Azt hogy "a vér a lélek hordozója" kevesen vallják, ha jól tudom a Jehova Tanuin kivül nem sokan botránkoznak meg egy sürgősségi vérátömlesztésen, nekik viszont kimondottan tilalmas vért adni vagy vérátömlesztésen átesni, valamilyen szóról-szóra (félre)értelmezett Bibliai vers alapján.

Egyetértek Éva, bár elgondolkodtató amit Miki ír, bizonyos hogy nem úgy van. A test nem maga az élet. És nem egyenlő az egyénnel. Levágják a lábad de te még mindig te vagy. Leváglák a kezed és te még mindig te vagy. Kiveszik az egyik májad és továbbra is önmagad vagy.
Ráadásul, a test nem képes önmagát megtapasztalni, csak az érzékszerveken (majd az elmén, tudaton, stb.) keresztül. Egy kéz nem tudja önmagáról hogy ő egy kéz, hacsak nem az érzékszerveken keresztül. A láb se képes megtapasztalni a lábságát önnön magában.
Az elmének viszont hatalma lehet a test fölött lévén egy magasabb rendű dolog. Talán ez az amilyen kontextusban igaz lehet amit a pszichiáter mondott, nem pedig az, hogy ha még életemben szétosztogatom kezem-lábam-egyes szerveim, akkor mondhatni önmagamat megsokszoroztam :D
És akkor a véradásról még nem is beszéltünk, belegondolni is rossz :DD

Erre gondoltam:

Michaelita: "A lelki látók szerint a magyarság ősvallása a János féle kereszténység (fénykereszténység)"
Éva: "Nem csak a látók szerint volt ez az ősvallása a magyaroknak,hanem az Árpád kori sírok mindegyikben! is ott van a kereszt./mint régészeti lelet/"

Tudom hogy nem légből kapott dolgokra hivatkozol, de (én ugy érzem) mintha itt arra utalnál, hogy ezek a leletek "egyértelmüen azt mutatják", hogy tény, hogy a magyarok "ősvallása" a kereszténység /vagy a János féle (?) fénykereszténység (?)/

Ez uriember pedig, aki nekem úgy tűnik szintén elég kiterjedt ismeretekkel rendelkezik, úgy nyilatkozik - számomra szimpatikusan - a régmúlt és töredékes információkról ez időszakból, hogy "lehetséges hogy így volt, de lehetséges az is hogy amúgy volt, és elég bizonyos hogy nem úgy volt ahogyan most oktatják". Ezt el tudom fogadni.
Idézet az oldalról:
"A kiállítás a figyelmes szemlélőt sok egyéb mellett két dologgal is meglephette. Az egyik a kéttucatnyi nyakban viselt kereszt volt, ami arra utalt, hogy már a tizedik századi magyarság körében is igen elterjedt kellett legyen a kereszténység , ha ilyen nagy számban kerültek elő, vagyis az úgynevezett tűzzel-vassal történő szentistváni térítés erősen megkérdőjelezhető, hiszen aligha kell erővel téríteni egy kereszténységét már talán több száz éve nyíltan vállaló és gyakorló népet, amelynek tagjai ráadásul már ekkor istennőként tisztelték Máriát
...
Feltételezhető azonban az is – s ebben az esetben a térítés, pontosabban az áttérítés szó használata indokolt lehetett –, hogy a magyarság valójában egy proto-keresztény Apa-Anya-Gyermek vallást tisztelt, ahol az Anya és a Gyermek egyenrangú volt az Apával, ami a Nagyboldogasszony kultuszban máig fennmaradt. E vélekedés hangoztatói, élükön például a már elhunyt Endrey Antallal, azt mondják, a térítési folyamat, vagyis az úgynevezett inkulturáció során az újabb vallás úgy olvasztotta magába az előző vallás istenképleteit, amint az az antik világban is történt, és így lett például a Magyarok Védasszonyából Mária, az Öregistenből Atyaisten és a népmesékben tovább lappangó Fehérlófiából, az Fiúistenből Jézus. És ez a magyarázata annak, mondják e nézet hívei, hogy az állítólagos pogányságnak a nemzeti emlékezetben nem maradt fenn semmi nyoma, ellentétben a köröttünk élő népekétől."

"Mi magyarok is azért vagyunk most ebben a felemás, átláthatatlan helyzetben mert sok mindent elfelejtettünk és sok mindentől elfordultunk, ami pedig régtől/ősidőktől fogva a mienk."

Van olyan nép ma, amelyik nincs felemás átláthatatlan helyzetben? Ha van, melyik? Mi az amit ők nem felejtettek el, amitől nem fordultak el?
Esetleg nem egy gumicsont ez is, amin lehet szomorkodni, nosztalgikusan egy romantikus múltba révedni, ahelyett hogy felvállalnánk azt, ami most van?