Egyelőre kénytelenek vagyunk megbirkózni azzal hogy valaki más,és esetleg olyan amilyenek mi sohasem lennénk.De ő egy másik ember,egy teljesen más személyiség,más sorssal,sorsfeladattal.
Az ember először meglepődik nem érti,de látod,ha egy kicsit belegondoltál,máris rájöttél miről is van szó.

Vannak ilyen emberek.Ki tudja miért ilyenek.Nem dönthetjük el,nem tudjuk ki ,mit miért csinál,mi indokolja ezt nála. /sokszor ezt még ő maga sem tudja/
Vannak olyan vélemények is ,hogy még a sorozatgyilkos is valamilyen küldetést vállalt fel,tanító célzattal.
Én már óvatos vagyok egy ideje,próbálom nem megítélni ,hogy ki hogyan cselekszik,hanem megvizsgálni,hogy miért úgy.Ha rájövök,egyszerűen elfogadom a dolgot,hogy igen ő ilyen ezért, ezért,ezért.

Azt nem mondanám ,hogy ezzel a hölggyel őszinte barátságba tudnék keveredni ezek után,de azt sem mondanám,hogy különösen bántana a viselkedése,mert rájöttem ,amire ugye Te is.
Szerepet játszik az érdekeinek megfelelően.
És akkor már nem is irígylem szegényt,mert nem is lehet olyan jó neki.
Aztán ezzel le is zárnám a dolgot.

Ha most mindenáron a számodra levonható tanulságot keresnénk,akkor azt gondolnám,hogy ez az eset arra példa,hogy még nem vagy elég tapasztalt,nem ismered fel teljesen az emberi karakereket,és viselkedéseket/,,játszmákat''/ tehát ezen a téren még van tanulni valód.Ha ebben jártas lettél volna,akkor már az üdülés alatt rájöttél volna,hogy nem őszinte,és szerepet játszik,bár ügyesen.Ennek az lett volna az előnye,hogy amikor szembesülsz az ,,amnéziájával''.akkor az nem esik rosszul,mert mivel idejében észrevetted,hogy nem őszinte,hát nem is vártál tőle mást. /volt egy elvárásod,mert ügyesen átvert,elhitted és ezért csalódtál/

Engem erre tanítana ez a történet,hogy még jobban meg kell ismernem az embereket,viselkedés típusokat,annyira ,hogy fel is ismerjem,és akkor nem ér csalódás.
Ettől nem állsz messze,mert egy pici segítséggel rá is jöttél azonnal.

Sokszor felnott fejjel baratsagokat kotni nagyon nehez. A gyerekek osszebaratkoznak meg akkor is, ha nem egy nyelvet beszelnek, mi pedig akkor sem ertjuk egymast, ha egy az anyanyelvunk.
Furcsa amit az ismerosod tett, nem igazan lehet erteni, de szeretnem toled kerdezni, hogy szellemi szinten mennyire alltok azonos dobogon? Mert lehet, hogy a no szimaptikusnak tunt az elejen, a lityi-fityi duma nem sok intelligenciat meg IQ-t kovetel, de lehet , hogy alsobbrendunek erezte magat melletted, lehet, hogy nem erezte, hogy meg tud felelni mindennapi szinten a te szintednek. Na, persze, az is lehet, hogy arra gondolt most, o a nagy "karrierista no" mit tudna egy magadfajta otthonullovel elosztani, de ebbol is lathatod, hogy jobb, hogy nem letettek baratnok...
Velem is elofordult mar hasonlo eset, egy "baratnomet" hivtam fel es felvette a telefont valaki, o meg beordibalta(anelkul, hogy tudta volna, hogy meg nem szakadt meg), hogy "most nincs kedvem, hagyjon beken, menjen a..."A mai napig tagadja, hogy tudta, hogy en voltam, mikor rakerdeztem azt mondta, hogy az gondolta, hogy a fonoke(meg nagyobb eges lett volna)es nem akart bemenni szombaton dolgozni. Jelzem, mindig o volt aki hivott naponta es orakat tartott engem a telefon mellett(azert hivott mindig o, mert ingyen telefonja van es mindig mondta, en felhivlak), mert kicsi gyereke van es allandoan erdeklodott mit hogy kell csinalni stb...Persze, en azota sem hivtam, o meg hivott, de...bennem valami megszakadt...es azota sem lattuk egymast, tobb, mint fel eve, pedig addig havonta osszejartunk.
Ja, es ne adj isten, hogy feltse a ferjet...:), akkor meg plane tedd teljesen holtvaganyra a dolgot:)