szeklice teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

szeklice teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Csatlakozom Évához
2011. ápr. 27. szerda 22:46
/Attól félünk, ami nincs is/

Emlékszem rá, valamikor talán Hermess említette, hogy mindenki csupán annyira tudatos, amennyire képes visszazuhanni egy-egy szituációban a tudatosság lépcsőfokán...
Amíg két rész harcol bennünk /tudatos-nem tudatos/, addig harc és probléma van.

"Elhatározhatod, hogy többé nem leszel mérges, de ez az elhatározás épp az elmének abból a picike, tudatos, ám tehetetlen részéből származik, ami látja, hogy a mérgelődés hiábavaló, kártékony, mérgező. Megérti az egész helyzetet, de az elhatározása mögött nincs erő, mert az erő a teljes lényedtől függ, az azonban még nagyrészt öntudatlan. A tudatos részed dönt: „Többé nem leszek mérges.” És nem is leszel... egészen addig, amíg „olyan” helyzetbe nem kerülsz. Ekkor a tudatos részed háttérbe szorul, és a tudatalattid kerül a felszínre.Az pedig életerős, heves, tele van energiával, és te hirtelen elkábulsz: már nem az vagy többé, akinek hitted magad.
Aztán amikor a szituáció, amely előhívta a tudatalattit elmúlik, a tudatalatti visszavonul, és újra a tudatos kerül a trónra. A tudatos rész azonban csak akkor tud trónra lépni, ha a tudatalatti már visszavonult onnan.
A tudatos részed olyan, mint egy szolga. Ha nincs ott a császár, a szolga kihasználja az alkalmat, felül a trónra, és ő rendelkezik. De persze természetesen senki nincs ott, aki figyelne rá; egyedül van. Amikor a császár visszatér, a szolgának le kell jönnie a trónról, és alá kell vetnie magát a császár parancsainak. Mindig a nagyobbik rész marad a császár, a kisebbik pedig a szolga..."
(Osho)

Kedves Ademon!
2011. ápr. 26. kedd 17:24
/Sok szó esett már a szeretetről.../

Azt írod, hogy nagyra értékeled az őszinte szeretetet. /E szerint megélted./
Azt is írod, hogy már közhellyé degradálták...
A szeretet nem közhely, még ha sokszor ismételgetjük is. Ezt tán azért tesszük, mert szeretnénk a közelünkben tartani: csócsálgatjuk, ízlelgetjük, egyeztetjük a bennünk meglévő "tartalmakkal". Egyre inkább felismerjük magunkban, hogy mi NEM az. Michelangelo szerint a kőtömbben már ott van a szobor, ő csak lefejti róla a felesleget... No, Ademon, csak ennyire egyszerű eljutnod a szoborig:-)

Ellenérzést Benned tán azért okozhat a sok szeretetről szóló vélemény, mert még nem élted át az ezekben rejlő TUDÁST olyan mértékben, hogy bátran nevén nevezd. Ezért a szó csak üresen átsuhan a két füled között, de sem a fejedben, sem a szívedben nem történik semmi...ha hagyod!
Ne hagyd, kedves Ademon!
Létezik a világon olyan energia, amelyet Neked és nekem mint egyénnek nem kell feltétlenül megértenünk ahhoz, hogy az működjék. Csak elfogadnunk kell, és ráhangolódnunk.
Ne keresd ezt az energiát a két kézzel megfogható dolgok között! De feladatod ehhez eljutni, mely egy életen át tartó folyamat.
Ez a folyamat a szeretet tanulása, olyan felfedező út, ahol a hozzáállásodtól függően élsz meg valamit szenvedéssel vagy szenvedéllyel, illetve a "mellékutak" tőled függően minősülnek eltévelyedésnek vagy kalandozásnak. Eközben azt tudod majd megismerni, amivel már találkoztál.
Sok-sok szeretet- és félelem-élmény vár Rád, míg letisztulsz. Ebben az állapotodban harmóniába kerülsz magaddal, harmóniába kerülsz a külvilággal. Látod magadat egy hatalmas rendszerben, és nem akarsz elkülönülni ettől. Tudod, érzed, hogy benne vagy, és lazán-engedőn ráfekszel erre az örök mozgásra.
Nem akarod kiemelni ebből az egyes elemeket, mint ahogyan az antilop-oroszlános hozzászólásodban tetted, hiszen tanultál a táplálkozási láncról, amely egy állandó körforgás. Ebben az oroszlán a gyenge antilop-egyed elfogyasztásával biztosítja az egyensúlyt a nagy körforgásban! Isteni terv ez - mint Kati említette -, ahol mindennek oka és helye van.

Ha már a természetnél tartok, Barry Commoner zoológus A bezáruló könyv c. könyvében ír az ökológia 4 informális törvényéről, melyen érdemes elmeditálni:

1./ A természetben minden mindennel összefügg.
Minden elem között hatás-ellenhatás, kölcsönös függés van. Ha valamelyik elem változik, akkor az egész rendszer módosul, a természet azonban működése során adott paraméterek között korrigálja a változásokat: egy dinamikusan önszabályzó rendszer, ami az egyensúly visszaállítását célozza; ellenkező esetben összeomolhat.
2./ Minden megy valahová.
Ez a törvény a fizikában érvényes energia-megmaradás törvényével rokonítható. A természetnek nincs szüksége hulladékra, ezért minden szerves, és folyamatos átalakulásokon esik át.
3./ A természet jobban tudja.
Az évmilliók során a természet a leghatékonyabb verziókat termelte ki és tartotta fenn: bármely szerves anyag mellett megvan az az enzim is, amely azt lebontja, alkotóelemeire szedi, hogy a körforgás fennálljon.
4./ Nincsen olyan, hogy ingyen ebéd.
Mindennek ára van.

Felismerted a saját életed egyes eseményeiben ezeket a törvényeket?
Szereted-e már eléggé magadat ahhoz, hogy nekifogj megdolgozni az "ebédedért", vagy csak ülsz a rendezői székedben kritikát gyakorolva ....más filmjén?:-)

szeklice

Üdv Miki!
2011. ápr. 22. péntek 10:32
/Sok szó esett már a szeretetről.../

Igazad van. A Szeretet nem főnév, hanem ige. Az Ige!

De mint tudjuk, az ige cselekvést-létezést-történést jelent. Így vélem én is, hogy a szeretet EGYSZERRE jelent mindent, ami van-volt-lesz-él-létezik!
Ha nincs szeretet, nincs élet, nincs létezés. A szeretet a TELJES élet maga. Nincs benne kirekesztés.
Cselekvést is jelent igen, ami az én olvasatomban a fejben való cselekvést is jelenti! Mert ha valamit NEM cselekszem meg, hanem engedem, hogy legyen a másik akarata szerint, akkor az is cselekvés. A döntésemmel realizált gondolatom. Belső történésem.
Ezért nem tartom jónak, ha a cselekvés szóra szorítkozunk, amikor a szeretetet "számon kérjük". A szeretet nem egyszerű cselekvés, hanem önmagunk kiterjesztése mindig olyan fokon, amilyen szeretet-fokozat állapotban vagyunk.Ez a válasz szerintem arra a kérdésedre, hogy miért lehetünk egyes emberekkel szemben kevésbé motiváltabbak szeretetünk kifejezésében. Azért lehetünk, mert még belül nem vagyunk képesek a feltétel nélküli szeretetre, nem tudjuk elfogadni azt a másikat, így aztán érdekünk fűződik ahhoz, hogy távol tartsuk magunkat tőle. /Ha közel kerül hozzánk, irritál minket, mert emlékeztet lényével a saját szeretetlen állapotunkra./
Amikor motiváció van, ott érdek is van, nemde?
De az érdekeinket ne álcázzuk szeretetnek, bár saját "érdekünk" lehet maga a szeretet megélése.

Olvastam Henri Charriere:Pillangó c.önéletrajzi regényét, melyben a főhősnek az életben maradáshoz az egyetlen fehérjedús eledele a csótány volt. Ugye valószínűbb, hogy hősünk a csótányokkal szemben inkább előítélettel rendelkezett, mintsem közömbös volt irántuk, ennek ellenére mégis elfogyasztotta őket. Nem az történt, hogy megszerette a csótányokat, hanem az, hogy megtanulta önmagát szeretni!

Ezért gondolom, hogy az első lépésünk afelé, hogy másokat szeretni tudjunk, magunk felé kell hogy irányuljon.

Ám mivel ki-ki mindig a saját érzelmi viharaiban éli meg az élete szépségeit, ezért mindenkinek sajátos és egyéni a szeretet-mintája, állapota. Ebben az a gyönyörű, hogy mindenkinek igaza van! Itt van a szeretet sokarcúsága! Ha ezt észrevesszük, egymást tanítjuk, majd tudjuk is szeretni.
Zenei nyelven szólva a leggyönyörűbb szimfónia akkor szólal meg, ha a "szív kottájából" mindenki ugyanazt a zenét játssza, s egyik hangszer sem harsogja túl a másikat. Ez maga a harmónia:-)
Az Élet!

szeklice

u.i.: a szeretet -bár jól eső érzést vált ki - nem érzelem. Ha annak érzi valaki, akkor még ingatag a szeretetben.

Hála a Napnak:-)
2011. ápr. 21. csütörtök 20:19
/"Hálás köszönet!" fal/

Hálásan köszönöm Mindezeket, mert eljuttattak Téged hozzám!