Sziasztok,

éppen most csináltam meg és még friss az élmény. Ahogy ellazultam, kértem a személyiségem "alanyait" hogy álljanak egy középen lévő fénysugárba és röviden mutatkozzanak be. Elég lassan indult be a dolog, de aztán sorra jöttek a "részek".

Az első egy kissé elhízott nő volt, mondta, hogy folyamatosan éhes, csokival a kezében érkezett és még láthatóan hízott, ahogy mesélte, hogy sohasem tud jóllakni igazán, csak abbahagyja szünetekre az evést. Hullámzott a körvonala, fura látványt nyújtott.

A második egy liláskék alany volt, aki elmondta, hogy folyamatosan fél, retteg a balesettől, szegénységtől, fájdalomtól és még ha ezek nincsenek is jelen, maga a gondolat szorongással tölti el. Ezért is volt hideg, nyirkos és szürkés-liláskék, amolyan nyálkaszerű. Ő a felelős az ideges vizelési ingerért, amikor még nincs is tele a hólyagom, a körömrágásért, a fogcsikorgatásért és a hajhullásért. Folyamatosan fáradt és nincs kedve semmihez, néha direkt akadályoz meg több más részt, hogy egyszerűen ne tehessenek azt amit szeretnének, hiszen úgysem sikerül, kár a fáradságért.

A harmadik egy vidám, sportos, mozgékony, mindenre kíváncsi lány volt, hosszú lófarokkal (korábban hosszú hajam volt) és mondta, hogy ő vitt el utazásokra, a fizikai munkákra, takarításra, kirándulásra, mozgásokra, életöröme sugárzott, szerette a nyelvtanulást, minden aktív és örömet okozó tevékenységet. Neki köszönhettem amikor "észrevétlenül" tehát nem arra koncentrálva lefogytam, rengeteg energiám volt, és ennek hatására még többet tudtam tenni. Ő készítette és készíti ma is a listákat az elvégzendő tevékenységekről, pipálja ki, ha kész és rendszerezi az életemet. Megmutatta a fényképet, ahol viszonylag kicsi volt a fenekem, sportolásnak köszönhetően és az azt mondta, hogy az ő feneke volt :o) végre megmutathatta!

A következő egy szőke göndörhajú kislány volt, aki minden hétvégén kéri, hogy menjünk haza a szüleimhez, hogy ott újra gyerek lehessen, szabadon játszhasson, gondtalanul élhessen. Ő csodálkozik rá a pókra ahogyan szövi a hálóját, a mesékre amiket imádok, a narrátorral készült természetfilmekre, és filmekre, amiket elmesélnek, nagyapa életmeséire, a kutyánkra, aki/ami felismeri valahányszor hazamegyek. Ő is kéri a csokit, és a fagyit, meg vattacukrot és pillecukrot, de ő megelégszik egy normál adaggal.

Az ötödik egy nagydarab férfi volt, mély dörmögő hanggal. Ő kérte a tetoválásaimat, a férfi ruháimat, a bőr dolgokat, amiknek annyira jó az illatuk. Ő akarja a húst/töpörtyűt, sajtokat enni, pedig én már szeretnék leszokni róla, vagy legalább is csökkenteni. Őmiatta hordok lapos cipőket, mert direkt megfájdítja a lábam, ha magasat veszek fel. Szereti a nadrágot, a szoknyában kényelmetlenül érzi magát, le is szokott beszélni róla, ezért szoktam utolsó pillanatban reggel még többször átöltözni, néha teljesen. őmiatta álmodtam azt, hogy szeretek dohányozni, holott nem dohányzom. Miatta voltak nálam kisebb barátaim, akik kissé női tulajdonságokkal rendelkeztek, pont, hogy az ő dominanciáját elviseljék.

A következő egy idősebb vékony nő volt, aki gyerekeket szeretne, nagy családot, de erre ő sem érzi a lehetőséget, szerinte már nem jön össze. De ez elkeseríti, kicsit görbe is emiatt a háta. Szomorú az arca, de a gyerek utáni vágya nem csitul. Nagy az ellentmondás benne, a tépelődés, hogy meg szeretné oldani, de már nem találja magát vonzónak és erősnek, hogy gyereke lehessen.

Az utolsó egy zsemleszínű, közepes termetű kutya volt. Elégedetten leült a fénybe és szinte rám mosolygott. Vele nem volt baj, életerős volt, elégedett és nagyon szép ír szetter/labrador keverék, tehát egyedi és nem tökéletes.

Ezután vártam még, hogy ki/mi következik, de nem jelentkezett több, csak foltok derengtek a homályban és érzések, de ezek már nem álltak össze értelmes lényekké vagy gondolatokká.

Megkértem minden résztvevőt, hogy a középen kiterjesztett fénybe álljon bele. Majd amikor kellőképpen ellazult, akkor maradjon még, de jöjjön a következő, lépjen bele az előzőbe - olvadjanak össze. Ez is sikerült úgy érzem. Mindenki egyetértett, felmelegítette a fény, szinte áttetsző lett mielőtt a következő "belelépett" volna. Végül egy auratest szerű alak állt középen, mindenkit "tartalmazott" ls megnyugtató volt a jelenléte.

Majd kezdtem újra a testemre figyelni, nehéznek és kissé merevnek éreztem a karomat és a lábamat.
De pihenten "ébredtem" és most koncentráltam, hogy ne felejtsem el,amíg indul a gépem :o)

Érdekes élmény volt, még akkor is ha nem lesz később érezhető hatása.