Szia, olvastam az írásod és kicsit megfogott.
Tudod a kisfiam
2010. jún. 23. szerda 20:18
/Segítség!/
Szia, olvastam az írásod és kicsit megfogott.
Tudod a kisfiam oxigénhiánnyal született és ezért a fejlődése mindenben elmaradt, a mai napig. Torna hatására tanult meg járni, első lépéseit 15 hónaposan tette meg, beszélni pedig az első szavakat 4,5 évesen mondta ki. Eszméletlen küzdelmet folytattam főleg a születése utáni 4 évben, igen ő is csinált furcsa dolgokat, ő ütötte a fejét kis korában kb. 10 hónapos volt, de nem tudtam rá ideges lenni. Én minden egyes orvosra voltam ideges aki csak azzal foglalkozott ki kell deríteni mi a baj, nekik ez volt a lényeg és nem az, hogy hogyan segítsek rajta hogyan fejleszthetem! Lezúztak azzal, hogy törpe lesz, hogy szellemi fogyatékos stb, okokat nem tudtak mondani, mert semmit nem találtak. Én pedig az idegességem azzal vezettem le, hogy az interneten kerestem minden féle módszert, emberekkel beszélgettem, hogy hogyan tudok rajta segíteni! Találtam elég sok dolgot és terápiát ahová elvittem a gyereket, amikor láttam a fejlődést hogy valami elindult annak örültem és küzdöttem tovább, érte. Pedig a szüleimen kivül senki nem támogatott lelkileg, a gyerek édesapja sem. Nem értette miért küzdök, "pocsékolom a pénzt". Szóval tanultam, kerestem a megoldásokat, csak az foglalkoztatott, hogy ő rajta, hogyan segíthetek. Ezért nem láttam olyan sötéten a világot. Mindegy ez a múlt volt és elmondhatom, hogy 10 évesen iskolába jár és az osztályában a nagyon jó tanulók közé tartozik. Pedig még a mai délután is azzal telt,hogy vele tanulok, hiába elkezdődött a nyár, most mást de tanulok vele, ami lemaradt neki, az állandó miért, hogyan és több ezernyi kérdés, amit 2-3 évesen nem tett fel, most pótlásra kerül. Nem tudom segítettem e neked ezzel az írással, de úgy éreztem le kell írnom. Én tudom milyen nehéz küzdelmet folytatsz, de ne add fel! Ne legyél ideges, ők tényleg nem tehetnek róla. Lehet rossz taktika volt, de én a kutyával mentem futni, ha nagyon nagyon mérges lettem. Én nem is tudom miért, de azt éreztem, hogy nekem sok dolgot a fiamon keresztül kell megtanulnom, ő választott és azért hogy megtanítson valamire, és azt hiszem ez a tanulási folyamat még nem fejeződött be.
Remélem segítettem valamit.
|
Sziasztok
2010. máj.. 06. csütörtök 23:05
/Meg akarom ismerni magam/
Sok érdekes dolgot írtatok!
Én pusztán csak haladok, elindult egy folyamat amit szeretnék jobban megismerni. Változom, érzem magamon, miközben az élet próbál visszarántani azok közé a szerepek közé amit elvárnak.
Sok helyen feszegetitek ezeket a témákat. Én csak szeretném megismerni magam, mert bevallom, hogy egy nagy játéknak tekintem az életet. Éppen milyen szerephez van kedvem abba bujok bele, amint meguntam, eldobom, és jön a következő. Mintha egy álarcba bújnék bele, amit követ egy másik!
Mindeközben azt már felismertem, hogy mindegyik "álarcban" van egy kicsi abból az emberből aki tényleg vagyok, a többi pedig szerepjáték, mert éppen azt várják el.
Pont ezért probálok meditálni elmélyülni, hogy felismerjem, miért teszem ezt, de nem jön össze! Mindig elnevetem az egészet! Egyszerűen nem megy!
Kaptam egy barátomtól egy tanácsot, hogy probáljam meg. Üljek a tükör elé és vizsgáljam meg magam alaposan és írjam le mi nem tetszik magamon, mit nem szeretek és mit szeretek magamon. Ugyanezt írjam le a jó és a rossz tulajdonságaimról. Gyakoroljam a tükör előtt, hogy szeretem magam.
Hát leültem a tükör elé, és nem tudtam olyan dolgot írni amit nem szeretek magamon. Hibát persze, hogy találtam, nem vagyok tökéletes, de pont ezeket a hibákat szerettem a legjobban! A tulajdonságaimról írt lista, érdekes lett. Nem tudok jó tulajdonságot mondani magamról, hiába erőltettem, nem ment. Rossz tulajdonság, hát az volt tucatjával (mindig mindenhonnan elkések, stb, amit mások általában a szememre vetnek), de én ezen nem tudok változtani, mert hozzám tartoznak, és ha akarnék is, sem tudom ezeket megváltoztatni, már probáltam, de nem ment. Ilyen vagyok.
A végén jókat nevetgéltem a tükör előtt! Így szeretem magam, ahogy vagyok!
Ezután megkérdeztem tőle ennek egyébként mi lett volna az értelme, mert nem tudok rájönni. Ő pedig nem hitte el, hogy mindent szeretek magamon, és ezeket a hibákat amiket leírtam nem akarom megváltoztatni. De nem akarom, mert én vagyok és pont ezektől a "rossz" tulajdonságoktól, hibáktól vagyok egyedi, pont ezek különböztetnek meg másoktól. Vagyis így érzem én.
Hát elég zürkatyvasz lett, de próbálom megfejteni az egészet, ami zajlik bennem. Azt hiszem tudnom kellene lenyugodni, kikapcsolni, meditálni!
Egyébként én tudom érzem hogy van Isten. Nem járok templomba, mert tiszta képmutatás az egész! Az egész arról szól, hogy bemutassuk magunk a világ előtt, és nem arról, hogy megtisztuljunk. Lehet hogy hiba, nem bírtam végigolvasni a bibliát! Én tapasztaltam az életben, hogyha másnak rosszat akartam, rosszat kívántam, azzal a saját fejemre zudítottam minden rosszt, ott kaptam meg ahol a legjobban fájt! Viszont ha nekem okozott valaki rosszat, jogtalanul bántott, megalázott, és mindezt én visszavágás nélkül türtem, és biztam abban, hogy Isten majd megbünteti, visszaadja helyettem, kis idő elteltével bizony meg is kapta a büntetését, mégpedig ott ahol neki a legjobban fájt!
Szóval tanulom azt hogy nem bántok meg mást, mégha jogosnak is érezném, nem teszem, mert én nem látom át, mi a helyes! Mert valaki ezt úgyis elrendezi, az egyensúlyt mindig helyreállítja!
Persze ezt szép elmondani, néha nem jön össze (elragad az indulat!)!
Sokszor megérzek dolgokat, nem tudom miért! Miért kell megéreznem? Régebben amikor álmodtam, képeket láttam, helyzeteket, mondatokról álmodtam, és amikor később találkoztam pont azzal, rájöttem hogy erről én már álmodtam! Szeretném megfejteni, ha lehet egyáltalán! Vagy rájönni a miértre.
Nem értem ezeket, és kicsit ijedezem tőle.
|
Pótcselekvések
2010. ápr. 24. szombat 09:36
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Sziasztok!
Fájok még mindig, és igen pótcselekvéseket teszem. Nem az internetes sráccal csak beszélünk, én megmondtam neki, nem akarok semmilyen kapcsolatot, én nem hitegetem, csak jólesik beszélgetnem vele!
Folyamatosan megnevettet! Dehogy akarok kutyaharapást szőrivel gyógyítani! Nem erről van szó, nekem jólesik beszélgetnem vele, mert hasonlít az izlésvilágunk, azokat a könyveket, filmeket, zenét szereti mint én! Tudja mert megmondtam, hogy nem akarok másik vagy új kapcsolatot! Valószinű, hogy kihasználom, igen belátom, ezt tisztáztam vele, és azt mondja nem érzi, hogy kihasználnám, inkább finomított rajta, használom!
Viszont amíg nem jövök tisztába önmagammal addig nem is érdemes foglalkoznom pasikkal. Elöször a saját lelkemben kell rendet raknom!
Nem most probálom felismerni hibáim, erősségeim, egyáltalán ki vagyok, mi az útam.
Arra is rájöttem, hogy azzal, hogy fáj valami, csak elrejtem az igazságot és sajnáltatom magam. Nem ezt akarom!
Ismerd meg önmagad vezérel! Nekem sok segítség kell hozzá szerintem, keresem, hogy hogyan vihetem véghez!
Szóval hajt valami, hogy tisztába jöjjek magammal! Olyan érdekes dolgokat írtatok, sok kérdés felvetődőtt az hozzászólásotok hatására bennem, muszáj megfejtenem, megtalálnom a választ.
Itt az oldalon olvasom az olvasoszobában található írásokat, sok minden van amit nem értek, de próbálok rájönni.
Irok róla ha valami végre kivilágosodott bennem!
|
csaesznek
2010. ápr. 23. péntek 00:53
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Borzalmasan elgondolkoztattál!
Igen valószinű, hogy hitegettem magam, de ebben nem vagyok biztos! Nem tudom! Lehet hogy az elvárásaim voltak rosszak?! Fogalmam nincs, mert úgy érzem ő rakta le a magokat amiben elkezdtem hinni, nem én erőltettem ennyire!
A levelei elolvasásán kívül miben vagyok még hibás, hagytam, hogy az életembe költözzön úgy hogy nem is ismertem igazán, most sem ismerem! Kihagytuk a legelejét a kapcsolatnak, mert hagytam, nem voltam elég erős, talán még ez. Ő miért akar félrelépni, miért keres? Mert csalodott bennem, miért mert nem ismer!
"el nem fogadott tulajdonságaink visszatükrözésével próbálnak minket arra ösztönözni, hogy megkeressük magunkban ezeket. Ami benne zavar, az ott van benned is, csak még nem akarod észrevenni."
Lehet, hogy igazad van, és hogyan vegyem észre, hogyan vonjam le a tanulságot?
Arra nem vagyok képes mostanában, hogy lelüljek és tisztán gondolkozzam!
Ahhoz, hogy megnyugodjak, és aludjak, teljesen le kell fárasztanom a testem!
Érdekelne, hogy a saját hibáim, hogyan lássam be, mert most semmi sem világos, csak kuszaság és zűrzavar van!
|
Mai napom
2010. ápr. 20. kedd 19:54
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Sziasztok!
Muszáj veletek megosztanom!
Szóval ma tiszta elgyötörten ébredtem, jött a munka, egyfolytában sirtam fájt minden, de a monoton munka és szomorkodás közben piszkált egy érzés amit folyamatosan elhesegettem, majd elkezdtem figyelni.
Érdekes dolgok jutottak eszembe, mi maradt ki mostanában az életemből, mire nem figyeltem, és jöttek a hangulatok. Olyan régen nevettem tiszta szívből! Én aki a dohányzást titkos jókedvszerként használtam (mint a gyerekek az eldugott csokit, amikor megtalálják, és megdézsmálják) egy doboz elég volt egy hónapra, napi két dobozzal elszívok! És még sok minden más!
Rájöttem mérgezem magam minden téren!
Hirtelen változtatni akartam, és meg is tettem! Abbahagytam a munkát és csak a szeszélyem vezérelt.
Nem tudom miért, jelentkeztem egy internetes oldalra, ahol ismerkednek, beszélnek az emberek, hogy ismerkedni szeretnék, csak úgy, nincs cél.
Jöttek a jelölések, írkáltak mindenfélét, nézelődtem. Aztán jött egy üzenet, ami megsimogatott, nem tudom másképp leírni, komolyan ilyen érzés volt! Visszaírtam, hogy most van kapcsolatom, én csak nézelődök esetleg beszélgetek, másra nem nagyon vagyok képes! Az érintett fiatalember visszaírta, hogy semmi gond, ő is nézelődik, ismerkedik, beszélgessünk!
Msn -en beszélgetni kezdtünk, hangulatokat idéztünk fel, érzéseket cseréltünk, észre sem vettük, hogy tellik az idő, nagyon nagyon sokat nevettem, hihetetlen jó volt. Ő is így érezte, mert beszélgetésünk végén megjegyezte, hogy ez a közel 4 órás eszmecsere olyan volt, mint egy kiadós szeretkezés! Amint időnk engedi folytassuk. Ebben megegyezve indultunk haza, hisz a munkaidő lejárt, aminek a felét átbeszéltük!
Én annyira feltöltödtem, de nem bírtam leállni! Régebben egy héten kétszer eljártam tornázni, mert jólesett, hogy kifáradok testileg, most újra szükségét éreztem, hát kaptam magam, indultam.
Most értem haza kifáradva, feltöltödve és jól érzem magam.
Még mindig fáj, szomorú vagyok, de csillog a szemem. Látom a kiutat, hogy én hogyan érezzem jobban magam!
Rájöttem a többi most mellékes, majd foglalkozom vele amikor szükséges, de a mai érzéseket szeretném minnél többször átélni.
Ja igen a "párom" nem keres, nem hív, ami valahogy nem zavar. Azt érzem ezzel szeretne engem büntetni.
Hát nem hagyom magam!
|
Fájdalom
2010. ápr. 20. kedd 02:41
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Sziasztok!
Elolvastam amiket irtatok, mindben volt valami ami megfogott! Köszönöm!
Próbálok kikapcsolni, megnyugodni!
Ha minden csendes, nem megnyugvást érzek, hanem fájdalmat!
Ez most mindent kitörölt.
Mintha szétszagatták volna a régi megszokott dolgokat. Azt hiszem a régi helyébe mást, újat kell épitenem, de még nem megy!
|
Tudok egyáltalán?
2010. ápr. 19. hétfő 16:50
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Összetett, ha hagyja, hogy segítsek egyáltalán, valószínűbb, hogy köszi nem kér belőle! Nem is biztos, hogy most azonnal tudnék segíteni, még fáj! De megpróbálnám!
Lássa be, hogy nem vezet jóra, ha hitegeti önmagát és másokat. Úgy érzem elsősorban önmagát vakítja meg, elképzel valamit, és mivel nagyon akarja eléri, és elhiteti a környezetével amit ő szeretne. Utána pedig keservesen csalódik. Elkezd valami mást keresni, és közben lezuzza a másikat, kikiabálja hibásnak, holott ebben az esetben mind a ketten hibásak vagyunk! Én a levelezésében való turkálással eszméletlen dolgot csináltam, itt hibáztam, de nem bánom!
Az előző kapcsolatairól sem tudott mást mondani, csak mindig a másik fél hibáit! Azt hiszem, fél beismerni, hogy ő is embreből van és hibázik! Önmaga előtt nem valja be miben is vétett!
Abszolult nem dolgozta fel, a csalódásait! Nem hagyott magának időt arra, hogy végig gondolja, hanem azonnal fejest ugrik egy újabb kapcsolatba!
Tudod elvált mert megcsalta a felesége, miközben kint dolgozott (ki tudja ez miért történt, nekem lényegtelen, számára fontos lenne belátni, mert egy nő ha félrelép komoly oka van)! Pár hónap múlva újabb kapcsolatban volt, ami két évig tartott, ennek vége lett, 3 hét múlva jöttem én! A két éves kapcsolatáról annyit mond anyagilag használták ki! Ilyen van elképzelhető, de nem tudom így van-e, a másik félt is meg kellene hallgatni!
Megpróbálnám valahogy rábeszélni, gondolja végig mit is csinált, a másik hogy reagált, ő vajon miben hibázott!
Meglátjuk, hogyan és mi lesz, először látni akarom, hogy a tegnapi vitánknak, mi az eredménye. Meglátom milyen lépéseket tesz, ha tesz egyáltalán!
|
Végig gondolom
2010. ápr. 19. hétfő 15:16
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Ez jó! Nem kényszerből segítek, azért mert szeretem annyira, hogy próbáljak segíteni, persze ha hagyja!
Most higgadok, kikapcsolódom!
Persze, hogy a fiam érdeke az első! Soha nem tennék olyat, amivel neki ártanék!
Egy jót nevettem viszont csaesz megjegyzésén!
Miből gondolod, hogy kényszerből segítenék? Más megsegítése, azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában önmagammal?
Hát nem azért segítünk a másikon, mert szeretjük? Csak azon tudok segíteni aki hagyja, és akit szeretek annyira, hogy segítsek rajta!
|
Vandorlelknek
2010. ápr. 19. hétfő 11:13
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Találó megfogalmazás a cím "a bűnös".
Köszönöm, kicsit közelebb hoztad azt amit nem értettem!
Köszönöm az érzést!
Azt hiszem sikerült az írásoddal enyhíteni a dühömet, a fájdalmam!
Talán pont ezt éli át, nem tudom! Nem tudhatom!
Köszönöm neked!
|
Megpróbálom!
2010. ápr. 19. hétfő 10:58
/Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!/
Igen igazatok van, lesülyedtem egy szintre, amit soha nem gondoltam, hogy megteszek. Lelkiismeret furdalásom van, hogy belemásztam a leveleibe ez igaz!
Tegnap már eldöntöttem, hogy ezt soha többet nem teszem meg!
Van még mit tanulnom, de az élet erről szól!
Hibákat követek el, nem szégyellem, hiszen nincs hibátlan ember! Én legalábbis nem vagyok hibátlan!
Érzem, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból, de ehhez erőt kell gyűjtenem.
Lehet hülyeség amit leírok, de vele is be kell látatnom, hogy nem viselkedhet így! Ha belátja talán, jó felé alakul az élete. Nem tudom, de azt hiszem segítenem kell neki, amíg saját magával nem jön tisztába soha nem lesz jó élete. Nem akarom már, hogy velem legyen, úgy sem lenne jó vége, de segítségre szorul, lehet, hogy pont ezért találkoztunk?!
Én gazdagabb lettem egy érzéssel, megláttam egy pokol részt, mert szerintem ez a gödör ahova kerültem, most vagyok, ez az. Bár én ástam saját magamnak!
Viszont mamám adott egy érdekes tanácsot, most reggel! Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről!
" Ha ez történt, élvezd azt ami jó ebben a kapcsolatban! Meglátod majd mi alakul, nem kell mindent azonnal eldobni. Meg kell elégedni azzal amit a sors ad, mindenkinek ki van jelölve az útja, és azt kell végigjárni! Kapálózni, elkapkodni semmit nem kell."
Kérdések sorát vetette fel bennem!
Miért kéne megalkudnom egy helyzettel ami nem jó? Miért maradjak egy emberrel aki mást keres?
Miért baj az ha egyedül maradok esetleg? Miért kellene követnem azt a példát, amit sok nőn látok, hogy együtt van egy férfival aki semmibe veszi, mégis azért mert a férje, élettársa, vele van? Ezeknek a nőknek a szeme nem csillog, csak szomoruságot, fáradtságot, félelmet látok a viselkedésükben. Elfogadnak egy helyzetet és türnek. Miért kellene ezt tennem?
Miért baj, hogy egyedül próbálom elérni azt, amit másoknak társsal sikerül? Én veszítek vele a legtöbbet, hisz sajnos a fiamra van kevesebb időm! Nem tudom, de általában hülyének néznek, én egy társtól nem anyagi biztonságot várok, én érzéseket akarok adni és kapni! Nem elég, hogy vagyok valakivel, akivel jó, megszokás és napirend kialakult, és minden szürke! Miért baj, hogy azt keresem, ami szines, ahol érzések kavarognak, ahol minden változik, ahol mindenért meg kell küzdeni, ahol bizonyítani kell?
|
