Áldás vagy átok?
"Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol."
Sokat gondolkodom azon, hogy jó-e nekünk egyáltalán, hogy tudunk gondolkodni..
Ide pottyantunk, mint legintelligensebb lények a bolygóra, de ha szétnézünk az élővilágban, mégis csak nekünk vannak neurotikus problémáink, frusztráló, szorongó gondolataink. Ha jó, akkor mire jó? Ezzel kapunk esélyt rá, hogy tudatosan is elfogadjuk az életet? Mennyivel lenne jobb, ha mi is csak intuitív megérzések, ha úgy tetszik ösztönök alapján élnénk? Hisz az állatoknak is tökéletesen működik így. Ha éhesek, esznek.. Ha álmosak, alszanak.. Ha utód kell, szaporodnak.. Egyszerűen csak élnek.
Ti mit gondoltok erről?
- spiritosaurus blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
12 hozzászólás"Ezzel kaptunk esélyt rá, hogy tudatosan is elfogadjuk az életet"
gyönyörűen leírtad. Igen, szépen elvannak a Drágáink. Élik a teljességet, ha mondjuk macska, akkor Macska és kész. De külön álló lény. Gondolkodik, tanul, fejlődik. De csak azok érdeklik, amikre neki szüksége lehet: megfigyeli, tanulja, ha éhes vagyok, honnan veszi elő ez az "UFONAUTA" a kajámat. Ha éhes vagyok, odamegyek, engedem, hogy simogasson. Jó, ez tetszik. De mikor kapcsol már, hogy szolgáljon ki, micsoda értetlen pincér?
Nincs meg az Egység élmény. El van, jól van, köszi. Akarsz még így létezni? Nem beszélve arról, túl vagyunk rajta :).
Kell az értelem, hogy tudatosan éljük meg az életet. De figyelembe kell venni, ki hol tart. Harmóniára kell törekedni. Ezért nem jó, ha mondjuk egy 10 éves gyerek lemegy kondizni. Nem érett meg rá a csontja. De ha egy huzamos meditatív gyakorlatokat akarsz több napon át elvégezni, nem lesz erőd, hogy végig üld a napot, ha nem elég erős hozzá a tested. A macskáknak is van értelmük. Ahhoz, hogy Istennel az Egységet megéljék, hát, nem tudom, elegendő-e. Így van ez az embereknél is. Vannak, akik még az anyagi életet élik. Nekik Isten=pénz. Hiába is beszélsz, nem értik. Vagy vannak, akik az Egó szintjét élik: én, akarom, kell, nekem, enyém. Hol van itt a megnyílás? Ehhez kell, hogy sorra tapasztalj minden minőséget, miközben folyamatosan tágulj, fejlődj, tudatosodj, hogy kész legyél, "felfogni" Istent.
nincsenek érzelmeik, csak érzeteik. Ahogy nem tudnak neurotikusak lenni, úgy nem tudják átélni az örömöt sem. Minekünk megadatott ez, és választhatunk, hogy melyiket szeretnénk átélni. Szerintem jó embernek lenni!
Akkor tulajdonképp egy véleményen vagyunk. Valójában embernek születünk, aztán állattá tesznek minket, egy vezethető nyájjá, ahonnan vissza kell találnunk emberi (vagy inkább Isteni) mivoltunkhoz.
És mi történne szerintetek akkor, ha születne egy gyermekem, és mondjuk nem hagynám, hogy állattá tegyék, hanem születésétől kezdve hagynám, hogy a maga útját járja? Nem nyomnám be iskolába, hanem megadnám neki a lehetőséget, hogy ami iránt érdeklődik azt megtanulja magától.. nem mutatnám meg neki ezt a társadalmat, ami a mai embereket körül veszi, és manipulálja.. bulvár, politika, szervezett vallások, stbstb.
Akkor pont én tenném ezzel állattá? Vágyna a társadalomra? Utálna engem érte?
nem hiszem, már ha te magad sem éled ezeket a minőségeket: túl vagy a játszmákon, sérelmeken, fájdalmakon, egy lakatlan szigeten van rá esély. De arról se feledkezzünk meg, vannak megoldandó feladatok. A lélek emlékszik. Mi van, ha ő hozzna valami hasonlókat?
Akkor abban is egyet értünk, hogy társadalmunk legnagyobb problémája, hogy a gyerekvállalások elhamarkodottak? Ha csak olyan párok kezdenének családot alapítani, ahol már mindkét fél elérte a megvilágosodást, akkor valószínűleg működnének a dolgok. De amíg a politika és a vallások ennyire támogatják (nem is támogatják, sürgetik) a gyerekvállalást (mert nekik ez pénzt jelent persze), addig ez hogy oldható meg? Csak a szubjektív tudattal, ez tény, de mikor döbben rá erre több ember, mint amennyit nem érdekel? És mikor sikerül nekem is elfogadnom ezt a tényt? Csomószor érzem úgy, hogy csak a társadalom elfogadása áll az utamban, hogy előrébb léphessek. Mert én megértem, amit ezek csinálnak. Hogy nekik a pénz a boldogság, és ezért megtesznek minden gonosz, undorító dolgot a "boldogságukért". De azt a tényt, hogy emiatt egy akkora élő egységet tesznek tönkre, amire az eddigi világi tudományok a mai napig nem találnak magyarázatot, sokkal nehezebb elfogadni, mint megérteni..
Ja és még valami: ha nem probléma, beszélgetnék veled valahogy priviben is, mert vannak dolgok, amiket nem szívesen osztok meg nyilvános fórumokon, viszont a hozzászólások alapján (nem csak ennek a topiknak a hozzászólásai alapján) téged talállak olyan beállítottságúnak akivel tudnék ilyenekről beszélni. Tudom itt nagyjából mindenki hasonló beállítottságú bizonyos szinten, de valahogy mégis a te szavaidban érzek valami intuitív sugallatot, hogy előnyömre válna a privát beszélgetés :)
igen, Skype-on holnap vagy holnap után, még nem tudom, oké, én éjszakás vagyok, most lefekszem, palyi.anita.
Lehet holnap szétszedős napom lesz, csak azért nem tudok majd irogatni neked, de jelőlj be addig, oké?
Addig pont csinálok egy új skype fiókot, mert nem skypeoltam uszkve 5 éve és nem rémlik az akkori jelszavam :)
az állatok a most-ban élnek mindig. nem kalandoznak el emlékek felé, nem frusztrálja őket a jövő. éppezért az állatok mindig hitelesek, amik emberekről csak ritkán mondhatók el. ez utóbbi témáról épp nemrég beszélgettem valakivel, arra jutottunk, akkor kezd el nem-hitelessé válni csak egy állat, amikor megpróbál embert játszani, vagyis emberek hatása alá kerül: majom, kutya pl.
Állatkertben , mesterségesen eltervezett körülmények között láttam már lelki gondozásra , életre ,friss levegőre szoruló állatot . Csak keringett , körbe - körbe járt . A bonyolultabb rendszerek egyszerre ellenállóbbak és sérülékennyebbek is . Üdvözlettel : felacso
Az embernek több összetevőle van. Spirituális lény, lélek, mentális lény, azaz gondolkodó, emocionális lény, azaz érző és fizikai lény. Életünk egy tanulási-fejlődési folyamat. Minden szinten van választási lehetőségünk. Meditálhatunk, relaxálhatunk, választhatunk pozitív, megerősítő gondolatokat, ápolhatunk szerető kapcsolatokat és eltávolodhatunk a negatívoktól, edzhetjük a testünket és táplálkozhatunk egészségesen, stb. Az ember tudatos lény, aki képes döntéseket hozni. Életünk minőségét és "lelkiállapotunkat" elsősorban gondolataink tartalma szabja meg, és az, hogy hogyan alakítjuk mi magunk az életünket, illetve hogy hogyan reagálunk környezetünkre, a minket ért hatásokra. Van az agykontrollnak egy jó mondata erre: "Negatív gondolatok, negatív utalások semmilyen tudatszinten nincsenek rám hatással. " Illetve van egy jobb változat: "Csak konstruktív fogalmakra reagálok." Se nem áldás, se nem átok-a gondolkodási és cselekvőképesség adomány. Rajtad áll, hogy számodra és környezeted számára áldássá vagy átokká teszed.
köszönöm a hozzászólásokat :)
Igazából már nem is tudom miért nyitottam a blogot, mikor valójában én is tudom a választ a címkérdésre. Talán a kíváncsiság, hogy mit gondolnak mások. :)