Valóban van olyan dolog, hogy kényszer? Hogy azt csinálom, amit nem akarok?

Az, hogy megteszek valamit, egyértelműen mutatja, hogy szükségem van rá. Mondani persze mondhatom, hogy ezért-azért nem tetszik, vagy nem értek vele egyet.

Egy Krisnás barátom szerint: "Senki nem változik addig, amíg nem érez egy magasabb ízt."
Az ember azt teszi, amit kifizetődőnek, valóban fontosnak tart. Ha majd mást tart fontosnak, mást fog csinálni.

Lehet, hogy ez tényleg ennyire egyszerű?