Tudom, tudom, embere válogatja, és minden tiszteletem azoké, akiknek ezek működnek. Én sem mondtam, hogy tévedés meditációnak nevezni, csak hogy nálam nem váltak be :) Élményfüggővé váltam tőlük, pont úgy, ahogy Diamant vágyik a pénzen megvehető élményekre most. Közben meg azt gondoltam egyre közelebb vagyok a megoldáshoz.. Valójában meg semmi távolság nincs, és nem is volt soha se a megoldás és köztem, se a probléma és köztem :)

Szerintem mindegy, hogy maga a szó micsoda, amivel megcímkézi magát, ha az határvonalat húz közte és az élete közt: "Én ilyen vagyok, bezzeg az életem meg olyan."

Nem a szón van a hangsúly, hanem hogy pont olyan sziklaszilárd előítéletet alkot vele magáról, mint amilyet az életről is alkot azzal, hogy "márpedig pénz nélkül semmi nincs", és ezzel rácsok közé tereli magát is és az életét is.

Ilyen állapotban egyébként teljesen felesleges is meditálni, én azt mondom. Ezek a fajta meditációk például meg spirituális gyakorlatok, amikről itt az oldalon általában szó van, számomra is teljesen ismeretlenek. Totál nem tudok olyat, hogy na most leülök és mondjuk a személyiségemet egyesítem kis szigetekkel szimbolizálva magamban. Azt figyeltem meg magamon, hogy az ilyeneknél hajlamos az ego azt gondolni, hogy a létrejött tudatállapotot ő érte el, így csak még szilárdabb alapokat fektet a saját elképzelt létezése alá.
"Elértem a meditatív tudatállapotot..." vagy "Egyesítettem a személyiségrészeim..." esetleg "Megvilágosultam/megvilágosodtam..."
Ezek a legnagyobb csapda mondatok, pedig elsőre is látszik bennük, hogy mennyire ott van az elkülönült énség.

Szóval ilyen szinten nem meditálok én (:D) se soha. Hisz mi is a meditáció? Amikor meditatív tudatállapot van. De amint meditatív tudatállapot van, az az elkülönült én, aki leült meditálni, épp az benne a lényeg, hogy nincs ott elkülönülve, hanem beleolvad a valóságba. Az egységbe, a tudatba, ki hogy nevezi. Viszont, ha nincs ki meditáljon, akkor hogy van meditáció? :) Ott csak a tudatosság van, ami meg mint neve is magában hordozza tökéletesen tudatában van önmagának, nem akar meditálni, hogy megtudja, mi is ő valójában. Ez az ego játéka, hogy addig kutatja, hogy micsoda, amíg rá nem jön, hogy önmagában semmi.:D És akkor durr, kipukkan a lufi :)

Tehát képtelenség a meditációt problémamegoldásra használni. Vagy van meditatív tudatállapot vagy nincs. Nálam ez tök spontán, és amikor épp azt látja valaki, hogy leülök behunyt szemmel mosolyogva, vagy extázisban táncolok a hanghullámokkal, az nem azért van, mert meditálni akarok, meg problémát megoldani, hanem mert valahogy belecsöppentem a meditatív tudatállapotba, és az amúgy sem létező probléma épp magától oldódik. Tehát előbb van a meditatív tudatállapot és csak utána az, amit kívülről úgy érzékelnek, hogy az a meditáció. Pedig az már csak a meditatív tudatállapot következménye. Vagy velejárója inkább. Nem tudom megfordítani a sorrendet, de nem is akarom már, mert ettől függetlenül tudom már hol van az ajtó :) És így szeretem, így a tökéletes. Akarnom sose kell, és meditálnom sem kell tudni, csak azt kell tudnom hol az ajtó. :)

Régen nagyon bosszantott, amikor olvasgattam mások élménybeszámolóit, és húde akartam én is transzban lenni, dimenziókon át száguldozni, meg látni, hogy mi voltam előző életemben, tulajdonképpen semmilyen segédeszköztől nem riadtam meg ezek érdekében, aztán ha véletlenül álmodtam valamit, akkor ezaz, de most már csak vigyorogni tudok ezen :)

És hogy visszakanyarodjak a témádhoz Diamant, ez a korszak is ugyanolyan volt, mint a pénz után sóvárgó. Ha hagyod magad fejlődni, akkor szép lassan túlnövöd ezeket a tudatállapotokat, és utána megy minden magától azon a szinten. Csak az ellenállással lassíthatod a fejlődést. Amint észreveszed, hogy minden egyes pillanat a fejlődésedet szolgálja már önmagában is, nem akarsz majd se meditálni, se nagygórék tenyerén hordozott miss stockholm lenni.

Ja, és a csíkokhoz: nekem két éve szemölcs nőtt a nemesebb szervemre, nem 1, nem is 2... Ráadásul egyetlen nő volt az életemben, vele vagyok azóta is, szóval még csak az se játszik, hogy kicsapongó, hűtlen életvitelem eredménye lehetett volna (bár fejben akkoriban nem voltam kibékülve a szexuális életemmel). Szerintem rosszabb ezzel szembesülni, mint a striákkal... De amint letettem róla, hogy mindenféle sz@rt kenegessek rá, és minden este elmondjam magamban, hogy "ti kis szemetek, még mindig itt vagytok", fogta magát és eltűnt az egész kóceráj. Kvázi gondját viseltem, a törődésemmel életben tartottam őket :) Mihelyst megengedtem, hogy eltűnjenek, el is tűntek. Minden ami keletkezik, el is tűnik egyszer, nincs ebbe beleszólásunk :) Persze természetesen meg kellett tanulnom a személyes leckét is az univerzális mellé, hogy bizony a szex is ajándék, nem követelhetem ki magamnak, és amikor a leginkább azt gondolja az ember, hogy márpedig nekem igenis jár valami, akkor van a legönzőbb pillanatában, igazság szerint ló... se járna akkor neki, és mégis mindig kap egy lehetőséget, hogy tanuljon belőle, és fejlődhessen.

Szóval Diamant, jól ki van ez találva, de nem szeretném magam tovább ismételni, amíg te nem írsz újat, csak Erika még megihletett a kibővítéshez, amiért külön köszönet :D

Márpedig!!! :D:D:D:D:D:D

Ez nagyon jó, ezt így szó szerint beleírnám a világ törvénykönyvébe :D:D Még szerencse, hogy depressziós, magamba fordult, élettől elfordult ember vagyok, mert így csak a ház zeng a nevetésemtől. Ha optimista, jó kedélyű, és nyitott lennék, hát most meghasadt volna a világegyetem is :D:D Az a "márpedig" az nagyon jó ott :D:D

Na de, komolyra fordítva a szót, bár nemtudom menni fog-e ezután :D én eddig pont azt figyeltem meg magamon, hogy üres zsebbel vagyok a legfelszabadultabb. Ha nincs egy fityingem se, amit fölösleges ingerek hadára költsek, sokkal inkább megnyílok a valóság felé, mintha mindenféle élményekre költekezem. Akik fotelben ücsörögnek, tudod, nem attól fejlődnek spirituálisan, mert a fotelben ücsörögnek, hanem mert van miért a fotelben ücsörögniük. Mert felfogták, hogy pillanatról pillanatra bitek hadát fogadják, és továbbítják teljesen öntudatlanul még egy szimpla beszélgetés, vagy csak egyetlen levegővétel, egyetlen gondolat alkalmával is, így azt is észreveszik, hogy teljesen fölösleges fizetéseket kidobni az ablakon, besétálva a pazarló fogyasztói társadalom csapdájába. Elég, ha már csak ezeket az apró, hétköznapi dolgokat sikerül tudatosítanod magadban, mert amíg az nem megy, addig hiába ejtőernyőzöl, semmivel sem kerülsz közelebb ahhoz, amit valójában keresel, mintha leülsz egy kicsit a fotelbe. A fotelben ücsörgés, amiről beszélsz (gondolom itt a meditációra célzol egyébként) nem azért van, mert nincs pénz mást tapasztalni, hanem hogy amit FOLYAMATOSAN tapasztalsz, csak elsiklasz felette, mert képtelen vagy tudatosan ott lenni, ahol vagy, azt tudatosítsd magadban egy nagyjából ingerszegény helyen, ahol nem vonja el semmi a figyelmedet arról, ami vagy.

Szerinted csak az a valódi élmény, amiért pénzt adsz ki? :) Téged bepaliztak :D Hidd el, a fotelben ülők többsége rendelkezik már annyi belső energiával, hogy ha az lenne az igazi szándékuk, milliomosok lennének, de önszántunkból ülünk le néha a fotelbe. És ne aggódj, szuper jól elvagyunk így =) Sőt mondok még valamit, üres zsebbel is gazdagabb lehetsz, mint Bill Gates ;)

Abban igazad van, hogy az emberek nagy része nem él, de nem azért mert nincs pénze, hanem mert a pénztől teszi függővé az életet, és annyira ezzel foglalkozik, hogy az élet meg csak úgy futkos el mellette eközben.

Elmondjam, mi nélkül nincs semmi se? Nélküled ;)

A személyiséget is csak az egó miatt tarthatod valós tulajdonságaid halmazának. Ugyanis ha van valós, akkor kell lenni valótlannak is, márpedig ez a megosztás csak az egó síkján történhet meg. Minden, ami osztott, az az ego következménye. Nem tévedés halmaz, inkább csak hiányos halmaz. Mivel mindig csak a saját maga felosztása szerinti egyik oldalt képviseli, így nem tud kiteljesedni. Viszont egó csak az egó szemszögéből létezik. :) Egy Buddha azt mondja: nincs ego :) Az ego olyan, mintha piszkos lenne a szemed, nem okolhatod sem a szemedet, sem a piszkot, mert egyik sem az ego. Az ego a piszkos szemeden keresztül látott hiányos kép. Így felszámolni sem tudod az egót. Amit tehetsz, hogy megtisztítod a szemedet annyira, hogy végre át is láss rajta teljesen, mert akkor meglátod önmagadat a mindenségben, és a mindenséget önmagadban. Mások számára persze megmarad a személyiséged "valós" tulajdonságaid halmazaként, csak addigra ők számodra már nem lesznek mások, így részedről a személyiség fogalom, mint olyan, értelmét veszti. Csak egy másik piszkos szem láthat majd személyiségnek :)