rájövök tök jó dolgokat csináltam… aztán topogok pár hónapot mire vagy újat kezdek vagy folytatok valamit, de az már nem ugyanolyan… nagyon belefáradtam már ebbe a körforgásba is.. szép napot!

  4. Öröm
    „Teljesen értelmetlennek látszik az egész…”

    Pedig nem az.
    Láthatóan kísérletezel Miklós. Van egy prekoncepciód, egy elvárásod, ami nem is tud teljesülni, mert nem hatja át a szenvedélyed, a Hited!
    A közben összegyűlt tapasztalatok viszont majd hozzáérlelnek ahhoz a felismeréshez, hogy nem is biztos, hogy a Cél kell Neked, sokkal inkább az, hogy a cél felé vezető úton ÉREZD JÓL MAGAD!
    Hiszen a legnagyobb motiváció az ÖRÖM…
    Egyet értesz velem?

    szeklice

    1. Hát amíg az ember eljut egy tartós öröm állapotáig,addig azért
      Hát amíg az ember eljut egy tartós öröm állapotáig,addig azért elég rögös az út,és bizony tele van szenvedéssel is.
      Valamilyen szinten önmagunkat kell legyőznünk ehhez,a személyes önmagunkat,pontosan azokat az elválasztó akadályokat ,amik az igazi önmagunktól választanak el.
      Nagyon jó mondás az ,hogy ,,Isten és köztem ott vagyok én”/mint akadály:)))/

      Mikinek szerintem ez a gondja,és nagyon jól érzi ,hogy ezek a ,,valamik” mennyire gátolják őt a kiteljesedésében. És amíg ezeket nem tudja,,felszámolni”magában ,addig meg van rekedve,sehogy sem tud tovább lépni. Nagyon jól érzi ő ezt,és ideges,mert tudja ,hogy e miatt topog egy helyben.
      Hiába halmozott föl az utóbbi évben újabb töménytelen ismeretet,mire megy vele?
      Ezek csak ismeretek,nem a Tudás. Az nem erről szól,hanem egy hatalmas felismerés,amikor rájövök végre valamire ,amit olyan régen keresek,egyszerűen megvilágosodik valami,amit akkor ott át is élek,mert hiszen csak úgy ismerhetem fel,hogy igaz.
      Szóval Mikinek ez hiányzik,és igaza van ,hogy elégedetlen,és szerintem kapisgálja is,hogy mik akadályozzák őt meg ebben.
      Ahogy én ismerem őt,azt gondolom,hogy bizony a személyiségének néhány aspektusától ugyancsak meg kéne ,,szabadulnia”/amik mindig is akadályként lépnek fel/,persze nem szó szerint értve a ,,szabadulnit”,de ezek is már egy kisebb féle megszabadulást jelentenek.

      Erről szól például Sanyi egész tanítása,és a Sirály csomagok gyakorlatai /Miki szó szerint erről/,
      de a buddhista gyakorlatok szintén ezt a célt szolgálják.
      Mondhatnám ugyanígy Loyolai Szent Ignác lelki gyakorlatait is,és a jóga szellemi útját. /ha csak az ászanákban pózolunk,avval nem sokra megyünk/
      Miki gazdag a lehetőség.Tudod mi kell hozzá? Akarat,és ugyanakkor alázat,de mindkettőből hatalmas!

      1. Évikém, alázat még csak lenne, de éppen azon töprengek, hogy
        Évikém, alázat még csak lenne, de éppen azon töprengek, hogy igazából nem akarok semmit. Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen felesleges és hiábavaló, és még is ide ülök, pedig akarhatnék is valamit. Lehetnének vágyaim is, meg nem tudom még mi minden, de nincs semmi. Nyugalomra vágyom :)) Az megvan. Néha ugyan dolgoznom is kell egy kicsit, amúgy van nyugalmam és a nagy nyugalmamban itt ülök, és hülyeségeket irkálok :DDDDDD Ennél eszementebb elfoglaltságot nem is tudnék kitalálni :DDD

        Az égadta világon semmi értelme ennek az egésznek
        Nem akarok akarni, de bele vagyok kényszerítve… Ez a nagy büdös helyzet…

        Meghallgattam egy előadást: Az elfogadás művészete, és megnéztem egy Papaji filmet, találtam még egy párat… És ott tartok, hogy semmiféle értelmet nem találok abban, hogy én itt vagyok…

        1. „Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen
          „Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen felesleges és hiábavaló”

          „Az égadta világon semmi értelme ennek az egésznek”

          Amíg ebben hiszel nem is lesz soha motivációd. Ha valakinek az az életfelfogása, hogy minden hiábavaló, akkor miért lepődik meg azon, hogy nem tud semmit se csinálni? Csodálkozol hát? 🙂

          1. Most hogy látod problémát, rámutathatsz a megoldásra is…
            Ha

            Most hogy látod problémát, rámutathatsz a megoldásra is…
            Ha megoldást nem tudsz te is hiábavalóan írkálsz.

          2. A megoldás, hogy ne kapaszkodj ilyen gondolatokba, amelyek azt
            A megoldás, hogy ne kapaszkodj ilyen gondolatokba, amelyek azt mondatják veled, hogy minden hiába való. Fel kell ismerni azt, hogy be vagy kondicionálva a hiábavalóság látszatával, majd ezt a kondicionálást kell feloldani. Léteznek erre meditációs technikák, de ha szimplán beleugranál a nagyvilágba nézelődni és tapasztalni, idővel az is elég lenne.

          3. De valamiért kötődöm ehhez a kondicionáláshoz. Miként lehet
            De valamiért kötődöm ehhez a kondicionáláshoz. Miként lehet ebből a kötöttségből kiszabadulni. Nyilván ha a kötelék valamiképpen felbomlana, nem lenne tovább ez a probléma…

            Kellene valami új dolog :)) Dehát éppen az a gond, hogy elkezdek valamit és nem csinálom végig… hiába jönnek új dolgok, nem lesz végig csinálva. Elvész a motiváció…

            erre adj megoldást…

          4. Kezd el csinálni és figyeld magad mi történik benned épp akkor,
            Kezd el csinálni és figyeld magad mi történik benned épp akkor, mikor kezd eltűnni a motiváció. Figyelj mindent: érzéseket, gondolatokat.. amit csak lehet; rajta kell kapni a hibát, ami lefagyasztja benned a gépezetet. Előbb vagy utóbb összeáll majd a kép.

          5. Miklós írásaiban teljesen magamra ismertem, sőt már olyan
            Miklós írásaiban teljesen magamra ismertem, sőt már olyan érzésem volt , mintha én írtam volna, vagy kivették a fejemből.. 🙂
            Kezet foghatunk, azt érzem , kemény fába vágtam a fejszém a spirituális úton, begyűjtöttem a sok infót és igazából nem tudok vele mit kezdeni.. valami átjön, de a megvalósítás… ilyen becsömörlést ürességet érzek én is..
            Néha meg dühös vagyok.. mint az iskolából mikor kiengednek… a nagybetűs Életbe menj és tapasztalj…

            Azt érzem nekem még szükség van a kézfogásra a vezetésre.. emiatt nem is tudok könnyen döntéseket hozni, remélem valahol választ kapok..
            Tudom ha nem én döntök, nem én irányítom a sorsom.. viszont a sok felhalmozott kellemetlenül megélt élmények nem engednek…

            Én sem bírok semmit végigcsinálni, sőt aztán meg az az érzés, hu pedig az is jó volt meg amaz is, hu csináljam mégis azt inkább , szörnyű.. aztán így az öröm is elvész… az a fura hogy én is tudom látom.. csak a megoldást még nem igazán.. én is sokat érzem azt csak szemlélődni kellene… de ez a társadalom is hajt mert csak akkor vagyunk jók „hasznosak” ha csinálunk valamit…
            Ezt lehetne még fokozni.. mára ennyi! köszönöm, üdvözlet!

        2. Ez egy teljesen normális állapot…alakul…
          amikor az embernek

          Ez egy teljesen normális állapot…alakul…
          amikor az embernek apró kis felismerések jönnek,és kicsit meghasonul ezzel a létezésével… Amikor már ez már tarthatatlanná válik,na onnantól fog egy olyan útra lépni,ami majd e fölé,egy értelmesebb létbe emeli.Majd ha már 100 x elégedetlenebb leszel,és 100 x inkább nem látod így értelmét…akkor fogsz majd tenni is érte ,hogy ne így legyen…:)

          1. Hát igen. Ahhoz, hogy kimásszak egy mély gödörből, előbb bele
            Hát igen. Ahhoz, hogy kimásszak egy mély gödörből, előbb bele kell esnem.
            Vagy már benne vagyok?

            Valaki szóljon már hozzá a cikk tartalmához is…
            ————————————————————————–

            — Miként lehet felderíteni és megszüntetni a káros késztetések belső okát?

            Ezzel szemben nem tudok megtenni dolgokat amiket szeretnék, mert a szándék a motiváció elvész. miként lehetne a motiváltságot megtartani, illetve miért vész el, illetve milyen felderítési, megoldási processzusok jöhetnének számításba.

          2. Megírtam,el is olvastad,de ezt figyelmen kívül hagytad.Az
            Megírtam,el is olvastad,de ezt figyelmen kívül hagytad.Az alázatra,akaratra reagáltál csak.

            ,,Erről szól például Sanyi egész tanítása,és a Sirály csomagok gyakorlatai /Miki szó szerint erről/,
            de a buddhista gyakorlatok szintén ezt a célt szolgálják.
            Mondhatnám ugyanígy Loyolai Szent Ignác lelki gyakorlatait is,és a jóga szellemi útját. /ha csak az ászanákban pózolunk,avval nem sokra megyünk/
            Miki gazdag a lehetőség.”

          3. Olyan választ adtál, mint mikor egy szomjazónak azt mondod, hogy
            Olyan választ adtál, mint mikor egy szomjazónak azt mondod, hogy hát nézd ott vannak a tengerek, a folyók, hegyi patakok a sarki jég is olvad annyi víz van mint a dögvész. Igyál valamelyikből…

            Erre nem tudok mit válaszolni csak széttárom a kezem…

          4. Nézd ,ha nem teszel semmit magadért,akkor ki tegyen? Menj el
            Nézd ,ha nem teszel semmit magadért,akkor ki tegyen? Menj el valamelyik forráshoz ha szomjas vagy és igyál.

          5. El is megyek. A szomjúság forrásához előbb, közben azért iszok
            El is megyek. A szomjúság forrásához előbb, közben azért iszok egy egy pohárral, nem kell nekem mindjárt a Fekete Erdőbe menni.

            Nem teszek magamért? :)) Jó pofa. Hát akkor mit csinálok éppen?

          6. Te kérdezted ,hogy mit kezdj a felkínált lehetőségekkel:),mert
            Te kérdezted ,hogy mit kezdj a felkínált lehetőségekkel:),mert csak széttárni tudod a kezedet:)/de már chatelünk:DDD/

          7. Ha belülről akarsz változni, akkor belső munkát kell végezni,
            Ha belülről akarsz változni, akkor belső munkát kell végezni, nem kifelé „fecsegni”! Szerintem.

          8. Inyó!
            Én azt gondolom, hogy ez a mondatod igaz, ám a „fecsegés” szóról és arról, hogy Miklósnak szánod elsősorban, nekem rögtön az a Miklós jutott eszembe, aki otthon valamiért nem tud erről kommunikálni a hozzá legközelebb állóval, a Párjával…
            Ő az eszével ezt már tudja, változtatni is szeretne rajta. Szerintem itt beszéli ki magát, mert szüksége van rá. Mi is ezt tesszük, s ez nagyon jó, hogy lehet.
            Miklós „csatatere” ezerféle harcost mozgósít itt, ezt lássuk be. Ezért tud felpezsdülni a fórum, ha HM beteszi a lábát:-) Aktivizálódunk észrevétlenül, s közben észre sem vesszük, mennyire őrizzük sebeinket…
            Felsorakozunk mi a páncélos harcosok a Gyenge Én védelmében, és feljajdulunk, ha valaki „átdöf” olykor ezen a páncélon.
            Ez a harc akkor fog megszűnni, ha önként békét kötünk/nénk – magunkkal -, azzal, ha levetjük/nénk azt a páncélt…Megszületne az Erős Én! Aki megadja magát, ADJA magát.

            De addig még harc van.

            Én így látom ezt.

            szeklice

          9. Feljajdulunk, mert a páncél is csak oda van képzelve. Valójában
            Feljajdulunk, mert a páncél is csak oda van képzelve. Valójában nincs is. Nagy meglepetés, mint mikor a boxereket nem védte meg a chi-jük, és csak halomra lettek lőve…

            Valójában arra kell rájönnöm, hogy miért akarok ide írni? Mi annak az oka, hogy itt fejezzem ki magamat, beszéljek a problémáimról, amihez segítséget szinte egyáltalán nem kapok, ellenben mint a vadon sérült madara, magavonszolás közben sakálok ácsingóznak a vérére és húsára és keselyűk köröznek felette az égen…

            Talán éppen ezt akarja megtanítani nekem Isten, hogy teljesen hiábavaló helyekről várok segítséget… A beteg nem gyógyíthat beteget, a vak nem adhatja vissza az ember szeme világát…

            Felkutatom ezt a késztetést magamban, aztán lassacskán elszivárgok innen is mint más fórumokról….

          10. Kutyakölyök:-)
            Én pedig biztatlak a „fecsegésre”, mert abban laza kimondás is van…
            De mindenképp kísérlet a tömör vélemény megfogalmazására. Csak még nem sikerül egyből.
            Olyan ez, mint a részeg ember beszéde: ittas állapotában körülírja azt a tutit, amit józanul nem mer. Vagy mint a „kutyakölyök” toporgása körbe-körbe, amíg azonosítja a helyét:-)

            Érlelő körök ezek Önmagunk felé, nem hiábavaló!

            szeklice

          11. Hogy maradjak Szeklice játékos kutya kölykénél, amelyik
            Hogy maradjak Szeklice játékos kutya kölykénél, amelyik felfedezi élete első össze-vissza ugrándozó békáját, és hangosan megugatja, egyértelműen felfedve, hogy zsákmányra lelt :)))

            Nem kell mindig mindent leleplezni.

            Tudod miért haverkodtak velem Vera srácai? miért? Mit gondolsz? Mert azt mondtam nekik, hogy nini ti gyerekek vagytok én meg az okos felnőtt :)))))

            Nem…

            Belementem a játékukba, leálltam játszani velük, befogadtak ezért, és a „tenyeremből ettek”. Én lettem a polgármester, ők a polgárok, együttműködtem velük…

            Ez a titok nyitja, nem bonyolult együttműködni…

            Nem kell leleplezni minden felfedezést, napvilágra hozni minden rejtélyt…

            Volt egy kis ilyen hangulatom, ez nem játszma. Az emberre igen nagy hatással vannak a felismerései, csak én vagyok olyan marha, hogy leírom…

          12. Na ezt még így kimondva…
            …soha nem hallottam Tőled. 🙂

            „Talán éppen ezt akarja megtanítani nekem Isten, hogy teljesen hiábavaló helyekről várok segítséget…”

            Segítséget vársz…

            Most viszont kimondtad, és ez az általam megismert Miklós legnagyobb erényei közé tartozik.
            Szerintem maradj, nagyon jó helyen vagy itt… :DD

          13. Na bravó :))
            Most olvasom harmadszor, hogy mit írtál, és most

            Na bravó :))

            Most olvasom harmadszor, hogy mit írtál, és most tudatosodott bennem, hogy mit nem írtam még le amit most meg igen :)))

            Akkor sem tudatosodott ez bennem amikor írtam, Akkor egy kicsit szerencsétlennek éreztem magam inkább amit Kati mindjárt játszmának tekintett.

            Lám mennyiféleképpen értelmezzük ugyanazt a helyzetet.

            Ezért indítottam a Van még egy kérdésed blogot, de hát Sanyi leállította :))
            Vagy nem is, csak Én értelmeztem úgy, hogy az volt a szándéka?

          14. Re: re
            hm.. ezeket a szavakat már én is sokszor megkaptam… és nem ért meg senki, bár én sem magamat… szóval könnyü ezt odavetni, és mikor az ember már nem tudja irányítani magát? indulatait?
            mondanád olyan nincs, hát van:-(( minden napom úgy indítom ez igen ma jó lesz ma megcsinálok mindent, de 20 perc múlva itt ülök ,vagy kényszeres mozgásomat vezetem le. .. igen sok technika van, túl sok ..

        3. egy kis akárki

          Ez nem ugyanaz, mint amit én az előbb, magamra vonatkozva
          Ez nem ugyanaz, mint amit én az előbb, magamra vonatkozva leírtam máshol, hogy annak, hyog itt böngészgetem az oldalt, meg írogatok, annak semmi köze nincs az élethez (amit én most elutasítok), tehát ez az egy kb, amit most megteszek…. Nekem halálmás a problémám, de ez milyen érdekes, hogy ezt írod. Vagy nem?

    2. Az öröm ahogy Papaji-nál látom, inkább állapot.
      De se célom, se

      Az öröm ahogy Papaji-nál látom, inkább állapot.

      De se célom, se utam így jól érezni sem tudom magam. csak vagyok.

      Elvárásom van? Miféle? Számodra kiderült ez onnan a másik oldalról nézve? :)))

      1. egy kis akárki

        Nem lehet, hogy neked ugyanaz a bajod, mint nekem? Csak
        Nem lehet, hogy neked ugyanaz a bajod, mint nekem? Csak tudatalatt. Jó, ez lehet, hogy durva feltételezés.

        1. Nekem nincs olyan bajom amit egy kis mozdulással ki ne lehetne
          Nekem nincs olyan bajom amit egy kis mozdulással ki ne lehetne kezelni.
          Az egyetlen bajom a tehetetlenség, ami céltalanságból táplálkozik. Ki kell derítenem magamban, hogy miért nem akarok különösebben semmit.
          Illetve részben tudom is. Azért, mert elvész a motivációm menet közben. Elkezdek valamit és eleresztem.

          Lehet, hogy túl mélyre vésődött bennem a kedvenc Tao idézetem :))

          A bölcs alkot, de művét nem birtokolja
          Cselekszik, de nem ragaszkodik,
          Beteljesült művét nem félti
          S mert magának nem őrzi,
          El sem veszíti…

          Tao Te King

          1. egy kis akárki

            Nekem sincs olyan bajom, amit ne lehetne egy kis mozdulással
            Nekem sincs olyan bajom, amit ne lehetne egy kis mozdulással kezelni. Akkor mégis ugyanaz… Csak nincs meg melyik mozdulat az…
            Egyébként azért írtam, mert nekem azt mondták, nekem ez a dolog eddig is megvolt, csak tudatalatt, de ott ugyanugy futott tulajdonképp egész életemben, és bizony mindent megakadályozott, hogy bármi is jól alakulhasson az életemben. Ezért nem tudtam megtenni semmit, amit szerettem volna…
            Viszont mégse ugyanaz, mert te azt írod, nem akarsz különösebben semmit, azaz akarsz, belekezdesz, de elvész közben a lendület…. HA jól értem… Nekem meg minden területen az volt, ha belefeszülök is, akkor sem sikerülhet, nem lehet jó, hiába van meg minden hozzá bennem 100 %-on, akkor sem. NA, aztán elegem lett, bár baromi nagy volt a tűrőképességem, de végül csak ide jutottam.
            Szóval igen, nálad azt kellene kideríteni, mitől vész el a lendület. Mi van a hátterében. akár még ugyanaz is lehet amúgy…

          2. Van tipped? Gondolkodtál már a saját ügyeden? Milyen tudatalatti
            Van tipped? Gondolkodtál már a saját ügyeden? Milyen tudatalatti hátráltató erő dominált nálad? Ki mondta, és Ő honnan tudja, hogy ez eddig is megvolt?

          3. egy kis akárki

            Ige, rengeteget gondolkodtam a saját ügyemen, annak ellenére,
            Ige, rengeteget gondolkodtam a saját ügyemen, annak ellenére, hogy itt eleinte többen leugatták a fejemet, hogy panaszkodok, sajálatot gyűjtök be, energiavámpírkodok, hazudok stb, de magam semmitse teszek és semmitse fogadok meg. Gondolkodok azért…
            A felére a kérdéseidnek szívesen válaszolok, mert az már meggyőződésem, tehát kicist több mint hiszem, erősen elfogadom hogy igaz. Én most a tudatom szinte teljes erejével meg akarok halni, és mondjuk 15 éve már volt egy hasonló időszakom, igaz, nem ennyire kemény. Közben remekül voltam, és bármily szar is volt, jól éreztem magam amennyire csak lehetett. De közben ugyanez működhetett a tudatalattiban, mivel az élet egyetlenegy területén sem sikerült soha semmi, pedig igenis vannak komoly tehetségeim, akaraterőm, kitartásom hihetetlen, céltudatos és igyekvő is voltam stb… De aki nem akar élni, az nem fog tudni olyan dolgokat elérni, amik az élet részei, mert tudatalatt elutasítja, mivel az élethez tartoznak, nem lesz családja, párja, sem lakása, pénze, jó munkája, semmije se…. Akkor se, ha mindez csak tudatalattiban munkálkodik. Ez még akkor is lehet, ha te sose akartál meghalni, sőt, az ellenkezője az amit érzel.
            Nem azt mondom egyáltalán, hogy te meg akarsz halni tudat alatt, de könnyen lehet a tudatalattidban valami hasonló programod, ami nem enged elérni egy csomó dolgot, amit elérhetnél amúgy könnyen és dalolva!
            És akkor ott van mellette a másik dolog. Ha ennyire nem találod, mit csinálnál, miben éreznéd jól magad, akkor bizony iszonyúan nem a saját feladatod végzed (ez nem valami magasztos dolog, halál egyszerű), egyszerűen nem találtad meg, és ezért nem érzed jól magad, ezért nem érzed, hogy bármelyik dolog, amibe belekezdesz, folytatást érdemelne, mert addigra rájössz valahol, hogy ez sem az. Amikor megtalálod, szerintem nem fogy el a motiváció majd….
            Szerintem nálad ilyesmi van. (nálam is, ebben is már hiszek, mert egyszerűen annyira rosszul érzem magam minden munkámban, és annyira tudtam mindig is, hoyg az 100 százalékban az ellentéte magamnak, csak még ennyire se láttam belőle kiutat…)
            Vagy pedig, lehet más oka is, hogy semmit se tudsz kiteljesíteni, folytatni, de akkor valami más blokkolja…
            Meg persze lehet, hogy ezek közül egyik sem a megoldás, egyiksem illik rád….. Csak próbálkozom.

          4. Az nagyon jó, hogy próbálkozol, és jó is az ötlet.
            Kérdés, hogy

            Az nagyon jó, hogy próbálkozol, és jó is az ötlet.
            Kérdés, hogy van-e valami módja annak, hogy rátaláljon az ember a feladatára?

            A ki vagyok én kérdés után az újabb igen egyszerű kérdés következett el, tehát: Minek vagyok itt? Miért születtem ide? Mit kell tennem?

            Nem tudunk kilépni a legnagyobb életkérdések bűvköréből :)))

          5. Nekem is ezek a kérdéseim, de a legnagyobb kérdésem ami még a
            Nekem is ezek a kérdéseim, de a legnagyobb kérdésem ami még a teáltalad felsoroltaknál is keményebben érint: Miért ennyire szar nekem minden területen? De már nagyjából választ kaptam azokból, amiket fentebb leírtam. Elég logikus és hihető. Persze ettől még nem könnyebb elviselni, és nem tudom, miért akarnám elviselni.
            Szerintem ha tudod, hogy még nincs meg a feladatod, amiben jólérzed magad teljesen természetesen, az már tökjó (márpedig már tudod, mert mindenben szarul érzed magad egyenlőre, vagy feladod, okkal). Akkor már tudod, hogy addig kell keresni, amíg meg nem lesz, ezt meg majd abból látod, hogy menni fog, a kedved megmarad hozzá… Szerintem jófelé keresgélsz…

          6. Mihez értetek a legjobban, mit szerettek csinálni a legjobban?
            Mihez értetek a legjobban, mit szerettek csinálni a legjobban? Amihez értesz a legjobban hát ahhoz értesz a legjobban. Lehet, hogy az lenne a feladatotok…

            Másfelől meg:

            Miért kéne egy felsőbbrendű erőnek megmondania, hogy mi a célod? Csak a gyerekek és az alárendeltek gondolkodnak így, a felnőtt ember önálló 🙂

          7. egy kis akárki

            Ez nem ilyen egyszerű. Nekem van valami, amivel 15 éve
            Ez nem ilyen egyszerű. Nekem van valami, amivel 15 éve foglalkozom, mondjuk ebből 10 éve komolyan, senki a világon nem ért annyira hozzá mint én, és ez valóban így van, nem olyan szakma ez ahol annyian forognak, abszolút képben vagyok. De: ezért én az életben pénzt nem kapok igazán, megélni nincs módom belőle (ezt előre tudtam), magyarul és angolul publikáltam (nem ez a lényeg, de mivel kutatómunka, ahhoz ez hozzátartozik) amíg nem lettem rosszul, élveztem és imádtam, de mindeközben meg kellett élnem valamiből, és erre az éjjelek voltak, meg az a pár hónap, amikoris az aktuális munkahelyemet otthagytam mert összejött egy lehetőség hogy kiutazzak és csináljam ott a helyszínen, majd visszajöjjek és még szarabb munkahelyet találjak hosszú hónapok után…. Ez baromi nyögvenyelős egy út, de imádtam, és ezért mindent megtettem így is. Így 3 diplomával és egy doktorival általában titkárnő vagyok vagy rosszabb (le is kell tagadjak mindent amikor jelentkezek…), most recepción üldögélek, amit kb 8 általánossal is meg lehet csinálni, ráadásul gyűlölöm, és legkevésbé illik hozzám.
            Úgyhogy ez nem olyan egyszerű. Bár csak néhányaknak bonyolódik ennyire bonyolulttá ez is, de nekem ez is sikerült! És már abszolút elhiszem, sőt, érzem, hogy mindez azért van, és azért sem kaptam benne lehetőséget ebből megélni, mert nem a saját utamat járom, az a dolog is kellett hozzzá amivel foglalkoztam ennyire komolyan valahol az sem lehet véletlen, nem véletlen értek ahhoz se ennyire, de van valami más, amit csinálnom kéne valóban, az a fontos, és akkor kerülne minden a helyére.
            Ugyhogy én abszolút megértem Mikit, hoyg neki még keresni kell, és addig valahogy ezen a téren semmi nem stimmel, hiőba próbálkozik ezzel-azzal… De meglesz az!
            Az a felsőbbrendű erő meg te magad kell legyél, aki ezt megmondja mi ez! Csak vannak, akiknek nem megy olyan könnyen, másnak igen. (nekem jött segítség, de csak azért, mert olyan végső helyzetben voltam-vagyok, de elhinni úgyis csak magamnak fogom) Van olyan is, hoyg a feladatod elől menekülsz, nem veszed tudomásul, mert valami nem hagy, és persze te szenvedsz kegyetlenül, csak nem is tudod, miért.

          8. Újra megleptél kisakárki…
            …de most pozitív értelemben…

            Nem is tudom, hogyan kerülhette el ez az írás eddig a figyelmemet.

            Ez pedig különösen érdekes:

            „Így 3 diplomával és egy doktorival általában titkárnő vagyok vagy rosszabb”

            Azért remélem titkárnőként és a publikációidban nem úgy írsz, ahogy itt a fórumon általában…:))

            Mi ez a különleges „szakma” amihez a világon Te értesz legjobban, és mit kutatsz?

          9. Hát szeges, pedig egyszerűen arról van szó, hoyg a felét sem
            Hát szeges, pedig egyszerűen arról van szó, hoyg a felét sem hiszed el annak, amit le szoktam írni, mert gyanús, mert nem értesz, mert fura vagyok neked, és ezért lepett most ez meg (táncsak nem negatív előítéleted alakult ki rólam?)… Meg persze nyilván rengeteget írtam régebben ezekről is, amikor még nagyon rosszul voltam, és az foglalkoztatott hogy nekem miért olyan szar, de nyilván nem került mind a szemed elé.
            A pubilkációimban nyilván nem így írok, mert egy tudományos publikáció az nem a sajátmagam érzéseinek/gondolatainak őszinte leírása – sőt, írásban azt kell mondjam egy-két baráttal történő e-mailezésen kívül ezt egyedül ezen a fórumon teszem meg.
            Kérdésedre felelve, a mongóliai buddhizmus (ami a tibeti buddhizmus helyi változata) történetével főként annak 20. századi alakulásával, a vallási üldözetetés időszakával (1937-38, több tízezezer szerzetes kivégzése és az összes, mintegy 1000 kolostor kb földig rombolása, csak mutatóban maradt), és főként a rendszerváltással történt felélesztésével és mai vallásgyakorlatával foglalkozom, illetve az utóbbi pár évben az összes még életben levő 80-100 éves a gyilkolászást valahogy túlélt öreg lámával csináltam interjúkat arról, hogyan is volt régen az ő kolostorukban a vallási élet. Ez sokszori kinti kutatásomba, összesen is évek kinttöltésébe tellett (szerencsére).
            De ez már nagyjából múlt idő, hogy én ezzel foglalkozom, mert mióta rosszul vagyok már ez sem érdekel mert olyan szinten nem akartam élni (az utóbbi egy hónapban kaptam össze magam, mert különben nagy bajba kerülök egy kutatói ösztöndíjjal el kell számoljak ugyanis ahhoz meg fel kell mutatni jópár cikket). De ezzel már nincs bajom, hoyg úgy tűnik minden tudásom ellenére nem foglalkozok már majd ezzel, mert ahoyg szintén már leírtam, én már tudom hogy azért kerültem ebbe a borzasztó állapotba már egy éve, hogy kapcsoljak miért is születtem és arrafelé forduljak.
            Azért kellett doktorival recepción üldögéljek, és minden más is azért kellett rosszul nehezen és brutálisan alakuljon az életemben, hogy tényleg ki tudjak akadni… 🙂
            Ezt most hiszi aki hiszi, a lényeg úgyis én vagyok benne hyog hoyg boldogulok vele.
            Na, rólam ennyit, azt is csak mert kérdezted.
            Remélem, nem leptelek meg annyira…

          10. mit tanít Neked?
            Kedves Kisakárki!

            Az hogy most bonyolult az életed, azt jelenti számodra, hogy Te tetted ilyenné, hogy tanulhass belőle.
            Magamból kiindulva, a kihívásra van szükségünk – néha erőn felülire – hogy visszajöjjön az önbizalmunk, hogy újra megbízzunk magunkban, hogy mindig!, minden helyzetből! képesek vagyunk felállni.

            Azt is megfigyeltem, hogyha nem szeretjük amit csinálunk az nagyon előnytelenül visszahat ránk, mert elvesz az életerőnkből, az életkedvünkből, az önbecsülésünkből, az öntiszteletünkből.
            Akár mennyire nem illik hozzád és nem kíván tőled szellemi erőfeszítéseket, valamiért ezt választottad öntudatlanul, mert valamit meg akarsz tanulni/tapasztalni rajta keresztül.
            Amikor hasonló munkám volt, akkor éppen alázatot, elfogulatlanságot tanítottam magamnak, hogy mindenféle korú és társadalmi rangú (akár még a hajléktalan) felé is megtanítsam magam egyformán viszonyulni.
            Szóval, ha megoldod, hogy miért ezt a munkát választottad, megérted az üzenetét, akkor már készen állsz arra, hogy elengedd és olyan munkát csinálhass, olyan állást tölthess be, amire elhivatott vagy.

            Sajnos nagyon sokféle módon tudjuk önmagunkat akadályozni, gátolni és önszabotázst csinálni, de ha megértjük a saját magunknak szóló üzenetet és szeretettel elengedjük a nem szerethető szituációt/helyet/személyt, akkor készen vagyunk a váltásra/változásra és az élet lám – valami rejtélyes módon – meg is változik bennünk és körülöttünk.

          11. Köszi Michaelita.
            Igazából ez egy annyira régi írás amit szeges

            Köszi Michaelita.
            Igazából ez egy annyira régi írás amit szeges kimazsolázott éppen, de milyen érdekes, valamiért csak pont most került ez elő.
            Valószínűleg nálam tényleg az volt, hogy mindez azért kellett, hogy egyre jobban érezzem, semmilyen szempontól sem vagyok a helyemen, és eljussak arra a pontra, amikor már nem bírom…
            Én mindig mindenről amiben éreztem, nekem az nem jó, mint ezek a munkák pl, nem kapcsoltam, hogy ez tényleg a lelkem jelzése, hogy tökmást kellene csinálni, tökmáshol kellene lennem mert nem itt van dolgom, hanem csak gondoltam, jó, nem szeretem, persze, de muszáj, így kibírom…
            Nem fogtam a jelzéseket, azért lettem végül iszonyú rosszul.
            Azt is mondták nekem, hyog mindez évekkel ezelött kellett volna már megtörténjen, csak nekem, a lelkem olyan, hyog iszonyú nagy a tűrőképességem, mindent elfogadok, ezért később omlottam össze, azt is csak mert muszáj volt, nem is azért mert már nem bírtam, hanem mert egyszerűen muszáj meglépnem oylan lépéseket amik afelé visznek, amit valóban csinálnom kell, és máshoyg nem ment volna..
            Nagyon sok minden változott azóta, rengeteg segítséget kaptam, valóban egy új utat nyitottak meg elöttem, viszont még önmagamtól még mindig csak-egy egy olyan pillanat volt amikor egyértelműen éreztem mit is kell majd tennem, de utólag azt szoktam gondolni, ááá, úgysem igaz, így valójában még mindig nem tartok sehol, így van hogy jól vagyok, van hogy rosszul…. De majdcsak…
            De ki vagyok egyezve ezzel mostanság hoyg most ez van egyenlőre.

          12. én is most találkoztam vele
            Igen, látom, hogy régi írás, de én is most találkoztam vele:), s ezért most reagáltam rá:)
            De annak nagyon örülök, hogy azóta változott a helyzet! Jól csinálod, hogy elengeded a régi dolgokat és új utakon jársz, az mindig sok változást hoz és felnyitja az ember szemét az élet értékeire és önmagunk értékeire, becsülhetőségére.

            Szeges írása kapcsán figyeltem fel az írásodra (akkoriban kevesebb időm volt olvasni)

          13. Hát és arról nem is beszélve, ez a jelenlegi ‘szar’ munkahely
            Hát és arról nem is beszélve, ez a jelenlegi ‘szar’ munkahely azért kellett, mert itt a ‘kisfőnökömmel’ jó barátnők lettünk mióta nagyon rosszul avgyok, ‘véletlenül’ pont akkor, tőle kaptam egy telefonszámot azét, aki legtöbbet tudott segíteni nekem a legdurvább hónapokban, és aki valóban meg tudta mondani miért akarok én meghalni valójában, valójában miért történik ez velem (amit persze sok hónap múlva kezdem elhinni csak), aztán itt lehetett egyedül az lehetséges, hoyg hónapokig ne dolgozzak amikor nagyon rosszul voltam, de visszavegyenek, plusz azóta is csak 6 órában dologozzak, ami szintén nagyon nagy dolog amikor rosszul vagy, meg idő kell arra, hyog megtaláld magad, meg elkezdj tanulni új dolgokat ami az új életedhez kell. (és azóta meg ő jutott el valakihez, aki meg neki tudtott segíteni, és ő meg már tőlem kapta a telefonszámot…)
            Szóval, én ezekből a dolgokból tudom, hoyg világ tökéletesn működik, a legszarabb dolgok végősorron jók. És rengeteg iylen történt velem az utóbbi egy évben. Csupa ilyen.

          14. A titok
            Szintén Gunagriha tollából Neked ajánlva:

            „Egy végtelen és szerény lény vagyok.
            Nem is hiszed, hogy én vagyok.
            Ezen nem csodálkozom, mert
            Én sem hiszem, hogy én vagyok.

            Kicsi és nagy egyszerre vagyok,
            A naggyal a kicsiben lakok.
            Ha a nagyból kimegyek, csak kicsi vagyok.
            Ha a kicsiben maradok, a nagy is vagyok.

            Én csak én vagyok, vagy te is vagyok?
            A fejem ezt fel nem foghatja, mert
            Neki ez az ön-ellentmondása.
            Ti vagytok ti, vagy én is vagytok?
            Ez lenne hát a titok?”

            szeklice szeretettel 😉

          15. „Aminek meg kell történnie, az mindenképp meg fog
            „Aminek meg kell történnie, az mindenképp meg fog történni.
            Aminek nem kell megtörténnie, az nem fog megtörténni.”
            Ramana Maharshi

          16. Hát ja. Csak azért nem mindegy, mennyi szenvedés árán… Jobb
            Hát ja. Csak azért nem mindegy, mennyi szenvedés árán… Jobb lenne ha az ember annyira ki tudná kapcsolni magát, hogy hamarabb történhessen.
            Az ember annyira keresztbe tud tenni önmagának, főleg, mikor nem is tudja valójában minek kell történnie, minek tesz keresztbe (így szokott lenni). Én mondjuk arra jutottam az ilyen keresztbetevés is ‘direkt’ van tulajdonképpen, arra is szükség van, mert akkor meg azt az állapotot is meg kell élnie az illetőnek. Úgyhogy én ezzel elvagyok bármennyien is néznek le érte hogy én rosszul vagyok még mindig, meg miért enm akarok én semmit, mert én értelmét látom ennek is.
            Csak ne essünk abba a csapdába se, hogy mindenre azt mondjuk ennek így kell lennie, mert akkro sose változtatunk semmin…

          17. Gunagriha: Mire tanított Mesterem?
            „Mester:Ő az Én, aki nekem segít, hogy Én legyek.

            Sri Chinmoy megtanított engem az Istenhitre. Egy valódi, erős, élő hit alakult ki bennem, mert megtanított arra is, hogy Istent, akiben hiszek hol keressem, illetve hol találom meg, hol láthatom. Isten többé nem egy absztrakt dolog számomra, hanem konkrét tény, hiszen értelmemmel is logikusan felfoghatóvá vált. Ez a hit nem egy valláson alapszik, mármint nem azon, hogy azt vallom, hogy hiszek Istenben, ilyen vagy olyan formában, dogmatikusan és aztán kész, hanem egy viselkedési vezérelvként él bennem.

            Megtanított egy olyan életet élni, amelynek kizárólagos célja Isten utánzása. Olyan életet élni, amellyel lépésről lépésre több és több isteni tulajdonságot élhetek, mint sajátomat. Így megtanított, hogy nem elég Istenben hinni, hanem azt élni is kell, tenni is kell. Apránként Istenné, vagyis tökéletessé kell válnom. Tehát nemcsak hiszem, hogy az ember a tökéletességet elérheti, hanem én magam törekszem a tökéletesség felé fejlődni.

            Megtanított, hogy célom érdekében ne a rossz tulajdonságaimtól akarjak megszabadulni, hanem csak az Isteni utánzására összpontosítsak. Ha rossz tulajdonságaimtól próbálok leválni, gyengének, bűnösnek, nem Istenhez méltónak vélem magam, mert azokkal azonosulok. Ezáltal fejlődésemet késleltetem. Viszont ha törekvésemet csak az isteni Tudat elsajátítására irányítom, akkor mindig jónak, boldognak érzem magam, és ezáltal rossz tulajdonságaim hajléktalanná válnak.

            Megtanított, hogy minden problémám forrása bennem van, nem pedig kívülről jön. Ezért azok megoldása is bent kell létrejöjjön, nem pedig kint. Problémáimért nem mások a felelősek. A felelősséget saját magamnak kell teljes egészében vállalnom.

            Megtanított, hogy nem vagyok pótolhatatlan, mint ahogyan egyikünk sem pótolhatatlan. Ha én nem vagyok, megteszi más, amit jelenleg én teszek. Tehát feladataimért hálát kell éreznem, nem pedig terhet vagy mártírságot.

            Megtanított, hogy minden egyes ember a földön a fejlődő egyetemes tudat része ugyanúgy, mint én magam is. Tisztelnem és értékelnem kell őket, hiszen együtt alkotjuk az egészet. Teljesen új életfilozófiára kell építenünk. A minket összekötő, közös dolgaink kell gondolkozásunk alapja legyen, nem pedig a minket szétválasztóak.

            Megtanított, hogy minden életet hordozó lény, az Önmagát kereső isteni Tudat bizonyos fokon történő kinyilvánulása a Földön. Nem csak az emberiség Isten része, hanem bolygónk teljes élő készlete is. Az élet tisztelete emberi erkölcsöm fő tartóoszlopa kell legyen.

            Megtanított, hogy ne ítélkezzek. Ne ítéljek el senkit, sem tulajdonságaiért, sem képességeiért, sem pedig az ezekből fakadó tetteiért, bármennyire is furcsák legyenek azok. Mert mindnyájan Isten alkotásai vagyunk, akiket Ő tetszése szerint vegyített, kavart, barkácsolt össze. Tehát az Ő számára mindnyájan jók vagyunk, tetszünk Neki. Ha a művet szidom, a Mestert sértegetem.

            Megtanított, hogy a büszkeség, amely egy jogos vagy jogtalan felsőbbrendűségi érzés, abból a téves hitből fakad, hogy a valódi vagy beképzelt jó tulajdonságaink és képességeink a sajátjaink. Pedig ezek Isten kincsestárának tartozékai, és Ő, mint tulajdonos időlegesesen vagy tartósan, kénye-kedve szerint kiosztja vagy visszavonja azokat. Ezért akár jogos, akár jogtalan büszkeségemet, alázatosságot gyakorolva fel kell adnom, ami azt jelenti, hogy jó tulajdonságaimtól és képességeimtől egy bizonyos távolságot tartok. Használom, illetve gyakorlom őket, ha már itt vannak, de nem birtoklom azokat.

            Megtanított, hogy jósággal tegyem jobbá a világot. Más emberek számára környezeti tényező vagyok. Minél több jót tapasztal valaki, annál jobbá válik. Ezért nagyon is az én feladatom az, hogy mások azáltal váljanak jobbá, hogy rajtam keresztül feltétel nélküli jóságot tapasztaljanak.

            Megtanított, hogy ne számító értelmem hangjára hallgassak, hanem érző szívem finom suttogását hallgatózzam. Szívem érzés-iránytűjével minden csalódás-ingoványt kikerülhetek. Ahhoz, hogy isteni vezetésben részesüljek, életvitelem központja szívem kell legyen.

            Megtanított, hogy ha boldog vagyok, jó vagyok. Ezért ne számító értelmem elve – Szemet szemért, fogat fogért? – vezesse életem, hanem érző szívem vezérkérdése: ? Mitől vagyok boldog??.

            Megtanított, hogy ne elvárással éljek, ne elvárásból cselekedjek, illetve a világtól semmit se várjak el, csak feltétel nélkül adjak, és feltétel nélkül végezzem dolgaim. Ez képezi zavartalan nyugalmam alapját.

            Megtanított, hogy a béke elsősorban egyéni, belső kérdés, amely a világ és önmagunk erőszakmentes elfogadásában nyugszik. Nem lehetek másokkal szemben erőszakos, de ugyanúgy nem lehetek magammal szemben sem erőszakos. Érdekből nem fordulhatok lelkiismeretemmel szembe.

            Megtanított, hogy testem elhanyagolása csak bajokat okoz. Csak jó testi kondícióval élvezhetek egy egészséges, örömteli földi létet. Csak egy jól edzett testben tudom tudati képességeim határtalanságát átélni és kifejezésre juttatni.

            Megtanított, hogy akaratom mindenáron való érvényre juttatása nem a boldogságomhoz vezető út. A Jézus mondás: Uram legyen meg a Te Akaratod!? – számomra többé nem egy üres frázis. Azt akarom, amit Isten akar, ezért ha nem az én, hanem a más akarata érvényesül, számomra nem okoz fájdalmat, békésen tudom elfogadni.

            Megtanított, hogy másokat ne oktassak. Mások tökéletesítése nem az én dolgom. Én csak úgy éljek, mint amilyennek látni szeretném a világot. Tehát csak példát és megértést mutassak mindenki iránt, de ne várjam el, hogy kövessenek.

            Megtanított, hogy senkit se akarjak megtéríteni, és senkitől se hagyjam magam megtéríteni. Ezer út vezet Istenhez, és minden embernek meg kell legyen a joga, hogy teljesen szabadon, meggyőződése, hite szerint éljen. Megtanított, hogy a gondolkodás nem az emberi élet legmagasabb, legtökéletesebb tevékenysége. Tudásom gondolkodó értelmemben rejlik, de bölcsességem a mögött van elrejtve. Tehát bejáratot kell oda teremtenem.

            Megtanított, hogy a gondolatoknak erejük van. A jó gondolat pozitív, míg a rossz gondolat negatív erőt hoz létre. Ezért vigyáznom kell, hogy másokat ne sebezzek meg gondolataimmal, és önmagamnak se ássak vermet.

            Megtanított, hogy önhit, önakarat, önfegyelem nélkül nincs öntúlszárnyalás. Öntúlszárnyalás nélkül nincs isteni élet. Isten nem egy statikus állapot, hanem egy állandó, folytonos öntúlszárnyalás. A mi esetünkben a fejlődés a legfontosabb. Mindennap tegyek egy picivel több jót, mint tegnap tettem.”

          18. Igen:-)
            De ezt a gondolatot akkor érti meg valóban az ember, ha már hagyni tudja az elmét a szívbe beolvadni.

            szeklice

          19. Én műszaki diplomás, milliomos vállalkozóból csúsztam le
            Én műszaki diplomás, milliomos vállalkozóból csúsztam le teljesen.
            Annó mindenem megvolt amit csak akartam.
            Luxus lakás, luxus autó, havi milliós jövedelem, évi 2-3 nyaralás a tengerparton.
            3 éve, egyik pillanatról a másikra omlott össze minden.
            Az üzleti lehetőségek hirtelen a nullára csökkentek, a beszállító felmondta a szerződést.
            Csomó kötelezettségem fennmaradt, amit igyekeztem teljesíteni, bevétel hiányában nem túl sok sikerrel.
            Csődeljárás, felszámolás lett a vége.
            Most a múltból fakadó adósság állományom kb. 60 millió Ft. (bár lehet, hogy már több a kamatok miatt).
            Amikor minden összeomlott, kinyílt egy új kapu.
            Az önmegvalósítás kapuja.
            Vicces a Teremtő, ha rá akar vezetni valamire.
            Először finoman teszi, aztán ha ez nem elég, durvább eszközökhöz folyamodik. 🙂

          20. Igen. Aki nem omlassza össze az új miatt a régi életét
            Igen. Aki nem omlassza össze az új miatt a régi életét magától…
            Neked is sok minden összedőlt, és úgy jutottál valahová. HA magadtól nem indultál arra, hát tényleg drasztikusabban kellett beleszólni nálad…
            Én meg a másik véglet vagyok. Nekem nincs miről lemondanom, pont az ellenkező helyzetből indulok, anyagilag is, meg amúgy is a szarból minden téren. Az egyre durvább eszközök persze itt is megvoltak, valahogy csak össze kellett omlasztani engem… De nekem nincs mit sirassak a régi életemből, nincs ami miatt ne akarnám a változást, olyan szinten nincs vesztenivalóm… Főleg olyan hónapok után, amikor fel se bírtam kelni. MEg jelenleg is vannak oylan napok. ÉS mégis döcögős enyhén szólva is, még így se akarom.
            Szóval vicces ez is.

          21. Mégse ismerted még fel a dolog üzenetét, ha jól sejtem.
            Az elméd

            Mégse ismerted még fel a dolog üzenetét, ha jól sejtem.
            Az elméd még mindig nem látta be, hogy rossz helyen kapizsgál.
            Pedig ennek is el kell jönnie, addig nem lesz vége a szenvedésednek.
            Utána majd két kézzel lapátolja a Teremtő feléd a földi javakat.

          22. egy kis akárki

            De, azt felismertem. Csak egy kurva vagy falnak, ami elzár
            De, azt felismertem. Csak egy kurva vagy falnak, ami elzár önmagamtól, még le kell dőlnie. Na, addig nem lesz vége… Még csak pillanatok voltak amikor tudtam ami kell a mozduláshoz, de az én valódi utamhoz folyamatos ilyen tudás fog kelleni.
            A hit és a tudás közt nagy különbség van és nekem a tudás kell. Hinni amúgysem hiszek.
            u.i.: földi javakra nem vágyom, ez a másik akadály, hoyg nem vágyom már semmire. Azon a ponton már túlvagyok. Márpedig innen nehezebb miért akarni továbblépni.
            Eddig legalábbis az én tapasztalatom ez.
            Nem tartom kizártnak, hoyg egyszer felülíródik.

          23. Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész
            Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész életedet, beilleszkedni az új helyre, megteremteni az infrastruktúrát. Közben új emberekkel ismerkedsz stb… Rögtön lesz motivációd, és ezt most éppen megélem…

            Költözz, mozdulj, kényszerítsd magad erre ha kell…

          24. egy kis akárki

            Azért nem mindenkinek ugyanaz a megoldás a problémájára, Miki.
            Azért nem mindenkinek ugyanaz a megoldás a problémájára, Miki. 🙂
            Az úgy túl egyszerű lenne.
            Én pl egy kontinensnyivel távolabbra költözgettem ki rendszeresen, jó is volt, de mégis mindig vissza kellett jönni, és mielött rosszullettem, elvágódtak egy kicsit azok a szálak is odafelé, és már tudom, hogy tényleg azért mert itt lesz dolgom sokkal inkább. Azóta nem zavar hogy így alakult.
            Ellentétben Veled, akinek meg valószínű, ott lesz dolga ahová most készülsz, ezért is érzed jól magad a gondolatától is!
            Amúgy nem rossz ötlet, főleg hogy nagyon nem megfelelő körülmények közt élek… Mintha tudtad volna. 🙂
            De nekem pl most itt lesz tanulnivalóm. Úgyhogy már nem érdekelnek a körülmények, azokat most éppen elfogadom.

          25. Teljesen egyetértek!
            „ha az ember csődbe megy az átmeneti

            Teljesen egyetértek!
            „ha az ember csődbe megy az átmeneti állapot, mig a szegénység egy lelkiállapot!…

            mi van ha már testi tünetek vannak??? .. .

          26. Felismerések..
            Miklós 1 hatalmas Tükör. segítség!! 🙂 hogy halad a felfedezésed?? véletlen nem iker a horoszkópod??
            Most arra jutottam, ez nem lehetek én, én nem ilyen vagyok…. és lehet most kaptam igazi felismerést, önismeretet, sajnos igen , ilyen vagy , fogadd el ,vagy változtass—
            Oké ezt is eldöntöttem.. elkezdtem a változtatásokat szépen haladtam, aztán egyszer csak jött valami… és vége feladtam, meguntam..
            Aztán másik technika… ugyan az a sorsa…

            Közben rájövök tök jó dolgokat csináltam… aztán topogok pár hónapot mire vagy újat kezdek vagy folytatok valamit, de az már nem ugyanolyan… nagyon belefáradtam már ebbe a körforgásba is.. szép napot!

  5. Valamennyire nálam is felvetődött ez a dolog, épp rajta vagyok,
    Valamennyire nálam is felvetődött ez a dolog, épp rajta vagyok, még nem jártam végig ezért nem biztosíthatlak róla hogy ez egy érvényes út 🙂

    Család, gyerek(ek), munka, vállalkozás, tervek, célok, hobbi, spirituális út, elolvasnivaló könyvek, stb. még leírnom is sok. És emellett mindig van valamim, ami az épp aktuális „NAGY TERV”. Ami épp motivál, a „valami egyedit, nagyot, különlegeset alkotni” vágya. Aztán eltünik a lelkesedés, előlép a belső szülő és suttogja hogy „kéne már csinálni tovább a dolgot, nem lesz belőled igy énekes halott sem, nem hogy magyar Sztív Dzsábsz”. Jópárszor átment már rajtam ez, aztán meguntam, és bár most is van ilyen „épp aktuális Nagy Terv”, már megengedem magamnak hogy ne, vagy kevésbé foglalkoztasson az, ha valamiért nem vinném végig. Majd ha itt az ideje, mintegy önmagától megtörténik, számomra bizonyos hogy nem az erőlködésem fogja meghozni a sikert, hanem a belső motiváció, áramlás. Amihez nem kell gyötörnöm magam. Ahogy pl. angolul vagy festeni is megtanultam. Most tehát ami elém kerül azt igyekszem legjobb tudásom szerint megragadni és ápolni és fejleszteni, de nem törekszem arra, hogy ráakaszkodjak arra, hogy valami „nagyot és különlegeset, egyedit és érdekeset” hozzak létre, akár külső dolgokról vagy saját magamról van is szó. Ha meg akarom fogalmazni egy mondatban, mi az ami prioritás számomra mégis, azt mondhatnám: Isten békéjét keresem.

    Nem gondolom persze, hogy mindenkinek ez a jó út. Mint ahogy A Tudatlanság Felhője c. könyvben írva vagyon:
    „Lám! ebből láthatod, hogy aki csak nagy fáradtság után juthat el ebben a munkában a tökéletességhez, és akkor is csak ritkán, könnyen tévedhet, ha úgy gondol­ja, mondja vagy ítéli meg, hogy mások is így vannak vele, hogy mások is csak ritkán és nagy munka révén jut­hatnak el ide. De ugyanígy tévedhet az, aki kívánsága szerint bármikor tud tökéletesen szemlélődni, és úgy ítéli meg, hogy mindenki más is így van vele. Hagyd el, mert nem így van. Mert ha az Úrnak úgy tetszik, azok is, akik kezdetben csak ritkán és nagy fáradság árán jut­nak el ide, később könnyen, és amikor kívánják.”

    1. Ez a leírás tökéletesen illik a helyzetemre.
      Már csak nagy

      Ez a leírás tökéletesen illik a helyzetemre.
      Már csak nagy világra szóló dolgot sem akarok. Voltak ilyen terveim persze, de már nincsenek, azonban bármivel is sikerül egyszer elindulni az kiugrási lehetőség, minden más eddigi tervemhez. Szóval nem baj az, hogy vannak tervek, mert ha úgy hozza a sors van mihez nyúlnom bőven, csak már mozdulnék…

      A legutóbbi találmányom a pszicho-kungfu is kitűnő dolog, még hasznos is lenne itt mindannyiunknak, csak közben itt lebeg a szemem előtt Jézus mondása: Ingyen vetted, ingyen adjad… Segítenék, de magam is segítségre szorulok.

      Micsoda patt helyzet…

      Természetesen a legfőbb probléma a finanszírozásban lelhető fel, illetve annak a hiányában. Leginkább az a gond, hogy mindenhez hely kell, az pénz, oda kell menni, meg kellene élni valamiből, miközben teljesen más erkölcsiségű szándék húzódik meg a háttérben.

      Elkezdtem családállításba bele bonyolódni, és mit látok: A lélek dolgozik… Mennyit kér érte? Semmit… Ingyen kaptad, de nem tudod ingyen adni…
      Döbbenetes pénzeket kér mindenki mindenféle tanfolyamokért, miközben az senkinek nem kerül semmibe ami a terméke tulajdonképpen… Oké termet kell bérelni, oda kell utazni… világos.

      De valahogy úgy kellene megoldani az egész dolgot, hogy ezért ne kelljen pénzt kérni, és valami olyan megélhetési forrás legyen mellette, ami nem napi 12 óra a bányában, hanem teljes értékűen tudok foglalkozni azzal amivel másoknak is hasznára vagyok…

      Mert még Jézus mögött is volt mecenatúra… Remélem újat mondtam :)) János evangéliumában olvasható, hogy …és voltak asszonyok, akik az ő vagyonukból szolgáltak néki…

      A folyamatos ambivalencia aztán persze döntési nehézségeket is hoz magával

      De ha ezeket az erkölcsi elveket eldobnám, mondván hogy csak vallási hülyeségek, akkor tulajdonképpen önmagamat dobnám el. Tehát nem tudom megtenni, és nem is akarom egyébként…

      Szóval nem olyan egyszerű ez a dolog :)))

      1. „…A lélek dolgozik… Mennyit kér érte? Semmit..” – Ez igaz.
        „…A lélek dolgozik… Mennyit kér érte? Semmit..” – Ez igaz. Ugyanakkor ha a lelkek tudnák, hogy „merre” dolgozzanak, akkor nem lenne ennyi lelki problémás ember. Akik nem találják önmagukat, depressziósak, más életét élik, üresnek érzik az életüket, lelküket, és a többi.

        Jó önismeretet nyújt az, hogy mire ad ki az ember pénzt, és mire nem.

        Miki! Nyugodtan nézz a tükörbe, és mond ki magadnak, hogy nem akarsz változni. Neked ez így megéri, így jó.
        Hidd el, ezzel nincs semmi baj, csak tudatosíts magadban, ismerd el. És vállald a felelősséget a következményekért.
        Ugyanis abba hitbe ringatod magad, hogy változni akarsz, de csak elméletekbe bonyolódsz, hogy ne kelljen szembe nézni a valósággal.

        A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester:
        – Valóban meg akarsz gyógyulni?
        – Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?
        – Persze. A legtöbb ember ezt teszi.
        – Ugyan miért?
        – Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.
        A tanítványának pedig azt mondta a Mester:
        – Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
        (A. de Mello)

        1. Szerintem az enyhülés ezerszer fájdalmasabb! Én azért csinálom
          Szerintem az enyhülés ezerszer fájdalmasabb! Én azért csinálom azt, amit, azaz látszólag üldögélek egy iszonyú állapot közepén, mert enyhülést, hogy elviselhetőbb legyen, főleg, ha az cska egy hamis köd lenne, azt aztán nem akarok. Fájdalmsabb, mert csak elnyújtja a dolgot, ha van megoldás, és majd megoldódik. Ha nincs megoldás, akkor meg szintén inkább ne is legyen enyhülés, akkor jöjjön hamarabb minden aminek jönnie kell.
          Szerintem Miki nagyon jól igyekezik… És neki sem lesz megoldás az enyhülés.

          1. Szenvedni könnyebb, mint cselekedni
            Hellinger erre azt mondta egyszer:

            „Szenvedni könnyebb, mint cselekedni

            Sok páciensnek – olyanoknak is, akiknek pedig valamilyen betegség az életüket fenyegeti – nehezére esik felvennie azt a belső beállítódást és kimondania azokat a megoldást jelentő mondatokat, amelyeket a terapeuta megad neki.

            Hellinger meglátása szerint szenvedni könnyebb, mint cselekedni. A lélekben ugyanis mágikus jellegű elgondolás van arra vonatkozóan, hogy mi is a szeretet: „Az a szeretet, ha olyanná válok, mint a szüleim”, vagy „az a szeretet, ha úgy viselkedem, mint a szüleim”. Ha én is az ő sorsukat követem, az jelenti a gyermeki szeretetet. És „titokban az az elképzelés gyökerezik bennünk, hogy akkor teszünk jót a szeretteinknek, ha szenvedünk és meghalunk értük, még akkor is, ha ők maguk már régen meghaltak”.

            Ez mágikus elgondolás, ám egyúttal naiv is, mert az következik belőle, hogy nem is kell cselekednünk. Egyszerűen átadjuk magunkat a sorsnak, és elvárjuk, hogy a boldogtalanságunk teremjen meg minden megváltást.

            A megoldás viszont erőt és cselekvést igényel. „Megmaradok önmagamnak, és bízom benne, hogy áldotok akkor is, ha megmaradok önmagamnak.” A mágikus jellegű gondolkodásmóddal összehasonlítva ez vallásos gondolkodás a szó legmélyebb értelmében: elszakadunk attól az elképzeléstől, hogy szenvedéseinkből valamilyen megváltó erő keletkezne, és a világ felé fordulunk, elfogadva annak játékszabályait.

            Valahányszor a boldogságra gondolok, amit a szenvedés okoz, mindig egy fiatal nő jut eszembe, aki konzultáción keresett fel. „Nemigen tudok fizetni, valószínűleg nem is jövök többé önhöz” – mondta köszönésképpen. Több öngyilkossági kísérlet volt már a háta mögött, és miközben erről beszélt, valósággal sugárzott az arca. Aki ránézett, azt hihette, hogy lottófőnyereményről számol be, vagy arról, hogy egyálomlovag lépett be az életébe.

            Valójában azonban azt adta elő, hogy teljesen depressziós, elveszítette az életkedvét, tíz éve járja a pszichoterápiákat és a pszichoszomatikai klinikákat, teljesen „padlót fogott” -mégis szinte ragyogott közben! Megkérdeztem tőle, hogy mi történne, ha valami csoda folytán minden problémája megoldódna. A felvetéstől szomorúság költözött a szemébe. Elszótlanodott. Rövid tétovázás után erőtlen hangon így válaszolt: „Érvénytelenítenem kellene a rokkant nyugdíjazásomat, és munkát kellene vállalnom. Talán még partnerkapcsolat kialakításán is gondolkodnom kellene.”

            Ekkor megharagudott rám: „De hát badarságokat beszél! Soha nem történnek ilyen csodák! Tíz év óta nem tud meggyógyítani sem orvos, sem terapeuta, magának sem fog sikerülni! Jó is volna! Rajtam már nem lehet segíteni!” – kiabálta. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak azért keresett fel, hogy megerősítsem, mennyire kilátástalan a helyzete. Ez a gondolat némi vigaszt nyújtott számára.

            Akinek olyanok a reakciói, mint ennek a fiatal nőnek, az – Hellinger kifejezésével élve – „szisztematikusan kötődik”. A fiatal nő „gyermeki lelkülete” egyértelműen boldog volt, amiért szolidaritást érezhet egy rossz családsors iránt.

            Nem tudom, hogy milyen események vezették őt idáig, mert vonakodott beszélni a családjáról, és aztán később nem jött többé. Még az erősen kedvezményes honorárium is túl drága volt neki. Pedig érdemes lett volna…

            A tapasztalatok szerint akik boldogtalanságuk és kínjaik elbeszélése során sugárzanak a büszkeségtől, azok tudattalanul szolidaritást vállalnak a család valamely más tagjának keserveivel. Aki viszont boldog akar lenni, annak meg kell szabadulnia a gyermeki jellegű lelkülettől.”
            (T. Schäfer: Ami a lelket megbetegíti..)

          2. Szerintem nem könnyebb szenvedni, kiváltképp vannak olyan fokai
            Szerintem nem könnyebb szenvedni, kiváltképp vannak olyan fokai is, ami… Ha elolvasom ezt a történetet, akkor nekem az jön, hogy ennek a nőnek ezt kell megélnie sajnos, és nem képes kilépni belőle, nem azért mert nem akar, hanem mert ennyire telik tőle, nem képes többre. Nem olyan könnyű megszabadulni a ‘gyermeki jellegű lelkülettől’, stb stb, és valószínűleg ő ezzel, hogy ezt elviselte, már eleve iszonyú nagy teljesítményt nyújtott! Semmivel sem különb egyikünk sem nála. Főleg, annyira módunk sincs rá hogy egy mésik ember helyzetébe beleéljük magunkat. Valószinű, egyikünk sem tudta volna jobba megoldani az ő helyében, az ő hátterével az ő tapasztalataival. Hellinger se! Az meg, hoyg mi a magunk fejével mit látunk, mit gondolunk mi mit tenénk, semmitsem ér.

        2. Szerintem pedig pontosan az motiválta ezt az írásodat, ami
          Szerintem pedig pontosan az motiválta ezt az írásodat, ami azokat a reakcióidat is, amikor ott voltam nálad.

          Te most valójában a pénzről beszélsz és saját üzleti érdekeidet véded olyódon, hogy engem akarsz sarokba állítani ezzel a mű-analízissel…

          Ez nem jó taktika a részedről, mert neked ezen a területen van veszteni valód, nekem nincs!!

          Te most megtámadtál engem, de a kapcsolatunkra való tekintettel, nem támadok vissza ugyan olyan alantas módon, ahogyan ezt most te tetted.

          Mondok én is egy bölcs mondás neked: Ha csendben maradtál volna, bölcsebb maradtál volna…
          Fokozhatod, önthetsz olajat a tűzre ha gondolod, hadd lángoljon a téma, most rajtad múlik, egyenlőre hátrébb lépek egyet…

          1. Köszönöm a visszajelzésedet, tudomásul veszem,
            Köszönöm a visszajelzésedet, tudomásul veszem, és el fogok gondolkozni rajta.

    2. Jó ez a belső késztetés… és mi van ha egyáltalán nincs, csak
      Jó ez a belső késztetés… és mi van ha egyáltalán nincs, csak érzem valamit csinálnom kell… de mivel nem jön az ihlet.. marad a pótcselekvés… iszonyú nehéz ebből kilépni…
      Sokszor azt érzem, oké lehet most ennek van itt az ideje,mert bő 20 év alatt nem pihentem nem álltam meg, viszont most sem megy…. mert hát az idő megy… hasznosan szeretném tölteni a napjaimat…
      Na igen: kinek mi a hasznos… nekem eddig csak a munka volt, most a pihenés lenne.. bocs befejezem ,mert érzem saját magam cáfolom meg ..

      Szeretném megérteni magam, viszont ez az ülve meditálás relax, nem jönnek be… vagy bealszom vagy elvesztem a kevés türelmem..
      Ez már kiégésnek számít?? mikor nincs kedved semmihez? szó szerint, csak időnként belekapok valamibe, hogy mégis csináljak valamit..

      Köszi!

  6. Valamennyire nálam is felvetődött ez a dolog, épp rajta vagyok,
    Valamennyire nálam is felvetődött ez a dolog, épp rajta vagyok, még nem jártam végig ezért nem biztosíthatlak róla hogy ez egy érvényes út 🙂

    Család, gyerek(ek), munka, vállalkozás, tervek, célok, hobbi, spirituális út, elolvasnivaló könyvek, stb. még leírnom is sok. És emellett mindig van valamim, ami az épp aktuális „NAGY TERV”. Ami épp motivál, a „valami egyedit, nagyot, különlegeset alkotni” vágya. Aztán eltünik a lelkesedés, előlép a belső szülő és suttogja hogy „kéne már csinálni tovább a dolgot, nem lesz belőled igy énekes halott sem, nem hogy magyar Sztív Dzsábsz”. Jópárszor átment már rajtam ez, aztán meguntam, és bár most is van ilyen „épp aktuális Nagy Terv”, már megengedem magamnak hogy ne, vagy kevésbé foglalkoztasson az, ha valamiért nem vinném végig. Majd ha itt az ideje, mintegy önmagától megtörténik, számomra bizonyos hogy nem az erőlködésem fogja meghozni a sikert, hanem a belső motiváció, áramlás. Amihez nem kell gyötörnöm magam. Ahogy pl. angolul vagy festeni is megtanultam. Most tehát ami elém kerül azt igyekszem legjobb tudásom szerint megragadni és ápolni és fejleszteni, de nem törekszem arra, hogy ráakaszkodjak arra, hogy valami „nagyot és különlegeset, egyedit és érdekeset” hozzak létre, akár külső dolgokról vagy saját magamról van is szó. Ha meg akarom fogalmazni egy mondatban, mi az ami prioritás számomra mégis, azt mondhatnám: Isten békéjét keresem.

    Nem gondolom persze, hogy mindenkinek ez a jó út. Mint ahogy A Tudatlanság Felhője c. könyvben írva vagyon:
    „Lám! ebből láthatod, hogy aki csak nagy fáradtság után juthat el ebben a munkában a tökéletességhez, és akkor is csak ritkán, könnyen tévedhet, ha úgy gondol­ja, mondja vagy ítéli meg, hogy mások is így vannak vele, hogy mások is csak ritkán és nagy munka révén jut­hatnak el ide. De ugyanígy tévedhet az, aki kívánsága szerint bármikor tud tökéletesen szemlélődni, és úgy ítéli meg, hogy mindenki más is így van vele. Hagyd el, mert nem így van. Mert ha az Úrnak úgy tetszik, azok is, akik kezdetben csak ritkán és nagy fáradság árán jut­nak el ide, később könnyen, és amikor kívánják.”

    1. Ez a leírás tökéletesen illik a helyzetemre.
      Már csak nagy

      Ez a leírás tökéletesen illik a helyzetemre.
      Már csak nagy világra szóló dolgot sem akarok. Voltak ilyen terveim persze, de már nincsenek, azonban bármivel is sikerül egyszer elindulni az kiugrási lehetőség, minden más eddigi tervemhez. Szóval nem baj az, hogy vannak tervek, mert ha úgy hozza a sors van mihez nyúlnom bőven, csak már mozdulnék…

      A legutóbbi találmányom a pszicho-kungfu is kitűnő dolog, még hasznos is lenne itt mindannyiunknak, csak közben itt lebeg a szemem előtt Jézus mondása: Ingyen vetted, ingyen adjad… Segítenék, de magam is segítségre szorulok.

      Micsoda patt helyzet…

      Természetesen a legfőbb probléma a finanszírozásban lelhető fel, illetve annak a hiányában. Leginkább az a gond, hogy mindenhez hely kell, az pénz, oda kell menni, meg kellene élni valamiből, miközben teljesen más erkölcsiségű szándék húzódik meg a háttérben.

      Elkezdtem családállításba bele bonyolódni, és mit látok: A lélek dolgozik… Mennyit kér érte? Semmit… Ingyen kaptad, de nem tudod ingyen adni…
      Döbbenetes pénzeket kér mindenki mindenféle tanfolyamokért, miközben az senkinek nem kerül semmibe ami a terméke tulajdonképpen… Oké termet kell bérelni, oda kell utazni… világos.

      De valahogy úgy kellene megoldani az egész dolgot, hogy ezért ne kelljen pénzt kérni, és valami olyan megélhetési forrás legyen mellette, ami nem napi 12 óra a bányában, hanem teljes értékűen tudok foglalkozni azzal amivel másoknak is hasznára vagyok…

      Mert még Jézus mögött is volt mecenatúra… Remélem újat mondtam :)) János evangéliumában olvasható, hogy …és voltak asszonyok, akik az ő vagyonukból szolgáltak néki…

      A folyamatos ambivalencia aztán persze döntési nehézségeket is hoz magával

      De ha ezeket az erkölcsi elveket eldobnám, mondván hogy csak vallási hülyeségek, akkor tulajdonképpen önmagamat dobnám el. Tehát nem tudom megtenni, és nem is akarom egyébként…

      Szóval nem olyan egyszerű ez a dolog :)))

      1. „…A lélek dolgozik… Mennyit kér érte? Semmit..” – Ez igaz.
        „…A lélek dolgozik… Mennyit kér érte? Semmit..” – Ez igaz. Ugyanakkor ha a lelkek tudnák, hogy „merre” dolgozzanak, akkor nem lenne ennyi lelki problémás ember. Akik nem találják önmagukat, depressziósak, más életét élik, üresnek érzik az életüket, lelküket, és a többi.

        Jó önismeretet nyújt az, hogy mire ad ki az ember pénzt, és mire nem.

        Miki! Nyugodtan nézz a tükörbe, és mond ki magadnak, hogy nem akarsz változni. Neked ez így megéri, így jó.
        Hidd el, ezzel nincs semmi baj, csak tudatosíts magadban, ismerd el. És vállald a felelősséget a következményekért.
        Ugyanis abba hitbe ringatod magad, hogy változni akarsz, de csak elméletekbe bonyolódsz, hogy ne kelljen szembe nézni a valósággal.

        A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester:
        – Valóban meg akarsz gyógyulni?
        – Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?
        – Persze. A legtöbb ember ezt teszi.
        – Ugyan miért?
        – Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.
        A tanítványának pedig azt mondta a Mester:
        – Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
        (A. de Mello)

        1. Szerintem az enyhülés ezerszer fájdalmasabb! Én azért csinálom
          Szerintem az enyhülés ezerszer fájdalmasabb! Én azért csinálom azt, amit, azaz látszólag üldögélek egy iszonyú állapot közepén, mert enyhülést, hogy elviselhetőbb legyen, főleg, ha az cska egy hamis köd lenne, azt aztán nem akarok. Fájdalmsabb, mert csak elnyújtja a dolgot, ha van megoldás, és majd megoldódik. Ha nincs megoldás, akkor meg szintén inkább ne is legyen enyhülés, akkor jöjjön hamarabb minden aminek jönnie kell.
          Szerintem Miki nagyon jól igyekezik… És neki sem lesz megoldás az enyhülés.

          1. Szenvedni könnyebb, mint cselekedni
            Hellinger erre azt mondta egyszer:

            „Szenvedni könnyebb, mint cselekedni

            Sok páciensnek – olyanoknak is, akiknek pedig valamilyen betegség az életüket fenyegeti – nehezére esik felvennie azt a belső beállítódást és kimondania azokat a megoldást jelentő mondatokat, amelyeket a terapeuta megad neki.

            Hellinger meglátása szerint szenvedni könnyebb, mint cselekedni. A lélekben ugyanis mágikus jellegű elgondolás van arra vonatkozóan, hogy mi is a szeretet: „Az a szeretet, ha olyanná válok, mint a szüleim”, vagy „az a szeretet, ha úgy viselkedem, mint a szüleim”. Ha én is az ő sorsukat követem, az jelenti a gyermeki szeretetet. És „titokban az az elképzelés gyökerezik bennünk, hogy akkor teszünk jót a szeretteinknek, ha szenvedünk és meghalunk értük, még akkor is, ha ők maguk már régen meghaltak”.

            Ez mágikus elgondolás, ám egyúttal naiv is, mert az következik belőle, hogy nem is kell cselekednünk. Egyszerűen átadjuk magunkat a sorsnak, és elvárjuk, hogy a boldogtalanságunk teremjen meg minden megváltást.

            A megoldás viszont erőt és cselekvést igényel. „Megmaradok önmagamnak, és bízom benne, hogy áldotok akkor is, ha megmaradok önmagamnak.” A mágikus jellegű gondolkodásmóddal összehasonlítva ez vallásos gondolkodás a szó legmélyebb értelmében: elszakadunk attól az elképzeléstől, hogy szenvedéseinkből valamilyen megváltó erő keletkezne, és a világ felé fordulunk, elfogadva annak játékszabályait.

            Valahányszor a boldogságra gondolok, amit a szenvedés okoz, mindig egy fiatal nő jut eszembe, aki konzultáción keresett fel. „Nemigen tudok fizetni, valószínűleg nem is jövök többé önhöz” – mondta köszönésképpen. Több öngyilkossági kísérlet volt már a háta mögött, és miközben erről beszélt, valósággal sugárzott az arca. Aki ránézett, azt hihette, hogy lottófőnyereményről számol be, vagy arról, hogy egyálomlovag lépett be az életébe.

            Valójában azonban azt adta elő, hogy teljesen depressziós, elveszítette az életkedvét, tíz éve járja a pszichoterápiákat és a pszichoszomatikai klinikákat, teljesen „padlót fogott” -mégis szinte ragyogott közben! Megkérdeztem tőle, hogy mi történne, ha valami csoda folytán minden problémája megoldódna. A felvetéstől szomorúság költözött a szemébe. Elszótlanodott. Rövid tétovázás után erőtlen hangon így válaszolt: „Érvénytelenítenem kellene a rokkant nyugdíjazásomat, és munkát kellene vállalnom. Talán még partnerkapcsolat kialakításán is gondolkodnom kellene.”

            Ekkor megharagudott rám: „De hát badarságokat beszél! Soha nem történnek ilyen csodák! Tíz év óta nem tud meggyógyítani sem orvos, sem terapeuta, magának sem fog sikerülni! Jó is volna! Rajtam már nem lehet segíteni!” – kiabálta. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak azért keresett fel, hogy megerősítsem, mennyire kilátástalan a helyzete. Ez a gondolat némi vigaszt nyújtott számára.

            Akinek olyanok a reakciói, mint ennek a fiatal nőnek, az – Hellinger kifejezésével élve – „szisztematikusan kötődik”. A fiatal nő „gyermeki lelkülete” egyértelműen boldog volt, amiért szolidaritást érezhet egy rossz családsors iránt.

            Nem tudom, hogy milyen események vezették őt idáig, mert vonakodott beszélni a családjáról, és aztán később nem jött többé. Még az erősen kedvezményes honorárium is túl drága volt neki. Pedig érdemes lett volna…

            A tapasztalatok szerint akik boldogtalanságuk és kínjaik elbeszélése során sugárzanak a büszkeségtől, azok tudattalanul szolidaritást vállalnak a család valamely más tagjának keserveivel. Aki viszont boldog akar lenni, annak meg kell szabadulnia a gyermeki jellegű lelkülettől.”
            (T. Schäfer: Ami a lelket megbetegíti..)

          2. Szerintem nem könnyebb szenvedni, kiváltképp vannak olyan fokai
            Szerintem nem könnyebb szenvedni, kiváltképp vannak olyan fokai is, ami… Ha elolvasom ezt a történetet, akkor nekem az jön, hogy ennek a nőnek ezt kell megélnie sajnos, és nem képes kilépni belőle, nem azért mert nem akar, hanem mert ennyire telik tőle, nem képes többre. Nem olyan könnyű megszabadulni a ‘gyermeki jellegű lelkülettől’, stb stb, és valószínűleg ő ezzel, hogy ezt elviselte, már eleve iszonyú nagy teljesítményt nyújtott! Semmivel sem különb egyikünk sem nála. Főleg, annyira módunk sincs rá hogy egy mésik ember helyzetébe beleéljük magunkat. Valószinű, egyikünk sem tudta volna jobba megoldani az ő helyében, az ő hátterével az ő tapasztalataival. Hellinger se! Az meg, hoyg mi a magunk fejével mit látunk, mit gondolunk mi mit tenénk, semmitsem ér.

        2. Szerintem pedig pontosan az motiválta ezt az írásodat, ami
          Szerintem pedig pontosan az motiválta ezt az írásodat, ami azokat a reakcióidat is, amikor ott voltam nálad.

          Te most valójában a pénzről beszélsz és saját üzleti érdekeidet véded olyódon, hogy engem akarsz sarokba állítani ezzel a mű-analízissel…

          Ez nem jó taktika a részedről, mert neked ezen a területen van veszteni valód, nekem nincs!!

          Te most megtámadtál engem, de a kapcsolatunkra való tekintettel, nem támadok vissza ugyan olyan alantas módon, ahogyan ezt most te tetted.

          Mondok én is egy bölcs mondás neked: Ha csendben maradtál volna, bölcsebb maradtál volna…
          Fokozhatod, önthetsz olajat a tűzre ha gondolod, hadd lángoljon a téma, most rajtad múlik, egyenlőre hátrébb lépek egyet…

          1. Köszönöm a visszajelzésedet, tudomásul veszem,
            Köszönöm a visszajelzésedet, tudomásul veszem, és el fogok gondolkozni rajta.

    2. Jó ez a belső késztetés… és mi van ha egyáltalán nincs, csak
      Jó ez a belső késztetés… és mi van ha egyáltalán nincs, csak érzem valamit csinálnom kell… de mivel nem jön az ihlet.. marad a pótcselekvés… iszonyú nehéz ebből kilépni…
      Sokszor azt érzem, oké lehet most ennek van itt az ideje,mert bő 20 év alatt nem pihentem nem álltam meg, viszont most sem megy…. mert hát az idő megy… hasznosan szeretném tölteni a napjaimat…
      Na igen: kinek mi a hasznos… nekem eddig csak a munka volt, most a pihenés lenne.. bocs befejezem ,mert érzem saját magam cáfolom meg ..

      Szeretném megérteni magam, viszont ez az ülve meditálás relax, nem jönnek be… vagy bealszom vagy elvesztem a kevés türelmem..
      Ez már kiégésnek számít?? mikor nincs kedved semmihez? szó szerint, csak időnként belekapok valamibe, hogy mégis csináljak valamit..

      Köszi!

  7. A lélek mozgásainak törvényszerűségei. Meglepő gondolatot kaptam
    A lélek mozgásainak törvényszerűségei. Meglepő gondolatot kaptam ismét.
    Ide is beírom a mit a másik blogba, mert itt más aspektusból vizsgálnám ugyan azt a jelenséget

    Én most jöttem rá, hogy nem a személyeknek van karmájuk, hanem a viszonyaiknak.
    Helyzetek alakulnak ki, amelyeket meg kell oldani, ha nem sikerül megoldani, újra bevállaljuk a szerepeket más más konstellációban a többi résztvevővel, és addig járjuk a köröket, míg meg nem sikerül oldani a helyzetet. Persze minden körben szűnnek meg problémák és újak is keletkeznek…

    Ez magyarázhatja, hogy a gyerekek miért élik újra és újra nemzedékeken keresztül a szüleik életét, vagy életformáját inkább… Addig ismétlődik akkor, míg meg nem szűnik az összes probléma, akkor kilépünk, a létforgatagból, vagy újabb szerepeket vállalunk és minden fennakadást megoldunk…

    Ez lehet valójában az egész létünknek a célja, és/vagy oka… Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre… A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció „él-e még” ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is…

    Gyerek – szülő, szülő – nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció…

    Óriási kérdés, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy mely szituáció, hol, milyen konstellációban ismétlődik meg…

    Ha megfigyeljük a családi viselkedési és életvitel mintákat, megláthatjuk, hogy adott családon belül, miként fordulnak elő ugyan azok a minták?

    Nálam anyámmal szembeni kapcsolatom, ismétlődik a lányommal. Tehát a lányom átvette az én szerepemet, míg én az anyámét, egy másik nemzedékbe. Ugyanazok a szituációk, tehát több nemzedékben vannak jelen egyidejűleg még élő személyek esetén is. A lélek mozgásai megmutatják, hogy kivel milyen energetikai (érzelmi és intellektuális?) viszonyban vagyunk a családtagokkal. Ez nem újdonság, hiszen erről szól a családfelállítás.

    Az újdonság az, hogy ilyen alapon egy adott család szereplői ugyanannak a „forrás-lélek”-nek a megtestesülései, és egyik szerepkörben akár megszülheti „önmagát” következő nemzedékbeliként, így megtöbbszörözve a szituáció előfordulását, vagyis megkönnyítve annak észrevételét, így megoldási lehetőségeit. Érdekes módon ugyan is, ha az egyik helyen megoldódik, általában visszamenőleges, tehát az ősökkel összefüggő szituáció, akkor a következő nemzedékben gyerekek irányába ez automatikusan megszűnik :)))

    A megoldása ezeknek a szituációknak persze más kérdés, de a lélekmozgásainak ez akár egyfajta törvényszerűsége is lehet. Vagyis nem a családi terhek „örökléséről” van szó, hanem egyszerűen a szituáció többszöröződésről, ami nem nehezíti, hanem megkönnyíti a konfliktusok felderítését…

    Ez így eléggé elvetemülten hangzik… De ez egy létező dolog. Most született meg bennem gondolatként :))) És viszont a lélek információi ezt kétséget kizáróan bizonyítják…

  8. A lélek mozgásainak törvényszerűségei. Meglepő gondolatot kaptam
    A lélek mozgásainak törvényszerűségei. Meglepő gondolatot kaptam ismét.
    Ide is beírom a mit a másik blogba, mert itt más aspektusból vizsgálnám ugyan azt a jelenséget

    Én most jöttem rá, hogy nem a személyeknek van karmájuk, hanem a viszonyaiknak.
    Helyzetek alakulnak ki, amelyeket meg kell oldani, ha nem sikerül megoldani, újra bevállaljuk a szerepeket más más konstellációban a többi résztvevővel, és addig járjuk a köröket, míg meg nem sikerül oldani a helyzetet. Persze minden körben szűnnek meg problémák és újak is keletkeznek…

    Ez magyarázhatja, hogy a gyerekek miért élik újra és újra nemzedékeken keresztül a szüleik életét, vagy életformáját inkább… Addig ismétlődik akkor, míg meg nem szűnik az összes probléma, akkor kilépünk, a létforgatagból, vagy újabb szerepeket vállalunk és minden fennakadást megoldunk…

    Ez lehet valójában az egész létünknek a célja, és/vagy oka… Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre… A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció „él-e még” ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is…

    Gyerek – szülő, szülő – nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció…

    Óriási kérdés, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy mely szituáció, hol, milyen konstellációban ismétlődik meg…

    Ha megfigyeljük a családi viselkedési és életvitel mintákat, megláthatjuk, hogy adott családon belül, miként fordulnak elő ugyan azok a minták?

    Nálam anyámmal szembeni kapcsolatom, ismétlődik a lányommal. Tehát a lányom átvette az én szerepemet, míg én az anyámét, egy másik nemzedékbe. Ugyanazok a szituációk, tehát több nemzedékben vannak jelen egyidejűleg még élő személyek esetén is. A lélek mozgásai megmutatják, hogy kivel milyen energetikai (érzelmi és intellektuális?) viszonyban vagyunk a családtagokkal. Ez nem újdonság, hiszen erről szól a családfelállítás.

    Az újdonság az, hogy ilyen alapon egy adott család szereplői ugyanannak a „forrás-lélek”-nek a megtestesülései, és egyik szerepkörben akár megszülheti „önmagát” következő nemzedékbeliként, így megtöbbszörözve a szituáció előfordulását, vagyis megkönnyítve annak észrevételét, így megoldási lehetőségeit. Érdekes módon ugyan is, ha az egyik helyen megoldódik, általában visszamenőleges, tehát az ősökkel összefüggő szituáció, akkor a következő nemzedékben gyerekek irányába ez automatikusan megszűnik :)))

    A megoldása ezeknek a szituációknak persze más kérdés, de a lélekmozgásainak ez akár egyfajta törvényszerűsége is lehet. Vagyis nem a családi terhek „örökléséről” van szó, hanem egyszerűen a szituáció többszöröződésről, ami nem nehezíti, hanem megkönnyíti a konfliktusok felderítését…

    Ez így eléggé elvetemülten hangzik… De ez egy létező dolog. Most született meg bennem gondolatként :))) És viszont a lélek információi ezt kétséget kizáróan bizonyítják…

  9. Fogva tart a kényszer…
    …hogy elolvassam Notovitch, „Jézus ismeretlen élete” című könyvét. Persze magyarul.
    Megköszönném ha valaki átküldené, akinek esetleg le van töltve.

    1. Szeges, Innen letudod tölteni a könyvet:
      Szeges, Innen letudod tölteni a könyvet: http://data.hu/get/1766771/Notovitch_-_Jezus_ismeretlen_elete.zip.html

      Ha nem megy mégse valamiért akkor átküldöm, én már töltöm…

      szerk: Nekem lejött és most nézem, hogy ezek képek. Én magamnak összefűzöm egy pdf-fájlba. Ha jobb lenne úgy neked akkor átküldöm.

      Egyébként találtam egy jó kis fórumot a könyv keresése közben, ahonnan egy csomó jó könyv, zenék filmek elérhetősége megvan adva: http://www.rapidsharemedia.com/index.php

  10. Fogva tart a kényszer…
    …hogy elolvassam Notovitch, „Jézus ismeretlen élete” című könyvét. Persze magyarul.
    Megköszönném ha valaki átküldené, akinek esetleg le van töltve.

    1. Szeges, Innen letudod tölteni a könyvet:
      Szeges, Innen letudod tölteni a könyvet: http://data.hu/get/1766771/Notovitch_-_Jezus_ismeretlen_elete.zip.html

      Ha nem megy mégse valamiért akkor átküldöm, én már töltöm…

      szerk: Nekem lejött és most nézem, hogy ezek képek. Én magamnak összefűzöm egy pdf-fájlba. Ha jobb lenne úgy neked akkor átküldöm.

      Egyébként találtam egy jó kis fórumot a könyv keresése közben, ahonnan egy csomó jó könyv, zenék filmek elérhetősége megvan adva: http://www.rapidsharemedia.com/index.php

  11. Na ma még irkálok ide egy kicsit, délután leadom a modemet, és
    Na ma még irkálok ide egy kicsit, délután leadom a modemet, és legközelebb akkor lesz netem, ha már vidéken az új lakásba berendezkedtünk :)))

    Úgyhogy egy darabig nem fogok jelentkezni.
    Ha nem írok, ne válaszoljatok :DDD

      1. Dolgozni fogok az ügyön, és természetesen megosztom az
        Dolgozni fogok az ügyön, és természetesen megosztom az eredményeket ha lesznek :DDD
        A jó kívánságot köszönöm…

  12. Na ma még irkálok ide egy kicsit, délután leadom a modemet, és
    Na ma még irkálok ide egy kicsit, délután leadom a modemet, és legközelebb akkor lesz netem, ha már vidéken az új lakásba berendezkedtünk :)))

    Úgyhogy egy darabig nem fogok jelentkezni.
    Ha nem írok, ne válaszoljatok :DDD

      1. Dolgozni fogok az ügyön, és természetesen megosztom az
        Dolgozni fogok az ügyön, és természetesen megosztom az eredményeket ha lesznek :DDD
        A jó kívánságot köszönöm…

  13. Valóban van olyan dolog, hogy kényszer?
    Valóban van olyan dolog, hogy kényszer? Hogy azt csinálom, amit nem akarok?

    Az, hogy megteszek valamit, egyértelműen mutatja, hogy szükségem van rá. Mondani persze mondhatom, hogy ezért-azért nem tetszik, vagy nem értek vele egyet.

    Egy Krisnás barátom szerint: „Senki nem változik addig, amíg nem érez egy magasabb ízt.”
    Az ember azt teszi, amit kifizetődőnek, valóban fontosnak tart. Ha majd mást tart fontosnak, mást fog csinálni.

    Lehet, hogy ez tényleg ennyire egyszerű?

    1. Domoszlai Katalin

      Ha onnan nézed
      hogy itt minden illúzió persze kényszer sincsen.

      De ha azt tapasztaljuk, hogy a dualitás világában élünk, kényszerek sokaságával nézhetünk szembe. Ezeket a belső ellentéteteket azért érezzük kényszernek, mert a személyiség egyik összetevője győzelmet arat a másik felett, elnyomva el nem ismerve annak az igényeit.

      A szenvedély betegnél is csak lassan tűnik el az a rész, aki gyógyulni, teljes értékű életet élni szeretne. Legyőzi az a rész, amelyik a legkönnyebb utat választja, a legkényelmesebb megoldásokat, nem törődve a hosszú távú hatásokkal. Amíg a harc folyik, az erősebb összetevő kényszeríti a személyiséget hogy vesse alá magát. Ha erősebb az a rész, aki a gyógyulást választja, plusz kap kívülről is támogatást, útmutatást, akkor az kényszeríti a függőt hogy ki tudja mondani: nem.

  14. Valóban van olyan dolog, hogy kényszer?
    Valóban van olyan dolog, hogy kényszer? Hogy azt csinálom, amit nem akarok?

    Az, hogy megteszek valamit, egyértelműen mutatja, hogy szükségem van rá. Mondani persze mondhatom, hogy ezért-azért nem tetszik, vagy nem értek vele egyet.

    Egy Krisnás barátom szerint: „Senki nem változik addig, amíg nem érez egy magasabb ízt.”
    Az ember azt teszi, amit kifizetődőnek, valóban fontosnak tart. Ha majd mást tart fontosnak, mást fog csinálni.

    Lehet, hogy ez tényleg ennyire egyszerű?

    1. Domoszlai Katalin

      Ha onnan nézed
      hogy itt minden illúzió persze kényszer sincsen.

      De ha azt tapasztaljuk, hogy a dualitás világában élünk, kényszerek sokaságával nézhetünk szembe. Ezeket a belső ellentéteteket azért érezzük kényszernek, mert a személyiség egyik összetevője győzelmet arat a másik felett, elnyomva el nem ismerve annak az igényeit.

      A szenvedély betegnél is csak lassan tűnik el az a rész, aki gyógyulni, teljes értékű életet élni szeretne. Legyőzi az a rész, amelyik a legkönnyebb utat választja, a legkényelmesebb megoldásokat, nem törődve a hosszú távú hatásokkal. Amíg a harc folyik, az erősebb összetevő kényszeríti a személyiséget hogy vesse alá magát. Ha erősebb az a rész, aki a gyógyulást választja, plusz kap kívülről is támogatást, útmutatást, akkor az kényszeríti a függőt hogy ki tudja mondani: nem.

  15. Kényszer
    az, amit csinálunk, de nem értünk vele egyet. Ha már csináljuk, akkor akár tudomásul is vehetjük, hogy ez most nekünk valamiért fontos. Így kiderülhet, hogy mit keresek igazán egy „nem szeretem” tettel.
    Odafigyelve végigjátszhatjuk a játékot, hogy kiderüljön mi micsoda igazából.
    A nem szeretem-ség csak elodázza ezt a dolgot.

  16. Kényszer
    az, amit csinálunk, de nem értünk vele egyet. Ha már csináljuk, akkor akár tudomásul is vehetjük, hogy ez most nekünk valamiért fontos. Így kiderülhet, hogy mit keresek igazán egy „nem szeretem” tettel.
    Odafigyelve végigjátszhatjuk a játékot, hogy kiderüljön mi micsoda igazából.
    A nem szeretem-ség csak elodázza ezt a dolgot.

  17. az már önmagában jó
    Az már önmagában nagyon jó, ha felismerjük a belső kényszereinket.
    A még jobb dolog, hogy ezeket a kényszereket mi hoztuk létre, magunkra kényszerítve ezt, vagy azt, ezért tulajdonképp meg is szabadulhatunk tőlük.
    Az esetek egy részében az derül ki, hogy van egy belső zsarnokunk, aki belehajszol bennünket egy-két dologba. Ezért azt tapasztalom, hogy mielőtt belekezdenék bármibe is jó alaposan megvizsgálom, hogy azt a valamit csak egy tetszetős gondolat vagy egy vágy, vagy egy érzelem miatt szeretném-e az életemben tudni.
    Ha tetszetős gondolat volt, akkor nem lesz meg a kellő motivációm a végigviteléig, ezért inkább elvetem a gondolatot és nem kezdek bele a dologba.
    Ha vágy vagy érzelem, akkor megvizsgálom, hogy mennyire erős, mennyire intenzív és csak akkor fordítom cselekvésre a dolgot, ha eléggé erős, intenzív az a vágy, vagy érzés, érzelem, ellenkező esetben inkább hagyom, hogy elmúljon, mert akkor megintcsak hiányzik a kellő motivációm, lelkesedésem, hogy végig tudjam vinni.

    Ha a dolgot cselekvésre fordítottam, akkor pedig jó, ha végig tudom vinni (akármennyi részletben, akár később visszatérve hozzá), mert a befejezett dolgok erősítenek, a befejezetlen dolgok pedig ellenünk dolgoznak… hacsak ki nem derült, hogy nincs értelme (v. nincs okom) végigcsinálni valamiért.

    1. Felismerések..
      Igen, rengeteg felismerésem van… és?? Nem tudok velük mit kezdeni , idegesít!!

      Elnézést, csak nem értem magamat.. nagyon jó a levezetés, csak ez is felismerés, mennyire indulatból cselekszem, és káoszt csinálok magam köré…. állandó időzavarban vagyok, azt érzem lekéstem, Elkéstem.. és nem bírok nyugodtan ülni végiggondolni… meg ha feszült vagy már eleve nem megy..

      Tulajdonképpen mindet megcselekszem, rövid ideig..
      Na igen , jó lenne ha ezt és élni tanítanának az iskolában nem a sok felesleges anyag.. 🙁
      ÜDV! -egy útját nyugalmát kereső… ember..

      1. Ha az iskola nem tanított meg élni, akkor kénytelen vagy Önmagad

        Ha az iskola nem tanított meg élni, akkor kénytelen vagy Önmagadat megtanítani. Feszültségednek az eredménytelenség, kilátástalanság és tehetetlenség az oka, ezeknek pedig az, hogy hiába vannak felismeréseid, a megoldáshoz nincsenek meg az eszközeid. Ezeket Neked kell elsajátítanod, de ahogy az iskolában is képesek vagyunk olyanoktól tanulni, akik már előttünk bejárták az utat, úgy ezt az önfejlesztésben is megteheted.

        Sok évnyi önismereti és problémamegoldó gyakorlásom tapasztalatát foglaltam össze a Sirály csomagokban, javaslom a figyelmedbe!

  18. az már önmagában jó
    Az már önmagában nagyon jó, ha felismerjük a belső kényszereinket.
    A még jobb dolog, hogy ezeket a kényszereket mi hoztuk létre, magunkra kényszerítve ezt, vagy azt, ezért tulajdonképp meg is szabadulhatunk tőlük.
    Az esetek egy részében az derül ki, hogy van egy belső zsarnokunk, aki belehajszol bennünket egy-két dologba. Ezért azt tapasztalom, hogy mielőtt belekezdenék bármibe is jó alaposan megvizsgálom, hogy azt a valamit csak egy tetszetős gondolat vagy egy vágy, vagy egy érzelem miatt szeretném-e az életemben tudni.
    Ha tetszetős gondolat volt, akkor nem lesz meg a kellő motivációm a végigviteléig, ezért inkább elvetem a gondolatot és nem kezdek bele a dologba.
    Ha vágy vagy érzelem, akkor megvizsgálom, hogy mennyire erős, mennyire intenzív és csak akkor fordítom cselekvésre a dolgot, ha eléggé erős, intenzív az a vágy, vagy érzés, érzelem, ellenkező esetben inkább hagyom, hogy elmúljon, mert akkor megintcsak hiányzik a kellő motivációm, lelkesedésem, hogy végig tudjam vinni.

    Ha a dolgot cselekvésre fordítottam, akkor pedig jó, ha végig tudom vinni (akármennyi részletben, akár később visszatérve hozzá), mert a befejezett dolgok erősítenek, a befejezetlen dolgok pedig ellenünk dolgoznak… hacsak ki nem derült, hogy nincs értelme (v. nincs okom) végigcsinálni valamiért.

    1. Felismerések..
      Igen, rengeteg felismerésem van… és?? Nem tudok velük mit kezdeni , idegesít!!

      Elnézést, csak nem értem magamat.. nagyon jó a levezetés, csak ez is felismerés, mennyire indulatból cselekszem, és káoszt csinálok magam köré…. állandó időzavarban vagyok, azt érzem lekéstem, Elkéstem.. és nem bírok nyugodtan ülni végiggondolni… meg ha feszült vagy már eleve nem megy..

      Tulajdonképpen mindet megcselekszem, rövid ideig..
      Na igen , jó lenne ha ezt és élni tanítanának az iskolában nem a sok felesleges anyag.. 🙁
      ÜDV! -egy útját nyugalmát kereső… ember..

      1. Ha az iskola nem tanított meg élni, akkor kénytelen vagy Önmagad

        Ha az iskola nem tanított meg élni, akkor kénytelen vagy Önmagadat megtanítani. Feszültségednek az eredménytelenség, kilátástalanság és tehetetlenség az oka, ezeknek pedig az, hogy hiába vannak felismeréseid, a megoldáshoz nincsenek meg az eszközeid. Ezeket Neked kell elsajátítanod, de ahogy az iskolában is képesek vagyunk olyanoktól tanulni, akik már előttünk bejárták az utat, úgy ezt az önfejlesztésben is megteheted.

        Sok évnyi önismereti és problémamegoldó gyakorlásom tapasztalatát foglaltam össze a Sirály csomagokban, javaslom a figyelmedbe!

Scroll to Top