ÖÖÖ izé

A fenti infoban azt írtad, hogy május 15 péntek az utolsó nap, viszont május 14 van ma, de péntek. A kérdésem annyi, hogy akkor a péntek az igaz az infóból, vagy a május 15? Tehát van még lehetőségem holnap találkozni vele, vagy elszalasztottam a mával?

Akkora vitát keltett ez a téma, hogy hihetetlen :)

Jézus-hívőknek: Azt mondjátok, Jézus értünk ment a keresztre.. Ezért? Ezért ment a keresztre, hogy utána a hívei a Biblia idézeteit szónokolva támadják embertársaikat? Megváltottnak érzitek magatokat, csak mert élt valaha egy ember, akit megfeszítettek a kereszten? Hogy válthatna ő meg titeket, ha magatokat sem tudjátok megváltani?

Nem Jézus-hívőknek: Ha nem hiszitek el, amit a HoliBájböl ír, akkor minek rajta ennyit marni egymást. Ők elhiszik, ti nem. Ettől még a Biblia nem lesz átírva, és a hívek sem fogják elfogadni, hogy ti nem vagytok hívek. Érdekes, mert egyik oldalnak sem ez lenne a lényege, de na..

Egyébiránt meg most már idepötyögöm az én elméletemet is. Jézus élt (tökmindegy kitől fogant), Jézus figyelt, Jézus megvilágosodott, aztán Jézusnak keresztre kellett mennie. Nem miattunk, dehogy miattunk. Maga miatt ment keresztre. Magát váltotta meg. Elvégezte a dolgát, végigért az útján, megértette az életet. Most meg nem érti, hogy mekkora hűhót csapnak körülötte az emberek, akiket állítólag megváltott a halálával. Szerintem a Bibliából ennyit érdemes leszűrni. Hogy van célja az életnek, csak sokan nem látják.

Jézusnak soha életében eszébe nem jutott volna, hogy a nevében majd embereket ölnek, nőket égetnek el máglyán, és írnak egy több száz oldalas regényt róla, amit arra használnak fel, hogy családokat csalogassanak a vidámvasárnapokra, ahol mindenkinek a júdáspénzre fáj a foga..

Részemről ennyi. Aztán ha akartok még veszekedni, hajrá, de szerintem sok eredménye nem lesz.

Lehet ez most agresszív kommentnek tűnik bocsánat, de én csak próbáltam véget vetni az egy helyben toporgásnak. Mert ez a téma szerintem már rég beoffolt (szerintem már 2000 éve de ez már csak az én véleményem), és csak a konfliktust eredményezi meg az egység megtörését.

Ja és még valami: ha nem probléma, beszélgetnék veled valahogy priviben is, mert vannak dolgok, amiket nem szívesen osztok meg nyilvános fórumokon, viszont a hozzászólások alapján (nem csak ennek a topiknak a hozzászólásai alapján) téged talállak olyan beállítottságúnak akivel tudnék ilyenekről beszélni. Tudom itt nagyjából mindenki hasonló beállítottságú bizonyos szinten, de valahogy mégis a te szavaidban érzek valami intuitív sugallatot, hogy előnyömre válna a privát beszélgetés :)

Az a helyzet, hogy ami őt érdekli, az a másokon való önzetlen segítség. Ami gyönyörű tulajdonság, nem győzöm neki hangsúlyozni, de amikor már az ember saját kárára megy, úgy már nem biztos, hogy hasznos. Én is beleesek a hibába, mint ahogy le is írtam, hogy annyira foglalkoztat olykor, hogy a másiknak jó legyen, hogy tényleg csak pont én vagyok, aki az energiáját elveszíti közben. És ő is így van vele, szeret másokkal törődni, de közben tudom, hogy magával ez idő alatt töredék annyit sem foglalkozik, mint kellene. Azt mondja nem tud egoista lenni, de a szó valódi értelmében pont ezzel egoista, mert az egonak elégtétel tud lenni, hogy másnak örömet okozott, de önmagában meg csak vágyakat ébreszt, hogy ezt majd viszont kapja valakitől, csak az emberek többsége nem olyan, mint ő, így igazán energiát nem tudunk másokból nyerni, csak magunkból. De rajta vagyok a változáson, és tudom, hogy nekem is először magamban kell lerendezni, hogy aztán kifelé is működjön, csak kérdés, hogy ő ezt ki tudja-e várni. Mert ha nem, és teszem azt ráunna a spirituális mizériáimra, és kidobna, akkor az eddigi kötődéséből ítélve neki sokkal rosszabb lenne utána. És már megint ott vagyok, hogy azt nézem, neki mivel okoznék pillanatnyilag nagyobb örömet ..
Tényleg nagyon paradox :)