nem csak a közösségi oldalakon.

Azt nem tudnám megmondani a leírásod alapján, hogy minden rendben van-e Veletek?

Mégpedig azért nem mert a párod férfi létére hódol egy kedvtelésének, amit Te elítélsz és neheztelsz rá érte. Ezek után ez csak Neked rossz (Ő a tiltott gyümölcsöt, az általad tiltott nézelődést ezek után tiltva élvezi).
Azt hiszem, hogy a túlzott ellenőrzés miatt Nálatok rendesen felborult az egyensúly és sajnos ez már önmagában nem jó. Ugyanis a párodnak - amíg a párodnak tartod - éleznie kellene a bizalmadat.
Miért? Nem azért mert megérdemli, hanem azért mert számodra különben nagyon nehézzé válnak a dolgok, ha ezt az alap dolgot nem tudod megadni neki.

Másrészt meg én így kívülállóként úgy látom, hogy a saját önbizalmad erősítéséért, önmagad tiszteletéért, önmagad szeretetéért kell lépéseket tenned. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a féltékenység nem csak a párodnak rossz, hanem Neked is (és nem vezet sehova, ami építő jellegű lenne egy kapcsolatban).

A leírásodból úgy tűnik, hogy olyan lelki sérüléseket "sikerült" beszerezned, amik megingatnak a saját belső értékeidet illetően. Ezeket kellene meggyógyítanod önmagadban, hogy jobban tudj hinni és bízni önmagadban is és a párodban is, bármennyi időbe is telik mindez.

Egyetértek az előttem szólóval(íróval:)

Bennem még egy további dolog is van a szektásokkal kapcsolatban.

Nekem van egy nagyon nagy belső vágyam/szükségletem arra, hogy mélyen és igazán higyjek/hihessek Istenben és önmagamban.
Mivel ez a vágyam, annyira irreális méretű, hogy egyenlőre még csak vágy, a szektások mutatják fel azt a tükröt számomra, ami nem csak az ellenérzéseimet, hanem egyúttal a csodálatomat is kiváltja, hogy "lám-lám így is lehet ezt csinálni", ha az emberben van elég belső lelkesedés/hit/elkötelezettség.

Azon viszont mindig eltöprengek, hogy a másik miért értékel le (néz kicsit hülyének), miért gondolja azt, hogy nem a saját Istenhitemen kereszül a saját Istenképemen fogok csiszolni, hanem becsatlakozom az Ő, maga által épített táborába/várába?
Valószínűleg itt a Katinak van igaza, ő nem gondolkodik, a hajtóereje "csak" az "Az elismerés vágya, a szociális elfogadottság vágya. A siker, a figyelem hajszolása".

Még azt tenném hozzá, az előző hozzászólásomhoz, hogy persze van "dolgunk" rendesen ahhoz, hogy ilyen csendes, nyugodt és sima legyen az életünk.

Úgy gondolom, hogy ez nem lehetne így, ha nem vállalnám fel a teljes és totális szembesülést a saját árnyékszemélyiségemmel és nem venném tudomásul, hogy mind a csendesnek, mind a nyugodtnak, mind a simának nagyon is megvan bennem az ellenpólusa is elég rendesen (de már ez sem zavar mostanra:)

Számomra úgy tűnik, hogy a lelkünknek van egy olyan alapbeállítottsága, hogy szereti megélni a szomorúságot, bánatot, önmarcangolást, agresszivitást, ellenségeskedést, harcot is. Azt azonban - ha elég tudatosan próbáljuk élni az életünket - mi döntjük el, hogy mennyi időre, vagy milyen mértékben adjuk át magunkat ezeknek az alaphangulatoknak.
Kérem Isten segítségét, hogy ezt a saját életünk feletti uralmat/hatalmat segítsen megőrízni önmagunk számára.

Tegnap Váradi Tibor előadásán újabb infókat hallottam a témában, amit megosztok Veletek (hátha más is rákeres a témában).

"Foglalt emberrel" párkapcsolati szinten "találkozni" jó elgondolkodni az alábbi lehetőségeken:
- ellentét állhat fenn a tudatos és a tudattalan akarat között, az egészséges önérvényesítés gyengesége miatt, nem elég erősek az énhatárok,
- a hagyományos ffi/női szerepek tudattalan hárítása (mást kíván a szeretői szerep és mást a feleségi/háziasszonyi/anyai szerep) (ffinál családfenntartói/apai szerep)
- elköteleződési válság miatt nem tud belépni a kapcsolatba (rejtett félelem a szabadság/függetlenség elvesztésétől),
- tudat alatt élvezi a kihívást, amíg a másik megszerzésén "munkálkodik"
- gyermekkori minta újrajátszása is állhat a háttérben, ha a testvéreivel vetélkednie kellett, akkor ennek utóhatásaként választ ilyen helyzetet az adott személy

Szabadidőben elvégzett önvizsgálat sokat segíthet annak megállapításában, hogy rejtetten milyen motiváció áll a háttérben.