elmondom mi a meglátásom:isten egy olyan csupa- társas értelemben vett- jó tulajdonságokkal bíró fantázialény,aki a ti értékeitek megtestesítője.Tehát kizárólag jó .Nincs benne semmi kifogásolható.Ettől ti annyira akartok rá hasonlítani,hogy az csuda.Elképzelitek őt és szeretitek,mert ő jó.

De nem minden ember ilyen .Szerintem ez valami lelki gyengeség.Nebántsvirágság.Féltek az élettől.Kell valami érzelmi kapaszkodó.

Érdekes ,hogy milyen idegesek vagytok.

szerintem ezek a tények.Szakkönyvekből alapoztam és a saját tapasztalataim is benne vannak.Mivel ez egy önismereti oldal,gondoltam beszélgetünk ezekről,de már kezdem látni,hogy ez egy hívő oldal.
Persze ti máshogy HISZITEK,de cáfolat sose hagyja el a billentyűzeteteket.Az nem cáfolat és nem bizonyíték,hogy "szerintem nem igaz".

nem haragszok senkire csak nem értelek titeket

"Minden buddhista meditáció alapja - éberség és semlegesség."

Ezt Hermess írta és én is mindig erről pofázok.Meg kell tanulni kívülállónak maradni.Kívülről szemlélni a szitut amibe keveredtünk és nem bevonódni érzelmileg vagyis a hatása alá kerülni.
Ha azonnal még a szitu közben gondolkodni kezdünk az okokon és csak megfigyelők,önmegfigyelők maradunk ,akkor nagyobb az esély,hogy az ösztön,indulat nem aktiválódik.

érzelemvezéreltből átmész értelemvezéreltbe

ez persze először csak enyhébb szitukban sikerül

megtanulod(büntetések és jutalmazások által)hogy mi a helyes és mi a helytelen viselkedés,sőt VÉLEKEDÉS.ezt magad is belátod,hogy jó vagyis magadévá teszed.Tehát a környezetedtől tanulsz,alkalmazkodsz,fejlődsz,beilleszkedsz.
Ez társas dolog,de isten ebben úgy vehet részt,hogy ő jutalmaz vagy büntet.Mármint persze te csak hallottad emberektől,hogy mi tetszik istennek és mi nem.