Ezzel én tisztában vagyok. Belecsöppentél egy több órája tartó beszélgetésbe. olvasd el elejétől, mert így elviszed a témát.

Ez nem áll. Érzem a gyűlöletét, a szeretetét, a meneküléseit, a vonzódásait. Konkrét tudásom keletkezik arról, hogy megölt valakit az akit megszemélyesítek, vagy, hogy meghalt, és szembesülök a gyilkosommal akit valaki más személyesít meg. A történet hozója igazolja, hogy valóban az és úgy történt. Mondjuk második világháborús esemény, vagy 50-es évekbeli.

Az információs mező (morfikus mező) tartalmaz minden információt a világról, a mi életünk minden momentumát és másokét, minden élőlényét. Bele helyezkedünk a szerepébe és saját tudatunkat és az Ő életét tökéletesen eltudjuk választani egymástól. Tudom, ki vagyok Én, és tudom, hogy valaki másnak az életének az ismeretével is rendelkezem, kérdésekre tudok válaszolni az életével kapcsolatban.

Nem az én agyam állítja elő a válaszokat. Milyen alapon tenné? És az érzések? A katarzisok amiket átélünk a másik helyett?

Nem magyarázná az emlékezést például! Mként tudatosodik egy elmúlt esemény? Hol van az információ, és hogyan kerül a tudatba?

Hát igen érdekes. Materialista megközelítéstől nem várható, hogy a fizikai testünket, mint tudathordozót szemléljék, és magát a tudatot eleve kívülre helyezzék a testen. Az agyban beálló változások pedig az anyagi eszköz (agy) állapotváltozásai a bevitt méreg (altatószer) hatására. Ha a rádiót elhangoljuk az nem fogja tovább a Petőfit. Nem ment tönkre, csak át lett hangolva. Az agy külső anyagokkal való áthangolása megváltoztatja a test tudathoz való viszonyát, így az nem tud normális tudathordozóként működni, így a tudat a fizikai testből a külső energiatestben aktiválódik, és valóban mintegy kívülről képes megfigyelni a fizikai testet.