"Ha valamit ingyen kapsz, nem igazán becsülöd meg"

Ezt rengetegen hangoztatják, és szerintem szamárság.

Ingyen kaptad például a tehetségedet. Mondjuk a szép énekhangodat.
És tudod élvezni?
Ó, de még mennyire!

Ingyen kaptad a csodálatot, amikor az óvodában verset mondtál. És tudtad élvezni?
Ó, de még mennyire!

Ingyen kapod a gyögyört a szerelmedtől és a szerelem érzését.
És van-e, amit ennél nagyobbra tudnál becsülni? Nekem nincs!

Ingyen van a képessége a csecsemőnek, aki járni kezd. És megbecsüli a mozgás örömét? Nézd csak meg az arcát! Micsoda ragyogás!

Ingyen kapod az isteni szeretetet, és vajon nem vagy-e végtelenül hálás érte, hogy a Vaskorban, amikor senkid nincs, ott van Ő neked, akivel beszélhetsz?

Amikor szomjas vagy, nem becsülöd-e azt a jó pohár vizet, amit iszol, amikor kánikula van, egy jó hűvös kapualjat...?
Az ég szép kékjét, amikor felnézel...?
A tüzijátékot?...
A szép zenét a rádióból?
Egy jó viccet?
A bókot a biztonsági őrtől a közértben?
Egy posztot a Face-en a képed alá, hogy szexi vagy?
Egy vigasztaló szót egy könyvben?
Egy fontos információt a másik embertől, amitől rájössz a problémád kulcsára?

Hát bizony, mindent, amit ingyen kaptunk az életben, nagyon megbecsüljük, hatalmas örömet szerzünk általa.

Avagy jobban örülök-e a tökéletes fogtömésemnek, ha 20 E Ft-ot fizettem érte, mint ha 4-et, vagy ha ingyen volt?
Én annak örülök, hogy tökéletes.:) És a tökéletes munkát becsülöm meg, A KAPOTT DOLOG ÉRTÉKÉT, nem pedig azt, hogy nekem mennyibe volt. A kettőnek nulla köze van egymáshoz.

Még egy: Jobban becsülöm-e a Mesterkurzusban elhangzott tudást, ha a helyszínen, többszázezer Ft-ot fizettem érte, vagy ha a PAX TV-n ingyen néztem végig a sorozatot? Hát... pfff. ..kurvára nem... a TV-ben még sokkal alaposabban meg tudom nézni, kényelmesen a szobában, nassolva, és visszatekerve ott, ahol valami velős hangzott el.

Jobban becsülöm-e azt a vajat, amit 400 Ft-ért vettem, miközben a szomszéd közértben ugyanaz 150 Ft? Hát én a 150-est jobban becsülöm, mert takarítottam vele 250 Ft-t!:)

Szóval ha magamat nézem, életemben nem találkoztam a jelenséggel, hogy valamit jobban becsülök, ha többe került, és ha nem ingyen volt.
És még a környezetemben sem találkoztam ilyennel. Csak mindig ismeretlenek tollából olvasom, meg a Csernus szájából hallottam a TV-ben. De erre példát az életben nem láttam. Az ellenkezőjére pedig állandóan látok, abból áll az élet.:)

Sőt, kifejezetten azt tapasztalom, hogy az ingyen kapott dolgok minőségükben is nagyságrendekkel jobbak a pénzbe kerülőknél.
Szóval ha valaki ingyen ad valamit, az nekem garancia a minőségre, ezért ez egy érv mellette.

OFF

Akkor köszönöm, hogy megosztottad velem, ami kikívánkozott Belőled.:)
Ha most belső okot látsz a sok összefüggő dolgaid mögött, az jó, és oldd fel, amit kitűztél Magadnak, aztán jelezz vissza, mi lett.

Nekem a Sors tart egy fix szűkös életszínvonalat születésem óta, nem tudok se alá, se fölé menni, akárhogy kapálózom, de azt is látom, hogyan kell gondolkodni, és mit kell tenni érte KÍVÜL, hogy ez meglegyen. És azt meg kell tenni, de úgyis képtelen vagyok nem megtenni, mert nem bírnám ki, nagyon erős késztetésem van rá.:) (Ez napi szinten több száz döntés tudatosan, fejben, nemrég azonosítottam be, hogy ebben áll, ezért aztán el is tudom mondani bárkinek.)
És látom azt is, hogy a legtöbben ezeket nemhogy nem teszik meg, de nem is tudnak róla, hiányzik a gondolkodásukból. (Vagy el tudom képzelni, hogy van, hogy valakik hiába is tudnák ésszel, az ellenkezőjére van késztetésük.)

Ezért szóltam erről Aditinek is a hitellel kapcsolatban, és Neked is, hogy ha akarod, tudsz velem összehasonlítani. Nyugodtan keress meg a rendszeren keresztül privátban, ha akarod, ugyanis én imádok ilyenekről beszélgetni.:)

(Röviden: nekem elképzelhetetlen, hogy ha valakinek van legalább egy "gyík" közalkalmazotti fizetése, akkor az általam is élt alacsony életnívót miért nem tudja tartani.:D Sokaknak sokkal több a bevétele, mégis olyan súlyos pénzügyi gondjaik lesznek, amik nekem a látóterembe sem kerülnek, és ezek szerintem nem mind "Sorscsapások", hanem egy részük tudatos szinten hozott döntésekkel elkerülhető. Azt azonban én is érzem, hogy az "örökölt" életszínvonal az be van betonozva oda, ahonnan Te speciel most ki fogod szedni. Azért ajánlom fel, ugyanis én sokszor éreztem, hogy jól jönne olyan partner, akinek megy az az életterület, ami nekem nem, és el tudná magyarázni, hogyan csinálja azt másképp a kritikus pontokon, mint én, és hogy mik a kritikus pontok szerinte.)

ON

... úgy engedted el, hogy másfél hónapig üldöztél mindenhova, és bármiről bárkivel beszélgettem, beleugattál, hogy ne arról beszéljek, ne ezt csináljam, ne azt csináljam, hanem azt, amit szerinted csinálnom kéne, megspékelve azzal, hogy ilyen vagyok, olyan vagyok, ez a baj velem, az a baj velem, és közben titoktartás alá tartozó infókat írtál ki rólam nyilvánosan.
Tényleg, milyen jól elengedted! Köszi szépen, hogy elengedted, hogy megkárosítottál! Nem győzlek csodálni!

Kati!
EGYSZER VALAHA privátban megkerestek egy kérdéssel. Ez egy másfél napos levelezés volt, meg is köszöntem, le is zártuk bő egy hónapja.
Lezártam, elköszöntem.

Hogy jön az ide?:-o

Én azóta NEM gondoltam és nem beszéltem arról a témáról Veled.... Ha érdekelne mélyebben, folytattam volna a privát beszélgetést, illetve felkerestelek volna kliensként.

Miért hozod ide ezt a témát, a fórum több topicjába, minden figyelmeztetésem ellenére?

Azért privátban írtam arról, mert AZT nem akartam a nyilvánosság előtt megbeszélni.

Legyél annyira jogkövető állampolgár, hogy nem emlegeted nyilvánosan sem azt, ami privátban elhangzott, sem a neten keresztül vélt mentális diagnózisaidat sem rólam, sem másról, mert jogi következményei lesznek.
Ma már figyelmeztettelek!

Állítólagos betegségeimet sorolod egy nyilvános internetes fórumon...

Noooooormális??...