Nem is az eltérő vélemények, mert azokkal elvagyok, meg elfogadom, hogy más valakinek a véleménye, de azt nem tudom elhinni, hogy valakinek folyton csak az a véleménye erről a témáról, hogy fujj az ez, fujj az az. Az ilyen szerintem el se kéne hogy menjen szavazni. Elmegy annyi olyan, aki azért szavaz valamire, mert már több tíz éve ugyanarra szavaz, aztán megszokta, meg azért, hogy ne az legyen, aki épp most van, és alig látok olyanokat, akik meg tudják érvelni, hogy miért jó a magyaroknak az, ha az lesz, akire szavaz. Akár nemzeti párt, akár nem. De konkrétan az egész politikában ezt látom. Ha egy társadalmi csoport megkapja a "párt" minősítést, akkor azt lenne jó látni, hogy pártol valamit, nem csak, hogy a másikat ellenzi. Akkor legyen "párt" helyett "ellen" a nevük. Itt meg évek óta ez megy, nem láttam egy olyan kampányt, amiből kiderülne bármi teljesen konkrétan, hogy miért is jó ez nekünk. Csak a másik hurrogása megy, mi meg várjuk tőlük a megváltást, miközben ugyanúgy hurrogunk, mint ők. Én már el se mentem szavazni. Teljesen felesleges, egyszerűen olyan káoszt csináltak ebből az egészből, hogy senki se tudja szerintem, hogy mi van, mégis mindenki elmegy szavazni. Én odakerülnék, biztos hoznék egy törvényt, hogy csak az mehet el szavazni, aki ért is a politikához. Aki a médián, meg ilyeneken keresztül van csak kapcsolatban vele, az kímélje meg az országot. És ezt nem diszkriminációból, meg szerintem baromira nem a demokrácia ellen lenne. Politikus meg csak olyan lehetne, akinek van köze az élethez, nem annyit lát belőle, hogy a háza elé jön a sofőr az audival, és elviszi az irodáig, azt amit az ablakon át lát, az az élet. Ez szerintem pont a demokrácia mellett lenne. Nyílt lapok lennének az emberek előtt, nem egy babiloni káosz, amiben semmit se látnak már át. De hát én nem kerülök oda :D Nekem marad annyi a demokráciából, hogy leköphetem a falat anélkül, hogy az visszaköpne.. Na ezért nem szavazok. Ez a lehetőség még biztos, hogy demokratikus, mert élve a demokratikus lehetőségeimmel lesz*rom az egészet és élek nélkülük a magam szabályai szerint. És boldog vagyok, hogy boldog vagyok nélkülük, meg a fesztiválozásuk nélkül. :) És mivel ez nagyjából minden országban így megy, ezért vagyok képes bárhol az egységélményt átélni, mert bárhol lennék, nem foglalkoztatna a politika, meg hogy milyen nemzetiségű körülöttem a tömeg. Eljutottam odáig, hogy én akarok a felelős lenni az én dolgaimért.
És egyébként erre az életfeladatos dologra tekintve is nekem pont olyan érzéseim vannak, hogy nem itt fogok kiteljesedni, hanem valahol nagyon máshol. :) Amint itt mindent elvégeztem, amit kell, szépen útrakelek egy hátizsákkal, és elindulok szét a világba, aztán ahol érzem a dolgot, ott letelepedek. Aztán ha félreéreztem, megyek tovább :D Bár az intuitív képességeim még nem bontakoztak ki annyira, de valahogy, amikor ezt látom magam előtt, hogy egy hátizsákkal bandukolok egy döngölt hegyi úton, keresve a legjobb vackot, ahol megállhatok, és családot alapíthatok, mert tudom, hogy ott olyan életem lesz, amilyet én akarok, nem olyan, amilyet más, akkor olyan érzésem van, hogy igen, ez vagyok én. Felszabadulok, és az egész testem belebizsereg, és tudom, hogy ez vagy már megtörtént, vagy meg fog,(de leginkább mind a kettőt érzem egyszerre) de valamiért olyan különös vonzereje van. Teljesen más, mint a többi gondolatom. A többi gondolatom felbukkan és csak mondja mondja a magáét, míg észre nem veszek, hogy hé elég már, de ez meg, ahogy eszembe jut, jön vele a kép, a hang, az érzés, mintha egyből oda is teleportálnék, és ott lennék, és nem kuszálódik tovább, valahogy tudatossá válok ettől a gondolattól, mert érzem, hogy ez meg fog történni. Magabiztosságot ad, és el tudom fogadni a jelent annak tudatában, hogy ez be fog következni. Szinte mintha már egy látomás lenne, ami elő-elő jön. Na de befejeztem, mert megint egy regényt írtam :D

Kifejtem a terjedelmet Kati :D

Igen, a magyarságtudat még itt van bennem (meg a mai napig a hideg futkos a testemen ha meghallgatom Beatrice XX. századát:)) ez nem is fog el múlni. Bennem van a magyarságtudat, de ugyanúgy minden más "nemzettudat" is (ezt nem tudtam megfogalmazni máshogy bocsánat:D) szóval amikor az ilyen "magyarságtudatos" emberek (lehet, hogy tényleg csak az én környezetemben lévő "magyarságtudatos" emberek ilyenek) szidják az ezt meg azt, már néha esküszöm olyan érzésem van, hogy inkább lennék azok közt, akiket szidnak, minthogy velük, akik szidják őket. Elvétve is alig hallok a szájukból olyat, hogy mondjuk Petőfi mekkora magyar volt, vagy hogy na magyarok kib*sznak velünk folyton, de legalább tartsunk össze, és ne hulljunk szét. Hagyományokról annyit tudnak, ami a könyvekben van, meg hogy szüretkor be lehet rugni... És egyébként meg annyit hallok, hogy fujj ezek, fujj azok, ő miattuk van, meg a másik miatt, közben ugyanúgy viselkednek, mint akiket szidnak.

Úgyhogy tök igazad van, hogy nem irtották ki a magyarságtudatom, itt van, csak már nem választom külön az egységtudattól, és ezeket a dolgokat meg tényleg nem értem, amiket leírtam, de a terjedelem nem ebben kerestetik :)

Az, hogy miért írtam ennyit erről, az az előítéletekkel szembeni előítéleteimben bujkál valahol.. Úgyhogy valóban van dolgom a dologgal :) Vicces, mert egyébként mindig tökre tudom, hogy min kéne még változtatnom, csak hát nem mindig egyszerű, és tényleg vannak bizonyos témák, amiket igazából nem is most fojtok el, mert most már ahogy fejlődöm, és jön valami, azt már tudom miért van, és le tudom játszani az utolsó kört. De ezek ilyen régebbi dolgok, amiket akkor fojtottam el, amikor elkezdtem ezeket tapasztalni, és mivel nem értettem akkor se, de sokkal manipulálhatóbb szivacs voltam, inkább hagytam, hogy átitatódjak vele, most meg, amikor (hálistennek egyre ritkábban) jönnek a szivacs közepébe száradt régi dzsuvák kifelé, le kell játszanom, hogy vagy visszatömködöm, vagy hagyom feljönni a felszínig, hogy utána leporolhassam magamról :) Ez az írás volt a leporolás :D De az előítéleteim az előítéletekkel még lejátszandó, de a végére csak lesz belőlem egy tiszta szivacs :D

Pont ezekről beszéltem én is Kati, és nem ellened, hanem melletted. Hogy te éld így az életet, mert te tudod így élni, és neked örömet okoz ez. De az emberek többsége, mint írtad is a pesszimizmust tartja ésszerűbbnek, és nem azért vonódik bele a másik érzelmi életébe, mint te, hogy valóban fényt hozzon az életébe, és segítsen, hanem mert nincsenek tisztában önmagukkal. Azt gondolják, hogy segítenek, de míg te a fényt adod a sötétséghez, ők a másik sötétségébe is belebújnak, és átveszik mások problémáját, hogy még jobban lehessen okolni mindenki mást a gondokért. Míg te ezen az úton közelítesz magadhoz tudatosan, addig ők ugyanezen az úton távolodnak önmaguktól tudat alatt, miközben pont az ellenkezőjét hiszik. Ezért mondom, hogy az egység nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy más úton járj, mint a többi. Sőt igazából igazad is van, még az út sem más, csak az irány. Azzal, hogy tudatosan vagy ezen az úton, már jó irányba haladsz, ha pedig nem tudatosan, akkor pont a másikba.

Jól teper az emberiség, csak rossz irányba.

Ha csak egyetlen pillanatra mindenki megállna, és venne egy nagy levegőt úgy, hogy nem a napi teendőin, meg gondjain gondolkodna, hanem semmin, egyszerűen csak tudatosan venne egy nagy levegőt, na akkor lenne itt polgárháború. Amikor egyszerre rájönnének, hogy pont rossz irányba hajtják a mókuskereket, miközben az forogna magától a másik irányba rendesen, na akkor lenne itt káosz rendesen, úgyhogy jobb is, hogy a személyiség szintjén nincs egység, és ez a 2012-ős változásos dolog nem egy nap alatt fog megtörténni, hanem szép fokozatosan, mert az a dolog, amit úgy várunk sokan, ugyanúgy romba dönthetné a világot, ha egyszer csak pikk pakk megtörténne. Gondold el a bolygó fele biztos hogy beleőrülne abba a felismerésbe, hogy egész eddigi életében hiába szenvedett. Egy fél bolygónyi őrülttel meg pont ugyanott tartanánk, mint most. Úgyhogy jobb, hogy fokozatosan történik meg, mert így az emberek szép fokozatosan fognak felnőni arra a tudásra, aminek a részesévé fognak válni, és így tudnak is majd vele felelősségteljesen élni.

Na egyenlőre ennyi :)

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy

Még sem sikerült eléggé hangsúlyoznom, hogy nem rád gondolok egy szavammal sem. Ha csak ilyen emberek élnének a világon, mint te, semmi probléma nem lenne Kati :)

És azt sem mondtam, hogy csukd be a szemed, a szívcsakrád meg pláne ne, ezek nekem sem mennek. :)

Az egységre meg csak annyit írnék vissza, hogy az az Isteni önvalónkban létezik. Személyiség szinten nem, ott saját utak vannak. Az egység attól egység, hogy mindenki egységesen a saját utját járja, miközben ugyanaz az egységes, Isteni önvaló munkálkodik benne, és ugyanaz az egységes cél hajtja őket, hogy elérjék a boldogságot. Az, hogy együtt tudunk érezni, gyönyörű ajándék, de ettől még nem kell a mások útját járnunk, azt mindenki hagyja meg a másiknak. És megint nem rád gondolok, mert Te már rendelkezel annyi tudatossággal, és lélekjelenléttel, hogy tényleges segítséget tudj nyűjtani másoknak, de az emberek többsége nem ilyen, és mégis mindig a másik utját akarják járni, meg beleszólni abba. Ezért mondtam, hogy ezeknek az embereknek köze sincs a Te utadhoz. Csak olyan szinten, hogy tanulj belőlük, és figyeld őket. Úgy, ahogy eddig tetted, mert Te képes vagy rá anélkül, hogy ártanál nekik. De ezt kevesen mondhatják el magukról, hogy valóban ez az utuk, és felelősségteljesen képesek is járni rajta. Te úgy figyelsz ezekre a dolgokra, mint bármi másra, hogy tanulsz belőlük, mások úgy figyelnek rá, hogy nem is figyelnek másra, csak az ilyen "rossz" dolgokra. Ezért vagyunk ott, ahol. Mert mindenki a számára "rosszra" figyel, és azt vonzza be, aztán ez meg persze, hogy globális elégedetlenséget szül... És a megváltó megvárása és innen jött, nem feléd irányult az sem :) Remélem sikerült tisztáznom, amit akartam :)

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy