"mert minden EGY". És onnantól kezdve nincs megkülönböztetés. Nincs nem... tehát az Isten bennem Itt gyökerezik. Itt találkozik a szeretetforrás és az Egység... nem kis gonosz egócsakra ez, hanem itt van A MINDEN! Az hogy minden én... Pont az Egységtudatot takarjuk el a személyiségünkkel! Azzal hogy valakik akarunk lenni... ahogy akartam aznap. ...mennyire akartam... és egy szerencsétlen lettem, akinek semmi nem sikerült, sőt még azt is elrontotta, ami sikerülhetett volna, ha nem agonizál. Mélységes béke szállt meg. Lubickoltam benne, örültem, hogy kész is vagyok, vége a fájdalomnak."

Drága Kirsikka!

Amit itt /a blogodban/ leírtál, az az Egységtudat csillogó logikája, mely ahhoz juttat el, hogy az egységben képes vagy felfogni az ellentéteket és az ellentmondásokat is egy teljességben.
Igen, mélységes békét hoz:-)
Egyszerű "titok" ez, melyet már 555 éve is megénekelt Villon.

Hallga csak, hallga!

http://www.youtube.com/watch?v=3KjEKSObwcQ&feature=related

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Vig dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.

AJÁNLÁS

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom a pályabéremet,
Mert befogad s kitaszít a világ.

(Francois Villon: Ellentétek)

Ölel: szeklice

Kedves Michaelita és Hermess!

Mindkettőtök levele tartalmazott kérdéseket, melyek szerintem csak látszólag bonyolultak:-)
Pontosabban: meglátni az egyszerűségét nem egyszerű...
Hermess kifejtette, hogy a nők tudatosodásával egyidejűleg a férfiak mintha az anyámasszony katonája szerepet vállalnák be a nők által remélt (fehér lovon érkező) Herceg Dalia helyett...
Michaelita rávilágított a női szerepek és az önszeretet fontosságára...

Bennem is világlik valami.

Amikor egy nő tudatos, akkor már egyesíteni tudja magában az anyát, lánytestvért, szerető társat, barátot, háztartási alkalmazottat, munkatársat, s megnyugtató vigaszt, biztatást tud nyújtani ha kell - szóval képes már arra, hogy tiszta szeretet lényként működjék. Nem különül el egyik szerep sem, mert egy motor mozgatja mindet.
Minél messzebb van ettől a /tudatos/állapottól egy nő, annál inkább különíti el magában ezeket a szerepeket különböző időben. Tehát nem egyszerre bírja mind, bár külön-külön már már próbálgatja.
Akkor fogja mindet egyszerre bírni, ha képes minden szerepben a szeretet gyakorlására. Maga a szeretet megélései EGYesítik őt majd összes szerepében.
Bölccsé, sugárzóvá, szelíddé olyan megélései teszik, melyekben el tud fogadni, be tud fogadni, ha kell el tud engedni...
Bölccsé válik a szerelemben is, hiszen már hű tud lenni - önmagához. Nincs szüksége alkura.
Szereti magát.Ebben van az ereje.
A férfinak pont ilyen nőre van szüksége, aki - mivel magát is elfogadja - őt (a férfit) sem megváltoztatni és tanítani akarja, hanem csak /!/ engedi működni a férfienergiáit. A férfi tudniillik Herceg, aki országát irányítja: tervez, szervez, politizál, egyszerre mindig csak egyet végezve, de abban elmerülve. Ösztönei az ERŐ felé viszik, de idővel meg kell tanulnia szívdöntéseket hozni. A szerelem fogja ebben megtanítani.
A tudatos szerelmes nő nem követel a férfitől sem érzelmeket, sem csinnadrattát-külsőségeket, hanem csak VAN a maga női valóságában. Működik. Egyszerűen, amilyen EGYszerű Nő ő maga.
És a Férfi nem tud mit tenni. Leküzdi bizonytalanságát, szerelemtől való félelmét. Nagyszerű Hercegnőnek látja ezt az egyszerű nőt. Egy-szerűen minden percét vele töltené, óvná, védené.
Egyesülni AKAR vele!

Mert érzi, hogy Kincset talált.
A saját szívét lelte meg.
Szív Herceggé vált.

Egyszerű? ;-)

szeklice

A harag az ego jelzése, nem a szívé. Ha megjelenik bennem a harag, akkor biztos lehetek abban is, hogy hamarosan lesz tárgya is, melyen meg akarja mutatni magát. Úgy lesz, hogy a haraggal telített gondolataimmal olyan embereket és helyzeteket fogok teremteni magam köré, akik/amelyek ezt az állapotomat visszhangozni fogják.
A tudatosságom segíthet abban, ha kezdeti lépésként annyit tudok elfogadni, hogy minden ember tanítani/gyógyítani érkezik a közelembe. Ha belemegyek velük a haragom generálta konfliktusba, engedek az egomnak, ugyanakkor igyekszem éberségemet is működtetni.
Megfigyelem magam a konfliktusban.

Addig fog ez a konfliktus-igény jelentkezni nálam, és addig fogok teremteni ehhez partnereket, amíg fel nem tárom magam benne a másik számára. Ehhez alázat kell, melyet már a szív gyakorol. Ez egy olyan gesztus, mely a másik felet is megváltoztatja, és előbb-utóbb feltárja háttérben lévő indítékait, melyek a konfliktusba "űzték".

Amikor ez bekövetkezik, akkor a megértés következik be, amellyel számomra érthetővé/elfogadhatóvá válik a másik fél cselekedete.
Ebben a pillanatban megnyugszik az ego, rájön arra, hogy nincs veszélyben, nem kell védenie többé magát, hisz' a másik ugyanolyan öntudatlanul harcolt...
Eltűnik a sérelem, nincs mit "lenyomni a szív torkán" megbocsájtás címén.
Katarzis van, melynek eredménye a boldogság, a személyes erő megtapasztalása...a gyönyörű Isteni Szabadság

Kati!
A fentieket megtapasztalva szerintem a megbocsájtás a szív magányos cselekedete az egó megnyugtatása nélkül.
Így igaz ez a mondás: megbocsájtok, de nem felejtek.

A szív kell hogy áldozatot hozzon az egó érdekében azzal, hogy alázatot gyakorol, sebezhetővé téve magát a másik ember számára.

Én így gondolom.

szeklice

...a bennünk lévő vadászt, szeretettel:-) S az űnő egy lesz a vadásszal...