Sziasztok, Szép napot!
Nem vagyok már "mai csirke" és kb. másfél éve szerelmes vagyok a kollégámba. Hogy még nehezebb legyen 28 éve élek a férjemmel együtt, hogy szokták mondani, kiégett?, ellaposodott?, de csúnya szavak. Olyan érzések jöttek elő, melyekről tudomást sem akartam venni, mégis most ott tartok, hogy a "másikkal" kelek, fekszek, őt látom mindenhol.
Miért nem lehet az ember azzal boldog, akivel szeretne? Mert nem gázolhat át egy másikon, csak azért, hogy ő maga boldog legyen. De ez így nem igazságos. Dacolok az érzéssel, és nagyon fáj.
Érdekelne, mi a véleményeket erről, ha egyáltalán válaszra méltattok. Hogy tudnám elfelejteni, mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire?