Ma reggel, mikor kinyitottam a szemem a húgom (8 éves: már nem kicsi - még nem nagy)az ágyam melletti fotelben kuporgott. Nyöszörögtem félálomban egy sziát, amin felbuzdulva gyorsan be is bújt mellém... kiskutyából kiscica lett hirtelen. :)
Hazafelé a vonaton (vissza Pestre) esett le a tantusz, hogy ez már nem az első ilyen alkalom volt! Hiszen újabban minden hétvégén ezt csinálja! És láttam magam előtt a szőke fürtös kis angyalt, ahogy felébred reggel, beoson a másik szobába, de nem a tévét kapcsolja be, hogy mesét nézzen, hanem őrzi a nővére álmát... várja, hogy felébredjen és odabújhasson. Bizony, sírva fakadtam. És hazaérve újra... mélységesen meghat, úgyérzem bele kell kiabálnom a világba, milyen csodálatos a testvéri szeretet!