HajduM teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

HajduM teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Én mindenképpen abból indulnék ki, hogy semmi nem jó vagy
2012. febr. 16. csütörtök 10:15
/Mi van, ha nem megy?/

Én mindenképpen abból indulnék ki, hogy semmi nem jó vagy rossz.
A pokol sem rossz. A pokoli energiák okkal és céllal jöttek létre. Nekünk kell ezt valamiképpen feldolgozni. A föld adja a testet, a bukott angyalok, démonok (ösztönök, érzelmek) adják a mentális állapotainkat, és az Isten, a tudás, az intellektus amelynek át kellene venni az ember feletti uralmat. Ehelyett az ösztöneink, a szinte semmiből előbukkanó érzelmek/ösztön-erők irányítják akaratunkat. Ez a pokol valóban... A cél lebontani magunkról az ösztön-erőket és lehetővé tenni az ész, a tudat, tudatos akarat, és akaratlagos cselekvést...

Azt teszem, amit akarok, nem pedig azt amerre az ösztöneim hajtanak.

A lélek egy olyan információs mező, amely az ember minden tudatos és tudatalatti mozzanatát eltárolja. Ez egy erőtér, amely információt tárol. Talán ez az erőtér tárolja a test struktúránk információit is, és adja az erőt ennek a struktúrának az összetartásához, ez persze a misztériumok világába vezet minket...

A lélek információs mivolta bármikor bizonyítható, legszembetűnőbb módon egy családállítás alkalmával, bárki meggyőződhet erről...

A harc tehát ösztönös véletlenszerűség, és a tudatos szervezettség között folyik. Isten, és Ördög, vagy jó és rossz, vagy nevezzük bárhogyan... A test a szellemi ember képmása, amelyet annyira szeretett az ember, hogy vele akart lenni (Egyiptomi ős gnózis /Rijkenborg/) ezért hajlandó volt eme börtönbe zárni magát, és megfeledkezni, valódi kilétéről... A felébredettség tehát az az állapot, amelyben nem ezzel a képmással azonosítja magát az ember, hanem Isteni eredetű szellemi lényként ismeri fel magát... Ezt tudni tudjuk ugyan, de nem ismerjük ennek a valóságát... A pokol tehát az érzelmek káosza, amely miatt teljesen kiszámíthatatlan a jövő, és ez túl mutat az egyedi életen, egészen a karmikus jövőkön át a végtelenségig (újra testesülési ciklusok), míg az ember rá nem ébred valódi kilétére...

A cél tehát és talán az egyetlen értelmes célja az lehet az embernek, hogy megszabadítsa magát ettől az érzelmi irányítottságtól, és teljesen tudatosan és akaratlagosan cselekedjen, nem csak a jelen pillanatra vonatkozóan, hanem úgy, hogy tudja, hogy adott cselekedetének, milyen következményei lesznek, így teljesen stabil az Isteni állapotnak megfelelő állapotba kerül...

Miután Jézus ezt felismerte (Az atya és Én egyek vagyunk) a test állapota is teljesen megváltozott (transzfiguráció), létrejött az alkímisták aranya, az Istenné vált ember...

Tehát önmegfigyelés, önmegfigyelés, önmegfigyelés, majd az okok kutatása, a jelenség megértése, az adott indulat létének mi az alapja, jogossága, és a transzcendens hatalomhoz való odafordulás, mert egyedül nem megy...

Aki ezen az úton akar elindulni, annak ajánlom figyelmébe Samael Aun Weor Forradalmi pszichológia című könyvét...

Hogy érzem magam? Jó kérdés... Hogy érzem magam? Időnként azt
2011. nov. 25. péntek 23:05
/Hogy érzed magad éppen most?... és általában?/

Hogy érzem magam?
Jó kérdés... Hogy érzem magam?

Időnként azt gondolom, hogy megfogtam az Isten lábát... De rájövök, hogy nem. Ettől aztán, nem vagyok túl jól...
Szeretném megfogni az Isten lábát, mert akkor tudnám, hogy jó irányba állok arccal, de fogalmam sincs arról, hogy amit sikerült megfogni, az valójában, mi is tulajdonképpen?

Úgy gondolom, hogy az ember a viszonyaiban határozható meg
2011. aug. 17. szerda 09:08
/Bűn, igazság, karma!/

Úgy gondolom, hogy az ember a viszonyaiban határozható meg leginkább. A viszonyai kötik a földi pályához. Felismerni, hogy a viszonyok tesznek szolgává, a viszonyaink a kötelékeink. A viszonyok megszüntetése a cél. Most így gondolom. A viszonyainkat pedig úgy tudjuk megszüntetni, ha az egész életet egy játéknak vesszük, és egy az emberen kívül álló objektív szemszögből figyeljük az életünket. Amíg az ember a maga életének nem képes megfigyelőjévé válni, amíg érintettje valamilyen módon egy-egy történésnek, addig szubjektíve ítélheti meg a helyzetét jónak vagy rossznak, elnyomva magában a magasabb szempont nyújtotta szabadságot.

Amikor Jézus azt mondja, hogy legyünk olyanná mint egy gyermek, akkor elsősorban azt mondja szerintem, hogy úgy viszonyuljunk a világhoz, mint egy gyermek. Mindenre kíváncsi, nem ítélkezik, és minden játék. És a játékon van a hangsúly.

Érdekes dolgoknak voltam tanúja az elmúlt hónapokban, ahogyan elkezdtem megfigyelni, hogy az életem miként változik, ha nem tervezem. Érdekes, hogy akkor is változik, ha ez így van, akkor a vezérlés nem is az embernél van :))) Ha ezt felismerjük, nyugodtan rábízhatjuk magunkat a magasabb világok vezetőire, Istenre, vagy gondviselésre, vagy fényre... mindegy az elnevezés, mert egyetlen névbe sem szorítható bele az a gigantikus intelligencia és adni akarás amit általában Istennek nevezünk.

A vezérlés mégis csak az embernél van azért, mert ezeket a változásokat én akartam már két éve, akkor nem sikerült, azóta idealizáltam magamnak egy vidéki életet, és sokszor elképzeltem, hogy nekem az milyen jó lesz. Azonban nem korlátoztam, hogy ez miként valósuljon meg. Két évi vágyakozás egy ideális állapotra, nyugalom, béke, és annyi kis pénz amiből megélek. Nem kell több. Nekem legalább is nem. Két év kellett, hogy megváltozzon a gondolkodásmódom és a világlátásom annyira, hogy alkalmassá váljak én magam arra a helyzetre amelyre vágyom. Nagyon érdekes. Hiába kaptam volna meg hamarabb, nem tudtam volna kezelni, ezt most visszatekintve már tudom

Most a legélvezetesebb szórakozásom, hogy megfigyelem, mit ad elém az Isten :))) És azok a dolgok milyen hatással vannak rám, milyen viszonyok alakulnak ki bennem, és ahogy megjelenik valamilyen viszony, azonnal felderítem az eredetét a magját a kapcsolódási pontot amivel "jogosult" volt hozzám kapcsolódni.

Szóval bármi éri az embert, egyrészt múlt béli veteményesét ápolgatja, éli meg aktuálisan, másrészt kiváló lehetőségek állnak elő, hogy az ember elkezdjen megszabadulni a viszonyai által kialakult szolgaságból.

Minden az embert szolgálja, az ember pedig semminek sem a szolgája, ha csak nem teszi szolgává önmagát..

Elkezdve pedig a gondolatok világának valódi megismerését, létrehozhatja az ember magának azt az ideális világot amelyben létezni szeretne itt a földön, sőt hiszem, hogy még a halálunk utáni állapotunkat is meghatározhatjuk ha megfelelő irányultsággal állunk a világ felé.

Dolgozni fogok az ügyön, és természetesen megosztom az
2011. júl. 05. kedd 07:40
/Kényszereink fogságában/

Dolgozni fogok az ügyön, és természetesen megosztom az eredményeket ha lesznek :DDD
A jó kívánságot köszönöm...

Na ma még irkálok ide egy kicsit, délután leadom a modemet, és
2011. júl. 05. kedd 05:03
/Kényszereink fogságában/

Na ma még irkálok ide egy kicsit, délután leadom a modemet, és legközelebb akkor lesz netem, ha már vidéken az új lakásba berendezkedtünk :)))

Úgyhogy egy darabig nem fogok jelentkezni.
Ha nem írok, ne válaszoljatok :DDD

Szeges, Innen letudod tölteni a könyvet:
2011. júl. 03. vasárnap 22:53
/Kényszereink fogságában/

Szeges, Innen letudod tölteni a könyvet: http://data.hu/get/1766771/Notovitch_-_Jezus_ismeretlen_elete.zip.html

Ha nem megy mégse valamiért akkor átküldöm, én már töltöm...

szerk: Nekem lejött és most nézem, hogy ezek képek. Én magamnak összefűzöm egy pdf-fájlba. Ha jobb lenne úgy neked akkor átküldöm.

Egyébként találtam egy jó kis fórumot a könyv keresése közben, ahonnan egy csomó jó könyv, zenék filmek elérhetősége megvan adva: http://www.rapidsharemedia.com/index.php

Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész
2011. júl. 03. vasárnap 16:18
/Kényszereink fogságában/

Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész életedet, beilleszkedni az új helyre, megteremteni az infrastruktúrát. Közben új emberekkel ismerkedsz stb... Rögtön lesz motivációd, és ezt most éppen megélem...

Költözz, mozdulj, kényszerítsd magad erre ha kell...

Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a
2011. júl. 02. szombat 08:15
/Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt!/

Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a környezetemnek jó dolga van. Ebből egyenesen következne az az elképzelés, hogy akkor meg kell változtatni a környezetet, és akkor nekem majd jó lesz, a logikus cselekvési metódus mégis inkább az, hogy ha megváltoztatom magam, akkor változik a környezetem, hiszen attól olyan a környezetem amilyen, hogy Én magam is azokhoz a dolgokhoz, személyekhez, gondolatokhoz, érzelmekhez, érzésekhez kötődöm, amelyek ezt a környezetet rögzítik hozzám.

Ha tehát kimondjuk azt, hogy ha én változok, akkor megváltozik a környezetem viszonya velem. Vagyis ha változok, más dolgok lesznek velem kompatibilisek. Ha élő szervezetről van szó, mondjuk termőföld és termény esetében, akkor az én életmódommal szinkronicitásban élnek azok az élőlények, melyek az én birtok-körömbe tartoznak.

Ahhoz, hogy tudatosan érjünk el változást, a növényeket megfigyelve megtudhatjuk, hogy nekünk magunknak miben kell változni ahhoz, hogy a birtok-körünkben adekvát változás álljon be. Persze a döntéshozásba be kell vonnunk szellemi segítőket is, hogy megtudjuk, hogy valójában mi az üzenete egy gazosodó kertnek mondjuk, mert tudjuk, hogy nem csak a mi kertünk gazos, hanem mindenkié. Látnunk kell valamiképpen, hogy miért kell permetezni, hogy valamiféle termés legyen, és tudni lehet, hogy permetezés nélkül nincs termés.
Érdekes módon a lustaságnak nevezett dolog motiválja bennem ezeket az elképzeléseket. Nem szeretnék kapálni ha nem muszáj, de azt is nagyon utálom, hogy agyon kell vegyszerezni a növényeket és a földet, ahhoz, hogy bármi eredményt érjen el az ember. Ezt látom apósomnál, tehát tapasztalatból beszélek, nem kitaláció.

Arra gondoltam, hogy ha megtanulnánk olvasni a környezetünk jeleiből, konkrétan az adott problémához juthatnánk önmagunkban, és önmagunk megtisztulása által visszahathatunk a környezetünkre.

Ehhez arra gondolok, hogy határozottan ki kell jelölni a területünket, valamilyen rituálé keretében, és a kijelölt területekkel kommunikálhatunk, kérdéseket tehetünk fel, és válaszokat kaphatunk. Persze ez már kicsit a mágia területe, de ettől nem kell megijedni szerintem. A mi világunkban, minden intelligencia, és minden entitásként fogható fel. Egy föld terület ami hozzánk van deklarálva, így elkülönül a többi földterülettől, amellyel egyébként teljesen homogén és egybefüggő fizikailag.

Szerintem megfelelő kommunikációval (áldás Pl.) el lehet érni, hogy ne gaz nőjön, és ne kelljen vegyszerekkel elárasztani ahhoz, hogy a férgek ne menjenek a növényekbe és megkapják a megfelelő tápanyagokat illetve gyógyszereket betegségek esetére.

Olyanok a növények apósoméknál, mintha nem lenne immunrendszerük. Bármiféle betegség megjelenik, azonnal permetezni kell. Rengeteg munka és óriási mérgezés a földnek. Utolsó leheletéig ki van használva a föld, egyszer nem láttam a 18 év alatt, hogy egy évre hagyták volna megpihenni a földet. Mintegy állandóan szülésre kényszerített anya, akit vegyszerekkel és mindenféle műtápanyagokkal késztetnének terhességre és állandó szünet nélküli szülésre.

Nagyon rosszul gondolkodnak a földről. Azt mondják Pl. álatokkal kapcsolatban, hogy a gazda szeme hizlalja a malacot, és ez igaz is, mert tapasztaltam amikor tinédzser koromban vidéken laktunk, hogy a szomszéd Pista bácsi átjött hozzánk mindig és csodálta, hogy a malacaink milyen szépen fejlődnek, az övéi meg milyen satnyák ezekhez képest.

Az állatokról való helyes gondolkodás tehát hatással van az állat fejlődésére. Ezt gondolom a növényekről a veteményekről, akár több hektáros területek fejlődését meg lehet változtatni a helyes róla való gondolkodással, a helyes hozzáállással és kommunikációval. Olyan energiatereket lehet szerintem létrehozni (morfogenetikus mező) amelyek közös lelkiséget alakítanak ki és tartanak fenn a gazda és tulajdonai között.

Ez magyarázza szerintem a szobanövények saját lelkiállapotommal való analóg helyzetét.

Van egy szép szavunk a magyar nyelvben: Lelkesedés. Ezt többféleképpen lehet értelmezni, de nekem az az értelme a legfontosabb, hogy a lelkesedés azt jelenti, hogy egy új lélek alakul ki valami körül. Lelkesedik, lélek fejlődik köré. Ez teljesen összevág a morfogenetikus mező elméletével. Én tovább megyek, és azt állítom, hogy ezek az új lelkek amelyek az ember és környezetében lévő minden (nem csak emberi) élőlények között kialakul (születik) ezek önálló intelligens entitások.
Ennek az entitásnak mi magunk is részei vagyunk, és lévén, hogy ebben a körben az ember a domináns akarnok, tőle indul ki az élet, a helyes gondolkodás, a helyes hozzáállás, a helyes érzelmi viszonyulás, a tudatosság, a szándékok, és minden ami ennek az entitásnak a létét meghatározza. Az ember birtok-köre pedig ezt veszi át, néha áldozatul esve, vagy áldozatiságot felvállalva az ember helyett.

Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt
2011. júl. 01. péntek 10:07
/Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt!/

Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt körülvevő élőkörnyezettel. Ha valami világosan ki van jelölve és egy adott személyhez deklerálva (Tulajdon-viszony áll fenn) akkor a tulajdon átveszi a gazda lelkiségét. Ezt megfigyelhetjük állatokon, növényeken, de egy lakásba belépéskor annak a "hangulatából" következtetni lehet, hogy miféle emberek dominálnak benne (A hely szelleme).

Biztos vagyok benne, hogy ilyen hatással vagyunk a környezetünkre, és ez abban az érában megfigyelhető, amelyet egy adott személy birtokának, tulajdonának tekint.

Ebben az a még érdekesebb, hogy ezzel a tudással tudatosan is hathatunk a környezetünkre. Érdekes kísérleti terület :))

A név az egész bibliában igen fontos. Isten (Jahve) számára
2011. jún. 29. szerda 06:59
/Kérjetek az Én nevemben.../

A név az egész bibliában igen fontos. Isten (Jahve) számára nélkülözhetetlen, hogy az Ő nevét tiszteljék, és emlékezzenek meg róla. Jézus is sokat beszél a névről. A név úgy hat, mintha egy védőburok lenne, egy szimbólum, ami konkrét energiákat hordoz, és aki adott névben van, azt ugyanezek az erők veszik körbe, mintegy védelmezik, és olyan képességekkel ruházzák fel, amelyekkel a nevet birtokló rendelkezik.

Az ember neve jelzi az adott személyiséget. Ha társaságban beszélünk valakiről, elég, ha csak a nevét említjük, megjelenik az egész személyisége és a vele kapcsolatos szimpátiánk vagy antipátiánk, vagy minden egyéb érzelmünk, ami az adott név tulajdonosához kötődik, és ismeretünk van róla. Mindenkinek van neve, tehát tudja mit jelent egy névben lenni. Amikor egy névben vagyunk a sajátunkban, elsősorban elkülönültek vagyunk.

Meghatározhatók, differenciáltak, egyéniek. A név mintegy energia-lepel fedi el az embert, és a teremtett világbeli lényeket. Elsősorban azonosítást szolgálja. Érdekes módon be lehet kerülni más nevek erőterébe.

Akaratunk szerint tudatosan átléphetünk, vagy magunkra vehetünk más neveket, vagy azok energiaterébe léphetünk.

Úgygondolom, hogy ahhoz, hogy más név energiaterébe lépjünk, elsősorban precízen és alaposan azonosítani kell a nevet viselő személyt akinek az energiaterébe belépni szándékozunk. A név amelybe belehelyezkedünk hatással lesz ránk, hiszen saját személyiségünket erre az időre kikapcsoljuk, és átadjuk magunkat annak a névnek amelybe belé helyezkedtünk. Nem vitás, hogy ez az állapot médiumi állapot. Vagyis közvetítjük azt a tudást és szándékokat amelyeket a név eredendő tulajdonosa hordoz magán.

Mit jelent Jézus nevében tartózkodni?
Megkapjuk a választ erre a kérdésre, amint azonosítjuk Jézus személyiségét, életútját, szándékait, képességeit…

A névben lenni azt jelenti, hogy egyé-válni, azonosulni a név tulajdonosával, vagyis Jézussá válik az aki Jézus nevében van. S ha Jézus nevében van, úgy kér az atyától, mintha maga Jézus kérné.

Nagy kérdés, hogy tudunk-e azonosulni Jézussal? Be tudunk-e kerülni a nevébe? Illik-e ránk a név?

Amikor a tanítványainak mondja, hogy : Még nem kértetek semmit az Én nevemben az atyától, kérjetek és megadatik… akkor a tanítványok már kiképzésük javán túl voltak, és ami érdekes aspektusa, hogy a névben való kérés többes számú lehetőség. Tehát kérjetek, és nem pedig kérj valamit magadnak, hanem kérjetek, amit mindenképpen közös akarat, közös szándékok mentén lehetséges. Kérjetek ne magatoknak, hanem egymásnak, egymásért, úgy mintha én kérnék, mondja Jézus, hiszen a nevem által az atya velem fog azonosítani benneteket. Van-e olyan hitünk, világlátásunk, szabadságunk, hogy a név, mint egy élő maszk ránk tapad, és felruház a név birtokosának képességeivel?

Elég-e hát ha azt mondogatja valaki, hogy Jézus nevében legyen ez meg ez, vagy Te Jézusként mondod, hogy legyen ez meg ez? Mert amíg Jézusra mutatsz, hogy az Ő kedvéért legyen, addig saját hitetlenségedet bizonygatod, hiszen nem tudtál a névbe helyezkedni, nem illik rád a név, nem tudsz a névben kérni és cselekedni….